Ki fogja leszedni a paradicsomot? – faraghat a kormány az alkalmi munka új szabályain, miután kiakadtak a mezőgazdasági cégek

Felpezsdült a vita az idénymunka, az alkalmi munka, illetve a filmes statiszták munkavállalása körül. Február 1-jén új szabályok léptek életbe, egyrészt nőttek a közterhek, másrészt július 1-jétől újabb szabályok jönnek, de a Telex úgy értesült, hogy akár némi további finomhangolás is elképzelhető.

A szabályokat nyíltan kritizálta egy szakmai szövetség (a zöldség-gyümölcsösök), és Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára maga is úgy fogalmazott a Telexnek, hogy

áttekintik a különféle (elsősorban mezőgazdasági) szakmai szövetségekkel az első tapasztalatokat, és egyáltalán nem kizárt még némi módosítás.

Alighanem el tudjuk képzelni, hogy vannak olyan munkaerőpiaci helyzetek, amikor nem feltétlenül érdemes az általános foglalkoztatási szabályokat alkalmazni.

• Szőlőt ritkán kell szüretelni. Egy borászat nem lenne képes száz embert foglalkoztatni egész évben, de a szüret idején egyszerre kellhet annyi dolgos kéz.
• A balatoni lángososnál, a nyári fesztiválszezon sátorállító melósainál sem lenne életszerű az állandó felvételt és nem sokkal később kirúgást elvárni.
• Az eseti filmforgatások nagyjeleneteinél is százszámra kellhet a statiszta, de érezzük, hogy butaság lenne sok tucat ember rendes foglalkoztatását megkívánni, noha a statiszták munkát végeznek, amiért pénz jár.

Voltak visszaélések

Ugyanakkor volt egy olyan tapasztalat is, hogy akadtak, akik a „rendes” foglalkoztatási helyzetekben visszaélésszerűen használták az alkalmi munka szabályait.

Ha egy élelmiszeripari cég egész évben működik, de mindig csak idénymunkásokat, alkalmi munkaerőt foglalkoztat, vagy egy városi étterem egész évben nyitva van, de rendre csak eseti jelleggel foglalkoztatja a pincéreit, az gyanús, főleg, ha amúgy pontosan ugyanazokat az embereket foglalkoztatja.

Ennek eddig az volt a trükkje, hogy a szabályok a munkáltatókra és nem a munkavállalókra vonatkoztak. Vagyis, ha egy élelmes vállalkozó megoldotta, hogy két-három céggel ugyanazokat foglalkoztatta „alkalmilag”, az nem bukott ki a rendszerben. Az NGM ezért átalakította az egyszerűsített foglalkoztatás (efo) feltételeit:

a jövőben nem egy cégnek, hanem magának a munkavállalónak lesz korlátozása.

Ha nagyon röviden foglaljuk össze az intézkedés célját, az így szól: a munkáltatók ne bújhassanak ki a foglalkoztatás adóterhei alól, nőjön a büdzsé ilyen jellegű bevétele, de az összesített hazai munkavégzés ne csökkenjen, ne szorítson ki senkit a munkaerőpiacról a változás azokon a területeken, ahol valóban szükséges az ilyen jellegű munka.

Egy kis kitérővel gondoljunk Donald Trump amerikai elnök intézkedéseire! Oké, hogy az illegális bevándorlókat haza szeretné küldeni, de ha ez sikerülne neki, akkor ki végezné el az amerikai mezőgazdaságban az idénymunkát, vagy ki építené újra Los Angeles leégett részeit?

Magyarországon a probléma ugyanez, vannak olyan nehéz munkák, mint amilyen a mezőgazdasági idénymunka, amelyre nem könnyű embereket találni, őket nem lenne szabad elveszíteni, de az is cél, hogy más ágazatokban ne csak alkalmi munkások dolgozzanak egész embert stabilan megkívánó munkakörökben.

A pontos szabályok

A Liga Szakszervezet segítségével foglaljuk össze a főbb újdonságokat. A változás, a terhek emelkedésének egy része abból fakad, hogy módosul a viszonyítási alapul szolgáló minimálbér, a másik pedig abból, hogy az adókulcsok is emelkednek.

2025. január 1-jétől 290 800 forint lett a minimálbér összege, előtte 266 ezer forint volt. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény új rendeletei szerint az idény-, alkalmi- és filmesstatisztamunka-vállalók minden naptári napra munkavállalónként az érvényes minimálbér alapján fizetnek közterheket, de emelkedett mind a fizetendő közteher mértéke, mind a nyugellátás számítási alapja.

A törvény szerint a munkáltató által fizetendő közteher mértéke naponta a minimálbér

• 0,75 százaléka, azaz 2200 forint a mezőgazdasági és turisztikai idénymunkában (ez eddig 0,5 százalék volt);
• 1,5 százaléka, azaz 4400 forint az alkalmi munka esetén (ez eddig 1 százalék volt);
• 3 százalék, azaz 8700 forint a filmipari statiszta alkalmi munka esetén, ez eddig is ennyi volt.

A nyugdíjellátás számítási alapja pedig február 1-jétől a minimálbér

• 2,1 százaléka, azaz 6100 forint a mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén;
• 4,2 százaléka, azaz 12 200 forint alkalmi munkavégzés esetén; és
• 2,8 százaléka, azaz 8100 forint a filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglakoztatása esetén.

Ki számol mostantól?

