Donald Trump már nagyon várta április második napját, amit ő maga a „felszabadulás napjának” keresztelt el. Az egész világ is várta ezt a napot, de a Trumpra és csapatára jellemző lelkesedés helyett rettegéssel, az amerikai elnök ugyanis ezen a napon, vagyis ma, magyar idő szerint este 10-kor jelentette be eddigi legdurvább és legátfogóbb vámpolitikai intézkedéseit.
Trump a világ minden országára egy alapszintű, 10 százalékos vámot vetett ki, az USA számos fontos gazdasági partnerére pedig ennél is jóval nagyobbat. Az Európai Unióból behozott termékekre például 20 százalékos vámot jelentett be, míg a Kínából importált árukat 34 százalékos vámmal sújtja az Egyesült Államok. A Fehér Ház a CNBC kérdésére tisztázta, hogy utóbbi a kínai termékekre korábban kivetett 20 százalékos vámhoz hozzáadódik majd, így 54 százalékra emelkednek a Kínával szembeni amerikai vámok.
A 10 százalékos vámok minden országra vonatkozóan szombattól, az ennél magasabbak majd jövő szerdától lépnek életbe.
A legmagasabb vámokat a Vietnámból (46 százalék) és a Kambodzsából (49 százalék) importált termékekre szabta ki Trump, aki a Fehér Ház kertjében egy méretes táblán szemléltette, hogy egyes országokra mekkora vámot vet ki.
Az amerikai elnök azzal indokolta a vámok bevezetését illetve megemelését, hogy a világ számos országa jóval magasabb vámokkal sújtotta eddig az amerikai termékeket, mint az Egyesült Államok az ezekből az országokból behozott árukat. Trump szerint emiatt volt szükség a szerdán bejelentett reciprok, vagyis viszontvámokra.
Az amerikai elnök beszéde során többször is kiemelte, hogy a szerdán bejelentettnél jóval magasabb vámokat is kiszabhatott volna. Végül minden országra fele akkora viszontvámot vet ki az amerikai kormányzat, mint amekkorát a többi ország vet ki az amerikai árukra a Fehér Ház kalkulációja szerint, de legalább 10 százalékot.
Az Egyesült Államok főbb kereskedelmi partnereire kivetett vámok új szintjei szerdától:
- Kína – 34 százalék (az eddigi 20 százalékon felül)
- Európai Unió – 20 százalék
- Vietnám – 46 százalék
- Tajvan – 32 százalék
- Japán – 24 százalék
- India – 26 százalék
- Dél-Korea – 25 százalék
- Egyesült Királyság – 10 százalék
A mostani listán nem szerepel Mexikó és Kanada, amelyeket Trump már korábban vámokkal sújtott, de ezek a három ország közötti, Trump első ciklusa alatt aláírt USMCA egyezmény alá tartozó termékekre nem vonatkoznak. Afganisztánnál nem világos, hogy csak elírták-e a megosztott dokumentumokban, vagy a 49 százalékra ítélt vámokkal szemben valóban 10 százalékos viszontvámot vezet-e be Trump kormánya.
A listán nincs rajta Oroszország sem (ahogy Belarusz és Észak-Korea sem). A Fehér Ház egyik munkatársa jelezte, hogy ennek az az oka, hogy az ukrajnai agresszió miatt bevezetett szankciók már korábban lenullázták az Oroszország és az Egyesült Államok közötti kereskedelmet.
Trump szerint a szerdán bejelentett vámpolitikai intézkedések „Amerika aranykorát” fogják elhozni. Az amerikai elnök ezenkívül azt is megerősítette, hogy szerdán éjfélkor életbe lép a múlt héten bejelentett 25 százalékos vám minden külföldön gyártott autóra.
A legszebb szó, a legnagyobb káosz
Trump imádja a vámokat, ezt a kampánya során is többször hangsúlyozta, sőt, egy gyűlésén az angol szótár legszebb szavának nevezte a vám szót. A tavaly novemberben újra megválasztott elnök első ciklusában is a protekcionista kereskedelempolitika támogatója volt, és már akkor is vámháborúba kezdett Kínával, Mexikóval, Kanadával és valamilyen szinten az Európai Unióval is. Az amerikai republikánus és demokrata politikai elit több évtizedes szabadpiaci és szabadkereskedelmi ideológiájával szakítva ugyanis úgy tartotta, hogy az Egyesült Államok a 80-as és 90-es évek óta rossz kereskedelmi politikát folytat, káros szabadkereskedelmi megállapodásokat köt, amelyek hatására leépült az amerikai ipar, és elszegényedett az amerikai ipari munkásosztály.
