Száz új gyárat hozna Magyarországra a kormány. De ki fog ezekben dolgozni?

A rendszerváltást követően több mint 20 évig a gazdaságpolitika egyik legfontosabb szempontja a foglalkoztatottság volt. Az állami cégek megszűnésével, a piacgazdaságra történő áttéréssel párhuzamosan kilőtt a munkanélküliségi ráta, legmagasabb szintjét 1993-ban érte el 12 százalékkal. Ezt követően még egyszer, a 2008-as válság után ugrott meg jelentősen a munkanélküliség, 2010 és 2012 között tartósan 10 százalék felett volt az arány.

2014-től aztán a munkaerőpiaci folyamatok kedvezően alakultak: 2016-ra a munkanélküliség 5 százalékra csökkent, efölé pedig azóta sem ment. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliség témája ki is került a hazai közbeszédből, sőt a kormány 2023-ban már egyenesen arról beszélt, hogy 13 év alatt elérték, hogy „aki akar, az tud dolgozni”, és teljes foglalkoztatottságot hirdettek.

Az utóbbi években viszont egyre többször merül fel, hogy kimerültek az ország munkaerő-tartalékai, munkaerőhiány van. Ezt a tényt támasztja az is alá, hogy a 2020-as években vendégmunkásdömping volt itthon, miután a magyarországi cégek már nem tudták hazai dolgozókkal betölteni az üres pozíciókat. A hazai munkaerőpiac helyzetével, valamint a munkaerőhiány okaival, következményeivel és lehetséges megoldásaival foglalkozik Hárs Ágnes a Tárki Társadalmi Riportjának 2024-es kiadásában.

Folyamatosan növekszik itthon a munkaerőhiány

A munkaerőhiányt többféleképpen is lehet mérni. Egy lehetséges indikátor azon alapszik, hogy a vállalatok mennyire érzik a munkaerő korlátját. Ez ugyanekkor egy erősen szubjektív indikátor, ugyanis „egy vállalat tevékenysége korlátjaként érzékelhet néhány vagy akár egy hiányzó embert is” – írja Hárs. Ez a mutató kifejezetten érzékeny a gazdasági folyamatokra. Gyorsan növekvő, fellendülőben lévő gazdasági környezetben több cég érzi úgy, hogy nem áll a rendelkezésére megfelelő számú munkavállaló, mint olyankor, ha a gazdaság csak lassabban növekszik. Egy másik gyakran használt mutató a be nem töltött álláshelyek aránya, ami az előző indikátornál objektívebb képet mutat a munkaerőhiány aktuális helyzetéről.

Bár a mutatók nagyságrendjüket tekintve jelentősen eltérnek egymástól, a hazai tendenciákról eléggé hasonló képet mutatnak. 2014-2019 között magas volt és folyamatosan növekedett a magyarországi munkaerőhiány. 2020-ban a betöltésre váró állások száma a Covid-válság hatására csökkent, ezután viszont ismét növekedésnek indult. 2023-ban kicsit mérséklődött ez a tendencia, de továbbra is magas szinten maradt a hiány.

2020-ig a magyar munkaerőhiány szintje rendre magasabb volt, mint az EU-átlag, ezzel azonban korántsem volt egyedül Magyarország. Több nyugat-európai ország – Ausztria, Belgium, Hollandia, Németország, Norvégia és az Egyesült Királyság – a magyar, és így az EU-s értékeket jóval meghaladó munkaerőhiánnyal küzdöttek és küzdenek jelenleg is. Csak hogy ezek olyan országok, amelyek jellemzően jelentős mértékben vonzzák a külföldi munkaerőt, vagyis ahol jelentős a migráció.

A Covid óta egyébként megfordult a trend, és az elmúlt években a hazai adatok már valamennyivel alacsonyabbak voltak mint az EU egészére vonatkozó értékek. Ennek oka viszont nem a hazai munkaerőhiány csökkenése volt, hanem az, hogy a többi tagállamban is nőtt a betöltetlen munkahelyek száma és aránya.

Egyre kevesebb munkavállaló és egyre rosszabb hatékonyság

A 2011-es és 2022-es népszámlálások adatai szerint a 15 évnél idősebb népesség létszáma a két adatfelvétel között 280 ezer fővel csökkent Magyarországon, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma a két népszámlálás között 800 ezer fővel nőtt (bár ebben benne vannak a külföldön dolgozók is). A demográfiai csökkenés nem csak hazai trend, Európa több országa is az elöregedő társadalom és a népességfogyás problémájával küzd. A foglalkoztatottság ilyen mértékű bővülése viszont kiugró volt Európában.

Hárs szerint a 2008-2009-es válságot követő konjunktúra keresletélénkítő hatása mellett a Fidesz kormányok adminisztratív beavatkozásai is erősítették a foglalkoztatottak számának nagyarányú növekedését. A tanulmány alapján ilyen intézkedés volt például a munkanélküli segélyezés radikális megrövidítése, a rokkantnyugdíjazás megszigorítása, a munka törvénykönyvének módosítása, a közfoglalkoztatás mint piaci foglalkoztatás bevezetése, és a nyugdíjkorhatár emelése.

