Az egész Európai Unióban Magyarországon drágultak a legtöbbet a hotelek és az éttermek az elmúlt tíz évben. Bár országos szinten a balatoni régió áremelkedése nem volt kiugró, a legfontosabb hazai turisztikai térség árelőnye így is jelentősen csökkent a magyarok kedvelt tengerparti célpontjaihoz képest. Míg a 2010-es évek elején alig feleannyit költöttek a magyarok a Balatonnál naponta, mint Horvátországban, ma már csak 20 százalék a különbség. Az infláció vesztesei azonban így sem a balatoni vendéglátósok lettek.
Zárul az olló
Utolsó júniusi hírlevelünkben (amelyre itt lehet feliratkozni) grafikonon mutattuk be, hogyan alakult a magyar lakosság belföldi és külföldi utazásainak száma, illetve az ezekhez kapcsolódó költés az elmúlt években. Az ábra fő tanulsága az volt, hogy míg a 2010-es évek elején a hazai turisták több mint kétszer annyi napot töltöttek el belföldön, mint külföldön, az elmúlt években ez kiegyenlítődött, sőt a közelmúltban meg is fordult a sorrend. Ez pedig jelentős részben valószínűleg annak a következménye, hogy az előző bő egy évtizedben a turisták egy napra jutó költése jóval nagyobb mértékben emelkedett itthon, mint külföldön, ami elég egyértelműen gyorsabb hazai turisztikai inflációra utal.
Ezekből az adatokból nem nehéz levonni azt a következtetést, hogy az egyre drágább hazai nyaralások helyett a lakosság egy része inkább külföldi utazást választott. Ez eléggé összecseng azzal a sok vitát generáló állítással, hogy a Balaton hozzádrágult az Adriához, így ma már olcsóbban is meg lehet úszni egy horvátországi nyaralást, mint egy hetet a magyar tengernél. Éppen ezért úgy döntöttünk, mélyebben is megvizsgáljuk az utazások, a költések és az árak alakulását, hogy kiderüljön, valóban ennyire nagy volt-e a különbség az inflációban, és tényleg egyre többen cserélik-e adriaira a balatoni üdülésüket.
A KSH szerencsére magyarországi régiók és európai országok szintjén is közöl adatokat az utazások számáról és a turisták költéséről, így viszonylag könnyen össze lehet vetni, hogyan alakultak ezek az elmúlt években. Ahogy a lenti grafikonon is látszik, a hazai turisták a Balatonnál még mindig kevesebb pénzt költenek, mint a legkedveltebb tengerparti országokban, de az olló valóban nagyon sokat zárult az előző 10-15 évben.
Míg 2012-ben Horvátországban naponta több mint kétszer annyi pénzt adtak ki a magyarok, mint a Balatonnál, addig 2024-ben már csak 22 százalék volt a különbség. Spanyol-, Olasz- és Görögország még mindig jóval többe kerül a hazai turistáknak, de itt is látványosan csökkentek a különbségek. A 2010-es évek elejére jellemző három-négyszeres szorzóhoz képest ma már csak a balatoni szűk kétszerese a napi költés ezekben az országokban. Ezeket a különbségeket pedig egyéb tényezők sokkal könnyebben kompenzálhatják, mint a bő tíz évvel ezelőtti eltéréseket. Így most valóban gyakrabban merülhet fel a kérdés, hogy egy család melyik úti célt válassza.
Európa-rekorder drágulás
Fontos hangsúlyozni, hogy a KSH adatsorában nem konkrét árakról van szó, hanem arról, hogy a turisták saját bevallásuk szerint mennyit költenek. A statisztikai hivatal ezt úgy méri, hogy megkérdez 15 ezer háztartást, és összesíti az adatokat. Laikusként is elég könnyű belátni azonban, hogy ebben sokkal több a hibalehetőség, mint ha a tényleges kiadásokat követné a hivatal (amit azért nem tesz, mert nincs rá módja). A megkérdezettek interjúkon, kérdőíveken számolnak be a nyaralásukról, ebben pedig lehet hiba, ha például rosszul emlékeznek valamire, vagy elfelejtenek valamit rögzíteni.
Ráadásul a költés nagy részét – nem meglepő módon – a szállás és az étkezés teszi ki, amiket azonban érdemben befolyásol, hogy hol szállnak meg vagy hol esznek a turisták. Ha első ránézésre alacsonynak tűnnek a számok a grafikonon, abban szerepet játszhat, hogy nem mindenki szállodában vagy panzióban lakik, könnyen lehet, hogy ismerősnél száll meg és ott is étkezik, ez esetben pedig egyáltalán nem költ ilyen célokra. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért fordítanak az országos átlagnál kevesebbet szállásra a Budapestre utazók: a fővárosban vélhetően sokan töltik az időt ismerősnél.
Emiatt ugyanakkor nemcsak az árak növelhetik a költést, hanem az is, hogy az emberek mekkora hányadának van lehetősége saját vagy ismerős ingatlanában megszállni. Ha ez az arány jelentősen csökken, az úgy is felfelé hajthatja a lakossági turisztikai kiadásokat, ha az árak csak kisebb mértékben nőnek.