Ez a meggyőződése tényszerű, a 90-es évektől elterjedő, egyre globálisabbá váló szabadkereskedelem nyújtotta lehetőségek miatt az ipar a nyugati országokból egyre inkább a szegényebb keleti/déli országokba költözött, ahol alacsonyabb bérek és enyhébb szabályozási környezet mellett lehetett ugyanazokat a termékeket legyártani. Ahogy számos közgazdasági elemzés – leghíresebben talán a szerb származású amerikai közgazdász, Branko Milanović híres elefánt-görbéje – kimutatta, ezzel nagyon jól járt a nyugati tőkésosztály és az ázsiai középosztály, a nyugati munkásosztály viszont vesztese volt a folyamatnak, mert elvesztette a jól fizető állásait, amit nem kompenzált az olcsóbb mobiltelefon vagy autó. A bezárt gyárak miatt egész városok csúsztak le és néptelenedtek el, az amerikai középosztály (vagyis a munkásosztály) tagjai pedig gyakran drog- és alkoholfüggőséggel próbálták kezelni ezt a társadalmi traumát, drámai következményekkel. Ez a réteg, az amerikai kereskedelempolitika és a gazdasági globalizáció vesztesei pedig Trump szavazóbázisának alapja volt.
Trump kormányon sok termékre, így acélra, alumíniumra, napelemekre és számos, Kínából importált termékre vámokat vetett ki, amire a vámolt országok amerikai termékekre kivetett vámokkal reagáltak. A vámok egy része meg is maradt, sőt, Joe Biden kormánya még több vámot vetett ki kínai termékekre, elsősorban az amerikai energetikai és informatikai szektor védelmében. Más vámokat viszont Trump arra használt, hogy szerinte jobb, az amerikai gazdaságnak kedvezőbb kereskedelmi megállapodásokat kössön például Kínával, Kanadával és Mexikóval.
A 2016-2020 közötti vámháború azonban inkább csak amolyan utcai verekedés volt ahhoz képest, amit Trump 2024-es megválasztása óta ígér. Ennek első lövései pedig teljes káoszba taszították a világgazdaságot – és akkor még a mostani bejelentés hatásaival nem is számoltak.
A Fehér Házba 2025. január 20-án visszaköltöző Trump már február elsejétől vámokat vetett ki az Egyesült Államok két szomszédja és fontos kereskedelmi partnere, Kanada és Mexikó ellen, hogy aztán rövid tárgyalások után ideiglenesen fel is függessze azokat. Az amerikai elnök azóta az Európai Unióval szemben 25 százalékos vámokat lengetett be, az autók és autóalkatrészek behozatalát is 25 százalékos vámmal sújtotta, és régóta fenyegetett már azzal, hogy reciprok vámokat vezet be, vagyis minden olyan országot megvámol, amely vámot szed az amerikai termékekre. Trump vámpolitikája annyira káoszos és követhetetlen, hogy a közérthetőség kedvéért korábban egy idővonalra szedtük össze a bejelentéseit és lépéseit.
Ez pedig április másodikán csúcsosodott ki a bejelentésekkel, amelyek Trump szerint felszabadítják az amerikai ipart – innen a Trump kommunikációs csapat által kifundált név. Az elnök és gazdasági tanácsadói, miniszterei az újabb vámpolitikai lépésekkel teljes mértékben át kívánják szabni a globális kereskedelmi rendszert, ami már Trump első kormányzása és a koronavírus-járvány hatására is elkezdett átalakulni.
Trump nagy bejelentése előtt a híradások arról szóltak, hogy Trump csapatában is komoly viták voltak arról, hogy mennyire drasztikus vámokat kellene bejelenteni, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter például általános, minden importra kivetett vámok mellett érvelt, Scott Bessent pénzügyminiszter viszont inkább az óvatosabb, célzottabb megoldások pártján állt. Az viszont egyre inkább látszik, hogy a gazdasági felemelkedést ígérő Trump akkor sem riad vissza a vámoktól, ha az egyelőre az amerikai gazdaságot is recesszióval fenyegeti.
Visszafelé sül el?
