A gazdaság temette maga alá a Fideszt, de segíti-e majd kormányon is a Tiszát?

Földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Tisza Párt az áprilisi választásokon. Egy potens kihívó megjelenésén túl a kormányváltás talán legfontosabb tényezője a gazdaság meglehetősen rossz állapota volt. Bár a Fidesz politikai retorikája és eszköztára 2022 óta nem mozdult el drasztikusan, a választók mégis a váltás mellett döntöttek.

Miközben a modern politikában egyre nagyobb szerepet kapnak az ideológiai törésvonalak, ez a választási eredmény ismét rámutatott egy régi igazságra, amelyet Bill Clinton kampányának híres mondata foglal össze: „It’s the economy, stupid!” – azaz „A gazdaság számít, te hülye!”. A mondat az 1992-es amerikai elnökválasztási kampány során hangzott el, és arra utalt, hogy a választók döntéseit végső soron leginkább a saját anyagi helyzetük, életszínvonaluk és gazdasági kilátásaik befolyásolják. Ebből kiindulva nem sok meglepetést hozott a választás kimenetele.

A 2022 második negyedévétől 2026 első negyedévéig tartó politikai ciklus mérlege lesújtó. Négy év alatt a magyar GDP összesen – még az igencsak kedvező idei első negyedéves adat mellett is – kevesebb mint 1,5 százalékkal tudott bővülni, miközben a lakosságot 40 százalékos kumulált infláció sújtotta. Fontos látni, hogy itt nem egy klasszikus, rövid ciklikus visszaesésről volt szó, hanem egy strukturális válságról. A növekedés motorjai egyszerre álltak le.

• Lezárult a gazdasági növekedés extenzív szakasza: a foglalkoztatás már nem bővíthető érdemben, a munkaerőpiaci tartalékok kimerültek.
• Uniós források hiánya: a késve és korlátozottan érkező források drasztikusan visszavetették a beruházásokat, és rontották az üzleti bizalmat.
• Globális sokkok: a háborúk, a szélsőséges időjárás és a deglobalizációs folyamatok magasabb inflációs korszakot hoztak. A negatív kamatok időszaka véget ért, így a gazdaságot már nem lehet olcsó finanszírozással élénkíteni anélkül, hogy az egyensúlyi mutatók ne romlanának drasztikusan.
• Németország lefulladása: legfőbb partnerünk strukturális versenyképességi válságba került (különösen a feldolgozóiparban), ami magával rántotta a magyar ipari teljesítményt.
• Akkumulátorkudarc: a kiemelt állami támogatásokat élvező ágazatok (jármű- és akkumulátorgyártás) masszívan alulteljesítették a várakozásokat.
• Beruházások zuhanása: a beruházási ráta közel 30 százalékról 22 százalékra zuhant. Ebben kulcsszerepe volt a prociklikus fiskális politikának: az állam éppen akkor volt kénytelen beruházásokat leállítani, amikor a gazdaságnak támaszra lett volna szüksége, miközben a magánszektor a magas finanszírozási költségek és a gyenge kereslet miatt szintén befagyasztotta projektjeit.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kilátások rövid távon ne javulhatnának, sőt az alacsony bázis és az egyszeri hatások miatt a következő évek ciklusfordítóak lehetnek. Rövid távon már mérsékelt élénkülés várható: idén körülbelül 1,8 százalékos növekedésre számítunk, amelyet elsősorban a háztartási fogyasztás bővülése hajt.

A jövő évi kilátások pedig még kedvezőbbek, legalábbis a belső tényezők alapján. Alapforgatókönyvünk szerint 2027-ben 2,6 százalékos növekedés várható. Fontos viszont, hogy előrejelzésünk május végétől a Hormuzi-szoros forgalmának fokozatos helyreállásával számol. Minden nappal, ameddig tart az Irán és USA közötti háború, romlanak a hazai növekedési kilátások.

Ha a közel-keleti helyzet rendeződik, 2027-től a magyar gazdaság növekedése nemcsak gyorsabb, de egészségesebb szerkezetű is lehet.

• Fogyasztás: a relatíve stabil munkaerőpiac és az erős bérkiáramlás eddig is támaszt adott a háztartásoknak. A választások előtti költekezés, a korábbi kormány determinisztikus intézkedései, valamint az új kabinet tervezett lépései – különösen az adórendszer megreformálása, a családi pótlék emelése, az iskolakezdési támogatások és a nyugdíjasokat érintő korrekciók – érdemben növelhetik az elkölthető jövedelmet.
• Beruházások: a befagyasztott uniós pénzek sorsa kulcskérdés. A kétharmados parlamenti felhatalmazás birtokában gyors jogalkotási előrelépés várható, amely lehetővé teszi a 16 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és a 3,9 milliárd euró helyresállítási (RRF-) hitel lehívását. Ezek a források 2027-től fokozatosan fejtik ki hatásukat, megteremtve a fedezetet a korábban elhalasztott állami és vállalati fejlesztések újraindításához.
• Nettó export: a kilátások javulását az ipari teljesítmény visszatérése is támogatja. Egyrészt a német gazdaság 2027-től várhatóan gyorsabb növekedési pályára áll, ami lökést adhat a magyar kivitelnek. Másrészt a hazai iparban a korábbi évek nagyberuházásai pont az új kormány idején fordulhatnak termőre. Az új feldolgozóipari kapacitások segíthetik a hazai exportot.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság problémái megoldódnak. Bár a következő években akár 3 százalék feletti növekedés is elképzelhető, ez nagyrészt ciklikus tényezőknek köszönhető. A mélyebb, strukturális kihívások továbbra is velünk maradnak – és ezek kezelése nélkül nem érhető el tartós felzárkózás.

Nem száz új gyárra és újabb kamattámogatási rendszerre van szükség, hanem olyan kiszámítható, stabil gazdasági és intézményi környezetre, amely támogatja az organikus fejlődést. Ide tartozik a kiszámítható és hiteles gazdaságpolitika, amely csökkenti a bizonytalanságot és ösztönzi a beruházásokat. Ugyanilyen fontos az oktatási rendszer minőségének javítása, amely piacképes tudást és készségeket biztosít, valamint az egészségügy hatékonyságának növelése.

Elengedhetetlen a magasabb hozzáadott értékű termelés arányának növelése, az innováció és a kutatás-fejlesztés ösztönzése, valamint a verseny erősítése a gazdaságban. Az intézményi minőség – a jogbiztonság, az átláthatóság és a korrupció visszaszorítása – szintén kulcsszerepet játszik. Emellett szükség van a munkaerőpiac rugalmasságának növelésére, a digitalizáció felgyorsítására és a vállalkozói környezet javítására is.

A korábbi növekedési modell kifulladt. A következő évek kérdése az lesz, hogy sikerül-e egy új, fenntarthatóbb pályára állítani a magyar gazdaságot – mert ahogy a történelem újra és újra megmutatja: végső soron valóban a gazdaság számít.