Önkormányzati pénzek új kezelése: az állam jól jár, a bankok tartanak a macerától

A Magyar Államkincstár veszi át az önkormányzati pénzek zömének kezelését. A kormány a történet során azzal nem vádolható, hogy köntörfalazott volna, nem mondta azt, hogy ez az önkormányzatoknak vagy a magyar bankrendszernek hasznos lenne. Az állam nem is titkolta, hogy jól fog járni a szabályok módosításával. Az önkormányzatok esetében pedig valami olyasmi az ígéret, hogy ők sem járnak rosszul, sem adminisztratív teherben, sem díjban, sem kamatbevételben. A bankok viszont a mínuszos oldalon lesznek, vagyis ők finanszírozzák a változást, elesnek némi kezelt állománytól és így az ahhoz társuló jövedelemtől.

Az önkormányzati piacon aktív bankok, vagyis a teljesség igénye nélkül elsősorban a piacvezető OTP Bank, a nagy erőkkel támadó MBH Bank, illetve a valamennyire azért szintén dinamikus Erste és Raiffeisen nem is remélik, hogy érdemes lenne érvelniük. A választás előtt egy évvel és a bankok magas nyeresége mellett nem találnának be azok a panaszok, hogy némi jövedelem kiesik tőlük. Így inkább csak – egy áttétellel – annyiban kritizálják az intézkedést, hogy az önkormányzatok magasabb állományok mellett több és jobb szolgáltatást remélhettek ingyen vagy kedvezőbb árak mellett. Ha kisebbek a tételek, romolhatnak a díjak.

A nagy átalakítás és célja

Az átállás fokozatos, a kereskedelmi bankok kaptak egy kis időt, hogy felkészüljenek az informatikai rendszerek megváltoztatására, mindenesetre

• 2025. október 1-től 49 számlavezető, a főváros, a fővárosi kerületek, a megyei jogú városok,
• 2027. január 1-től a további városok,
• végül 2028. január 1-től valamennyi települési önkormányzat pénzeszközeinek a döntő részét a kincstári egységes számlán (KESZ), vagyis a Magyar Államkincstárnál (MÁK) vezetett számlán kell elhelyezni.

Az intézkedés hátterében az áll, hogy az immár a korábbi Pénzügyminisztériumot is magában foglaló Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) jó ideje azon dolgozik, hogy az állam, ha lehet, olcsóbban finanszírozza magát.

Ehhez a törekvéshez kötődik a az önkormányzati pénz átterelése is: az állami oldal határozottan azt kommunikálja, hogy nem az önkormányzatokat kívánta felbőszíteni (ez aligha jött volna jól a 2026-os választások előtt), inkább arra ment rá, hogy a települések nem igazán tudatos pénzkezelése, vagyis a pénzek le nem kötése ne a bankokat, hanem az államot gazdagítsa.

A tavalyi adatok alapján körülbelül 900 milliárd forint volt az önkormányzatok összes likviditása, ebből az első turnus (Budapest, kerületek, megyei jogú városok) mintegy 400 milliárd forintot tettek ki. Az NGM egyelőre úgy számol, hogy ebből 300 milliárd forint mehet a MÁK-hoz, 100 milliárd forint marad a kereskedelmi bankoknál. Az új likviditás miatt az államnak kevesebb állampapírt kell kibocsátania, így fogalmazhatunk úgy is, hogy a változással csökken az államadósság, illetve mindenképpen apad a kamatkiadás is.

Folyószámla és készpénz

Minden pénzügyi rendszerben, főleg magasabb hozamok idején, a számlavezetők legnagyobb nyereségforrása ugyanis az, hogy amennyiben valaki 5 százalékos kamatkörnyezetben egész évben 1 millió forintos egyenleget tart fenn, akkor a bank 50 ezer forintot keres, ha 10 milliósat, akkor már 500 ezret és így tovább, hiszen ezért a pénzért nem fizet forrásköltséget.

A folyószámlának jellemzően nincs érdemi kamata. Halkan hozzátehetjük, hogy ami a bankoknak a kamat nélkül a folyószámlákon tartott pénz, az állami szempontból a készpénztartás. Vagyis ha az embereknél sok készpénz van, annak ugyan van mindenféle hátránya transzparencia, digitalizáció, tudatosság és költségoldalról, de azért akad egy pozitívuma is: olcsó finanszírozás az államnak.

