A kormány által nem kifejezetten kedvelt hazai cégek közül több is nagyon örülhetett október elején, amikor megjelent az Európai Unió (EU) Bíróságának indítványa abban az ügyben, amelyben a Nitrogénművek perelte be a magyar államot a 2023-ban bevezetett szén-dioxid-kvóta-adó miatt. Ebben a bíróság főtanácsnoka, Tamara Ćapeta amellett érvelt, hogy az adónem ütközik az uniós joggal, ugyanis ellentétes annak az uniós környezetvédelmi rendszernek (Európai Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer) az alapelveivel, amely alapján a magyar állam az érintett hazai cégeket megadóztatta.
A kormány 2023 júliusában az év elejéig visszamenőlegesen szén-dioxid-kvóta-adót vezetett be a legnagyobb hazai szennyezőkre. 2023 óta ezt a tonnánként 36 eurós adót azoknak a cégeknek kell megfizetniük, amelyeknek a szén-dioxid-kibocsátása az előző három évben meghaladta a 25 ezer tonnát. Ez több iparág (például olajipar, vegyipar, építőanyag-gyártás) vállalatait is érintette itthon, a legnagyobb adófizetők között volt a Mol és a Nitrogénművek, illetve a királyegyházi cementgyár üzemeltetője, a svájci Holcim, valamint a váci és beremendi cementgyárak üzemeltetője, a Duna-Dráva Cement Kft. az elmúlt két évben.
Egy nagyon furcsa adó
Ahogy arról az adó bevezetése idején részletesebben is írtunk, a kormány több legyet ütött egy csapásra az adó bevezetésével, hiszen egyszerre tudott extra bevételt teremteni a nehéz helyzetben lévő költségvetés számára, miközben pluszterhet akasztott a vele szemben kritikus Bige László cége, a Nitrogénművek nyakába, illetve olyan külföldi építőanyag-gyártókéba is, amelyekkel szemben hadjáratot hirdetett. (Lázár János 2023 nyarán például osztrákok és németek ellen vívott cementcsatáról és piacról kiszorítandó cégekről beszélt.) Tavaly nyári cikkünk alapján a csatában a kormány ért is el eredményeket, például több építőanyag-gyártó cég 2023-as veszteségéhez is jelentősen hozzájárult, hogy ilyen adót kellett fizetnie.
Annak ellenére ugyanakkor, hogy a bevezetéséhez képest az adónem részletei lazultak – például az eredetileg 40 eurós tonnánkénti adó 36 eurósra csökkent, és az éves átlagos kibocsátási referenciaérték, ami felett fizetni kell ilyen adót, 10-ről 25 ezerre nőtt –, már a bevezetéskor látszott, hogy az adó logikája alapvető ellentmondásban van az uniós kibocsátáscsökkentés rendszerével, amire épül. Ennek ugyanis az a lényege, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó termelést végző létesítmények minden évben adott mennyiségű, szennyezésre feljogosító kvótát kapnak. Ha pedig e felett szennyeznének, azt vásárolt kvótákkal kell fedezniük.
Egy adott kibocsátási időszakban az összes kvóta száma évről évre csökken, tehát egyre kevesebb ingyenes kvótát kapnak, és egyre többet kell aukción venniük. Ez egyre drágábbá teszi a nagy kibocsátók szennyezését, hiszen ha az évről évre csökkenő ingyenes szint felett akarnak szennyezni, akkor ezt csak vásárolt kvótákkal tudják fedezni. A rendszer így ösztönzi őket a kibocsátásuk csökkentésére.
Az ingyenkvóták létének és a csökkenés fokozatosságának az az oka, hogy ha a rendszert az összes kibocsátás megadóztatásával vezették volna be, akkor az érintett cégek pillanatok alatt versenyképtelenné váltak volna olyan globális szereplőkkel szemben, akiknek nem, vagy csak jóval kevesebbet kell fizetniük a szennyezésért. A 2023-ban – ráadásul visszamenőlegesen – bevezetett magyar adó viszont épp ezzel a logikával megy szembe. (Onnan is látszik, hogy inkább politikai és költségvetési célok vezérelhették a kormányt, hogy a miniszterelnök 2022-ben még az egész rendszer felfüggesztését is felvetette.)
Ha az EU Bírósága végül a kvótaadó elkaszálása mellett döntene, az nem rengetné meg a magyar költségvetést, ugyanakkor azért azt is túlzás lenne állítani, hogy elhanyagolható nagyságú tételről lenne szó. A 2024-es költségvetés zárszámadása alapján tavaly az államnak összesen 67,14 milliárd forintnyi bevétele keletkezett a szén-dioxid-kvóta-adóból, ami több mint másfélszerese a 2023-as bevételnek, amikor összesen 41,47 milliárd forint adó jött össze ebből. A 2025-ös költségvetés alapján a kormány idén 75 milliárd forint bevételt vár ebből az adónemből. Ez megközelíti azt az összeget, amit az állam gépjárműadóból tervez az idén beszedni (103 milliárd forint), és körülbelül a közmédia 165 milliárd forintos idei költségvetésének felét teszi ki.
Ha az idei bevételi terv teljesül, de végül mindent vissza kell fizetnie az államnak, akkor kamatokkal együtt bő 200 milliárdot kellene visszautalni a vállalatok számára.
Nem mindenkinek fáj ugyanannyira
Az érintett vállalatok között nagy különbségek vannak abban, hogy az árbevételhez képest mekkora teherről van szó.
