A szerző magyar és osztrák végzettségű jogász, Montessori tanár és iskolaalapító. Jelenleg saját Montessori iskoláját vezeti Bécsben, ahol tanárként is dolgozik. Az Ekonomi a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A jövő az aktív, élethosszig tartó tanulásé. Az ezt keretező közösségi iskola több, mint egy trend – ez lehet a katalizátora egy olyan jövőorientált oktatásnak, amely az emberközpontú szemléletet helyezi a középpontba. Ez a cikk arról szól, hogy miként valósítható meg egy közösségi fókuszú oktatási rendszerváltás Magyarországon.
Bár fontos átgondolni a tartalmi hangsúlyokat, a Nemzeti alaptanterv (NAT) reformja a mesterséges intelligencia korában nem a legégetőbb feladat. Az MI térhódításával minden tartalom elérhetővé válik: ma már nem az a kérdés, hogy mit tanulunk (mindent megtanulhatunk), hanem az, hogy hogyan. A NAT reformjától önmagában még nem fognak tudni jobban, korszerűbben tanítani a tanárok. Ehelyett időt kell szánni arra, hogy alaposan átgondoljuk és nemzetközi körültekintéssel mérlegeljük, milyen jövőképet szeretnénk a magyar oktatás számára a globális társadalmi változások és kihívások korában, és ahhoz milyen tartalmi ismeretek elsajátítása szükséges.
Támogató keretek
A bécsi Montessori iskolánkban sokkal több témát tanulunk, mint amit az osztrák állami tanterv előír. A tanárok feladata természetesen az, hogy ügyeljenek arra, hogy a gyerekek megfelelő mélységben sajátítsák el az alapokat (írás, olvasás, számolás, német és angol nyelv, kulturális, történelmi és környezeti ismeretek, zene és művészetek). Ezen felül azonban a magasan képzett és sokoldalú, tehetséges tanárok szabad kezet kapnak abban, hogy a diákok érdeklődése alapján milyen témákat érintenek részletesebben, ezzel ösztönözve őket a kutatásra és további tanulásra.
A magyar alapítású, német és angol nyelven oktató bécsi Lyra Montessori Lichtental iskolában 6-12 éves gyerekek tanulnak együtt, kis csoportokban gyakorolnak, projekteken dolgoznak, és maguk osztják be a tanulóidejüket. (Ez az intézmény magániskolaként működik, de a csillagra*
A hollandiai Pijnackerben, a kisváros főterén, egy újonnan nyílt oktatási központban egymás mellett működik a Casa School, egy kísérleti Montessori központ és egy hagyományos pedagógiai elveket követő közösségi oktatási centrum. A szülők szabadon választhatják ki a számukra legszimpatikusabb módszert, mindkettőt állami támogatással.
A Casa Montessori intézmény 0 és 12 év közötti gyerekeknek kínál programokat: baba-mama köröket, játszócsoportokat, bölcsődét (0-1 éveseknek), Montessori kisgyermek csoportokat (1-3 éveseknek), óvodát (3-6 éveseknek) és vegyes korcsoportú iskolai osztályokat (6-9 és 9-12 éveseknek). Az intézmény a Montessori pedagógia nemzetközi standardjait követi, kétnyelvű oktatást és inkluzíós programokat kínál. A különlegessége, hogy egész évben nyitva tart, és csak 10 napra zár be (karácsonykor és néhány továbbképzési napra). Ezt a rugalmasságot a Montessori átfogó „tanterve” teszi lehetővé, amely a 21. századi kompetenciákra fókuszálva közvetít összekapcsolt, sokoldalú ismereteket. A tanulás kis csoportokban, gyakori ismétléssel, gyakorlással és projektek segítségével történik. Az iskola kiválóan felszerelt: van könyvtár, zeneterem, alkotóműhely, kísérleti labor, és minden tanteremben megtalálhatók a Montessori-pedagógiához szükséges eszközök, valamint két professzionális konyha, ahol a gyerekek naponta főznek a közösségnek.
