Az iskola nemcsak nevelési és oktatási intézmény, hanem szocializációs és kulturális funkciói is vannak – mondta Szabó Andrea szociológus, politológus a 28. óra oktatási podcast legújabb adásában. Kisebb településeken gyakran csak az iskola az olyan intézmény, ahol programokat, ünnepségeket meg tudnak tartani, így valójában kulturális tér, a társadalmi integráció szerves része. Nevelési funkciója mellett az iskolának társadalmi szervező funkciója is van.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetében 2015, 2018 és 2021 után jelenleg zajlik az újabb nagy mintás adatfelvétel, amely során a társadalmi integrációt és rétegzettséget vizsgálják. Az utolsó kutatás eredményeit tartalmazza a 2024-ben megjelent „Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás – A magyar társadalom a 2020-as évek elején” című kétkötetes könyv (1, 2), melynek elkészítését, szerkesztését Kovách Imre vezette.
Habár az iskolázottság, illetve az iskolarendszer mint struktúra fontos tényezői a társadalmi integrációnak, mégsem nagyon vannak olyan kutatások, amelyek ezt külön célzottan vizsgálnák, a két témát összekötnék. A beszélgetésben néhány ilyen kérdést igyekeztünk körbejárni.
Kistelepülések elitje és iskolája
Szabó Andrea kiemelte kutatási sorozatuk egyik érdekes és fontos elemét, az elsősorban kisebb és közepes méretű településeken megjelenő, lokálisan integráltak csoportját, akik a társadalom mintegy 5-8 százalékát teszik ki. Ők a helyi „információs brókerek, véleményvezérek”, a kisvárosok és falvak befolyásos emberei. Nem feltétlenül csak értelmiségiek lehetnek, a helyi társadalom mást is érthet a helyi „elit” alatt, és idetartozhat boltos vagy fodrász is, aki mindenkivel kapcsolatban van. Az iskolaigazgatók, illetve a tanárok egy része is kétségtelenül ennek a csoportnak a tagja a kisebb-közepes településeken.
A magyar lakosság egyharmada él 5000 fő alatti településeken, ezek teszik ki a települések több mint 90 százalékát, és jellemzően ezeket nevezzük falvaknak. További körülbelül egyötöd él az 5-20 ezer fő közötti 225 kisvárosban, és közel 30 százalék a 20 ezernél nagyobb városokban, amelyekből összesen 60 van. Végül Budapesten nagyjából 1,6 millió ember él jelenleg. A népesség több mint fele, 5 milliót is meghaladó számú ember él tehát nagyszámú, kisebb és közepes méretű településen, míg 100-200 ezer fő közötti nagyvárosunk csak 7-8 van. Ez a megoszlás különösen indokolttá teszi a kisebb közösségek integrációjának, és ezen belül is a lokálisan integráltak szerepének a vizsgálatát.
Szabó Andrea több szempontból is kiemelte a 2011. évi Nemzeti köznevelési törvény meghatározó jelentőségét. Ez hozta be az „államosítást”, központosítást, vette ki önkormányzati fenntartásból az állami (azaz nem egyházi vagy privát, alapítványi) iskolákat, és uniformizálta azokat. Véleménye szerint bár ezzel a cél egyebek között a színvonal általános javítása és az volt, hogy a kisebb települések iskolái is közelítsék meg jobban a nagyobb városi iskolákét, tapasztalata és a kompetenciamérések eredményei alapján éppen hogy a városi iskolák színvonala romlott és közelítette a kistelepülési intézményekét.
Emellett azt is kiemelte, hogy
a centralizáció következtében az iskolaigazgatóknak, legalábbis középiskolától kezdve mindenképp, inkább a tankerületi vezetés felé kell egyre lojálisabbnak lennie,
és kevésbé a tantestület vagy a szülők, a helyi közösség irányába, és ez a folyamat nem segíti a helyi társadalomban a bizalom építését.
