Összehasonlíthatatlanul rosszabb a magyar cégek termelékenysége, mint bármelyik régiós országban

Jobban teljesített a régiós országok feldolgozóiparainak exportja 2010 és 2023 között, mint a magyar, derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. friss elemzéséből. Bár a hazai, euróban mért feldolgozóipari kivitel és a hozzátartozó import duplájára nőtt ebben az időszakban, a régiós országok jobban teljesítettek, mint Magyarország: Lengyelországban 2,9-szeresére, Csehországban 2,4-szeresére, Szlovákiában pedig 2,3-szeresére nőtt a feldolgozóipari, euróban mért export. A GKI megjegyzi, hogy a visegrádi országok alapvetően exportvezérelt, nyitott gazdaságok, még a legnagyobb belső piaccal rendelkező Lengyelország is 58 százalékos GDP-arányos kivitellel rendelkezett 2023-ban. Ugyanez Magyarországon 81 százalék, a feldolgozóipar pedig mindenhol meghatározó az exporton belül.

Bár az export alakulása sok tényezőtől függ, az egyik legfontosabb közülük, hogy mennyire versenyképes a gazdaság, melynek egy kiemelt eleme, hogy milyen bérköltség mellett tud előállítani egy egységnyi, kivitelre kerülő árut. A forint leértékelődésével az exportáló vállalatok egyre kevesebb euróból képesek finanszírozni a forintban felmerülő bérköltségeket. Tehát minden hátránya ellenére a forintleértékelődés támogatja az exportot.

A nagy, jellemzően multinacionális, közel 100 százalékban exportra termelő vállalatok végső soron tehát az euróban mért bérköltséggel számolnak, így fontos szempont, hogy a régiós devizában mért bérköltségük növekedését mennyire ellensúlyozta ezeknek a devizáknak a leértékelődése, netán a termelékenység növekedése. Nemzeti valutában mérve 2010 óta a régióban a hazai feldolgozóipari munkaerőköltség nőtt legnagyobb mértékben (főként a magasabb inflációs pálya miatt). 2024-ig, a forintban mért magyar feldolgozóipari munkaerőköltség megháromszorozódott. Második legnagyobb növekmény a lengyeleknél volt, ott 2,5-szeresére nőtt a mutató.

A GKI szerint azonban a hazai exportőröket kárpótolta azonban a folyamatos, régiós szinten kiemelkedő devizaleértékelődés. A cseh korona euróval szembeni árfolyama 2024-ben a 2010-es szinten állt, a lengyel fizetőeszköz mindössze 7 százalékot gyengült, északi szomszédunk pedig megkerülte a leértékelődés problémáját, ott 2009 óta a közös európai valuta a fizetőeszköz.

Mindeközben a forint 30 százalékot gyengült az euróval szemben.

Ezzel együtt is az euróban számított feldolgozóipari munkaerőköltség nagyjából párhuzamosan nőtt a régióban: a cseheknél 105 százalékos, a lengyeleknél 97 százalékos növekményt figyelhettünk meg, míg itthon kereken 100 százalékkal nőtt a mutató. A régióból egyedül az eurót használó Szlovákia lóg ki, ott 115 százalékos növekménnyel kellett a munkáltatóknak kalkulálniuk.

A munkaerőköltség növekedését láthatóan nem a feldolgozóipari munkaerő termelékenységének javulása hajtja.

Ez a mutató 2010-hez képest a szlovákoknál 58 százalékkal, a cseheknél 33 százalékkal, a lengyeleknél pedig 38 százalékkal emelkedett. Eközben Magyarországon 8 százalékos volt a bővülés.

A gyengélkedő hazai adatokat főként az alacsony hozzáadott értékű iparágak előretörése magyarázza.

Mindezzel együtt az euróban mért feldolgozóipari átlagkereset 2024 átlagában Csehországban 4 százalékkal, Lengyelországban 5 százalékkal magasabb, míg Szlovákiában 7 százalékkal kisebb, mint nálunk (1720 euró). Összességében tehát a kisebb mértékben növekvő magyar feldolgozóipari exportot részben magyarázza az átlagos mértékű munkaerőköltség növekmény melletti átlag alatt bővülő termelékenység, írja a GKI.

A legfrissebb adatok szerint decemberben az export és az import is bezuhant, a külkereskedelmi termékforgalom szintje az exportoldalon 19, az importoldalon 17 százalékkal alulmúlta az előző havit.