Néhány hete tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a tavaly és idén végzett időmérleg-kutatásának eredményeit. Ez a hivatal egyik legérdekesebb felmérése, hiszen azt mutatja meg, mivel töltjük a napjainkat, azaz lényegében az életünkről ad képet. Megtudhatjuk belőle, hogy átlagosan mennyit alszunk, mikor dolgozunk, ki foglalkozik többet a gyerekekkel és a házimunkával, vagy hogy mivel töltjük a szabadidőnket. Ezért is lepődtünk meg, amikor azt láttuk, hogy a magyarok szabadidejének negyede valahova eltűnt. Egészen pontosan maga a szabadidő megvan, csak nem tudni, mivel töltik el az emberek, mindössze annyi biztos, hogy nem azzal, amivel korábban.
Négy óra munka, nyolc óra pihenés, öt óra szórakozás
Ha az összképet nézzük, akkor egy átlagos magyar naponta nagyjából nyolc órát alszik, további két és felet tölt egyéb fiziológiai szükségleteinek kielégítésével, majdnem ötórányi szabadideje van, és bő hat órát szán különböző társadalmilag kötött tevékenységekre.
Utóbbi kategóriába tartozik a munkavégzés, a tanulás, a háztartási és ház körüli munka, a vásárlás, a közlekedés és a gyermekek ellátása is. A kereső-termelő tevékenységre fordított idő annak ellenére is csak átlagosan három és fél óra, hogy ez érezhetően nőtt az előző, 2009–2010-es felmérés óta.
Ez elég jól rámutat, hogy mik a korlátai annak, ha ezeket az átlagos számokat nézzük. A munkával töltött idő ugyanis azért ennyire kevés, mert a felmérésben a munkavállalási korú lakosság mellett benne van például a többnyire még tanulmányait végző 15–19 éves korosztály, a jellemzően nyugdíjas 65 év feletti generáció, illetve a háztartásbeliek vagy éppen a munkanélküliek is. Ha csak azokat vizsgáljuk, akik ténylegesen dolgoznak, akkor esetükben már több mint 7 óra a kereső-termelő tevékenységre fordított idő.
Még szembetűnőbb ez a gyermeknevelés esetében, ahol a napi szűk félórás átlag úgy jön ki, hogy akinek van gondozást igénylő korú gyereke, az átlagosan közel két és fél órát szán rá a napjából, csak éppen a népesség 80 százalékát nem érinti ez.
Nem véletlen, hogy a KSH nem csak ezt az összefoglaló táblázatot közölte: készítettek összeállítást nemek, korcsoportok és iskolai végzettség alapján is. Továbbá külön megmutatták, hogy az egyes felsorolt tevékenységeket a magyar lakosság mekkora hányada végzi ténylegesen, és ők mennyi időt töltenek el az adott tevékenységgel.
Ráadásul mivel a kutatás egy évig tartott, és az átlagos napot a teljes időszak felmérése alapján állították össze, így olyan tevékenységek is bekerültek a listába, amiket csak ritkán csinálnak az emberek.
Például egy magyar átlagosan naponta egy percet tölt moziban,
ami ebben a formában nyilván értelmetlen, de ennyi jön ki, ha összeszorozzuk az egy adott napon átlagosan moziba járók arányát és a mozizásra szánt idejüket.
Szóval, ha valaki arra kíváncsi, hogy a saját időbeosztása mennyire hasonlít a hozzá hasonló élethelyzetben lévőkéhez, akkor érdemes jobban elmélyülni a számokban és táblázatokban, és megnézni a különböző demográfiai bontásokat. Illetve még azt is, hogy az egyes kategóriákban mennyi embert érint egy-egy tevékenység, és a körükben mennyi időt visz el a napból.
Egyszerre egy dolgot
Az időmérleg néhány elemét korábban már mi is felvillantottuk, de amikor elkezdtünk jobban az adatok mélyére ásni, több helyen is furcsa dolgokra lettünk figyelmesek. Ezen a ponton röviden érdemes kitérni arra, hogyan is zajlik egy ilyen felmérés. A KSH négy negyedéven keresztül több mint 20 ezer ember bevonásával vizsgálja a napi időbeosztásunkat. A kutatásban részt vevőknek egy részletes naplót kell kitölteniük, oly módon, hogy a napjuk minden percére kiválasztják az előre megadott tevékenységlistából, hogy éppen akkor mit csináltak*
A naplóban azonban egy időponthoz csak egy tevékenységet jelölnek, vagyis a KSH csak ennyit vesz figyelembe. A hivatalnál a G7 kérdésére azt írták: táblázataik a párhuzamosan végzett tevékenységek adatait nem tartalmazzák. Így biztosítható, hogy minden táblázatban pontosan kijöjjön az 1440 perc, azaz a 24 óra, ha összeadjuk a táblázatban szereplő összes tevékenységet.
