A szerző a CIB Bank elemzője. Ez itt a Zéróosztó a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az arany évezredek óta a gazdasági stabilitás és értékmegőrzés szimbóluma. Már a korai civilizációk is felismerték, hogy ritkasága, tartóssága és korlátozott kínálata különlegessé teszi: nem lehet korlátlanul előállítani, mint a papírpénzt, nem romlik és nem avul el, mint sok más reáleszköz. Éppen ezért az arany klasszikus menedékeszközként szolgál válságok, inflációs időszakok vagy geopolitikai feszültségek idején.
A modern pénzügyi rendszerben is gyakran tekintenek az aranyra „végső értékmérőként” – amikor a pénzromlás gyorsul, a reálhozamok csökkennek vagy a piacok megrendülnek, a befektetők jellemzően a sárga nemesfémhez fordulnak. Ez a viselkedés sokszor felerősíti az arany árfolyamának ciklikus mozgásait: válságok és monetáris lazítások idején árfolyama általában emelkedik, míg stabil vagy magas reálkamat-környezetben inkább stagnál.
Történelmi távlatban az arany hosszú távon képes volt megőrizni vásárlóerejét: bár rövid- és középtávon jelentős volatilitást mutat, több évtizedes horizonton az inflációval lépést tartó, reálértékében stabil eszköznek bizonyult. Hiába nem kapunk tartása után hozamot vagy osztalékot, a 19. század kezdetén egy uncia aranyért körülbelül ugyanannyit lehetett vásárolni, mint mondjuk a 2000-es évek elején. Ez az értékállóság az, ami miatt a befektetők és a jegybankok a mai napig diverzifikációs eszközként és inflációs fedezetként is tartják.
Ez a fajta „unalmas”, alacsony volatilitású, stabil értéktárolóként számon tartott narratíva változott meg gyökeresen az elmúlt két évben.
Az arany ugyanis megduplázta árfolyamát: 2023–2025 között a jegyzés az 1900–2000 dollár körüli szintekről 3900 dollár/uncia fölé emelkedett, amit nyilvánvalóan nem az inflációs folyamatok hajtottak. Ez arra utal, hogy a piacon további, sokkal nagyobb erők munkálkodnak, amelyek egyszerre hajtják ciklikus és strukturális irányból is az árfolyamot.
Az elmúlt időszakban a sárga nemesfém viselkedése több ponton eltért a megszokott mintázatoktól. Hagyományosan az arany árfolyama szorosan együtt mozgott a reálkamatokkal és a dollár árfolyamával: erős dollár és emelkedő hozamkörnyezet jellemzően nyomás alatt tartotta, míg a laza monetáris politika és a gyengülő dollár felfelé hajtotta. Az utóbbi években azonban ezek a kapcsolatok érezhetően gyengültek. Ez a változás azt jelzi, hogy az arany árfolyamát ma már nem kizárólag a hagyományos makrogazdasági tényezők határozzák meg, hanem összetettebb, többpólusú keresleti dinamikák alakítják.
A ciklikus okok közé tartozik a monetáris politika fordulata: a piac a Fed és más jegybankok kamatcsökkentéseire számít, a reálhozamok mérséklődnek, miközben a dollár gyengül. Emellett a geopolitikai és kereskedelempolitikai bizonytalanság is erősíti a menedékeszköz-keresletet. A strukturális tényezők azonban még erősebben hatnak. Itt elsősorban a központi bankok rekordmértékű vásárlásait, a globális tartalékdiverzifikációt és a befektetési eszköztár átalakulását értjük. A világ legnagyobb jegybankjai tartósan növelik aranykitettségüket, miközben az ETF-ek (tőzsdén kereskedett befektetési alapok) és a privát befektetők kereslete is erős.
A központi bankok 2010 óta tartósan nettó vásárlók. 2022–2025 között rekordmennyiségű aranyat halmoztak fel (évente több mint ezer tonnát), ami évtizedek óta nem látott szintre emelte a globális tartalékokban lévő ősi menedékeszköz arányát. Ma nagyságrendileg 4000 milliárd dollár értékben tartanak aranyat a világ központi bankjai, ami értékében már meghaladja a birtokolt amerikai államkötvények összegét (ami természetesen nem független az idei 50 százalékos, dollárban mért aranydrágulástól).
A vásárlások mögött több, stratégiai és pénzügyi megfontolás húzódik meg (tartalékdiverzifikáció, magas költségvetési hiányok, infláció, bizalom), de ezek közül kiemelkednek a geopolitikai kockázatok és szankciós félelmek, amelyek különösen az orosz devizatartalék lefoglalása után vált kézzelfoghatóvá. A növekvő geopolitikai feszültség és a pénzügyi szankciók alkalmazásának kockázata egyre inkább a sárga nemesfém felé terelte a nyugati szövetségi rendszeren kívül eső országokat. Több jegybank – például Kína, Oroszország, India, Törökország – számára az arany biztonságos, „nem lefoglalható” tartalék: nem függ külföldi bankrendszertől vagy elszámolási infrastruktúrától, így csökkenti a geopolitikai sebezhetőséget.
A jegybanki aranyláz mellett az utóbbi időszakban a magánbefektetői kereslet is újra erőre kapott, ami tovább erősíti a piacot.
A tartós inflációs aggodalmak, a geopolitikai kockázatok és a vámháború árnyéka sok befektetőt ösztönöz arra, hogy biztonságos, kézzelfogható eszközök felé forduljon. A fizikai arany iránti kereslet – különösen Ázsiában, azon belül is Indiában és Kínában – rekordszinteken van. Előbbi esetében ennek hagyományos szerepe van, a kínaiaknál pedig az ingatlanpiaci válság és a tőzsdei bizonytalanság terelte a háztartásokat a nemesfém felé. Továbbá idén már egyértelműen nettó tőkebeáramlás jellemzi az aranyalapú ETF-piacokat. Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában egyaránt drasztikusan nőtt a kereslet. Ezek a lakossági vásárlásokkal és a jegybanki kereslettel együtt széles alapokra helyezik az árfolyam emelkedését.
Mindezek eredménye, hogy az arany az elmúlt évek egyik legizgalmasabb befektetési sztorijává vált: a korábban defenzív, lassan mozgó eszköz most egyszerre vált spekulatív célponttá és stratégiai tartalékká. Rövid távon természetesen elképzelhető korrekció, az aranynál amúgy is gyakoriak profitrealizálások, ugyanakkor, ha a fundamentumokat nézzük, nem igazán látjuk, hogy mitől tudna megváltozni a trend.
A geopolitikai és a fiskális kockázatok inkább csak erősödni fognak az egyre széttagoltabb világban. A háborúk, a politikai bizonytalanságok, növekvő államadósságok és fiskális költekezési aggályok mind erősítik a biztonsági keresletet, miközben a dollárhegemónia lassú eróziója és a többpólusú pénzügyi rendszer kialakulása tovább erősíti ezt a folyamatot. Emiatt a jegybankok nagy valószínűséggel a következő években is nettó vásárlók maradnak, ami stabil keresleti támaszt ad az arany árfolyamának, és hozzájárul ahhoz, hogy az ár magas szinten stabilizálódjon. Az árfolyam növekedési üteme lassulhat, ugyanakkor a fokozatos drágulás tovább folytatódhat. A fundamentumok erősek, így a 4000 dollár/uncia fölötti szintek tartóssá válása a legreálisabb forgatókönyv.