Hiába állítja Donald Trump, hogy a vámokkal mindenki jól fog járni, az eddig belengetett vagy bevezetett intézkedéseinek egyelőre csak a negatív gazdasági hatásait érezni. A vámkáosz kiszámíthatatlanná teszi a piaci környezetet, ami miatt az amerikai tőzsdeindexek esni kezdtek márciusban, Trump beiktatásától március végéig a Fortune magazin cikke szerint 7 ezer milliárd dollárnyi érték semmisült meg a tőzsdén. Sok gazdasági elemző már arról beszél, hogy ez a bizonytalanság, a vámok jelentette kezdeti áremelkedésekkel és egyéb negatív gazdasági hatásokkal együtt Trumpcesszióval fenyeget, vagyis Trump elnök nyomja majd recesszióba az amerikai gazdaságot.
A legtöbb közgazdász arra számít, hogy a vámok miatt nőni fog az infláció, mert az importőrök továbbhárítják majd a sarcot a fogyasztókra, beépítve azokat a vámokba. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve is nagyobb inflációra számít, március közepén 2,5-ről 2,7 százalékra növelte az inflációs várakozását az évre, a GDP növekedési kilátásait pedig 2,1 százalékról 1,7 százalékra rontotta. A vámok persze az egész globális gazdaságra negatívan hatnának az Ashton egyetem tanulmánya 1400 milliárd dollárra teszi a vámok költségeit az egész világon.
A vámpolitika az amerikai cégvezetők között sem népszerű, legalábbis ebben a kaotikus, lebegtetős-fenyegetős, bevezetős-elhalasztós formájában.
A Yale egyetem CEO Caucus nevű, prominens cégvezetők által látogatott rendezvényén a megkérdezettek 90 százaléka azt mondta, hogy elvben támogatja a vámok bevezetését, ha átgondolt stratégia alapján történik, de szintén 90 százalék azt mondta, hogy Trump vámpolitikája szerintük visszafelé fog elsülni, többet árt majd az amerikai gazdaságnak, mint amennyit használ. És az egyszerű választók sem igazán értik, miért fixálódik Trump ennyire a vámokra, a CBS News március végén készült felmérése alapján a válaszadók 55 százaléka szerint az elnök túl sokat foglalkozik a vámokkal, 64 százalékuk szerint viszont túl keveset az inflációval, aminek letörésével kampányolt. A CBS januári felmérésében még a válaszadók 42 százaléka gondolta azt, hogy Trump elnöksége alatt javul majd az anyagi helyzete, most viszont 23 százalék látja csak pozitívan a helyzetet, 42 százalék szerint romlani fog az anyagi helyzete.
Azt időnként már maga Trump is elismerte, hogy egy kicsit fájhatnak a vámok, de utána, mint mondja, minden jó lesz. Fő gazdasági tanácsadója, a vámok mellett régóta kardoskodó Stephen Miran szerint viszont a kritikusok eltúlozzák a vámok negatív hatásait, az USA ugyanis annyira fontos fogyasztó az egész világnak, hogy az ide exportáló cégek inkább lenyelik a vámokat, mint hogy pozíciót veszítsenek ezen a piacon, így az amerikai fogyasztói árak nem fognak jelentősen nőni. Mindez a közeljövőben kiderül majd.
Egyelőre még ugyanis nem tudni, hogy mi lesz a megvámolt országok termelőinek és kormányainak a reakciója. Amit eddig tudni, az nem annyira a megadás felé mutatott.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke április 1-én az Európai Parlamentben azt mondta, nem Európa kezdte ezt a konfrontációt, nem is feltétlenül akar megtorló intézkedésekkel visszavágni, de ha muszáj, akkor már készen állnak a tervek a határozott válaszlépésekre, amiket az EU be is fog vezetni, ha kell.
Az Európai Bizottság korábban már belengette, hogy Trump vámjaira válaszul 4,5 milliárd dollárnyi amerikai importra vetne ki sarcot, a farmernadrágoktól a bourbon whiskey-n keresztül a Harley Davidson motorokig. Uniós források szerint pedig ha ezek nem elég elrettentőek, akkor a bizottság kész oda ütni, ahol igazán fáj, és különadókat vezetnének be az amerikai techóriások, a Meta, az Amazon és társainak európai bevételeire, ezzel a Trump mögé beálló techoligarchák pénztárcájába nyúlva. Igaz, ehhez nagyon egységesnek kellene lennie az EU-nak, és például Írország várhatóan nem támogatná a főként Dublinba bejegyzett techcégek elleni lépéseket.
