A Fidesz végtelenül leegyszerűsített kampányüzeneteinél sokkal komplexebben nyilatkozott Szijjártó Péter az orosz gázbeszerzésekről a Telexnek adott szerda esti interjújában. A leköszönő külügyminiszter által elmondottakból már egyáltalán nem következik törvényszerűen, hogy orosz gáz nélkül fenntarthatatlan a rezsicsökkentés. Szijjártó többször hangsúlyozta, hogy a Gazprom a legolcsóbb forrás, és egyedi áras különszerződésekről is beszélt. A külkereskedelmi adatok alapján azonban egyáltalán nincs akkora eltérés az árakban, mint amekkorára a szavaiból következtethetnénk, akkora meg végképp nincs, mint amit a kormány állított.
Szamár vagy hazudik
„Aki azt állítja, hogy a rezsicsökkentés orosz energia nélkül is fenntartható, az vagy szamár, vagy hazudik.” Ezt mondta Orbán Viktor bő másfél hónappal a választás előtt a parlament tavaszi ülésszakát megnyitó beszédében. A kijelentés ekkor már valószínűleg senkinek nem volt meglepő. A kormány évek óta kommunikálta, hogy a rezsicsökkentés záloga az olcsó orosz energia. Lényegében
ezzel legitimálták, hogy miért nem tettek lépéseket az orosz gázról való leválás irányába, és miért hagyták, hogy a háborús helyzetben tovább nőjön az orosz import részaránya a hazai ellátásban.
A kampányban aztán még inkább felerősödött ez a narratíva. Az üzenet nagyjából az volt, hogy ha nem a Fidesz nyeri a választást, akkor Magyarország brüsszeli utasításra nem vásárol több gázt és olajat az oroszoktól, ez pedig ezerforintos benzinárat és évi egymillió forinttal magasabb rezsiköltségeket jelent majd a magyar családoknak.
Az orosz olaj és gáz fontosságának kormányon belüli legnagyobb szószólója egyértelműen Szijjártó Péter volt, aki sok esetben maga tárgyalt ezekről Oroszországban. Januárban a tárcavezető is arról beszélt, hogy egy esetleges leválás megháromszorozná a magyar családok rezsiköltségét. A Telex szerdai interjújában is szóba került ez a téma, és bár a távozó külügyminiszter ezúttal is hitet tett az orosz energia jelentősége mellett, a kampányban hallott, nagyon leegyszerűsített és a valóságtól teljesen elrugaszkodott üzeneteknél már sokkal cizelláltabban fogalmazott.
Az elmúlt hónapokban hangoztatott kormányzati szólamokat azért sem lehetett komolyan venni, mert elég régóta tudni lehet, hogy az oroszoktól vásárolt gáz ára is a tőzsdei jegyzésekhez, azaz a piaci árhoz van kötve. Erről számtalanszor írtunk a G7-en, és a kormány is elismerte korábban: Szijjártó Péter maga beszélt arról, hogy egy formula alapján határozzák meg az orosz importgáz árát.
Ezt az együtt mozgást mutatja a fenti ábra is. Elég jól látható, hogy a hazánkba érkező orosz gáz ára két hónapos csúszással követi az irányadó holland tőzsdei jegyzést*
Kedvezményes vásárlások
Szijjártó Péter egyik fő állítása az volt – amiről egyébként már korábban is beszélt –, hogy a formula a hosszú távú szerződésre vonatkozik, márpedig az oroszokkal kötött megállapodásnak fontos eleme, hogy a 20 éves szerződés keretében beszerzett mennyiség fölött is vásárolhatunk, és a kedvezményt valójában utóbbi beszerzéseken tudjuk érvényesíteni.
Mielőtt továbblépnénk, érdemes röviden kitérni arra, hogy mi is a különbség a hosszú távú szerződés és az egyedi beszerzések között. Előbbit még a háború előtt kötötte a magyar és az orosz fél – egészen pontosan az MVM és a Gazprom –, és a szerződés értelmében az oroszok évi 4,5 milliárd köbméter gázt szállítanak Magyarországra. Erre vonatkozik a formula, amiről a külügyminiszter is beszélt.
