Kétharmaddal kormányoznak 15 éve, és most azt mondják, nincs felelősségük az MNB elherdált vagyona miatt

• Az Állami Számvevőszék március közepén publikált jelentéseiből súlyos hiányosságokra és hatalmas veszteségre derült fény a jegybank több száz milliárd forintnyi alapítványi vagyonának gazdálkodásánál.
• Azóta elindult a találgatás, hogy vajon várhatók-e büntetőjogi következmények, és ha igen, kikre szólhat a „kilövési engedély”.
• Az ügy kipattanása óta a kormány folyamatosan hárít, de közben nemcsak azoknak a felelőssége merül fel, akik részt vettek az alapítványi vagyont érintő döntésekben, hanem azoké is, akik tudhattak arról, hogy mi folyik az MNB környékén. Márpedig ezt a sajtó folyamatosan dokumentálta.
• A magyar viszonyok között nehéz abból kiindulni, hogy a jogállami logika érvényesül, de a kormánynak és a kormánypártoknak informálisan és formálisan is lett volna lehetőségük arra, hogy közbeavatkozzanak.

„Az a kérdés, hogy kié a felelősség, erről folyik most a nyomozás” – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi kormányinfón az MNB-alapítvány(ok) körüli pénzügyi botrányról. Gulyás szerint a jegybankkal kapcsolatban a kormánynak semmilyen felelőssége nincs, mert az MNB független a kormánytól, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzi. A kormányinfón Gulyás többször felhozta azt is, hogy az ÁSZ 2018-ban is elvégzett egy ellenőrzést, akkor mindent rendben talált az alapítványok körül.

A számvevőszék március közepén három olyan, összesen több mint hatszáz oldalas jelentést publikált, ami többé-kevésbé a jegybankhoz köthető: a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) gazdálkodásáról, a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány befektetéseiről, illetve magának az MNB-nek a működési szabályszerűségéről, köztük a székházfelújítás költségéről. Ezek közül az első, a PADME gazdálkodásáról szóló jelentés szólt a legnagyobbat, bár azt, hogy az alapítvány működése problémás, már évek óta lehetett tudni. Két nappal a hivatalos jelentés publikálása előtt, március 17-én számolt be arról a számvevőszék jelentéstervezetét megszerző Direkt36, hogy az ÁSZ súlyos hiányosságokat állapított meg és komoly veszteséget okozó döntéseket azonosított a jegybank több száz milliárd forintnyi alapítványi vagyonának gazdálkodásával kapcsolatban.

Az ÁSZ az alapítványok gazdálkodása miatt feljelentést tett az ügyészségnél, a rendőrség hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz, így a Direkt36 cikke és a számvevőszéki jelentések publikálása után azonnal megindult a találgatás, hogy vajon várhatók-e büntetőjogi következmények – és ha igen, milyen magas szintre jut az érintettek felelősségre vonása, kikre van „kilövési engedély”.

Ebben a cikkben azt járjuk körbe, mit állapított meg a számvevőszék a 2018-as ellenőrzésekor, milyen felelősségük lehet a különböző szereplőknek, és mennyiben állja meg a helyét Gulyásnak az a kijelentése, hogy a kormánynak semmilyen felelőssége nincs az ügyben.

Teljesen másra jutott az Állami Számvevőszék 2018-ban, mint 2025-ben

2018-ban, még az előző ÁSZ-elnök, Domokos László vezetése alatt valóban ellenőrizte a számvevőszék az akkori MNB-alapítványokat, és Gulyásnak igaza van abban, hogy a számvevőszék nagyjából mindent rendben talált. Hét éve öt Pallas-alapítvány, a Pallas Athéné Domus Animae, a Pallas Athéné Domus Mentis, a Pallas Athéné Geopolitikai, a Pallas Athéné Domus Concordiae és a Pallas Athéné Domus Scientiae alapítványok ellenőrzését végezték el a 2016-os évre, de az ellenőrzés kiterjedt a korábbi évek bizonyos dokumentumaira is.

A szervezetekről egyenként nagyjából 20 oldalas jelentés született, az ÁSZ néhány kisebb mulasztást leszámítva mindegyik esetben azt állapította meg, hogy minden rendben volt, szabályszerűek voltak a gazdálkodásra vonatkozó szervezeti és működési keretek. Egyedül a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítványnál merült fel, hogy a költségek és ráfordítások elszámolása nem volt teljesen szabályszerű, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványnál pedig a költségvetési tervnél találtak hibát. Az ÁSZ mindkét mulasztás esetében kért intézkedést az alapítványoktól, de a dokumentum nem utal arra, hogy nagyobb vagy összetettebb problémáról lenne szó.

