Shell-alelnök: Ne legyenek illúzióink a másfél fokos klímacélról

A világ tele van változásokkal, és ebből jó sokat maga az ember generál. Nézzük csak az elmúlt éveket: orosz agresszió, Donald Trump elnöki visszatérése, geopolitikai viszályok, ellátásbiztonsági kérdések, technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia térnyerése.

Varró László, a neves közgazdász és energetikai szakember a Shell International globális üzleti környezetért felelős alelnöke és csapata azzal foglalkozik, hogy ebben a mély bizonytalanságban alkot különböző forgatókönyveket. A Magyar Megújuló Energia Szövetség (MMESZ) Green Talks elnevezésű márciusi szakmai fórumán magyarul is bemutatta a csapata legújabb tanulmányát. Megállapításait az Európai Unió és a világ legfrissebb energetikai közleményeinek segítségével egyéb friss adatokkal is kiegészítettük.

A másfél fok már itt is lehet

A híres-nevezetes másfél fokos célkitűzést gyakran halljuk, de talán nem egyértelmű, hogy mire is vonatkozik. A 2015-ös párizsi megállapodást a föld majd összes országa aláírta, ezzel elköteleződve amellett, hogy a globális felmelegedés az iparosodás előtti korhoz képest egykét évtizedes periódusban átlagosan ne legyen több 1,5 foknál, de legalább semmiképpen ne legyen nagyobb 2 foknál. Ez az átlaghőmérsékletre vonatkozik, de a felmelegedés nem egyenletes, van, ahol már a kisebb átlagos érték is nagy lokális gondot okoz, és a Másfélfok think tank szerint a 1,5 és a 2 fok között nagyságrendi különbség van az ártalmakat tekintve. Varró László szerint

illúzióink nagyon már nem lehetnek, már annyi szén-dioxid került a levegőbe, hogy a 1,5 fokos globális felmelegedést biztosan túllépjük, egyes számítások szerint már el is értük,

de azért abban bízhatunk, hogy ennek a legdurvább forgatókönyvekhez képest nem lesz annyira rossz hatása. Varró szerint persze még mindig lehet olyan Excel-táblázatokat töltögetni, hogy mennyivel kellene csökkentenünk a szén-dioxid-kibocsátást a másfél fokos cél eléréséhez, de mivel a következő években évente kellene egy akkora visszaesés, mint amit a nagy leállás évében, azaz a covidos 2020-ban ért el az emberiség, ez azért tényleg nem túl reális.

Még nő az energiaigény

A globális energiaigény még minden csodálatos energiahatékonysági fejlődés ellenére is növekedni fog. Azt egyelőre nem tudja a technológia ellentételezni, ha 300 millió ázsiai család csak most vesz mosógépet, hűtőgépet.

De mi szolgálja ki ezt a nagy igényt? A közgazdász szerint az atomenergiának mindenképpen benne kell maradnia az energiamixben, túl nagy luxus lenne egy kibocsátásmentes nagy termelőt elengedni. Bár korábban talán nem ez volt a fő irány, de a szakember a megújulók közül ma már jobban hisz a napenergiában, mint a szélenergiában. Ennek pedig az a magyarázata, hogy bár ma az emberiség zöme a 47-es északi szélességi fokon él, vagyis nagyjából ott, ahol mi, budapestiek is, a mi környékünkre esik Berlin, Párizs, London, Seattle, de valójában Tokió és Peking is. Ám a demográfiai adatok alapján a népesség egyre inkább a 30. szélességi fok környékére tolódik át, vagyis ott nő jobban, ez pedig Kairó, Pakisztán, India. Márpedig, ha a nagy számban kiszolgálandó lakosság és az általuk működtetett gazdaság már olyan helyen lesz, ahol sokkal többet süt a nap, akkor ezt érdemes kihasználni.

Áram és gáz kulcsszerepben

Az egészen biztos, hogy a következő évtizedek energiapiaca egyre inkább a villamosenergiáról fog szólni. Minden ipari szektorban, az elektromos autók által meghódított közlekedésben, de az épületenergetikában is növekszik az áram aránya.

Ennek ellenére nagyon fontos marad a földgáz szerepe is. Évtizedekig azt mondtuk a Shellre, hogy olaj- és gázipari cég, de Varró szerint hamarosan már indokoltabb lesz a gáz- és olajipari cég elnevezés. A földgáz sokkal fontosabb az áramszektorban, mint az olaj, és ahogy a szakember fogalmazott, a földgáz minden „mi történne, ha?” kérdésre jó válasz: Mi történne, ha nem esik az eső és nincs a régióban elég vízenergia? Mi történne, ha csúszik egy ország nagy nukleáris projektje? Ilyenkor a hídszereppel bíró gázhoz nyúlunk, ha nincs víz, bekapcsoljuk a gázerőműveket, ha csúszik az atomerőmű, addig építünk CCGT-gázerőműveket.

Mindenesetre a fosszilisok, így a gáz és a szén felhasználása is még növekszik globálisan. A földgáz esetében a szakember szerint a 2040 körül várható csúcs után remélhetünk csak visszaesést.

