Elárulta az útdíjszolgáltató, hogy lett az 1470 forintos díjból 450 ezer forintos bírság

A napokban mutattuk be Attila útdíjbírságos esetét. Emlékeztetőül: Attila megvette a heti autópálya-matricát, de elütötte a rendszámot. A következő héten hat alkalommal használta az autópályát a rossz rendszámmal, amiért hatszor kapott bírságot. Ha rögtön észreveszi a hibát, mindössze 1470 forintos eljárási díjjal korrigálhatta volna a tévedését. Ám még egy hibát elkövetett, nem írta át a forgalmijában a cége megváltozott címét, így a NÚSZ 15 hónapig hiába kereste a bírságokkal.

Mire végre megtalálta, már semmilyen bírságenyhítési lehetősége nem volt, és bár ő tényleg azt hitte, hogy fizetett az útdíjhasználatért, végül kénytelen volt 450 ezer forint bírságot befizetni.

A NÚSZ sajtóosztályát és az Építési és Közlekedési Minisztériumot cikkünk megjelenése előtt egy héttel elküldött levelünkben nem azzal vádoltuk, hogy nem volt joga így bírságolni, hanem arra voltunk kíváncsiak, hogy a jóhiszemű állampolgárt nem illeti-e meg ilyenkor méltányosság, arányosnak érzik-e a 300-szorosra duzzadt tanulópénzt. Az írás megjelenéséig kérdéseinkre nem érkezett válasz, bár több ízben telefonon is érdeklődtünk és jeleztük, hogy jönne már a cikk.

Cikkünk nyomán aztán sok levelet kaptunk. Részben megbírságolt autósok mesélték el hasonló kálváriájukat, de akadtak, akik csak kifejtették véleményüket. A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) is érdemi választ küldött az álláspontjáról, amiből nemcsak a cég álláspontját ismerhetjük meg, de más autósoknak is tanulságos lehet.

Nem öröm a büntetés

Mint a NÚSZ írta, „a megkeresésében szereplő eset két fontos dologra is rávilágít. Megmutatja egyrészről azt, hogy sokszor sajnos jóhiszeműen eljárva is kerülhetünk kellemetlen helyzetbe. A büntetés alanya mellett így járt most a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató (NÚSZ) Zrt. is, hiszen a cikk nyomán sokan úgy gondolják: cégünk szigorúan és könyörtelenül büntet.”

A NÚSZ szerint nekik nem céljuk a büntetés, viszont feladatuk a jogszabályok betartása és a jogkövető magatartás elősegítése. Ezért többféle pótdíjfizetési kedvezményt biztosítanak a büntetés mérséklésére, így a pótdíjmaximalizálást, a pótdíjamnesztiát, vagy a pótdíjkiváltás éves országos matrica vásárlásával, de lehetőség van az utólagos korrigálásra is a rendszám, a felségjelzés vagy a díjkategória elírása esetén.

Értelemszerűen mindegyik megoldás határidőhöz kötött és a jármű üzembentartójának kérelmén alapul, hiszen egyrészt egy-egy eljárás nem húzódhat el az idők végezetéig, másrészt a NÚSZ nem találhatja ki senki helyett, hogy vajon elírta-e a rendszámát – közölték. Attila esetében valamennyi, a díjrendeletben biztosított határidő lejárt, és bár mindent, még a jogszabályban meghatározottnál többet is megtett a cég annak érdekében, hogy a tulajdonos megfelelő tájékoztatást kapjon, ez végül a rossz cím miatt nem sikerülhetett.

A NÚSZ szerint arra is rávilágít az eset, hogy „egy állami cég nem azért végzi a feladatát szigorúan a törvényeknek megfelelően, hogy azzal kellemetlenkedjen valakivel szemben, hanem azért, mert a kiszámítható, mindenkivel szemben egyforma követelményeket támasztó és egyforma lehetőségeket biztosító intézkedés minden magyar ember érdeke.”

A matricákból befolyt bevétel az állami költségvetés bevétele, ezért nincs mód a kedvezményen túl díjelengedésre. „Társaságunk ennek megfelelően járt el a szóban forgó gépjármű pótdíjas ügyeiben is” – írták.

A címkutatás nem a cég feladata

A díjrendelet határozza meg az át nem vett felszólítások esetében alkalmazandó eljárásrendet: amennyiben a levelek „nem kereste” jelzéssel érkeznek vissza, akkor az irat a díjrendeletben meghatározott időtartam elteltével kézbesítettnek tekintendő. A szóban forgó pótdíjas ügyekben kiküldött felszólító levelek „nem kereste” megjelöléssel érkeztek vissza NÚSZ-hoz.

A NÚSZ Zrt.-nek nem feladata a címkutatás és erre nincs is lehetősége, olyan esetekben sem, amikor az üzembentartó/tulajdonos valamilyen okból nem veszi át a kkny-ben szereplő címére kiküldött pótdíjfizetési felszólítást. A társaság az ilyen esetekben az ügyfelek érdekében végez címfrissítést, és még a jogi eljárás elindítása előtt utolsó figyelemfelhívásként értesítést küld az ügyfeleknek céginformációs adatbázisban szereplő címükre.

A NÚSZ álláspontja szerint ők a szóban forgó ügyben nem sértettek jogszabályt semmilyen tekintetben,

sem a pótdíj kiszabására, sem az ügyfél erről való értesítésére vonatkozóan, sőt, a cég a jogszabályban meghatározottakon túl további lépést is tett az ügyfél értesítése érdekében. A cégnél úgy gondolják, ez az eset akkor lett volna elkerülhető, ha az érintett ügyfél nem mulasztotta volna el – mintegy 2 éven át – a székhelyváltozás bejelentését és a jogszabályi kötelezettségének időben eleget tett volna.

A megkeresésében szereplő esetet sajnálják, írták hozzátéve, hogy hisznek benne, hogy az állampolgár jóhiszeműen és jogkövetően akart eljárni. „De a cégünk is így tett, sőt, a jogszabályban foglaltakon túlmenően is igyekezett rendezni a helyzetet. Ez azonban az érintett nélkül nem sikerülhetett.”

Összegezve

Eddig a levél, amelynek legfontosabb tanulsága az, hogy a rendszám elírása hiba, de korrigálható, ugyanakkor az, ha a forgalmiban nem megfelelő elérhetőség szerepel, vagyis olyan, ahol már nem lehet elérni az autóst, valóban nagyon komoly kárral járhat.

Mivel a NÚSZ deklarálta, hogy nem sértett jogszabályt (bár még egyszer hangsúlyozzuk, nem is állítottunk ilyet), a szomorú történet arra világított rá, hogy egy az út használatért határozottan fizetni szándékozó autós is járhat úgy, hogy 300-szoros tanulópénzt fizet a hibáiért. Ez a végeredmény még akkor is bánthatja sokak igazságérzetét, ha Attila valóban követett el hibákat, a NÚSZ pedig a szabályoknak megfelelően járt el. A rendszer talán akkor lehetne ügyfélbarátabb, ha az idő múlásával is volna esély a méltányos elbánásra a hibák után.