Ehhez képest 2025-ben az ÁSZ már ezeket állapította meg a PADME-ról szóló, március közepén publikált jelentésében (az alapítványokat 2019-ig sorban összeolvasztották, majd a megmaradt szervezeteket 2019-ben egyesítették a PADME-ban):

• A PADME vagyonát, közel 500 milliárd forintot (amelyből 407 milliárd volt közpénz) kezelő Optima Befektetési Zrt. az ÁSZ szerint egy országokon átívelő, rendkívül bonyolult céghálót épített fel, amelyre az ellenőrzés során nem találtak racionális indokokat.
• Ezt az alapítói célokkal ellentétesen, magántőkealapok közbeiktatásával tette.
• Az alapítvány kurátorai nem dolgoztak ki megfelelő kontrollrendszert az Optima és a hozzá tartozó cégek gazdálkodásával kapcsolatban.
• Az Optima kockáztatta a rábízott vagyont, több száz milliárd forintot fektetett be két külföldi ingatlancégbe, amelyhez banki hitelt is felvett. Ezek a cégek a vásárlás óta sokat veszítettek az értékükből, és emiatt a vásárláson összességében jelentős vagyont bukott el az alapítvány.
• Emellett az Optima közel 130 milliárd forinthoz jutott az állami alapítású Neumann János Egyetemért Alapítványtól is kötvénykibocsátás útján, amelyre visszavásárlási kötelezettséget vállalt, de azt nem tudta teljesíteni. Az Optima a részben a magyar állam tulajdonában álló MBH Banktól is forráshoz jutott (igaz, ez a részlet valamiért kikerült az ÁSZ végső, hivatalos jelentéséből).
• Az alapítványra bízott vagyonból jelentős, sok milliárd forintnyi összegre szerződtek egy olyan érdekkörrel, amely a jegybank korábbi elnökének fiához, Matolcsy Ádámhoz köthető. A kedvezményezett érdekkör (Raw Development Kft., Somlai Property Kft.) mögött Somlai Bálint áll, egy olyan magyar vállalkozó, aki vagyonának jelentős részét az MNB-től érkező megrendeléseknek köszönheti. Somlai a korábbi jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak a körébe tartozik, Matolcsy korábban a Direkt36-nak is megerősítette, hogy Somlaival azonos a baráti társasága.

Azt, hogy milyen szervezeteket és intézményeket kell az ÁSZ-nak kötelezően ellenőriznie, különböző törvények szabályozzák. Megkeresésünkre a számvevőszék azt közölte, hogy az ellenőrzési hatáskörébe közel 19 ezer intézmény tartozik. Vannak olyan jogszabályok, amelyek meghatározzák azokat az ellenőrzési területeket, ahol az ÁSZ meghatározott időpontokban, határidők szerint vagy időközönként köteles ellenőrzéseket végezni,

de az alapítványok ellenőrzése nem tartozik a kötelezően ellenőrizendő szervezetek körébe.

Az adott évre vonatkozó ellenőrzési tervben a hatáskörbe tartozó intézmények közül választják ki azokat, amelyeknek az ellenőrzése valamilyen szempontból szükséges és indokolt. A kiválasztás meghatározott módszertan szerint történik, de az ÁSZ azt írja, a konkrét kockázatelemzés és ellenőrzésre javasolt szervezetek kiválasztására vonatkozó eljárás nem nyilvános.

Ami az MNB-alapítványokat illeti, a 2018-as ellenőrzés után 2023-ban indították el a most márciusban közzétett jelentésekkel lezárt ellenőrzéseket. Megjegyzik azt is, hogy ez volt az első olyan év, ahol már Windisch László elnökké választása után az új vezetés által jóváhagyott ellenőrzési terv szerint dolgoztak.

Gulyás Gergely tehát úgy fogalmazott, hogy az MNB-alapítványokat az ÁSZ ellenőrzi, de a pontos megfogalmazás inkább úgy szólna, hogy az ÁSZ ellenőrizheti őket, ha arra jut, hogy ez szükséges – ellentétben például magának az MNB-nek a működésével, ebben az esetben a törvényesség vizsgálata bizonyos időközönként kötelező az ÁSZ számára. Ezt a számvevőszék rendszeresen el is végezte az elmúlt években, de az alapítványi vagyonokra ezek a vizsgálatok nem térhettek ki.