A folyamatosan csökkenő népességszám és az elmúlt 10 évben nagy arányban bővülő foglalkoztatottság együtt „a munkaerőpiaci források gyors kimerülését vetítik előre” – írja Hárs. A demográfiai statisztikákat vizsgálva a riport azt is megállapítja, hogy az elsősorban a se nem fiatal, se nem idős, úgynevezett jó munkavállalási korú 25-49 éves korosztályt érintő elvándorlás jelentősen csökkenti a munkavállalási korú népességet, ezzel tovább növelve a hazai munkaerőhiányt.

Az ebbe a korcsoportba tartozó népesség 2010-ben 3,3 százalékkal, 2013-ban 5,6 százalékkal, 2019-ben 9,9 százalékkal, 2023-ban pedig már 11,2 százalékkal csökkent az elvándorlás miatt.

A munkaerőhiány erőteljesen és növekvő ütemben két póluson jelentkezett 2010 után: a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben, illetve a szakképzettséget nem igénylő és a betanított, összeszerelő jellegű foglalkozásokban. Az előbbiben 2010-től kezdve folyamatosan magas és növekvő volt a betöltetlen álláshelyek száma, ami annak fényében nem is meglepő, hogy olyan ágazatok tartoznak ide, mint a közigazgatás, az egészségügy és az oktatás. A képesítést nem igénylő munkakörök esetében azonban csak 2013 után indult meg az üres álláshelyek gyors növekedése. Ez szintén nem meglepő, miután az Orbán-kormányok által nyújtott jelentős állami támogatásokkal is segítve több nagy ipari vállalat is Magyarországon nyitott gyárat, többek között például a Mercedes, a Suzuki és az Audi is.

A foglalkoztatottság gyors bővülése ugyanakkor ahhoz vezetett, hogy a hazai termelékenység nem tudott elég nagy mértékben javulni évtizedes távlatban vizsgálva.

Magyarország fejlettségi szintje a kiinduló helyzetben nagyjából megegyezett a régió más országainak (Lengyelország, Csehország, Szlovákia) a színvonalával, az ország munkatermelékenysége azonban (GDP/foglalkoztatott) előbb romlott, majd kevésbé nőtt, mint a régióban máshol. A gyorsan növekvő foglalkoztatottság és a lassan zárkózó termelékenység között az az összefüggés, hogy azok, akik korábban munkanélküliek vagy inaktívak voltak, később jellemzően olyan munkakörökben kezdtek el dolgozni, amelyek nem húzzák felfelé az átlagot.

A gazdaságpolitika a saját vízióinak a foglya

A Covid-válsággal egy időben – részben annak következményeként – a 2013-2019 közötti időszakot jellemző gyors gazdasági növekedés feltételei megszűntek, a nemzetközi és hazai gazdasági környezet is megváltozott. A tanulmány szerint azonban a kormány erről nem hajlandó tudomást venni, és érdemi gazdaságpolitikai változtatások nélkül próbál gazdasági növekedést elérni. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ez nem igazán sikerül. 2023-ban 1,5 százalékos növekedésről beszélt a kormány, végül azonban nem hogy növekedett volna, de 0,8 százalékkal még csökkent is a magyar gazdaság teljesítménye. 2024-ben már 2,5 százalékos gazdasági bővüléssel számolt a kormány, a KSH friss adatai alapján viszont ez nem igazán jött össze, az egész évet nézve szerény, 0,6 százalékos növekedést produkált a magyar gazdaság.

A kormány a gazdaságpolitikáját inkább a saját maga által mantrázott növekedési céloknak megfelelően alakította, mintsem a tényleges gazdasági környezetnek megfelelően. Így épülnek sorra az akkumulátorgyárak az országban, amelyek révén termelési láncban Magyarország továbbra is alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemként fog funkcionálni. Az valóban igaz, hogy a világválságot követően munkaerő-felesleg volt Magyarországon, így az ebben az időben épített gyárak szükségessége mellett lehet azzal érvelni, hogy az ott létrehozott munkahelyek csökkentették a magas munkanélküliségi rátát.

Mostanra azonban már stabilan alacsony a munkanélküliség, növekvő munkaerőhiányról beszélhetünk, a munkakínálat gyors biztosítása ezekben az üzemekben így leginkább vendégmunkásokkal lehetséges azokban az időszakokban, amikor éppen pörög a gazdaság. A vendégmunkásokat nagy arányban foglalkoztató nyugat-európai országok példájából viszont arra lehet következtetni, hogy a vendégmunkások olyan munkaerőkínálatot biztosítanak, ami mellett az adott szektorban elkerülhető a jelentősebb hazai béremelés.

A jelenlegi döcögő gazdasági teljesítmény és munkaerőhiány mellett kevéssé érthető, hogy Orbán Viktor miért is hirdette meg évértékelőjén a 100 új gyár programot.

