Az iráni háború felgyorsítja a zöldenergia felfutását, és ezzel pénzt is lehet keresni

Az iráni háború felgyorsítja a zöldenergia felfutását, és ezzel pénzt is lehet keresni
Szélturbinalapát egy indiai gyárban – Fotó: Shammi Mehra / AFP

A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.

A közel-keleti konfliktus előtérbe hozta az energiabiztonsági kérdéseket, ezért felgyorsíthatja a megújulóenergia-források elterjedését. A strukturális átállást az teszi lehetővé, hogy sokat javult ezeknek az energiaforrásoknak a versenyképessége. Ez tükröződik a zöldenergia-részvények 2025 eleje óta tartó kiemelkedő teljesítményében is – valamint abban, hogy továbbra is jól tartják magukat a tágabb globális referenciaindexhez viszonyítva.

Folytatódik a zöldenergia előretörése

A zöldenergia-szektorban jelenleg egy folyamatos – és váratlan – emelkedő piaci trend figyelhető meg. Tavaly az elektromos berendezések gyártói jelentősen felülteljesítettek, köszönhetően a villamosenergia-hálózatokra fordított beruházások tartós fellendülésének, valamint az elektromos infrastruktúra általános növekedésének, amely nagyrészt az adatközpontok számottevő bővítéséhez kapcsolódik. Bár az ágazat nagy részében tapasztalt meggyőző teljesítmény most némi óvatosságra int, a szektor továbbra is alulértékeltnek mondható, hiszen a hálózati berendezések iránti keresletet az öregedő infrastruktúra korszerűsítésének és az új technológiák bevezetésének szükségessége is táplálja.

Eközben a megújuló energia előállítóinak teljesítménye végre javulni kezdett a 2020–2021 körüli ESG-boomot*

Ekkoriban volt eddigi csúcsán a környezetileg, társadalmilag és vállalatirányítási szempontból is felelősen működő társaságok iránti kereslet, rengeteg ilyen tematikus befektetési alap indult.
, valamint a – Donald Trump megválasztása utáni politikai hangulat hatására beálló – többévnyi, feltűnő gyengélkedés után. A hírek ellenére az európai és észak-amerikai összes nap- és szélenergia-kapacitás 2025-ben 8,5 százalékkal nőtt. A piac most újra kezdi felismerni, hogy a megújulóenergia-források szintezett áramtermelési költsége (LCOE) még támogatások nélkül is jóval alacsonyabb marad, mint a termikus alternatíváké. A valamivel 70 dollár/megawattóra alatti gázerőművi LCOE-t még az Egyesült Államokban is nehéz megindokolni – pedig ott a gáz olcsó, és nincs szén-dioxid-kibocsátási adó –, ha azt a szélenergia 45–50 dollár/megawattórás és a napenergia ennél is alacsonyabb költségével vetjük össze.

Hasonlóképpen, számos ázsiai piacon is jelentős a megújulóenergia-források iránti kereslet: Indiában a napenergia-penetráció felgyorsulásának hatására a szénalapú villamosenergia-termelés tavaly stagnált vagy éppen csökkent. Kína pedig tavaly akkora nap- és szélenergia-kapacitást épített ki, amely az Egyesült Államok teljes meglévő nap- és szélenergia-kapacitásának körülbelül 1,5-1,6-szorosát teszi ki. Bármennyire zajosak voltak is a közelmúltbeli politikai események, a globális strukturális átállás folytatódik, és ez a részvényárakban is tükröződik.

Megújulóenergia-forrás mint portfóliófedezeti eszköz

Ami a portfólióallokációt illeti, az energiaágazatot és a nyersanyagokat általában szatellit jellegű*

Az angolból származó kifejezés a befektetések egy olyan kisebb (20-40 százalékos) részére vonatkozik, amely nagyobb kockázatot hordoz a portfólió többi részéhez képest, cserébe a vele elérhető potenciális nyereség is nagyobb. Jellemző rá továbbá az aktívabb kezelés, rövidebb ideig tartott befektetési pozíciókkal.
allokációnak szokás tekinteni. Ez különösen igaz volt a 2010–2020 közötti időszakban, amikor az infláció alacsony és stabil volt, az olajárak szűk sávban mozogtak és/vagy csökkenő tendenciát mutattak, az ESG-szempontok egyre nagyobb szerepet kaptak, és a hírek a technológiai/növekedési részvények meggyőző teljesítményéről szóltak. A Covid utáni ellátásilánc-sokkok, a költségvetési megszorítások közelmúltbeli enyhítése és az ukrajnai háború azonban begyújtotta az inflációt, amely csak a közelmúltban kezdett csillapodásra utaló jeleket mutatni, hogy aztán újra fellángoljon a tragikus közel-keleti események és azoknak a nyersolajra, földgázra és más alapanyagokra gyakorolt hatása miatt.

Az energiaválság elleni védekezés így ismét a befektetők figyelmének középpontjába került. De míg a hagyományos fosszilisenergia-termelők részvényei a háború kitörése óta erőteljesen emelkedtek, ezek a vállalkozások strukturálisan mégis vesztesek maradnak az elektromosítás növekedéséhez képest, ahol a kereslet 2,5-szer gyorsabban növekszik, mint az általános energiafelhasználás.

