Hol állhat meg az európai gázár?

Az európai földgázpiac 2025-ben látszólag megnyugodott: az árak messze elmaradnak a 2022–23-as sokkszintektől, a kínálati oldal stabilabbnak tűnik, és egyre több cseppfolyósított földgáz (LNG) érkezik a kontinensre. A felszín alatt azonban több olyan kockázati tényező is gyűlik, amelyek a következő fűtési szezonban ismét meghatározóvá válhatnak. Az alacsonyabb tárolói töltöttség, az időjárási bizonytalanságok és a geopolitikai fejlemények együttese azt jelzi, hogy a gázpiac egyáltalán nem került véglegesen nyugodt körülmények közé.

Egészséges kínálat

2024 év végén azt vetítettük előre, hogy 2025 döntő részében feszes maradhat az ellátás a gázpiacon. Ennek megfelelően a földgázárat jellemzően 30–40 euró/megawattóra közötti sávba vártuk, éves átlagban körülbelül 35 eurós holland tőzsdei (TTF) árral számolva. A piacot meghatározó fő tényezők között a korlátozott LNG-exportkapacitásokat, a 2024/25-ös tél várható keménységét, valamint kisebb mértékben a kínálatot érintő geopolitikai kockázatokat azonosítottuk.

A piac visszaigazolta ezeket a várakozásokat: a TTF földgázár 2025 első tizenegy hónapjában 37 euró/megawattóra körüli átlagot ért el. A 2024/25-ös tél a vártnál hidegebbnek bizonyult, és egyes időszakokban a gázár 55 euró/megawattóra fölé emelkedett. Donald Trump vámintézkedéseit követően ugyanakkor érdemben visszaesett az ázsiai földgázkereslet, ami lefelé nyomta mind a földgáz-, mind az LNG-árakat.

Jelenleg a kínálati helyzet összességében egészséges, miközben a piacon egyre erősebben jelenik meg az a várakozás, hogy belátható időn belül rendeződés, akár békekötés is bekövetkezhet az orosz–ukrán háborúban.

A 2024/25-ös fűtési szezon végére az európai földgáztárolók töltöttsége érdemben alacsonyabb szintre csökkent, mint az azt megelőző két tél végén. Ennek következtében a 2025/26-os fűtési szezon kezdetére a tárolók átlagos töltöttsége mindössze 83 százalékot ért el, szemben az egy évvel korábbi, közel 95 százalékos szinttel. Mindez azt jelzi, hogy 2026-ban ismét meghatározó szerepe lehet a tél keménységének és a gáztárolási helyzet alakulásának.

2026-ban ugyanakkor fontos ellensúlyt jelenthetnek a gyors ütemben kiépülő LNG-exportkapacitások, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a földgáz ára középtávon az elmúlt négy–öt év volatilitásához képest szűkebb sávban mozogjon. Közép- és hosszabb távon továbbra is kulcskérdés marad az ázsiai gazdasági növekedés üteme és az azzal párhuzamosan alakuló földgázfogyasztás, valamint az, hogy az orosz gáztermelés milyen időtávon és formában térhet vissza a globális piacra – legyen szó csővezetékes szállításról Kína irányába vagy LNG-exportokról más régiókba.

Földgáztárolók töltöttsége és a fűtési szezon

A 2022/23-as és a 2023/24-es telek viszonylag enyhének bizonyultak, így a fűtési szezon végére az európai gáztárolók töltöttsége csak 56, illetve 59 százalékra csökkent. Ebben a környezetben a korlátozott LNG-kínálat végül nem okozott érdemi ellátási feszültséget, szemben azzal, amit egyes elemzői forgatókönyvek korábban feltételeztek.

Ezzel szemben a 2024/25-ös tél mind a fűtési igények, mind a megújuló energiatermelés szempontjából kedvezőtlenebbnek bizonyult. Németországban különösen gyakoriak voltak a hideg, borongós és szélcsendes téli napok, amikor a villamosenergia-termelésben a gázerőműveknek kellett meghatározó szerepet betölteniük. Ennek következtében a fűtési szezon végére az európai gáztárolók töltöttsége 34 százalékra csökkent.

