Egész Európában egyedi lenne a hazai személyi jövedelemadózás rendszere, ha a Tisza Párt teljesítené az erre vonatkozó ígéretét egy 2026-os választási győzelem esetén. A Tisza augusztus végén állt elő részletes adóterveivel, miután az Index egy, az ellenzéki párthoz köthetőnek mondott, állítólag onnan kiszivárgott feljegyzésre hivatkozva „brutális jövedelemadó-emelésről” írt.
A cikk azt állította, hogy a párt a jelenlegi 15 százalékos kulcs mellé két (22 és 33 százalékos) kulcsot vezetne be, és progresszívvá tenné a 2011 óta stabilan – először 16, majd 2016 óta 15 százalékos – egykulcsos szja-t. A párt ezt cáfolta, és azt hangsúlyozta, hogy adócsökkentésre készül, mégpedig az egykulcsos adót meghagyva, viszont a mediánbér – az az összeg, amelynél ugyanannyian keresnek kevesebbet, mint amennyien többet – alatt négy sávban különböző mértékű adójóváírást bevezetve.
A konkrét sávok és összegek úgy néznének ki, hogy a minimálbérig (jövőre várhatóan bruttó havi 332 500 forint) havi 20 ezer forint, a minimálbér és 420 ezer forint között havi 15 ezer forint, 420 és 500 ezer forint között 10 ezer forint, 500 ezer és 625 ezer forint között pedig 5000 forint lenne a jóváírás.
Ez a mediánbér alatt sávonként 0–9; 9–11,4; 11,4–13; valamint 13–14,2 százalék közti effektív adókulcsokat jelentene, e felett pedig maradna a jelenlegi 15 százalékos kulcs.
Kisebb költségvetési teher, mint egy progresszív rendszer
De pontosan miben más a mediánbérek alatt sávonként járó adójóváírás egy többkulcsos adórendszerhez képest, amiben a mediánbérek szintje alatt alacsonyabb kulcsok érvényesek? „Habár mindkét rendszer abból a filozófiából indul ki, hogy a kisebb jövedelmeket arányosan kisebb mértékben kell adóztatni, a fő különbség abban van, hogy az adójóváírással célzottabban lehet kedvezményt nyújtani az alacsonyabb keresetűeknek” – mondta H. Nagy Dániel, a Forvis Mazars partnere.
A Tisza Párt adójavaslata esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy a mediánbér felett nem csökkenne a személyi jövedelemadó szintje, míg egy progresszív szja-rendszerben ilyen bérszint felett is csökkenne a megfizetendő adó.
A progresszív szja esetében ugyanis jövedelemi sávonként változik az adókulcs, tehát például egy négykulcsos rendszer esetében egy kiemelkedően magas fizetés esetén az szja-alap úgy jön létre, hogy négy sávra osztjuk a fizetést, és az adó nagyságát az adott sávra vonatkozó kulcs alapján számoljuk ki, majd a végén ezeket összeadjuk.
„Ehhez képest az adójóváírás lényege, hogy az adókedvezmény nem elérhető mindenki számára, csak az adott fizetési sávba tartozók jogosultak rá. A többkulcsos adóhoz képest sokkal célzottabban segítené ez a megoldás az alacsonyabb keresetűeket” – mondta H. Nagy Dániel. Hozzáteszi, hogy habár nem hívjuk adójóváírásnak, de a jelenlegi adórendszerben a családi adókedvezmény, a 25 év alattiak szja-mentessége és az első házasok kedvezménye is technikailag annak számít. „Ez alapján már a mostani egykulcsos adórendszer sem olyan egyszerű” – mondta.
H. Nagy Dániel szerint ilyen szempontból az is érdekes, hogy alapjáraton a munkavállalók fele lenne jogosult az adójóváírásra, de amennyiben egy Tisza-kormány fenntartaná a jelenlegi adókedvezményeket, akkor szűkülne azok köre, akik számára az adójóváírás adócsökkentést jelentene a jelenlegi állapothoz képest. Adóadminisztráció szempontjából a cégeknek a többkulcsos adórendszer valamivel egyszerűbb lenne az adójóváírásnál, de H. Nagy Dániel szerint az adójóváírás bevezetése is kivitelezhető olyan módon, hogy a vállalatok számára az ne jelentsen jelentős többletterhet.
Szintén jelentős különbség lenne a progresszív és az adójóváírásos rendszer között abban, hogy az államnak mennyi adóbevétele esne ki az egyik vagy másik bevezetése esetén.
Mivel a progresszív rendszer a jelenleginél magasabb adókulcs bevezetése híján jóval több ember számára jelentene adócsökkentést, az állam bevételei is sokkal nagyobb mértékben csökkennének ebben az esetben. Az adójóváírás esetén a kedvezmények csak a rosszabbul keresőknek járnának, így az ő többletfogyasztásuk többlet-áfabevételt is generálna, miközben a többkulcsos rendszerben a jobban keresők pluszjövedelmének egy részét vélhetően már megtakarítanák.