Ahhoz, hogy ez a közösségi oktatás jól működjön, támogató keretekre van szükség:
- nincsenek tanórák, hanem legalább három óra tanulási idő, amit a diákok nagyrészt maguk osztanak be.
- Nincsenek tantárgyak, hanem összefüggő témák és projektek, amelyekhez a diákok rövid bevezetőket (inputokat) kapnak, a tanár pedig inkább segítő és coach, mint hagyományos értelemben vett tanító.
- Nincsenek érdemjegyek, helyette kompetenciaalapú értékelés: a tanulók saját tanulásukat is értékelik, szervezik és egymástól is tanulnak (peer coaching, tudásmegosztás, közös gyakorlás formájában).
A kooperatív tanulás és a közösségi felelősségvállalás a szociális fejlődést helyezi a középpontba. A diákok egy heti fórumon vitatják meg a közösség problémáit: a tanulók által vezetett közösségi megbeszélésen mindenki elmondhatja a véleményét és kérdéseket tehet fel a Forum Romanum mintájára. Ehhez a közösségi szemlélethez elengedhetetlen a szociális készségek, a konfliktuskezelés és a közösségi kommunikáció folyamatos fejlesztése és gyakorlása, az első osztálytól fogva.
A magyarországi megvalósíthatóság szempontjai
Az életközeli, gyakorlatias, projektalapú és vegyes korosztályú tanulócsoportokkal dolgozó közösségi iskola Magyarországon is megvalósítható lenne. Jellemzően vidéki városokban működhetne jól, de akár a kistelepüléseken is megoldást kínálhatna a népesség elvándorlásának megakadályozására.
Az iskola a helyi közösségi élet motorjává válhatna: a nagyobb diákok (10-14 évesek) például egy helyi közösségi tér, kávézó vagy termelői piac működtetésébe is bekapcsolódhatnának, vagy – a német nyelvterületen már elterjedt diákvállalkozások mintájára – segíthetnék a helyi termelők és kiskereskedők munkáját, egyben már fiatal korban elsajátítva a vállalkozói szellemet. Nemzetközi példák is beépíthetők a modellbe, mint például egy berlini startup ötlete, amely diákokat és egyetemistákat hoz össze olyan idősekkel, nyugdíjasokkal, akiknek kisebb, napi logisztikai segítségre (például postai ügyintézés, bevásárlás) van szükségük.
A közösségi iskola – vegyes korosztályú csoportokkal dolgozva (ahol például 6-10 vagy 6-9, 9-12, 12-15 és 15-18 évesek tanulnak együtt) – nem igényel külön tantárgyakat. A diákok minden témát projektekben és összefüggéseiben tanulnak, ezért ideális esetben két képzett (főállású) tanulássegítőre van szükség 25-30 diákra, akik coachként támogatják a tanulás önálló szervezését.
Hogyan néz ki a közösségi iskolában a tantárgyakon átívelő, hálózatos tanulás? A Montessori iskolánkban például a derékszögű háromszög fogalmától eljutunk Egyiptomba és megismerjük az ókori világnézet lényeges összefüggéseit; megnézzük, hogyan mérték fel a földet, majd eljutunk Pitagoraszhoz, érintjük a tudomány és a filozófia történetét, és tanulunk az írás, a művészet és a papiruszkészítés részleteiről. Megvizsgáljuk a korabeli és a mai éghajlati viszonyokat, és megismerjük a Nílus jelentőségét Egyiptom számára. Így olyan témákat integrálunk, amelyeket hagyományos keretek között egyébként külön (főként időben is) tantárgyakban, például geometria, történelem, művészet, biológia, írás, nyelv és földrajz keretében tanítanánk.
Mi lenne leginkább szükséges ahhoz, hogy a tanítás és a tanulás ilyen formában valósulhasson meg? Mindenekelőtt:
- új munkaidő-elszámolási modell az alap- és középfokú oktatásban.
- A szakma presztízsének növelése: a tanárok és pedagógusok képzésének korszerűsítése, nemzetközi szintű továbbképzések támogatása, tapasztalatcsere multidiszciplináris csoportokban, inspiráló mentorálási rendszer.