Ez a szint önmagában még nem jelentett volna kritikus helyzetet, azonban a feszes LNG-kínálattal párosulva jelentős árnyomást eredményezett, ami 2025 elején a TTF árát átmenetileg 55 euró/megawattóra fölé emelte.

A kialakult piaci feszültségekre reagálva az Európai Unió enyhítette a tagállamok gáztárolási kötelezettségeit, hogy mérsékelje az árakra nehezedő nyomást. A 90 százalékos kötelező feltöltési célt nem módosította, ugyanakkor indokolt esetben legfeljebb 10 százalékos eltérést engedélyezett. Ez a lépés csökkentette a piaci keresletet, és hozzájárult a gázárak mérséklődéséhez, ugyanakkor azt is eredményezte, hogy az uniós gáztárolók átlagos töltöttsége a fűtési szezon kezdetére végül csak 83 százalékot ért el.

Tehát a 2025/26-os fűtési szezont az unió alacsonyabb tárolói töltöttséggel kezdte meg, és egyelőre nem láthatók olyan jelek, amelyek enyhébb telet vetítenének előre – sem a fűtési igények, sem a megújuló energiatermelés szempontjából. További bizonytalansági tényező, hogy mekkora mértékű földgázszállítással lesz szükséges támogatni Ukrajnát a fűtési szezonban.

Az elmúlt évekhez képest ezeket a negatív hatásokat jelenleg részben elfedi a megnövekedett LNG-exportkapacitás, valamint az ázsiai kereslet visszafogottsága. Amennyiben azonban a tél keményebbnek bizonyul, 2026 elején, a fűtési szezon végére a TTF földgázár ismét a 40 euró/megawattóra körüli szintekhez közelíthet.

LNG-kapacitások bővülése

A globális földgázpiac egyik legfontosabb strukturális változása a jelentős LNG exportkapacitás-bővülés, különösen az Egyesült Államokban. A jelenlegi várakozások szerint 2024 és 2028 között a globális LNG-exportkapacitás akár meg is duplázódhat. Már 2025-ben és 2026-ban is számottevő új kapacitások léptek-lépnek piacra, ami érdemben befolyásolhatja az árak alakulását.

Az elmúlt években a keresleti oldal dominált: az határozta meg az árakat, hogy a vevők meddig voltak hajlandók elmenni, gyakran kiszorítva az árérzékenyebb szereplőket – például Indiát – a piacról. Az elkövetkező években ezzel szemben egy inkább kínálatvezérelt piac képe rajzolódik ki, ahol a meghatározó tényező jellemzően az Egyesült Államok termelési költsége, valamint a végfelhasználóig tartó szállítási költségek szintje lesz.

Ez a helyzet addig maradhat fenn, amíg a földgázkitermelés a kulcsországokban, elsősorban az USA-ban nem ütközik kínálati korlátokba. Egy ilyen fordulat ismét olyan környezetet teremthetne, amely a korlátozott LNG-exportkapacitások időszakára emlékeztet, és újra felfelé mutató árkockázatokat hordozna.

Ahhoz, hogy megértsük, milyen árszintekhez konvergálhat az európai földgázár a megfelelő mértékű LNG-exportkapacitás kiépülését követően, érdemes abból kiindulni, hogy milyen árszinten alakulhat a gáz az Egyesült Államokban, és milyen költségek mellett lehet azt Nyugat-Európába szállítani.

A teljes LNG-szállítási költség döntő részét a cseppfolyósítás, a tengeri szállítás és az újragázosítás teszi ki. Emellett természetesen kisebb tételek is megjelennek, például a gázmezőktől a tengerparti terminálokig történő vezetékes szállítás költségei, ezek azonban összességében kisebb súlyt képviselnek.