Európai szinten is egyedi lenne a Tisza szja-ja
Az alacsony keresetűek adóterheinek adójóváírás révén való csökkentése nem példa nélküli Európában, de nagyon ritka. A gyűjtésünk alapján 41 európai országból egyedül Észtországban van olyan szja, ami egykulcsos, de van benne jövedelemi sáv szerint járó adójóváírás. Ott a havi 654 euró – körülbelül 260 ezer forint – alatti jövedelmek után jár vissza a 22 százalékos szja-kulcs szerinti összeg (vagyis nem kell jövedelemadót fizetni).
A tágabb régióban a kilencvenes és kétezres években több hullámban sok ország (Észtország, Lettország, Litvánia, Szerbia, Oroszország, Ukrajna, Szlovákia, Grúzia, Románia, Észak-Macedónia, Montenegró, Albánia) vezetett be egykulcsos adót, de ezek közül azóta sok országban már többkulcsos rendszerre váltottak. Mára az Európai Unión belül Magyarországon kívül csak Bulgáriában és Romániában van tisztán egykulcsos szja.
Az alábbi térképen szereplő 41 európai országból összesen tízben van jelenleg egykulcsos személyi jövedelemadó, a többiben progresszív rendszer működik.
Az egykulcsos adót alkalmazó országok körében felülreprezentáltak a szegényebb, nem EU-tag kelet-európai országok, mint például Szerbia, Észak-Macedónia, Koszovó, Moldova, Ukrajna és Grúzia (Georgia). Visszatérve még az adójóváíráshoz, a többkulcsos adót alkalmazó országok között is van olyan, ahol fizetési sávra vonatkozóan ilyesmit alkalmaznak, bár ez is nagyon ritkának számít, például Litvániában van ilyen rendszer.
Máshol nem így használják az adójóváírást
Az adójóváírás mint adótechnikai megoldás egyébként a fenti térképen szereplő országok körében nem ritka, de általában leginkább családpolitikai szempontok szerint érvényesül az adórendszerben.
Ez a hazai adórendszerben a családi adókedvezmény miatt jelenleg is hangsúlyos elem, ez ugyanakkor teljesen más logika szerint működik, mint a Tisza-tervben szereplő vagy a Magyarországon 2002 és 2011 között a minimálbérek esetében alkalmazott adójóváírás. Utóbbiak célja ugyanis az alacsony keresetűek adóterheinek csökkentése, ahogy arra viszont a Budapest Intézet 2022-es, a magyar adórendszer újraelosztási hatásairól szóló tanulmánya is emlékeztetett, a családi adókedvezmény nem csökkenti érdemben az alacsony jövedelmű adózók átlagos adóterhét, és leginkább a gazdag sokgyerekeseknek kedvez.
A tanulmány magyar adórendszerrel kapcsolatos egy másik érdekes megállapítása, hogy a minimálbér körüli munkajövedelmek adóterhelése a tanulmány írása idején az EU-országok között Magyarországon volt a legmagasabb, a magyar adórendszer egésze (az áfát és a munkát terhelő adókat együtt nézve) a jobban keresőknek kedvez: a legjobban kereső tizedbe tartozók például nagyjából 6-8 százalékkal kevesebb adót fizettek jövedelemarányosan, mint a legrosszabbul kereső 10 százalék tagjai. Tóth G. Csaba és Virovácz Péter 2013-as tanulmánya szerint a 2010 és 2013 között végrehajtott adóváltoztatások hatására az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése összesen 134 milliárd forinttal emelkedett, miközben például a legjobban kereső 10 százalék adója 501 milliárd forinttal zsugorodott.
A magyar adórendszer regresszivitásán a Tisza javaslatai nemcsak szja-adójóváírással, hanem az egyes termékcsoportok (vényköteles gyógyszerek, tűzifa, egészséges élelmiszerek) esetén beígért áfacsökkentéssel is változtatnának.
Összegezve tehát,
egy progresszív adórendszerhez képest a Tisza adójóváírásra épülő szja-reformja a költségvetési bevételek kiesésének csökkentése mellett tudna kedvezni az alacsony keresetűeknek.
De politikai okai is lehetnek annak, hogy névleg nem engednék el az egykulcsos adót, hiszen a tisztán progresszív rendszerben magasabb kulcsok bevezetése nélkül nem igazán lehetne a költségvetés elszállása nélkül úgy csökkenteni az alacsonyabb keresetűek adóterheit, ahogy az adójóváírással. Az adóemelésre pedig olyan negatív kampányt lehet felépíteni, mint korábban a rezsicsökkentést vagy határkerítést állítólag fenyegető erők ellen. Más kérdés, hogy bár nyilatkozatai alapján nem készül ilyesmire, már nagy erőkkel zajlik a Tisza Párt ellen az állítólagos adóemelési szándékát ostorozó kampány az állami és kormányközeli nyilvánosságban.
Arról, hogy miért pont adójóváírásban és nem tisztán többkulcsos rendszerben gondolkodik, a Tisza Pártot is megkérdeztük, de a cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