Nem apad a szén, sőt

Globálisan valójában még a sokat korholt szénfelhasználás is növekedőben van, vagyis a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából legszennyezőbb áramtermelési forma sem apad, de legalább már az aránya csökken. Varró László Egyiptommal példálózott, a 107 milliós országban a népesség folyamatosan nő, egyre több energiát fogyaszt, de egyelőre nem sikerült úgy felfuttatni a saját földgáztermelést, mint azt remélték.

A szénnel kapcsolatban viszont szomorú adat, hogy a hazai szén, vagyis az a szén, amely adott országban kerül elő a földből, és ott is égetik el, felel a globális szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékáért. Ezen pedig nehéz lesz túllépni, mert a döntéshozók úgy gondolnak rá, hogy ami hazai, az biztonságos.

Az International Energy Agency (IEA) szénpiaci elemzése azért így is elég megdöbbentő, 2024-ben több mint 1,5 milliárd tonna szenet használt fel az emberiség, és

miközben az EU vagy az Egyesült Államok szépen csökkenti a szénerőműveinek a termelését, India és főleg Kína olyan ütemben növeli, hogy az egyenleg még mindig a bővülés irányába mutat.

És azért ne csak Kínát okoljuk, valójában Kazahsztán, Mexikó, Lengyelország vagy éppen Csehország is nagymértékben éget szenet. Az EU legfrissebb energetikai jelentése javarészt még 2023-as számok alapján összesített, de nagyon tanulságos, hogy a szilárd fosszilis tüzelőanyag (elsősorban szén) külön nehézsége, hogy az unió elég messziről importálja a súlyos, így nehezen szállítható anyagot, a legnagyobb mértékben Ausztráliából (24 százalék), ezt követi az Egyesült Államok (23), Kolumbia (17) és Dél-Afrika (13).

Az EU továbbra is vezet

Álljon itt azért némi pozitívum is magunkról! Az EU határozottan jobban áll a megújuló energiában, mint más földrészek. Mint a legfrissebb jelentésből is kiderül, az unió áramtermelésének 44 százaléka már megújuló energia, 31 százaléka fosszilis tüzelőanyagokból származott és 23 százaléka atomerőművekből.

Ha a megújulókat részleteiben is kibontjuk, és nem összesítve tekintünk rá, akkor a teljes áramtermelés 18 százaléka volt szélerőmű, a vízerőművek 12, a napenergia 9 és a bioerőművek 5 százalékot jelentettek.

Az uniós országok között eléggé változatos, hogy hol, mi adja az áramtermelés dandárját. A szégyenpadra a leginkább fosszilis termelők jutottak, Máltán (86 százalék), Cipruson (80) és Lengyelországban (72) az áramtermelés zöme fosszilis eredetű. Franciaországban és Szlovákiában az áramtermelés 60-65 százaléka nukleáris forrású, Dániában 57 százalékot jelent a szél, míg Lettországban és Ausztriában a vízerőmű adja a legmagasabb arányt. Írásunkban most Magyarországgal kevésbé foglalkoztunk, nálunk amúgy nincs egyetlen 50 százalék feletti forrás, a magyar energiamix fókuszában két kiemelt energiaforrás áll jelenleg, az atom és a megújuló, utóbbi pedig nagyon dominánsan napenergiát jelent.

Három forgatókönyv

És akkor végül lássuk Varró László és a Shell szcenárióit! Mint a közgazdász bemutatta, jelenleg három modellt látnak, és a közérthetőség kedvéért, ezt a három modellt nevesítsük is egy-egy ismert gazdasági-politikai szereplővel.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és a szigetvilágmodell: E jövőkép lényege, hogy a világ széttöredezik, nem kooperál, a társadalmak bezárkóznak, külön-külön törekszenek a biztonságra. Az energiaipar megmarad a régi rendszerek további működtetésében. Mindenki önző, a saját túlélésére koncentrál.

John Kerry volt amerikai külügyminiszter és a horizont modell: A demokrata politikus a legutóbbi időkben, Joe Biden elnöksége alatt klímamegbízott volt. Az általa is vallott horizontszemlélet a hosszú távú környezeti biztonságra fókuszál, célja a klasszikus „zöld” érvrendszer emblematikus mérőszámainak elérése, a nettó nulla kibocsátás 2050-re, illetve a 1,5 Celsius-fok alatti globális felmelegedés. Ebben a modellben nagyon fontos a klímaügy, a fosszilis energiahordozók üldözendő rossznak számítanak.

Elon Musk Tesla-főnök és a kilövés modell: Ebben a modellben egyáltalán nem a klímaváltozás a legfontosabb, hanem a gazdasági csúcspozíciók megszerzése, az innováció, az értékteremtés. Mindennél értékesebb a termelékenység javítása, és a nagy innovátorok szerint a régi rendszereket ki kell dobni, és nem kell félni a mesterséges intelligencia társadalomformáló hatásaitól.