A kormány most úgy kalkulál, hogy a mindjárt részletesen is bemutatott szabályokkal legalább 300 milliárd forint átkerülhet a Magyar Államkincstárhoz, és ha az önkormányzatok a pénzt nem kötik le, akkor 270 milliárd forint kamatfizetés nélkül segíti az állam likviditását. 2025-ben már érdemben, vagyis a kerekítve most 85-90 ezer milliárd forintos magyar GDP-hez képest nagyjából 0,3 százalékos mértékben csökkenhet a kincstári egységes számla (KESZ) finanszírozási igénye.

A bevezetés hátterét ismerő forrásunk azt jelezte, hogy a szabályozás változása nincs összefüggésben a PMÁP-rohammal. Felmerülhetne ugyanis az, hogy mivel mostanában nagyon sok inflációkövető papír jár le, vagy legalábbis fizet nagy kamatot, az újrabefektetésekkel elvándorló lakossági pénzt pótolni kell. Mint hallottuk, nem erről van szó, egyáltalán nem vészes eddig a kiáramlás. Ehhez persze hozzátehetjük, hogy ebben a januári 5,5 százalékos inflációs adat is segített, hiszen ezzel megint elérhető közelségbe került egy magasabb inflációkövető hozam.

Tényleg minden oké?

Természetesen a részletes szabályok majd rendelkezhetnek erről máshogyan is, de jelenlegi ismereteink alapján azt tippelnénk, hogy az önkormányzatok itt is majd csak akkor számíthatnak kamatra, ha az állam önkormányzatoknak kínált konstrukciójában lekötik a pénzüket.

Ez amúgy teljesen indokolt is lenne, hiszen az állam a lekötött önkormányzati forrásokra majd 6,5 százalékot fizet, ami vélhetően jobb, mint a bankok aktuális lekötési ajánlatai, és a papírok teljesen likvidek, költség nélkül visszaválthatók. Minden tört időszakra is jár kamat, és nincsen a lakossági állampapíroknál felszámított 1 százalékos visszaváltási költség sem.

Az állam azt is hangsúlyozza, hogy az önkormányzatok pénzügyi autonómiája nem sérül, vagy nem ezzel sérül, ők továbbra is szabadon rendelkezhetnek az eszközeikről, de ez azért egy kicsit összetettebb.

Az államháztartásról szóló törvény 111. paragrafusának 42. pontja például arról szól, hogy március 31-ig belép egy olyan szabály, amely alapján bizonyos pályázaton elnyert, de még el nem költött összegeket is a MÁP-nál kell tartani.

Kinek lesz ezzel feladata?

Az önkormányzatok az új rendszerben továbbra is a kereskedelmi bankokkal, mint számlavezetőkkel lesznek kapcsolatban. A kereskedelmi bankoknak most majd olyan informatikai megoldást kell fejleszteniük, amely révén alapesetben az önkormányzatok előző évi kiadási összegének csak az 5 százaléka (huszada) lehet a kereskedelmi banki számlán. A jogszabály szerint a másik lehetőség, hogy – amennyiben ez nagyobb – a másnapi kiadási szükségletnek megfelelő összeg legyen a bankszámlán.

Valamiképpen ezt minden zárásnál figyelni kell, ha pedig villog a figyelmeztető lámpa, akkor utalni kell. Igaz a fejlesztés annyiban azért nem annyira bonyolult, hogy egy adott évben végig ugyanazt a számot (az előző évi kiadások 5 százaléka) kell monitorozni. Úgy tudjuk, hogy a MÁK-nál is szükség volt ehhez a változáshoz valamilyen informatikai fejlesztésre, de ha jól értettük, az gyakorlatilag már elkészült.

Az önkormányzati pénz 5 százalékon felüli része megy a MÁK-hoz, ha pedig a településnek szüksége van pénzre, akkor azt a bankján keresztül jelezheti az Államkincstárnak. Állítólag erre a megoldásra van már uniós példa is: ezt nevezik holland modellnek. Igen ám, de a holland rendszerben eközben igen nagy helyi hatóságok önállósága, és Hollandia azok között az EU-országok között van, ahol az önkormányzatok bevétele arányaiban a legkevésbé függ a központi költségvetéstől.