Orbán szerint most az a cél, hogy miközben más országokban bezárják a gyárakat, Magyarországon fejlesszenek, sőt, vegyenek fel új munkásokat. Mostanában ez kevésbé jön össze, a koreai SK akkumulátorgyártó például nemhogy új munkavállalókat vett volna fel, hanem több mint ezer külsős munkavállalót és több mint ötszáz saját dolgozót épített le az elmúlt egy évben, mivel az alacsony akkumulátorkereslet miatt csökkentett kapacitással üzemelnek csak. Talán erre is reagálva folytatja intenzív beruházásösztönzését a kormány alacsony hozzáadott értékű ágazatokban, nemrég Szijjártó Péter azt jelentette be, hogy a Kecskemét melletti Nissin instant tésztagyár bővítését támogatják 10 milliárd forint költségvetési forrásból.

A programról Gulyás Gergelyt is kérdezték a kormányinfón, azzal kapcsolatban, hogy ha teljes foglalkoztatottság van, akkor kik fognak dolgozni a 100 új gyárban. Gulyás erre csak egy kitérő választ adott: bíznak benne, hogy olyan munkahelyek jönnek létre, ahol magasak a fizetések, és az emberek olyan munkahelyekre mennek el dolgozni, ahol magasabbak a fizetések. Ezzel persze felvetődik az a kérdés, hogy ha egyik gyárból átmennek a másik gyárba dolgozni az emberek, akkor a megüresedett helyeken kik fognak dolgozni.

Ki fog dolgozni?

A hiányzó munkaerőt két módon lehet pótolni: hazai forrásból vagy külföldi munkavállalókkal. A hazai forrás eléggé problémás, mivel a hazai munkaerő-tartalék erősen korlátozott.

„Többségük a munkapiacról tartósan kiszorult, nehezen alkalmazható munkanélküli, közfoglalkoztatott, illetve passzív munkanélküli, aki szeretne dolgozni, de nem keres munkát. Foglalkoztatásuk költséges és időigényes, csak jól célzott munkapiaci programok után képzelhető el” – írja Hárs.

Itthon arra sincs már igazán tér, hogy az idős munkavállalók arányát növeljék a munkaerőpiacon, ezt ugyanis 2012 és 2019 között már meglépte a kormány. A 65 éven felüliek, vagyis a nyugdíjas korosztály munkaerőpiacra történő bevonását lehetővé tevő jogszabályokat már korábban megalkották, a nyugdíjkorhatár emelése pedig „intézményesíthette az idős munkavállalók munkapiaci jelenlétének a növekedését”.

Az elemzés szerint a külföldre távozott és ott dolgozó magyarok hiánya jelentős és mérhető a hazai munkapiacon, hazacsábításuk azonban csak korlátozottan lehetséges. Emellett ha vissza is költöznek az országba, a hazatérők kisebb eséllyel lesznek alkalmazottak, körükben általában magas az önfoglalkoztatóvá, vállalkozóvá válás esélye.

Egyelőre úgy tűnik, hogy ha nem is nagyon hangosan és nyíltan, de a kormány is a második forrásból, vagyis külföldi munkavállalók foglalkoztatásával oldaná meg a részben saját intézkedései által generált munkaerőhiányt.

2010 és 2023 között a Magyarországon élő, külföldön született bevándorló népesség aránya fokozatosan nőtt, annak ellenére, hogy a kormány nyíltan migrációellenes politikát folytatott 2015-től kezdve. Ezen belül emelkedett az Európai Unión kívülről érkezettek aránya, és 2023-ra elérte a 43 százalékot. Ők főleg a szomszédos Ukrajnából és Szerbiából, emellett elsősorban távol-keleti országokból (főleg Kínából, Vietnámból) érkeztek. Ez a bevándorló népesség a hazai munkapiac szereplője, gazdaságilag aktív, integrálódott.

A kereső tevékenység céljából érkezők aránya gyorsan növekszik, míg idővel a más céllal itt tartózkodók – például tanulmányokat folytatók – is a munkapiac szereplőivé válhatnak, amennyiben a szabályozás ezt nem tiltja. Hárs szerint a „spontán” munkavállalási célú bevándorlást kevésbé bürokratikus eljárással lehetne támogatni, ösztönözni. Ennek megvalósítására azonban nem látszik a politikai szándék.

A hiányzó munkaerő pótlására a szakpolitika szervezetten ösztönözheti is a külföldi munkaerő bevonását. Magyarország ezzel 2015 után, a régiótól valamennyivel lemaradva kezdett el foglalkozni. Az engedélyek 2018-tól fokozatosan bővültek, például számos ázsiai ország polgárai számára is elérhetőek lettek. Az utóbbi években pedig a „vendégmunkás” terminológia használatával, a migrációtól elkülönítve a jelenséget, a kormány külön szabályozással garantálja, hogy a kormányzati gazdaságpolitika által támogatott gyárak munkaerőigénye biztosítva legyen.

Emellett persze az is látszik, hogy a kormány kínosan ügyel arra, hogy nehogy az a helyzet álljon elő, hogy úgy dolgozik rengeteg vendégmunkás az országban, hogy közben nő itthon a munkanélküliség. Erre utalhat legalább is az, hogy a romló munkaerőpiaci statisztikákra számítva tavaly decemberben a kormány az érintett cégekkel történő egyeztetés nélkül szigorított a vendégmunkás-törvényen.