Nyomás a beszállítókon: a Spar már levélben kér árcsökkentést az árrésstop miatt

A magyar kormány a magas élelmiszer-infláció ellen korábban árstopokkal, az idén árrésstoppal védekezik. Az intézkedés vélhetően népszerű, mert a választók úgy érezhetik, hogy a kormány fellép a kereskedők, az „árdrágítók” ellen, segít kordában tartani az árakat. Ugyanakkor nagyon sok közgazdász jelezte korábban is, hogy az árstop valójában növelte a magyar inflációt, megbontotta a korábbi jó beszállítói-kereskedői kapcsolatokat, és utat nyitott a több külföldi áru előtt. Valójában ezek a következmények az árrésstopnál is felmerülhetnek. Milyen hatásokra gondolunk?

• Ha a kereskedő kénytelen veszteséget elszenvedni bizonyos árucikkeken, akkor igyekszik a nem szabályozott árakat úgy megemelni, hogy azért megmaradjon a működéséhez szükséges jövedelme. Ez növeli az inflációt.
• Hiába voltak nagyon régi kapcsolatok a hazai beszállítók (például húsosok és tejesek) és a láncok között, ha eltűnik a profit, a lánc kénytelen lehajolni minden akciós lengyel, szlovák vagy német termékért.
• A kereskedő úgy érzi, hogy nem tud már fennmaradni, így a magyar termelőket, beszállítókat árcsökkentésre kéri, aki pedig erre nem hajlandó, azt kockáztatja, hogy a lánc lecseréli, ha olcsóbb beszerzési forrást talál.

Az árrésstop tehát nehéz helyzetbe hozza a láncokat, és egyes beszállítók máris azt jelezték a Telexnek, hogy megkezdődött az a folyamat, hogy a láncok a beszállítókra szeretnék hárítani a terheket, vagy legalábbis a terhek egy részét.

A velünk megosztott konkrét történetben a Spar gyakorlatát ismerhettük meg. A Spar korábban arról írt a dolgozóinak, hogy számára havi 1,5 milliárd forint veszteséget jelent az árrésstop. Részben hallottuk, részben a Telex is betekinthetett ilyen levélbe, amiben az állt, hogy

a Spar 5 százalékos árengedményt kért a beszállítóktól.

Természetesen azt nem tudhattuk, hogy ez a kérés csak egyesekhez ment, vagy többekhez is, de a Telex komoly, régi partnerről, kifejezetten nagy beszállítóról, illetve kisebb, marginálisabb szállítóról is tudja, hogy ezt a levelet megkapta, de kérdésünkre a Spar sem tagadta a megkeresést. Azt ugyan pontosan nem tudtuk meg, hogy hány ilyen levél ment ki, de az kiderült, hogy nem elszigetelt esetekről volt szó, és a cég nem differenciált a kért árengedmény tekintetében szektor, beszállító, feltételezett nyereség függvényében.

A cég így fogalmazott: „A Spar több tízezer árucikket forgalmaz és közel 1400 hazai beszállítóval áll kapcsolatban. Célunk pedig a fogyasztók folyamatos kiszolgálása. Ennek megfelelően a beszállítók meghatározó körétől kértük az átadási ár csekély mértékű csökkentését.”

A levél

A beszállítóknak küldött levél nem sokat kertelt, már a levél tárgya is tartalmazta, hogy a beszerzési ár csökkentése a cél. Mint a Spar írta,

„a külső körülmények folyamatosan és jelentősen romlottak, ez már a kiskereskedelmi tevékenység észszerű folytatását veszélyezteti”.

A kereskedő jelezte a levélben, hogy az a célja, a fogyasztók megfelelő kínálatot kapjanak, de annak a kormányzati törekvésnek is szeretne a Spar megfelelni, ami az inflációt mérsékelné. A cég szerint mindez csak közösen teljesíthető, ezért kéri az együttműködést.

Természetesen rákérdeztünk a Sparnál a döntés hátterére. Mint a cég megkeresésünkre írta: „A kereskedelem világában napi gyakorlat, hogy a beszállítók és a kereskedők tárgyalásokat folytatnak egymással a beszerzési árról, hiszen a termék fogyasztói árát döntően a kereskedő által a beszállítónak fizetendő ár határozza meg. Sajnos ezek a tárgyalások általában arról szólnak, hogy a beszállítók – sok esetben drasztikus mértékben – emelik az átadási áraikat. A Spar, ahogy eddig sem, ezután sem kívánja az egyébként jelentős pénzügyi terheit – mint amilyen a kiskereskedelmi különadó is több más teher mellett – a beszállítókra hárítani, célja pusztán az, hogy a beszállító partnereket is bevonja a közös teherviselésbe.”