Az Oxford Institute for Energy Studies negyedéves elemzései alapján jó közelítéssel meghatározható, hogy mekkora európai árszint szükséges ahhoz, hogy az amerikai LNG gazdaságosan megjelenjen a nyugat-európai piacon. A számítás alapja jellemzően az amerikai Henry Hub gázár 115 százaléka, amelyhez hozzáadódik millió brit hőegységenként körülbelül 3 dollár cseppfolyósítási költség, 1,5 dollár tengeri szállítási költség, valamint fél dollár újragázosítási költség.

Újabb technológiák és alacsonyabb energiaárak mellett – mivel az energia a fő költségelem – ezek a tételek tovább mérséklődhetnek: a cseppfolyósítás költsége akár 2,5 dollárra, a tengeri szállításé pedig egy dollárra csökkenhet millió brit hőegységenként.

A korlátozott LNG-exportkapacitás a felfutó amerikai gáztermelés mellett az elmúlt két–három évben lefelé nyomta az amerikai földgázárakat. Ennek eredményeként a Henry Hub ár gyakran 2–3 dollár/millió brit hőegység alá esett, ami nagyjából 6–9 euró/megawattórának felel meg. Hosszabb távon ugyanakkor az amerikai gázár várhatóan inkább a 3–5 dollár/millió brit hőegység közötti sávban mozoghat; az Amerikai Energiainformációs Ügynökség előrejelzése szerint 2026-ban körülbelül 4 dollár/millió brit hőegység átlagos árszinttel lehet számolni.

Ezekből a feltételezésekből kiindulva az európai földgázpiacon közép- és hosszú távon egy nagyjából 22,5–30 euró/megawattóra közötti stabil ársáv rajzolódhat ki.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy amennyiben az LNG-exportkapacitások bővülése meghaladja az exportra szánt földgáz mennyiségének növekedését – aminek számottevő esélye van – ez az egyensúly módosulhat. A körülbelül 2,5 dollár/millió brit hőegység cseppfolyósítási költségből nagyjából fél dollár az energiaköltség, a fennmaradó rész pedig a beruházások értékcsökkenéséből adódik. Ennek következtében bizonyos piaci helyzetekben a szállítás tényleges költsége alacsonyabb is lehet.

Egy ilyen környezetben rövid időszakokra akár a 20 euró/megawattórához közeli gázárak is megjelenhetnek Európában. Ez a helyzet azonban várhatóan nem maradna tartós, mivel egészséges kereslet mellett az alacsony árak önmagukban is felfelé húznák az árpályát.

Jövőbeli kilátások

Összességében a 2025/26-os fűtési szezon során az európai földgázár alakulását döntően az időjárás határozhatja meg. Egy enyhébb tél esetén a gázár akár 30 euró/megawattóra körül vagy enyhén az alatt is alakulhat, míg egy keményebb tél forgatókönyvében rövid időre ismét megközelítheti a 40 euró/megawattórás szintet. Ezt követően azonban várhatóan a 22,5–30 euró/megawattóra közötti tartományban stabilizálódhat az ár.

További meghatározó tényező lehet az orosz–ukrán háború lezárása és az orosz szénhidrogének esetleges, korlátozások nélküli visszatérése a világpiacra. Jelenleg a piac egy, az energiakereskedelem szempontjából kedvező feltételekkel megkötött béke lehetőségét árazza, ami hozzájárult ahhoz, hogy az európai TTF gázár 31–32 euró/megawattóráról 27–28 euróra csökkenjen. Egy ilyen megállapodás átmenetileg akár a 20–25 eurós ársávba is lenyomhatná az árakat.

Felmerülhet még az ázsiai kereslet élénkülésének kockázata is, ennek hatása azonban várhatóan korlátozott marad. Közép-Ázsiából és Oroszországból egyre több földgáz érkezik vezetékeken keresztül Kínába, ami csökkenti az ország LNG-igényét, és mérsékli az Európával való közvetlen versenyt. Emellett az ázsiai kereslet növekedése a következő években várhatóan elmarad az LNG-exportkapacitások bővülésének ütemétől.