Ugyancsak a köznevelési törvény csökkentette 2011-től kezdve a tankötelezettséget 18 évről 16-ra. Ezáltal a 2000-es évek során kitolódott ifjúsági életszakaszt megfordították, a 15-19 éves korosztályban az oktatási rendszerben részt vevők arányát visszaszorítva 80 százalék körülre az azt megelőző 90 százalékról. Ez azzal a következménnyel jár, hogy még többen kerülnek ki mindenféle képzettség nélkül fiatalon az iskolapadból. Ez újratermeli az elsősorban kistelepülési hátrányokat: az itt élő, alacsony iskolázottságú szülőknek jellemzően ugyancsak kistelepülésen élő alacsony iskolázottságú gyermekei lesznek, és nagyon nehéz ebből kilépni.
Vándorlás és agyelszívás
Szabó Andrea szerint teljesen egyértelmű kapcsolat áll fenn: iskola nélküli településnek nincs megtartó képessége, és ez az elvándorlás egyik fontos oka. Nem lehetséges explicit lakosságszámhoz kötni, mert sok tényező befolyásolja, de nagyjából 1000 fő körül már reális, hogy a település iskolája valóban tud iskolaként működni – nemcsak alsó, de felső tagozattal is –, valamint közösségszervező, kulturális és szocializációs funkciókat is betöltve a közösségben.
Azt is tudni kell azonban, hogy a demográfiai mutatók drámai romlása mindenképp az iskolarendszer átalakulásához vezet.
2025-ben minden idők legalacsonyabb születésszáma várható (a második világháborús időszakot is ideszámítva), és nagy valószínűséggel már a 75 ezret sem fogjuk elérni.
Ezen kívül zajlik egy országon belüli és a határokon is túlmutató vándorlás, keletről és délről, Észak-Magyarországról és a Dél-Alföldről nyugat felé, Nyugat-Dunántúlra és még néhány nagyváros körzetébe, illetve nyugatról pedig Ausztria irányába (Sopron egy része például már ingázó alvóvárossá válik új beköltözőkkel). Folyamatosan zajlik az agyelszívás települések, településtípusok között is, a falvakból kisvárosokba, a kisebb városokból a nagyobbak felé.
Mindez persze az iskolarendszerben is tükröződik. Kezdve onnan, ahol már nincs általános iskola, vagy csak alsó tagozat van, de felső már nincs. Középiskola valójában a kisvárosi szinten indul, de az ambiciózusabb tanulók (és szüleik) innen nem egyszer a közepes, nagyobb városok felé tendálnak már. Felsőoktatási intézmények pedig ritkán vannak még a közepes városok szintjén is, és inkább a nagyobb városokban jellemzőek.
Megengedő vagyok – mondja Szabó Andrea azzal kapcsolatban, hogy nem egyedül azt kell nézni, milyen az oktatási színvonal, hanem az iskolák másodlagos funkcióját is.
Sok kistelepülésen számos ok miatt – például tanárellátottság, egyéb források – nem biztos, hogy elérhető a legmagasabb színvonal, ugyanakkor integrációs szempontból, megtartási célból fontos, hogy legyen iskola, ahol lehet.
Még a felsőoktatás esetében is, nemzetközi viszonylatban egyre elterjedtebb kisebb intézmények megjelenése közepes városokban, nem egyszer „népfőiskolai” jelleggel, ahol a cél nem az elitképzés, hanem a megtartás és helyi közösségépítés. Magyarországon is jellemző, hogy míg a hagyományos nagy, fővárosi és nagyvárosi elitegyetemekre igen kevesen jutnak be kisebb vidéki helyekről, addig a közepes városokban működő intézmények jóval nyitottabbak az alacsonyabb státuszúak és a helyi szülők gyermekei irányába is.
Szabó Andrea szerint a 2026-os választások után, bárki is lesz kormányon, érdemben kell az oktatási rendszer kérdéseivel foglalkozni, hiszen az elmúlt 15 évben alapvető körülmények változtak meg. Sok egyéb tényező mellett olyan iskolarendszerre lenne szükség, amely tud adaptálódni a demográfiai változásokhoz, és amely jól tudja követni a mikrofolyamatokat.