Körülbelül 2030-tól a földgáz mint energiahordozó iránti kereslet várhatóan stagnálni fog, mivel a megújulóenergia-források és az atomenergia a globális villamosenergia-termelés több mint felét biztosítja. A nyomás a közlekedés és az ipari folyamatok elektromosításának – például a hagyományos acélolvasztók elektromos ívkemencékkel való felváltásának – köszönhetően még tovább növekszik. Ebből adódóan a befektetőknek a fosszilis tüzelőanyagok vagy a „hagyományos” energiaindexek helyett a megújulóenergia-forrásokra kell összpontosítaniuk az energiapiaci hedge (fedezeti) pozíciók kialakítása során.

Az energiabiztonság erősítése

Vegyük hozzá mindehhez azt a geopolitikai szükségszerűséget, hogy az országoknak nagyobb függetlenségre kell szert tenniük az alapanyagok és az energia terén. Az áramárak fokozatosan ugyanolyan, a növekedést és az inflációt meghatározó tényezővé válnak, mint a kőolaj ára. Ahogyan az 1970-es években az olajválságok vitték előre a megújulóenergia-forrásokhoz kapcsolódó kezdeti kutatás-fejlesztési és beruházási tevékenységet, úgy most is feltételezhető, hogy az országok újra meg fogják vizsgálni, hogyan csökkenthetik függőségüket az instabil régiókból vagy az ellenségesnek tartott, esetleg az olaj- és gázexportot gazdasági fegyverként vagy alkupozícióként felhasználni kívánó országokból származó energiaimporttól.

Az elmúlt néhány hét során az európai energiaárak alakulása jól mutatta, hogy azok az országok, amelyek energiamixében magasabb a nem fosszilis energiahordozók aránya – ilyen például Franciaország és Spanyolország – védettek az árváltozásokkal szemben. Nem úgy, mint a fosszilis tüzelőanyagoktól jobban függő Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország. A megújulóenergia-források nyilvánvalóan hozzájárulnak a nagyobb energiafüggetlenség eléréséhez, bár ez sem tökéletes megoldás, ugyanis a megújuló technológiákhoz szükséges kritikus ásványi anyagok forrásai egy vagy néhány országra koncentrálódnak (például lítium: Kína, Argentína és Bolívia; kobalt: Kongó; nikkel: Indonézia).

Ez különösen nagy jelentőséggel bír egy sor ázsiai ország számára, mivel ők nagyobb mértékben függenek a Hormuzi-szoroson keresztül szállított fosszilis tüzelőanyagoktól. Bár Kína az olaj- és gázkészletek tekintetében erősebb pozícióban van, mint más ázsiai országok, ez a válság még inkább arra fogja ösztönözni, hogy a már megkezdett elektromosítás terén az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket tegyen az energiafüggetlenség növelése érdekében. Ezt a várakozást jelzi, hogy az akkumulátorokat és energiatároló berendezéseket gyártó kínai vállalatok – például a CATL – részvényeinek árfolyama a konfliktus kitörése óta felülmúlta a „hagyományos” nyugati energiaipari részvényekét.

Nyertes vállalatok

A közüzemi szektorban továbbra is azok a diverzifikált szereplők emelkednek ki, amelyek jelentősen kitettek a megújulóenergia-forrásoknak. Az Egyesült Királyságban az SSE plc jó példa erre: a vállalat az erős tengeri szélenergia-portfóliót az ezen eszközök hálózatba kapcsolásához szükséges infrastruktúrával ötvözi, ami az ágazaton belül élenjáró növekedést és viszonylag jó középtávú eredménykilátásokat biztosít.

Az Egyesült Államokban a NextEra Energy, Észak-Amerika legnagyobb szél- és napenergia-fejlesztője továbbra is az egyik legkedvezőbb helyzetben lévő szereplő. Kilátásai a kevésbé kedvező szövetségi retorika ellenére is szilárdak: az állami szintű célok és a szintezett áramtermelési költségek javuló versenyképessége továbbra is lehetővé teszi számára a hosszú távú növekedést. Eközben a spanyol Grenergy Renovables jól illusztrálja a független fejlesztők erejét, különösen azokét, amelyek már korábban is erőteljesen terjeszkedtek a különböző földrajzi területeken és technológiákban.

Általánosságban elmondható, hogy a közelmúltban tapasztalt piaci volatilitás lehetőségeket teremtett a megújulóenergia-szegmensben, különösen azoknál a kizárólag megújuló energiával foglalkozó termelőknél, amelyek részvényáraik tekintetében lemaradtak versenytársaiktól, és jelenleg vonzóbb a tőzsdei értékeltségük. Ezek közül néhány vállalat a megújulóenergia-termelés relatív versenyképességét javító magasabb olajárakból is profitálhat. Ugyanakkor a változó regionális kockázati megfontolásoknak megfelelően bizonyos elfordulás is tapasztalható a közel-keleti piacokon magasabb kitettségű vállalatoktól.

A befektetők egyrészt a megújuló energetikai technológiák elterjedéséből és gazdasági versenyképességéből profitálhatnak. Másrészt szintén meggyőző érveket szolgáltat e befektetési irány mellett, hogy az országok mind jobban figyelnek az energiabiztonságra, valamint hogy a befektetők egyre inkább felismerik a zöldenergia portfóliófedezeti előnyeit.

Kövess minket Facebookon is!