Elvesztette közpénz jellegét

De honnan jött ez a vagyon? Több mint tíz éve, már Matolcsy György elnöksége alatt, az MNB 266 milliárd forintot adott vagyonából az általa létrehozott, Pallas Athénéről elnevezett alapítványoknak. Ez a pénz a bank nyereségéből származott, amit részben azon keresett az MNB, hogy a devizahitelek forintosításakor olcsóbban vette a svájci frankot, mint amennyiért a bankoknak eladta. (Az ÁSZ vizsgálatai ennél több pénzről szóltak, mert ezt az összeget még kiegészíti az MBH-tól kapott, 170 millió eurós hitel, illetve a kecskeméti Neumann János Egyetem 127 milliárd forintja.)

A független sajtót és az ellenzéki politikusokat egyaránt érdekelte, hogy mire megy el az alapítványoknak adott, minden jogi értelmezés szerint közpénznek számító jegybanki vagyon. Tóth Bertalan MSZP-s politikus 2015 márciusában, egy évvel az alapítványok indulása után közérdekűadat-igényléssel próbálta kikérni az alapítványok gazdálkodására vonatkozó adatokat, de az alapítványok ennek nem voltak hajlandók eleget tenni. Tóth ezért pert indított a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvánnyal szemben, amit első- és másodfokon is megnyert.

A Fővárosi Ítélőtábla 2016-os ítélete kimondta, hogy az MNB vagyona nemzeti vagyon, a jegybank közpénzből is gazdálkodik, és hiába helyezték ezt a pénzt alapítványokba, azok felett még rendelkezik, például azáltal, hogy a pervesztes alapítvány kuratóriumi elnöke maga Matolcsy György volt. Jogerős bírósági ítélet 2016 februárjában született az ügyben, mire az Országgyűlés gazdasági bizottságának fideszes elnöke, Bánki Erik nem sokkal később törvényjavaslatot nyújtott be. Ennek célja az volt, hogy ne kerülhessenek nyilvánosságra azok az adatok, amelyekről a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy ki kellene őket adni.

Bánki javaslata ráadásul úgy akarta kivenni az információs törvény hatálya alól az MNB alapítványait, hogy az a már meghozott bírósági ítéleteket is felülírná.

Ennek az akciónak köszönhetjük az elmúlt 15 év egyik legemlékezetesebb mondatát.

Az indoklás szerint ugyanis „az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét, a törvényi szabályozás szerint ezért ezen adatok nyilvánosságára nem az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény szabályait kell alkalmazni”. Áder János akkori köztársasági elnök viszont nem írta alá a rohamtempóban megszavazott törvényt, ehelyett az Alkotmánybírósághoz küldte, az AB pedig 2016 áprilisában kimondta, hogy a törvény ellentétes az Alaptörvénnyel.

Az alapítványok létrehozása önmagában is jogsértő lehet

A különböző felelősségi körök értelmezéséhez Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója segítségét kértük. Ligeti szerint attól kezdve, hogy az AB 2016-os döntése megállapította, hogy a vagyon közpénz, az ÁSZ is ellenőrizhette az MNB-alapítványokat. A szakértő jogi megközelítése viszont más, mint az ÁSZ-é, szerinte már akkor is látni kellett volna, hogy az alapítványok létrehozatala önmagában jogsértő, mert a jegybank elméletileg csak a feladataival összefüggően költhet közpénzt. Ligeti jogértelmezése szerint az alapítványok létrehozása és az MNB-től kapott pénz ott tartása eleve sikkasztás vagy hűtlen kezelés lehet. (Jelenleg utóbbi miatt zajlik nyomozás, de nem azért, mert a jegybank több mint 260 milliárd forintot alapítványokba csoportosított, hanem kizárólag a PADME 2019 utáni ingatlan- és egyéb fektetései ügyében.)

Szerinte arról is lehet vitatkozni, hogy melyik írja le pontosabban a helyzetet, a hűtlen kezelés ugyanis vagyonkezelési helyzetet feltételez, ahol a felelős szabálytalanságot követ el a rábízott vagyon kezelésében, és ezáltal kárt okoz; a sikkasztásnál viszont az illető sajátjaként kezeli a közpénzt mint rábízott idegen dolgot, ebben az esetben lényegtelen, hogy a vagyon nyereséget termelt-e, vagy veszteséget okozott. „A hűtlen kezeléssel az a probléma, hogy ha a befektetések kockázatát vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy ha bejött volna a dolog, nem állna fenn bűncselekmény. Így elméletben az MNB-alapítványok esetében is csak annyi lenne a probléma, hogy nincs nyereség.”