- A mestertanárok fizetésének emelése és egyéb ösztönzők alkalmazása.
Az új munkaidő-elszámolási modell
Ausztriában a közoktatásban a teljes munkaidőre (összesen 38,5-40 óra) heti 22 (50 perces) tanóra jut, Németországban – tartománytól függően – 25 és 28 óra között van ez a szám, Magyarországon pedig 22-26 tanóra esik 40 órás heti munkaidőre. Finnországban dolgoznak a legkevesebbet a tanárok: a heti 32 órás munkaidőből 12 órát töltenek tanítással.
Tekintettel a tanárhiányra Magyarországon és Közép-Európában, a reformot nem a tanórák számának finn mintára történő csökkentésével kellene kezdeni – annál is inkább, mivel az órákhoz kötött elszámolási rendszer nehezen egyeztethető össze a projektalapú, tematikusan összekapcsolt oktatással.
A szakma presztízsének növelése
A közösségi tanulásra épülő iskolákban a pedagógusok kompetenciáit újra kell gondolni. Korszerűsíteni kell a képzési struktúrát és tartalmat, és releváns, naprakész továbbképzéseket kell kínálni a tanároknak, amelyek segítenek nekik a következők elsajátításában: a szociális és közösségi tanulás alapelvei, a kooperatív kommunikáció és a kritikai gondolkodás; coachingalapú osztályterem-menedzsment; inkluzív pedagógia; a környezettudatos és egészségtudatos nevelés tartalmai; a mesterséges intelligencia észszerű integrálása, az emberség és tipikusan emberi kompetenciák megőrzésére összpontosítva.
A pedagógusképzésnek feltétlenül a szociális tanulásra, a 21. századi kompetenciák (kreativitás, kritikus gondolkodás, kommunikáció és kooperáció) erősítésére és a mélyen emberi kompetenciákra (például érzelmi intelligencia) kellene összpontosítania. A tanárok mellett a 0-6 éves korosztályt oktató pedagógusok képzése is ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, és a bölcsődei és óvodai oktatás célzott támogatása. 0 és 6 éves kor között vannak ugyanis azok a szenzitív periódusok (amelyeket a pszichológia „nyitott ablakoknak” nevez), amikor a gyerekek a legtöbb ismeretet játékosan, könnyen és természetesen tudják megtanulni, és ekkor sajátítják el a szociális viselkedés és a kommunikáció alapjait.
Magyarország a nemzetközi átlagnál jóval kevesebbet fordít a 0-6 éves korosztály oktatására, pedig James Heckman Nobel-díjas közgazdász kutatásai alapján ez a korai befektetés térül meg hosszú távon a leginkább. Ezért minden társadalmi felzárkózási és oktatási programnak ideális esetben nem az iskolában kellene kezdődnie, hanem már a születéstől fogva (vagy még előtte, szülői képzéssel) és a bölcsődei kortól kezdve.
Fizetés és egyéb ösztönzők
Ahhoz, hogy a tanulásra és továbbképzésekre nyitott, motivált és tehetséges tanárokat itthon lehessen tartani, illetve a külföldön dolgozókat hazahozni, a mestertanárok fizetésének minél hamarabb el kell érnie a nettó 2000 eurós (nagyjából 800 ezer forintos) szintet. A nemzetközi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy önmagában a fizetés nem elégséges ösztönző: például Németországban és Ausztriában is komoly gondot okoz a tanárhiány.
A kínálat szűkössége miatt a tanárok jelentős része – még akkor is, ha Ausztriában a közoktatásban többet kereshet, mint a magániskolákban – nem motivált arra, hogy új módszereket tanuljon és innovatív módon tanítson. Ezért célszerű lenne teljesítményalapú ösztönzőket bevezetni, és inspirálni a tanárokat világszínvonalú és korszerű szakmai továbbképzések elvégzésére. Ennek alapvető feltétele a minőségbiztosítási rendszer (például Bécsben a tankerületi felügyelők – akiket Ausztriában „iskolaminőség-menedzsereknek” hívnak – feladata, hogy támogassák a kerület iskoláit a lehető legjobb minőség biztosításában), valamint egy támogató és ösztönző új szabályozási környezet.