Például ugyan a Mol fizethette összegszerűen a legtöbb ilyen adót, de árbevétel-arányosan ez a cégnek jóval kisebb teher, mint más cégeknek. A vállalat 2023-as és 2024-es beszámolója is említi, hogy a cégnek kvótaadót kellett fizetnie, de egyikben sem szerepel, hogy összesen pontosan mennyit*
A Nitrogénművek ehhez képest például 2023-ban 9,8, 2024-ben pedig 12,3 milliárd forint ilyen adó fizetett be, ami tavalyelőtt a nettó árbevételének csaknem 14, tavaly pedig 11,5 százalékát tette ki. A vállalat tavalyelőtt 22,5, tavaly pedig 16,5 milliárd forintos veszteséggel zárta az évet, és ugyan kvótaadó nélkül is veszteséges lett volna, de az adó mindkét évben jelentősen növelte a veszteséget.
A királyegyházi cementgyár üzemeltetője, a Holcim, és a váci, illetve beremendi cementgyárak üzemeltetője, a Duna-Dráva szintén veszteséges évet zárt tavaly (5,6, illetve 11 milliárdos mínusszal), amihez szintén jelentősen hozzájárult a szén-dioxid-kvóta-adó. A beszámolója alapján a Holcim 2023-ban 3,4, 2024-ben pedig 5,4 milliárd forint ilyen adót fizetett be, ami tavalyelőtt a nettó árbevételének mintegy 10, tavaly pedig 11,5 százalékát tette ki.
A cégek egy része már tavaly is vészhelyzeti megoldásokat alkalmazott a veszteség csökkentése vagy elkerülése érdekében. A Duna-Dráva Cement Kft. (amelynek német tulajdonosai tavalyelőtt azt nyilatkozták, hogy egy „gyorsan bővülő magyar cégcsoport” meg nem nevezett tulajdonosától felvásárlási ajánlatot kaptak) 2023-ban például úgy tudta elkerülni az év végi veszteséget, hogy egy céghez tartozó vállalatot, illetve szén-dioxid-kvótákat is eladtak.
A Holcim 2024-es beszámolója szerint ugyanezt tette a veszteség csökkentése érdekében, illetve kifejezetten a kvótaadó miatt kénytelenek voltak felfüggeszteni a tervezett zöld beruházásaikat. „A különadók nemcsak a hazai építésgazdaságot lassítják, és a külföldi építőanyag-behozatallal szembeni versenyképességet rontják, de rendkívül káros hatással vannak az üzemegységeket körülvevő helyi közösségek számára is” – írták a 2024-es beszámolójuk kiegészítő mellékletében.
2023-hoz hasonlóan tavaly is a kvóták eladásával ellensúlyozta a pluszköltségeit a Duna-Dráva, ami tavaly 7,7, tavalyelőtt pedig 7,8 milliárd forintnyi kvótaadót fizetett (ami 2024-ben az árbevétel több mint 13 százalékát tette ki). A vállalat beszámolója szerint igyekeztek környezetkímélőbb működéssel is csökkenteni az adóterhet, de a kibocsátásuk csaknem 8 százalékos csökkenését nagyrészt ellensúlyozta a forint év végi gyengülése, mivel az adó mértékét euró/tonna alapon kell elszámolni, de forintban kell megfizetni.
A fentieken kívül a Hamburger Hungária dunaújvárosi vegyes tüzelésű erőműve után 8,25 milliárd forintot (az árbevétel 7 százalékát), a Columbian Tiszai Koromgyártó tulajdonosa, az amerikai hátterű Birla Carbon Hungary pedig 3,3 milliárd forintnyi kvótaadót fizetett be 2024-ben (ami az árbevétel 4 százalékát tette ki). Iparági forrásaink szerint a Borsodchem is fizetett ilyen adót, bár mivel ez az árbevételükhöz képest arányosítva kisebb mértékű, a beszámolójukban külön nem szerepelt, hogy pontosan mennyit fizettek.
Akár már tavasszal lehet döntés
Az uniós bíróság ítélete az esetek többségében követni szokta a főtanácsnoki véleményt, de van példa arra is, hogy eltér tőle. „A bíróságot nem kötelezi fix határidő, de a korábbi tapasztalatok alapján 2-6 hónap szokott eltelni a vélemény és az ítélet megszületése között. Úgy látjuk, hogy a bíróság aktívan foglalkozott az üggyel, ezért arra számítunk, hogy 3-4 hónapon belül ítéletet hirdethetnek” – mondta Bige Zoltán a G7-nek. A pert indító Nitrogénművek Zrt. stratégiai igazgatója szerint az ügy innen a hazai bíróságra kerül vissza, és a hazai ítélet ezután hat hónappal születhet meg.
Legkorábban tehát tavasszal, legkésőbb pedig ősszel lehet döntés az ügyben.
„Az ítélet ellen ugyan fellebbezhet a magyar kormány, de ha a döntés tartalmilag megegyezik a főtanácsnoki véleménnyel, akkor az adót vissza kell vonni, és a befizetett összeget kamatostól vissza kell téríteni az érintett vállalatoknak” – mondta. A Nitrogénműveknek leginkább kedvező forgatókönyv esetén Bige arra számít, hogy a jövő év második felében 30-34 milliárd forintnyi összeget kaphat vissza a magyar államtól a vállalat, de azt is hozzátette, hogy ezzel az összeggel az üzleti tervben nem számolnak.
Az ügyben az Európai Unió Bíróságának eljárásával párhuzamosan idén júniusban az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást indított. A Bizottság az eljárás keretén belül felszólította Magyarországot, hogy törölje el a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében ingyenes kibocsátási egységekhez jutó piaci szereplőkre kirótt költségeket. Amennyiben tehát az Európai Bíróság döntése az érintett vállalatok számára kedvezőtlen lenne, még bízhatnak a bizottsági eljárásban, bár ez még hosszú ideig elhúzódhat.