Ligeti szerint az ÁSZ megközelítése emiatt téves, mert arra lehet belőle következtetni, hogy ha a PADME kialakítana egy konzervatívabb befektetési szabályzatot, ha lenne audit, befektetési bizottság, ha elvégezné a megfelelő piackutatásokat, azaz ha úgy viselkedne, mint egy prudens magánbefektető, akkor minden rendben lenne.

„Ebben az esetben viszont értékelhetetlen maradna az a tény, hogy ezt a pénzt egyáltalán nem lett volna szabad az alapítványnak adni. Csak a befektetéseket vizsgálják, de magát az »ősbűnt« nem.”

Épp emiatt fontos részlet az is, hogy milyen időszakokat vizsgáltak az ÁSZ jelentései. A mostani ellenőrzés nem tér ki a 2019 előtti időszakra, a 2018-ban publikált jelentések pedig a 2016-os évet ellenőrizték (bár bizonyos esetekben az ellenőrzés kitért a korábbi időszakok dokumentumaira). Ezek a korábbi ellenőrzések, mint láttuk, mindent rendben találtak, azaz Ligeti szerint az ÁSZ nem vette észre, hogy a jegybank akkori alapítványai – az ő értelmezése szerint – törvénytelenül juthattak közpénzhez.

A három jelentést össze kellene kapcsolni

Ami az esetleges felelősöket illeti, Ligeti szerint a kormány hiába kerüli tudatosan Matolcsy György nevének kimondását, nem vitás, hogy a volt jegybankelnöknek egyértelműen volt felelőssége az MNB-alapítványok gazdálkodásában, mint ahogy tudnia kellett a történtekről a jegybank felügyelőbizottságának, ahova egyébként az akkor még létező Pénzügyminisztérium is küldött tagot. Mint mondja, mind a felügyelőbizottság, mind a tulajdonosijog-gyakorló (az MNB) be tudott volna kérni adatokat, ha tájékozódni akart volna.

A kecskeméti bíróság a Transparency International Magyarország által 2015-ben a jegybank Pallas Athéné Domus Mentis alapítványa ellen indított perében első- és másodfokon is kimondta, hogy a jegybank vezetése a kuratórium kijelölése útján megtartotta az irányítást a pénzek és az alapítvány felett. A kecskeméti bíróság ugyanis

azt állapította meg, hogy a kérdéses alapítvány felügyelőbizottságában és kuratóriumában akkoriban több olyan ember is ült, aki más minőségben közvetlenül függött Matolcsy Györgytől.

Azaz Ligeti szerint már járásbírósági szinten is látszott, hogy az alapítványok de facto nem szakadnak el a jegybanktól, és – noha ez az ítélet az azóta már megszűnt alapítványokra vonatkozik – a jogász szerint az elv továbbra is érvényes lehet.

Azt is kiemeli, hogy az ÁSZ kínosan ügyel arra, hogy ne említse, a sajtó az elmúlt tíz évben folyamatosan cikkezett a témában, pedig már önmagukban ezek miatt is felmerülhetett volna az MNB-nél vagy a számvevőszéknél, hogy megnézzék, miért is vesz egy alapítvány lengyel tőzsdei céget. Szerinte ezen a ponton kellene összekapcsolódnia az MNB három jelentésének (kettő, mint láttuk, az MNB-közeli alapítványokról szól, a harmadik pedig magának a jegybanknak az alapfeladatai közé nem tartozó tevékenységek – a székház felújítása, más ingatlanügyletek, kép- és szoborvásárlások – pénzügyi aspektusait vizsgálta). Ligeti szerint utóbbi jelentés bizonyos szempontból még érdekesebb is volt, mint az alapítványokat vizsgáló jelentések.

Az ÁSZ ugyanis egyértelműen megállapítja, hogy a jegybank gazdálkodása pazarló volt az elmúlt években.

„Az ÁSZ ebben a jelentésben megkérdőjelezi, hogy mégis minek kellett ennyi pénz a székházfelújításokra, és a rendkívül pazarló költekezést önmagában jogsértőnek tekinti. De az alapítványok esetében az a gondolat, hogy mi a fenének volt szükség egyáltalán ezekre a befektetésekre, nem is merül fel. Az ÁSZ mintha abból indulna ki, hogy a közpénz alapítványi birtoklása megengedett volt, csak nem így kellett volna befektetni.”