Költségvetési szempontok
Honnan fedeznénk a mestertanárok béremelését? A GKI 2022-es elemzése alapján ez a tétel akár a központi költségvetésből is finanszírozható lenne. A költségvetés tervezésének másik szempontja lehet, hogy a közösségi iskolában a 6-10 vagy 6-12 éves korosztályban két tanárra lenne szükség 25-30 fős, vegyes korosztályú csoportonként, akik 4-6 évig kísérik ugyanazt a tanulócsoportot. A 12-15 és 15-18 éves korosztályban pedig 15 diákra jutna egy coach-tanár. Ez a felépítés és a coach-tanár széles körű feladatköre – szemben a szaktanári rendszerrel – megoldást jelentene a tanárhiányra és a hiányszakok problémájára.
A tanulókörnyezet és a tanuláshoz szükséges eszközök modernizálására (hogy ezek megfeleljenek a 21. századi követelményeknek és támogassák a közösségi tanulást), első lépésben körülbelül egymilliárd euróra lenne szükség. (Ez a saját becslésem, ami a szükséges felszerelés költségén és a magyarországi alap- és középfokú közoktatás osztályainak számán alapul). Ezzel az összeggel (amihez hasonló nagyságrendűt Magyarország a jogállamisági feltételek nem teljesítése miatt nem tudott lehívni és 2025. január 1-jén elveszített), a teljes alap- és középfokú oktatást modernizálni lehetne eszközök szempontjából. Ebből a pénzből az összes általános iskolai osztálytermet úgy fel lehetne szerelni, mint például ebben az észak-amerikai közoktatási intézményben.
Sürgős feladat a leromlott fizikai infrastruktúra megújítása is. Ehhez jelentős összegeket kell elkülöníteni. Kisebb, vidéki településeken kulcsfontosságú, hogy az iskola infrastruktúrája egyben a helyi közösségi élet színtere is legyen: ehhez kreatív megoldásokra és a helyi közösség aktivitására van szükség. Nem ördögtől való gondolat, hogy a település összefogva, részben önerőből felújítsa a helyi óvodát vagy tantermet, cserébe a diákok aktívan bekapcsolódhatnának a helyi közösség gazdasági életébe, például egy kis kávézó, bolt vagy közösségi műhely (ahol megtanulhatják például az elektronikai eszközök vagy a ruhák javítását) működtetésével. Itt az önkéntesek a munkájukért cserébe ingyen kaphatnának hasznos termékeket, például az iskolakertben termett zöldséget vagy a helyi méhészetből származó mézet.
Ehhez alapfeltételként szükséges a helyi közösség autonómiája, az oktatásirányítás központosításának megszüntetése, valamint a tanítás szabadságához a NAT rugalmassága is.
Elérhető jövő
A magyarországi alap- és középfokú oktatás átalakítása a közösségi iskola modelljének fundamentumán a helyi közösségek támasza és a társadalmi felemelkedés motorja lehetne. A magyar oktatási rendszert a 21. századba kell átvezetni: a tanulóknak meg kell tanulniuk a megoldásfókuszú kritikai gondolkodást és a közösségi felelősségvállalást, hogy kezükbe vehessék a saját tanulásukat és a helyi közösségük (iskola, település) alakítását; a tanárokat pedig fel kell vértezni a szükséges tudással és eszközökkel ahhoz, hogy hatékony mentorokká válhassanak.
Képzeljünk el egy olyan Magyarországot, ahol a gyerekek az iskolában nemcsak ismereteket gyűjtenek és passzívan várják a tudás átadását, hanem az életre tanulnak és ahol a tanárok megbecsült, motivált szakemberek. Képzeljünk el olyan településeket, ahol a helyi közösség összefog és ahol az iskola a közösségi élet része. Ez a jövő elérhető, ha merünk új utakra lépni és a közösség erejére építeni.