Az állam mindenesetre próbálja bársonyossá tenni a változást. Ahogyan a lakosság számára a Webkincstár teljes használata, illetve a MÁK-kal kapcsolatos oda-vissza utalások költségmentesek (nem kell tranzakciós illetéket sem fizetni), úgy ez lesz a szabály az önkormányzati forrásokkal is. Mint hallottuk, az esetleges likviditási szükséghelyzetekben a MÁK majd megpróbál azonnal, még aznap teljesíteni, de a T+1 napos átfutási idő kötelező előírás lesz.

A bankok és az önkormányzatok oldaláról

Háttérbeszélgetéseink során azt tapasztalatuk, hogy van olyan bank, amelynél az egész kérdés nem nagyon került szóba, hiszen nem aktívak az önkormányzati piacon. Egy másik külföldi bank is a két piacvezetőre (OTP, MBH) mutatott, hogy ez inkább az ő ügyük. Mindezt alátámaszthatja, hogy nem tudunk arról, hogy a Magyar Bankszövetség ebben a kérdésben tolmácsolná a bankok közös véleményét.

Akik azért a háttérben segítettek a Telexnek, több megjegyzést is tettek. Attól félnek, hogy a fejlesztés nagy macera lesz, az önkormányzatokkal mindig sok a szabályozás, az adminisztráció, most ez a napi zárás idején fokozódni fog. Eddig a költségeket azért a bankok, főleg a nagyvárosoknál, szívesen benyelték, mert a nagyobb betétállományokon, számlaegyenlegeken többet lehetett keresni. Kérdés lehet az önkormányzati likviditásmenedzsment a hitelfelvétel oldaláról is, az önerő szempontjából sem mindegy, hogy hol van a betét. Ugyanakkor a bankárok azt is rögzítették, hogy még nagyon friss minden, nem látják át teljesen a várható változásokat.

A bankok bíznak abban, hogy a MÁK majd segít kialakítani a jó gyakorlatokat. Maguk az önkormányzatok még nem feltétlenül látják, hogy ez az egész hogyan működik, de értik, hogy két lépcsőben szólni kell a banknak és a kincstárnak és lehet nagyobb költséggel járó falunapot tartani, de, hogy ehhez a banknál majd milyen csatorna áll rendelkezésre, valamilyen külön személyes kapcsolattartó, vagy az általános call center, azt ma még nem tudják a felek.

Azt banki forrásaink megerősítették, hogy a bankpiacon ez egy klasszikusan „magyar” piac, vagyis a nagyobb településeken az OTP az erősebb, a kisebb településen a takarékbankos háttér miatt nem rossz az MBH helyzete. A külföldi bankok viszont – különböző compliance okok miatt – elég óvatosan bánnak ezzel a területtel.

Mindenesetre, ahogyan megjegyezte az egyik banki forrásunk,

„amennyiben egy önkormányzat átlagos állománya eddig 100 millió forint volt, a jövőben pedig 20 millió forint lesz, akkor a bankok számára az más üzlet, kevesebb szolgáltatás fér bele egy ilyen csomagba ingyenesen.”

Az önkormányzatok oldaláról ennek ellenére mostanáig nem lehetett hallani, hogy nagyon ágáltak, felszólaltak volna az új rendszer ellen. Forrásaink azért felvetettek néhány szempontot, ami problémás lehet:

• a nagyobb önkormányzatok informatikailag felkészültebbek, de a kicsiknél jelenthet kihívást a megfelelő rendszer kifejlesztése, üzemeltetése;
• nem egyértelmű, hogy mi lesz az önkormányzat alá tartozó cégek pénzével, ezekre mi vonatkozik;
• és nem tudni, vonatkozik-e valamilyen szankció arra az esetre, ha az önkormányzat elszámolná magát abban az esetben, amikor a másnapi pénzszükségletnek megfelelő összeget kéri a bankszámlájára (ami magasabb, mint a tavaly 5 százalék), de aztán végül mégsem kellene neki ennyi pénz.