Július 1-jétől még egy fontos változásra kerül sor. Korábban a törvény az egy munkáltatóval létrejövő idénymunkát és alkalmimunka-végzést szabályozta, ez évente legfeljebb 120 nap lehetett. Az év második felétől a munkavállalónak lesz korlát a 120 (más esetekben a 90) nap. A szabályok elég világosak, alkalmi munka: a munkáltató és a munkavállaló között

• összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig;
• egy hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig; és
• egy éven belül összesen legfeljebb kilencven, mezőgazdaságban, turisztikában százhúsz naptári napig jöhet létre.

Ezzel a szabályozással kizárható az, hogy egy munkavállaló több munkáltatóval létrejött idény- vagy alkalmi munkájával az egész évet ilyen típusú foglalkoztatásban töltse.

Az alkalmi munkának azért így is megmarad az érdemi adóelőnye, ha például valaki bruttó 346 ezer forintot keres, annak a rendes foglalkoztatásban 160 890 forint lesz az adóterhe, az alkalmi munkánál pedig 92 400 forint.

Azonnali kritikák

Az intézkedés mindenesetre azonnal kritikákat is kapott. A HVG cikkében például Apáti Ferenc, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke vélte úgy, hogy az NGM úgy szigorított az efo-törvényen, hogy az veszélyezteti az ágazat munkaerő-ellátását.

A Telex úgy tudja, hogy a kritikák nem alaptalanok, a jelenlegi szabályok éppen ezért nem is kőbe vésettek, zajlanak háttéregyeztetések és a tapasztalatok függvényében nem zárható ki a finomhangolás, elsősorban a mezőgazdaságban.

Czomba Sándor államtitkár a Telex kérdésére a szabályozási változás hátteréről elmondta, hogy egyesek üzemszerűen visszaéltek a jogszabállyal. Az efós munkavállalók száma már megközelítette a 320 ezret, a kormány úgy érezte, hogy itt már egyáltalán nemcsak a mezőgazdasági idénymunka egyszerűsítéséről van szó, hanem egy összetettebb adóelkerülésről. Mint hallottuk,

a filmes statiszták száma elenyésző, a mezőgazdasági idénymunkások 31,5 ezren voltak, a turisztikaiak 6,5 ezren, de már 280 ezret tett ki az egyéb szektorokban dolgozó alkalmi munkás.

Úgy tudjuk, hogy a kormány leginkább a mezőgazdaságiakat óvná az intézkedés esetleges negatív jövőbeli hatásaitól, hiszen a mezőgazdaságban idénymunkát végzők nagy része nem alkalmas arra, hogy állandó alkalmazott legyen, de őket mindenképpen meg kellene tartani abban a tevékenységben, amiben alkalmazhatók.

Technikailag

Kinek a felelőssége a törvény betartása? A szabály úgy szól, hogy idén júliustól a munkáltatóknak minden egyes munkanap megkezdése előtt ellenőrizniük kell a NAV rendszerében, hogy hány napja maradt még az adott dolgozónak. Ha kitelt a 90 vagy a 120 nap, akkor nem regisztrálhatják az illetőt. Az idén ez még nem jelent valós korlátot, hiszen a második félévben nem gyűlik össze ennyi munkanap.

A cél nyilván az, hogy az efósok visszatérjenek a hagyományos munkaerőpiacra. A teljes munkaidős foglalkoztatás ugyanis az állam számára jóval nagyobb adóbevétellel jár, mint az alkalmi és az idénymunka.

Társadalmilag sem mindegy a két alkalmazási forma. Az állam oldaláról az az előny (akár  százmilliárdos tételről is szó lehet), hogy a jókora deficittel küzdő államháztartás mérlegén javíthat a rendelkezés. Társadalmilag pedig az, hogy mivel az alkalmi munkából nem lehetett tartásdíjat, vagy bankhiteltartozást vonni, elég sokan szándékosan kivonták magukat e kötelezettségeik alól is.

Az sem titok, hogy vannak, akik börtönből szabadultak, erkölcsi bizonyítvány nélkül rendes állást nehezen szereznének, nekik is mentsvár volt az idénymunka. Az azonban nem cél, hogy a dologra fogható büntetett előéletűek ne tudjanak dolgozni, vagyis nem szabad a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, a visszaélések korlátozása nem ronthat a munkaerőpiac általános állapotán.

Potenciális érintettek

Az NGM végignézte a tavalyi adatok alapján, hogy ki mennyire lépte volna túl a most kialakított kereteket. Czomba Sándor elmondta, hogy a számok nem kiugrók, a mezőgazdaságban 4509-en dolgoztak többet 120 napnál, a turisztikában 302-en.

Az egyéb ágazatok alkalmi munkásai közül pedig 39 831-en lépték túl a 90 napot. Ha 40 ezer embert rá lehetne bírni, hogy évente 300 ezer forinttal több adót fizessen, az 12 milliárd forint „talált” pénz lenne,

de természetesen ez azért elnagyolt becslés, hiszen olyan is lehet, aki eddig 220 napot dolgozott idénymunkásként, de az új helyzetben 120 nap után leáll.

Ugyanakkor a magasabb minimálbér, a magasabb kulcsok és a munkavállalókra vonatkozó szigorúbb számolás miatt az szinte biztos, hogy az alkalmi munkából származó összesített adóbevétel nő, csak nagyon fontos lenne, hogy tényleg ne szoruljon ki senki (akár részlegesen sem) a munkaerőpiacról. Az ugyanis fájó veszteség lenne, ha valakinek a munkájára kereslet is lenne, ő azt szívesen is végezné, csak az adminisztrációs szabályok korlátoznák. Hát, ezért lehet szükséges a további finomhangolás.