Igen ám, de ennek nemcsak a teljes napra kellene megvalósulnia, hanem az egyes tovább-bontott tevékenységcsoportokra is, márpedig ott látványosan nem valósul meg. A leginkább a szabadidő esetében szembetűnő ez.
A fenti ábrán a szürke vonal és a rajta szereplő számok azt mutatják, hogy az előző négy időmérleg-felmérés során mennyi volt a magyarok átlagos szabadideje, míg az oszlopokban a KSH által ezen belül nevesített tevékenységekre szánt idő szerepel. Jól látható, hogy a 80-as évek végén, illetve az ezredfordulón a felsorolt tevékenységek lényegében egy az egyben lefedték a lakosság teljes szabadidejét. Tizenöt éve már volt némi különbség, az idén viszont azt láttuk, hogy ha összeadjuk a felsorolt tevékenységekre fordított időt, akkor az a teljes szabadon eltöltött időnek alig a háromnegyedét adja ki.
Így a lakosság átlagosan közel egy és egynegyed órányi időtöltését homály fedi.
A furcsaságra rákérdeztünk a KSH-nál, amely válaszában azt írta:
„A legutóbbi időmérleg-felvétel óta az európai uniós módszertani, tartalmi harmonizáció alapján változott a tevékenységek kódjait tartalmazó jegyzék. Ugyanakkor szerettük volna biztosítani, hogy összehasonlíthatók legyenek az eredmények a korábbi felvételekkel. Ebből kifolyólag, ha tartalmilag nem egyeztek meg az új tevékenységkódok a korábbi STADAT táblák kategóriáiba soroltakkal, akkor nem kerültek besorolásra a kiemelt kategóriákba.”
Kirakatnézegetés, podcast, semmittevés
Magyarul az történt, hogy a mostani felmérésben más tevékenységek (is) szerepeltek, mint az előzőben, de az összefoglaló táblázatokon nem módosítottak, így veszett homályba a magyarok szabadidejének negyede.
A KSH gyakorlata egyébként érthető: a táblázatokban tényleg csak a kiemelt sorok szerepelnek, a kutatásba bevontak által kitöltött napló ennél sokkal részletesebb. A mostani, több mint 355 tevékenység listáját még nem tette közzé a hivatal, és ezt cikkünk megjelenéséig kérésünkre sem küldték meg. A tizenöt évvel ezelőtti listán azonban olyan tevékenységeket is megjelölhettek a felmérésben részt vevők, mint a nótázás, a kirakatnézés, a sírás vagy éppen a valamiben való gyönyörködés.
Ez az akkor még 548 elemű lista alakult át mostanra, és jelentek meg olyan szabadidős tevékenységek is, amelyek korábban nem szerepeltek rajta, például azért, mert nem is léteztek. A KSH kérdésünkre elküldte az ilyen új tevékenységek listáját. Ez alapján a szabadidő kategóriába új elemként került be
- az egyéb, nem meghatározott szórakozás és kulturális tevékenység (nézőként);
- a videó, kép- vagy hanganyag, szöveges poszt készítése, szerkesztése, vágása, feltöltése;
- a nem meghatározott szabadidős időtöltés;
- az írásbeli kommunikáció;
- részvétel civil- és politikai szervezetekben (alkategóriaként);
- a segítség építkezésben és javítási tevékenységekben más háztartás számára;
- a segítség a foglalkoztatásban és a gazdálkodásban más háztartás számára;
- a saját, másik háztartásban élő gyermek gondozása;
- a másik háztartásnak segítség gyermekgondozásban (nem saját gyermek);
- a másik háztartásnak segítség felnőtt gondozásában;
- a más háztartás számára nyújtott egyéb segítség;
- a pihenés, semmittevés; és
- a podcast hallgatása.
Elvileg ezek a tevékenységek azok, amelyek – az összehasonlíthatóság miatt – nem kerültek be a KSH által kiemelt listába, és amelyek kitöltik azt a 73 percnyi szabadidőt, amiről az összesítő táblázat alapján semmit nem tudhattunk.
Tévé helyett Messenger
Ezt erősítette meg kérdésünkre a KSH is. A hivatal azonban az egyes ilyen kimaradt tevékenységekre vonatkozó pontos adatokat nem árulta el, így azt nem tudhatjuk, hogy a közel egy és egynegyed órányi idő ezek között a tételek között hogyan oszlik meg pontosan. Valószínűleg nem tévedünk nagyot azonban, ha azt feltételezzük, hogy a fent felsoroltak közül az elektronikus tevékenységek és különösen az írásbeli kommunikáció viszi el a legtöbb időt. Ez elég sok mindent megmagyarázna az egyes korosztályok hasonló adatsorainak eltéréseiből is.