Igen ám, de az elmúlt években nem csak ez a 4,5 milliárd köbméter orosz gáz jött az országba. A déli vezeték jó ideje lényegében maximális kapacitáson működik, ami évi 8 milliárd köbmétert jelent.
A 3,5 milliárdos többletről pontosan nem lehet tudni, hogy ki hozza be. Piaci információk szerint több szereplő, de a legtöbbet ebből is az MVM veszi.
Ezt erősítette most meg Szijjártó a rendszeres rövid távú szerződések említésével, hozzátéve, hogy az így vásárolt gáz az olcsóbb, így ezzel lehet kozmetikázni az ezek szerint mégsem annyira kedvező hosszú távú szerződés árát. Ez egyébként teljesen összecseng azzal, amit az elmúlt években a külkereskedelmi adatokból láthattunk.
Korábban a G7-en is írtunk róla, hogy a felpörgő orosz importnak köszönhetően egy időben egész Európában a magyar piacon volt a legolcsóbb a gáz.
Csak az nem volt teljesen egyértelmű, hogy ennek milyen piaci szereplők voltak a haszonélvezői. Szijjártó szavaiból most úgy tűnik, hogy főleg az MVM.
A külügyminiszter azt állította az interjúban, hogy ezekért a kedvezményekért semmilyen ellentételezést nem kaptak a magyar féltől az oroszok. Ez azt jelenti, hogy a Gazprom azért adta ennyiért a gázt, mert a meglévő piaci viszonyok mellett nem tudta többért. A piaci viszonyokat azonban az orosz gáz iránti bezuhanó európai kereslet alakította.
Vagyis az MVM a háború és az arra adott orosz, illetve európai uniós reakciók miatt tudott olcsón gázt vásárolni az oroszoktól, amit elég nehéz nem háborús nyerészkedésként értelmezni.
Az okoktól függetlenül az ugyanakkor biztos, hogy ha nem is folyamatosan, de akadtak olyan időszakok, amikor az ilyen rövid távú szerződések keretében vásárolt orosz gáz tényleg a legolcsóbb volt a piacon, és a miniszter által elmondottak alapján ebből az MVM is profitált.
Az erre épített magyarázat azonban kicsit megbicsaklott akkor, amikor Szijjártó Péter azt mondta, hogy az orosz és tőzsdei árakat összevető grafikon ezért nem helyes. A grafikon ugyanis nem a hosszú távú szerződés árát mutatja, hanem a teljes orosz importét, tehát már benne van a rövid távú szerződések árkozmetikázó hatása is.
A teljes ár pedig szintén leköveti a tőzsdei jegyzéseket. Ez egyébként logikus is, hiszen a rövidebb távú megállapodásnál is jellemzően ezekből a jegyzésekből indulnak ki, legfeljebb nagyobb kedvezményt adnak belőlük.
Hol olcsóbb, hol drágább
Az ábráról az is nagyon jól leolvasható, hogy a kiegészítő megállapodások keretében mikor sikerült jól, illetve rosszul vásárolni.
Például 2022 végén azért ugrott jóval a tőzsdei jegyzések fölé az orosz import átlagára, mert épp Szijjártó Péter tárgyalt le egy rendkívül drága többletbeszerzést.
Ennek a hatása majdnem egy évig érződött. Két évvel később aztán ezzel ellentétes hatást láthattunk: 2024 tavaszától nagyjából egy évig még a holland tőzsdei árhoz viszonyítva is olcsó volt az orosz import.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy néhány kivételes hónaptól eltekintve ezek a különbségek azért nem voltak olyan kiugróan nagyok, és ha hosszabb távon – például a háború elejétől – vizsgáljuk, akkor nagyjából ki is egyenlítődtek.
Itt érdemes áttérni a külügyminiszter másik fontos állítására, miszerint nem a tőzsdei árral, hanem az alternatív beszerzési források árával kellene összehasonlítani az orosz adatokat. Ezt azonban ebben a formában nem tudjuk megtenni, hiszen fogalmunk sincs, hogy mennyiért szállítana egymilliárd köbméter gázt az MVM-nek, mondjuk, egy amerikai vagy egy norvég partner, és ilyeneket a piacon nem is árulnak el az érintettek.