Éppen ezért megnéztük, hogyan alakult nemzetközi összevetésben az egyes turisztikai szolgáltatások ára Magyarországon. Az eredmény pedig az lett, hogy nem – vagy nem elsősorban – az utazási szokások változása miatt kerül sokkal többe a hazai nyaralás, mint tíz éve, hanem azért, mert tényleg minden jóval drágább lett.
A hotelek és az éttermek az egész Európai Unióban nálunk drágultak a legtöbbet az elmúlt 10 évben. Míg Magyarországon 2024-ben 80 százalékkal kellett többet fizetni egy hotelszobáért vagy panzióért, mint 2015-ben, addig a horvátoknál, a görögöknél és az olaszoknál ugyanebben az időszakban csak 40 százalékkal nőttek az árak, Bulgáriában pedig ennél is kevesebbel*
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itthon volt is honnan drágulni. A 2010-es évek elején elég sokat panaszkodtak a hazai szállodaiparban, hogy rendkívül nyomottak a magyarországi szobaárak. Ebben nagy szerepük volt a svájci frankos hiteleknek. A 2008-as válság után a szállodáknak likviditásra volt szükségük, hogy fizetni tudják a – gyakran svájcifrank-alapú – hiteleik törlesztőit, ennek érdekében pedig sok piaci szereplő extrém olcsó ajánlatokkal próbált bevételhez jutni, hogy legalább annyi befolyjon, amiből megtarthatja a hotelt. Ez a folyamat pedig hosszú időre lenyomta a magyar árakat, amelyek így nemzetközi összevetésben is nagyon alacsonyak voltak.
Duplázódó éttermi árak
Ám nem csak a szállodai árak emelkedtek. Sőt, az éttermi étkezés még a hotelszobáknál is többet drágult: tavaly már jóval több mint kétszeresébe kerültek ezek a szolgáltatások, mint 2015-ben. Ez az azonos időszakra vetített 70 százalékos horvátországi inflációnál is sokkal magasabb, a 25 százalék körüli olasz, görög vagy éppen spanyol áremelkedéshez képest pedig egyenesen kiugró. Így ebben a szektorban már a forint gyengülését figyelembe véve is rengeteget közeledtek egymáshoz az árak. Nem csoda, hogy az Unióban ezzel is rekorderek voltunk.
Az olcsóbb szállások, mint például a kempingek, hostelek esetében pedig csak azért nem, mert Litvániában egy hajszállal még a magyarországi 96 százaléknál is nagyobb volt a drágulás. De a hazai turisták fontosabb célországainál ebben a szegmensben is sokkal magasabbra rúgott a hazai infláció.
A helyzet régiós összevetésben is hasonló. A kelet-közép-európai országok többségében a turisztikai infláció meghaladta ugyan az uniós átlagot, a magyartól azonban minden szegmensben elmaradt.
A balatoni turisták megmaradtak
Az adatok alapján tehát elég egyértelmű: nem véletlenül érzékeli azt a lakosság, hogy a hazai utak költsége gyorsabban nő, mint a külföldi nyaralásé. Az olló szűkülése pedig a balatoni régióra is igaz: a tó környékén nem volt ugyan kiemelkedően magas a szállodai és éttermi infláció, az országos átlagot azonban nagyjából hozta, és mint láthattuk, ez is jóval magasabb volt a külföldön mértnél.
Ez a relatív árváltozás pedig tényleg magyarázhatja a belföldi turisztikai kereslet visszaesését: valószínűleg sokan gondolkodnak úgy, hogy kicsivel több pénzért inkább a tengerhez utaznak, mint a sokszor zsúfolt Balatonra. Igen ám, de ha jobban megnézzük a belföldi kereslet alakulását is, akkor kiderül, hogy nem ez történt. A magyarországi idegenforgalmi régiók közül épp a Balatonnál nem volt érdemi visszaesés az elmúlt 10-15 évben. A koronavírus-járványig láthattunk ugyan némi lemorzsolódást, a pandémia után azonban fordult a trend, a 2024-es szezon pedig kifejezetten erősre sikerült. (És az eddigi adatok, nyilatkozatok szerint az idei is hasonló volt.)
A másik olyan térség, amely – ha sokkal alacsonyabb szinten is, de – nagyjából tartani tudta a korábbi forgalmat, a Tisza-tó volt. A többi régióban azonban nagyon jelentős visszaesést tapasztalhattunk, és különösen igaz ez Budapestre, illetve a Közép-Dunavidékre, ahonnan 2012 óta a belföldi turisták fele tűnt el a KSH felmérése szerint.
Összességében tehát az látszik, hogy a belföldi nyaralás jóval többet drágult a magyarok számára, mint egy külföldi út, ami miatt egyre többen választják utóbbit a hazai nyaralás helyett. A visszaesés azonban korántsem ugyanúgy érinti az összes régiót, és érdekes módon a legkevésbé épp a balatoni vendéglátósokat rázta meg a negatív trend, annak ellenére, hogy a Balatonnál is nagyobb volt a drágulás, mint, mondjuk, Horvát-, Görög- vagy Olaszországban.