Abban semmi meglepő nincs, hogy a különböző életszakaszokban folyamatosan változik az emberek szabadidejének hossza.
A legkevesebb szabadidejük a 30 és 39 év közöttieknek van, és minél távolabb van valaki ettől a korosztálytól, annál több ideje jut a szabadon végzett tevékenységekre.
Az sem meglepő, hogy a különböző korú emberek teljesen mással töltik a szabadidejüket. Ha viszont ebbe mélyebben belemegyünk, akkor már láthatunk első ránézésre furcsa dolgokat.
A leginkább szembetűnő, hogy a fiataloknál megy el a legkevesebb idő „tévénézésre, videózásra, illetve internetezésre”. A kicsit elavultnak tűnő kategóriában az még hihetőnek tűnik, hogy a tinédzserek nem tévéznek vagy – legalábbis hagyományos értelemben – videóznak sokat, hiszen az ezekre a tevékenységekre szánt idő hagyományosan nő az emberek életkorának emelkedésével.
Az internetezéssel azonban már más a helyzet. Sok kutatás mutatja, hogy a fiatalok társasági élete részben az online térbe költözött. Ennek az a része ki is jön az időmérlegből, hogy a „szabadidő társas eltöltésére” jóval – napi 15-20 perccel – kevesebb jut ebben a korosztályban, mint korábban. Az így felszabadult időt azonban nem az „internetezéshez” csoportosították át. Sőt, abban a kategóriában még nagyobb volt a visszaesés:
a 15–19 évesek most napi másfél órát töltenek tévézéssel, videózással és internetezéssel, miközben ugyanez 2010-ben még több mint két óra volt, az ezredfordulón pedig majdnem két és fél.
Ehelyett bejöttek a fent felsorolt tevékenységek, amelyek ebben a korosztályban a teljes szabadidő harmadát teszik ki. Ha ennek a nagy része online tevékenység, például írásbeli kommunikáció, akkor az időmérleg elég jól összecseng a különböző társadalmi kutatásokkal.
Ugyanez a trend egyébként – még ha nem ennyire élesen is, de – a többi korosztályban is megfigyelhető, igaz, ezekben (a 20–29 évesek kivételével) a társaságban töltött idő kevésbé szorult vissza, inkább az olvasás és a tévézés helyett végeznek más tevékenységet az emberek.
Akkor most leülök rádiót hallgatni
Az időmérlegben megjelenő lyukak a felmérés egy olyan korlátjára hívják fel a figyelmet, amelynek jelentősége az elmúlt években, évtizedekben egész biztosan nőtt, és emiatt a következő kutatásokban valószínűleg már kezdeni kell vele valamit. Ez pedig a párhuzamosság kizárása.
A tevékenységek között ugyanis rengeteg olyan van, amit nem önmagában végez az ember, hanem valamilyen másik tevékenység közben.
A legjobb példa erre a zene-, rádió- vagy podcasthallgatás, amit viszonylag ritkán csinálnak úgy az emberek, hogy csak ezzel foglalkoznak. A rádió általában a háttérben szól, mondjuk, az autóban, esetleg főzés vagy éppen munka közben. Ugyanez igaz valószínűleg a podcastokra és a zenehallgatásra is.
A felmérésbe azonban ezek nem tudnak bekerülni, hiszen a párhuzamosságok ki vannak zárva: ha valaki utazik, nem hallgathat rádiót is, mert nem jönne ki a 24 óra. De számtalan más példát is lehetne mondani, a tömegközlekedés közben olvasó, videózó vagy telefonon kommunikáló emberektől kezdve a közös kirakatnézegetésig.
Frissítés: Cikkünk megjelenése után a KSH jelezte, hogy az adatfelvétel során a párhuzamos tevékenységeket is rögzítik, csak ezek az eddig publikált táblázatokba még nem kerültek bele. Mint írták: „a KSH Időmérleg adatállománya a párhuzamos tevékenységeket is tartalmazza, azonban a most megjelent összefoglaló Stadat táblákban ezek – az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében és az alapvető nemzetközi gyakorlatot követve – nem kerültek bevonásra. Az Időmérleg felvétel adatai egy részének, köztük a párhuzamos tevékenységek, feldolgozása még folyamatban van. Az elemzésük csak a feldolgozás lezárásával lehetséges. A feldolgozás befejezését követően a mikroadat állomány a korábbi felvétel eredményeihez hasonló módon, a KSH kutatószobában elérhető lesz.”