Abban jó eséllyel igaza van Szijjártónak, hogy míg az oroszok a határig szállítják a gázt, addig más ezt nem biztos, hogy megtenné, ez esetben pedig a tranzitköltséget, tehát a szállítás díját is ki kellene csengetni.
Ez azonban olyan nagy többletköltséget nem jelent. Ha azt jelentene, akkor hatalmas különbségek alakulnának ki az egyes gáztőzsdék árai között, márpedig nem alakulnak. Néhány százalékos drágulást biztos okozna a dolog, de ennél többet nem.
Ezen túl annyit tudunk tenni Szijjártó állításának ellenőrzése érdekében, hogy a külkereskedelmi adatok alapján összevetjük a hazánkba érkező orosz és nem orosz importgáz átlagos árát. Ezt mutatja a lenti ábra.
Jól látszik, hogy az elmúlt nagyjából másfél évben tényleg olcsóbb gáz jött Oroszországból, mint más forrásokból, előtte egy ideig nagyjából kiegyenlítettek voltak a költségek, a háború kitörése utáni ősztől azonban közel egy évig masszívan feláras volt az orosz beszerzés. Utóbbit részben a már említett, Szijjártó Péter által letárgyalt, rendkívül drága egyszeri vásárlás okozta.
Ha átlagot nézünk, akkor itt sincs jelentős különbség, legfeljebb néhány százalékról beszélhetünk (az átlag egészen pontosan 4 százalékos árelőnyt mutat az orosz gáznak). Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az egyéb irányból érkező beszerzések nehezen vethetők össze egy nagyobb mennyiségű vásárlással, mint amilyenről az MVM kötne adott esetben szerződést, és amelyhez kedvezőbb kondíciókat is kialkudhat.
A rezsicsökkentés nem ezen áll vagy bukik
Magyarul Szijjártó Péter árnyalta ugyan az orosz beszerzések áráról alkotott képet azzal, hogy nem egy mondatban kommunikált a kérdésben, de így is minden adat azt mutatja, hogy eltúlozza az orosz energia szerepét.
Az orosz gáz árelőnye – ha éppen létezik is – koránt sincs akkora, hogy ezen múljon a rezsicsökkentett árszint fennmaradása.
Ezt elég jól igazolja a lenti ábra, amelyre a beszerzési árak mellett rátettük azt is, hogy a lakosság mennyit fizet a gázért. Jól látható, hogy a rezsicsökkentett gázár, de még a KSH által kalkulált – valószínűleg túlbecsült – átlagos ár is 2022 óta folyamatosan és jelentősen a tőzsdei jegyzések és az orosz beszerzési ár alatt van.
A különbség pedig nem néhány százalék, mint amit az orosz és nem orosz forrás között láttunk, hanem még a jobb időszakokban is 20-30, a rosszabbakban pedig 60-100. Az időszak elejéről pedig ne is beszéljünk: akkor a lakosság által fizetett ár 6-8-szorosán érkezett az orosz gáz az országba.
Ez elég jól jelzi, hogy a rezsicsökkentés záloga nem az orosz gáz volt, hiszen annak ára messze meghaladta a lakossági gázárat. A rezsicsökkentés fenntartása tisztán politikai döntés következménye. A kormány vállalta, hogy kipótolja a több százmilliárd forintos különbözetet az orosz gáz beszerzési ára és lakossági tarifa között.
Így a rezsicsökkenés nem akkor szűnik meg, ha nincs orosz forrás, hanem akkor, ha a kormány úgy határoz, hogy a jövőben már nem pótolja ki ezt a különbözetet. Lehet, hogy a különbözet orosz gáz híján megnőne valamennyivel, de az elmúlt években tapasztalt eltérésekhez képest ez a különbözet valószínűleg csak kerekítési hibának tűnne. Ha lehetett kezelni*