És aki nem teljesít?

Az is izgalmas kérdés, hogy mi történik azzal, aki nem vállalja az 5 százalékos árcsökkentést. Megkérdeztük a Spartól, hogy az ilyen beszállítók vajon a kapcsolatok megszakítását, a kilistázást kockáztatják-e. „Kérésként fogalmaztuk meg a minden tekintetben indokolt átadási ár csökkentését, mert mindannyiunk érdeke, hogy az élelmiszerinfláció csökkenjen. Fontos megjegyezni, hogy a jogszabályok és a hatóságok is kizárólag a beszállítókat védik ma Magyarországon az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben, és a Spar mindenkor a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően jár el.”

Az elmúlt évek kormányzati beavatkozásai (kiskereskedelmi különadó, amit a forgalom után kell fizetni és amelynek mértéke 4,5 százalék; árstop; kötelező akciók; árrésstop) valóban a kiskereskedőket sújtották, sújtják, miközben az ellátási láncnak a kiskereskedelem csupán az utolsó állomása – érvelt a lánc. Az élelmiszer-infláció azonban a beszállítók és a termelők együttműködése nélkül nem szorítható le. A felelősségteljes beszállítók pedig részt vesznek a kiskereskedelem fenntartásában és a fogyasztói érdekek védelmében.

Természetesen az árengedményekre kért beszállítók nem ennyire „megértők”.

Volt, aki azt panaszolta nekünk, hogy amennyiben a Spart havi 1,5 milliárd forint veszteség éri, az éves szinten 18 milliárd forint, ami az évi 360 milliárd forintnak lenne az 5 százaléka. Mivel a Spar ennél jóval többet költ árubeszerzésre, gyanítható, hogy az 5 százalékos általános beszállítóiár-csökkentéssel túlbiztosítaná magát. Bár természetesen a Spar érvelhet azzal, hogy amikor ő közös teherviselést kér a beszállítóktól, nem csak egyetlen intézkedés hatásaira gondol.

Azt is hallottuk, hogy a beszállítókra más láncoktól is nehezedik nyomás és már a kereskedelmi különadó bevezetésénél is volt árcsökkentési kérés. Sőt, hallottunk olyat is, hogy az volt a kérés korábban egyes beszállítókhoz, hogy ne pusztán engedjenek a nyomásnak, de kommunikálják azt, hogy ők a piaci forgalom élénkítése miatt valójában önszántukból adják az árkedvezményt.

Nyereségviszonyok

A Spar válaszaiból az is átjött, hogy miközben a lánc veszteséges és nehézségekkel küzd, addig az élelmiszergyártók egy része szép eredményeket ért el, ami hozzájárulhatott az élelmiszerárak emelkedéséhez, ahogy erről 2023 júliusában a Telex is írt.

Egyes beszállítók azt is sérelmezték, hogy még mindig vannak olyan gyakorlatok a kereskedelemben, amikor a kereskedők utólag is pénzt szednek, úgynevezett háttérkondíciókat követelnek meg. Ezek elnevezése változatos lehet: marketing-hozzájárulás, év végi bónusz.

A gyártók azt is jelezték, hogy az árcsökkentés egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik, a magas energia- és munkaerőköltségek a gyártókat is sújtják, valójában nem árcsökkentésre, hanem áremelésre lenne szükség.

Szerintük a kormányzat beavatkozása természetesen rossz, de mindig veszélyes az, ha a kereskedők nem mérlegelnek egyedileg, hanem egységesen kérnek árváltoztatást. Aki mohó és nagy árréssel dolgozott, az meg tudja adni, aki visszafogott volt korábban, az kiárazódik. Vagyis valóban biztosan akad, aki erre úgy reagál, hogy megadja, amit a kereskedő kér, de ha valahol elmérgesedik a helyzet, mert a beszállító nem tudja csökkenteni az árait, és egy ekkora láncot nem is tud pótolni, ott magyar munkahelyek szűnhetnek meg.

A kialakult helyzet mindenesetre azt jelzi, hogy amennyiben a piaci viszonyokba beavatkozik a kormány, az mindig tovább görög, lehet, hogy a választópolgár előbb megsüvegeli az árak kordában tartását, de hogy középtávon mi lesz az intézkedés hatásainak az eredője, azt nem lehet előre tudni, csak az biztos, hogy semmi sem marad a régi mederben.