Ligeti szerint az alapítványok atipikus befektetők, nehéz őket megfeleltetni a céges működésnek, hiszen civil szervezetként törvényesen nem is végezhetnek elsődlegesen profitszerző tevékenységet. Jogi szempontból azonban ugyanúgy jogi személynek számítanak, mint egy kft. A kuratórium látja el a vezető tisztségviselő feladatát, a felügyelőbizottság pedig – céges hasonlattal élve – a tulajdonosi ellenőrzést testesíti meg. Az alapítványnak azonban nincsen tulajdonosa, sem tagsága, ezért ebben az esetben a felügyelőbizottság feladata az alapítói célok megvalósulásának az ellenőrzése, és az, hogy beszámoljon az alapítónak arról, ha veszélybe kerülne az alapítvány célja.

A PADME esetében Ligeti szerint az alapító okirat részletesen szabályozza a felügyelőbizottság hatáskörét és feladatait, ezek alapján kérhet magyarázatot a kuratóriumtól, illetve az alapító jegybanknak is jelezhet, ha úgy látja, hogy veszélyeztetve van a működés törvényessége. Magukért a befektetésekért viszont a kuratórium felel (ezt az ÁSZ-jelentésben maga a felügyelőbizottság is leszögezi az egyik mellékletként csatolt levélben).

Ligeti szerint az, hogy Varga Mihály elküldte Matolcsy embereit a PADME-tól és az Optimától, szintén mutatja az alapító (a jegybank) mozgásterét.

„Varga Mihály megjelent és kirúgta őket – ez azt mutatja, hogy bárhogy nézett is ki a kuratórium, Matolcsy György, ha akarta volna, mondhatta volna, hogy tessék leállni a százmilliárdos kiadásokkal.”

A kecskeméti szálról egyébként a 24.hu a napokban Bárándy Péter ügyvédre, egykori igazságügyi miniszterre hivatkozva azt írta, a vezető testületek tagjai akár vagyonukkal is felelhetnek az okozott kárért, a kialakult joggyakorlat alapján az igenek, a nemek és a tartózkodás alapozza meg vagy zárja ki a felelősséget. Ez alapján tehát hűtlen kezelés miatt akár börtönbe is kerülhetnek a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagjai, akik négy éve megszavazták a 127,5 milliárd forintnyi kötvényvásárlást – vélhetően ugyanez igaz lehet a PADME korábbi kuratóriumi tagjaira is.

A kormánynak is lett volna mozgástere

Ami a kormány felelősségét illeti, a TI igazgatója azt mondja, a kormány is pontosan azt teheti a bűnösen működő állami intézményekkel, mint bárki mással szemben: felhívja az illetékes hatóság figyelmét, például ahogy a most zajló, 54 vádlottas minisztériumi vesztegetési ügyben is történt.

Az MNB jogállása mindössze annyiban számít, hogy nem vizsgálhatja a Kehi (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal), mert a jegybank nem tartozik a kormány alárendeltségébe. „Ettől még

nem bűnözhet a jegybank sem büntetlenül. A gond az, hogy nemcsak az MNB veszítette el jegybank jellegét, de a kormány is elvesztette kormány jellegét, vagy ha úgy tetszik, az állam veszítette el az állam jellegét. Mindenről tudtak, ott ültek a kormány képviselői az MNB felügyelőbizottságában, nyilván olvasták az újságokat is, tisztában voltak azzal, hogy mi zajlik a jegybankban.”

De felmerülhet az a kérdés is, hogy a kétharmados felhatalmazású kormánypártok a jogalkotói oldalról tudtak volna-e valamit kezdeni a helyzettel. Az elmúlt 15 év törvénykezési gyakorlatából vég nélkül lehetne sorolni a példákat arra, hogy mi mindent tudott szabályozni vagy újraszabályozni akár egészen konkrét célok érdekében a Fidesz–KDNP a parlamentben, ha volt mögötte akarat. Így nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, milyen törvényt lehetett volna alkotni például arra, hogy az Állami Számvevőszék sűrűbben ellenőrizze egy több száz milliárdnyi közpénzt kezelő intézmény gazdálkodását.

Arról, hogy az MNB-alapítványok vagyonából hogyan veszett el körülbelül 200 milliárd forint különböző ingatlanügyekkel, ebben a cikkünkben írtunk hosszabban. Az MNB-ügy fejleményeit pedig itt követjük.