Nagy István: Nincs újabb járványkitörés, a polcokra kerülő hús teljesen biztonságos és egészséges

Április 25-én egy háttérbeszélgetés keretében Nagy István agrárminiszter és Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) elnöke részletes helyzetjelentést adtak a ragadós száj-és körömfájás elleni küzdelem aktuális állapotáról. Szóba kerültek a járvány gazdasági következményei, a jövőbeni intézkedések, a mindenféle tévhitek és összeesküvés-elméletek és a védekezési stratégia is.

Nem a pénzen fog múlni

Nagy István miniszter elmondta, hogy a járvány elleni küzdelemben gyakorlatilag felülről nyitott költségvetéssel küzdenek, vagyis ami szükséges, arra forrásuk is van. Most a legfontosabb a járvány izolálása, megállítása és bár szóba kerültek a különféle elméletek arról, hogy egyáltalán miként érkezett Magyarországra a betegség (a járványügyi vizsgálat még nem tudta feltárni, hogyan került a vírus Magyarországra), miként kell átalakítani a jövő védekezését, képzését, szabályrendszerét, de érezni lehetett, hogy bár minden aspektust érdemes feltárni, de most a minisztériumban és a NÉBIH-nél is azért zajlik megfeszített munka, hogy az akut helyzetet orvosolják. Nagy István azt azért fontosnak tartotta tisztázni, hogy nem pakisztániak hozták be a vírust, mert bár a kisbajcsi telepen valóban dolgozott néhány pakisztáni állampolgár, de ők az elmúlt két évben nem voltak otthon és csomagot sem kaptak.

A szakemberek igyekeztek a magyar lakosság segítségét is kérni. A hazai húsvásárlásaikkal minden fogyasztó segíthet a magyar gazdákon, hiszen vannak olyan kontingensek, amelyek nem jutnak el a korlátozások miatt az exportpiacaikra. Az külön nehezíti a helyzetet, hogy bármilyen megnyugtató üzenetet fogalmaznak meg a szakemberek arról, hogy a termékek nem veszélyesek, mégis sokan óvatosak most.

„A fogyasztói bizalmat kellene visszaépíteni, hiszen a polcokra kerülő hús teljesen biztonságos és egészséges”

– mondta Nemes Imre is, sőt, biztonságosabb, mint szokott, mert most olyan vérmintát is venni kell, amely minden vágás előtt ellenőrzi az állatok állapotát.

A hazai húspiac

Az öt, már ismert eseten, vagyis az érintett telepeken kívül újabb kitörés nincs. Nagy István a Telex kérdésére elmondta, hogy egyelőre még nem lehet számszerűsíteni, hogy a hazai húspiacoknak (szarvasmarha-, sertés-, kecske és juhpiac) mekkora kiesést okozhat a betegség, illetve az ennek nyomán bevezetett uniós és a harmadik országbeli exportkorlátozások.

„Ma még inkább az ijedtség dominál, de ha nem sikerül megfékezni a betegséget, akkor nyilván az ágazat problémái is nőnek.”

Az Európai Unióban a regionalizáció elve kötelező, minden tagállam elfogadta, hogy csak azokból a megyékből lehet megállítani a kivitelt, ahol a betegség valóban felbukkant. Ez az elv, de a gyakorlatban vannak további korlátozások. Aki ezt megszegi (sokan próbálkoznak vele), azt az unió felszólítja a törvénytelenség megszüntetésére, ezért ezt Magyarországnak minden esetben jelezni kell, illetve Magyarország is viszonossági alapon ellenintézkedéseket vezet be, ahogy hallottuk, „nekik mi is borsot törünk az orruk alá.”

A nem uniós államok szabadabban korlátozhatnak. A világkereskedelmi szabályok szerint miután Magyarországon az utolsó fertőzött állapot is megszűnt, akkor 3 hónappal később már kezdeményezni lehet, hogy visszaadják a „betegségtől mentes” státuszunkat. Nemes Imre szerint a gyakorlatban inkább 1-1,5 év, amíg valóban vissza tud kerülni a kitiltott magyar élelmiszer a piacokra.

Az unión kívüli piacok is számítanak, vagyis például az ázsiai, vagy az arab piacok, de a közeli, nem uniós államok, Szerbia, vagy más balkáni államok (Montenegró, Albánia, Bosznia-Hercegovina) tejpiaca is komoly felvevő a magyar árukra.

A védekezés

Mint hallottuk, a védekezésnek nagyon sok intézkedése van, a személyi és járműforgalomra, a fertőtlenítésre, a takarmányra, ez az állattartók felelőssége, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem szabad mindent a tulajdonosra bízni, így ma már a fertőzés megjelenése esetén nagy létszámban vonulnak ki a hatóságok is.

Nagy István úgy fogalmazott. hogy előfordultak hiányosságok az itthoni védekezésben is, „ezt kár tagadni”."

A védekezést segítheti az a májusi pályázat is, amely 70 százalékos forrást kínál a járványvédelmi infrastruktúra javítására.

Hosszabb távú terv, hogy a minisztérium az Állatorvostudományi Egyetemmel közösen visszahozná az agrárszakképzésbe a járványvédelmi technikusok képzését.

Jelenleg csak a szarvasmarhákban van jelen a vírus, a sertések kevésbé mutatnak tüneteket, de mivel intenzíven terjesztik a betegséget, ahol felüti a fejét a kór, ott likvidálni kell a sertésállományt is. A probléma csak az, hogy a vágóhidak most nem szívesen fogadnak állatokat a veszélyes körzetekből, viszont emiatt döbbenetesen meghíztak a disznók, 150-160 kilós disznók vannak egyes telepeken.

A szakemberek szerint az talán megnyugtató lehet, hogy a gazdák látják, hogy kapnak segítséget. Mind az öt érintett telep tulajdonosa folytatni szeretné, és öröm az ürömben, hogy ilyenkor olyan vemhes üsző állományt lehet venni, amelynek remekek a genetikai tulajdonságai. Persze azért egy telep újraindítása még állami segítséggel is nagyon nagy költség és sok idő és kockázat.

A miniszter azt szeretné, hogy a mai naptól számított három év múlva ugyanakkora lenne a hazai állomány.

A hatóságok ugyanakkor rengeteg gyűlölettel is találkoznak, részben azért, mert az emberek, a gazdák felróják nekik a kezdeti hibákat, a felkészületlenséget (mivel ötven éve nem volt ilyen betegség hazánkban, az elővigyázatosság biztosan hagyott kívánnivalót maga után), de leginkább az állatok tömeges leölése miatt.

Nagy István a háttérbeszélgetésen éppen ezért igyekezett pár fontos kérdést tisztázni. Ezekből szedtünk össze egy csokorral.

Miért kell az „egészséges” állatokat is leölni?

Ha egy telepen fertőzés van, akkor ott vannak tüneteket mutató, beteg állatok és vannak szintén fertőzött, de tünetmentes állatok, viszont ezekben is ott van már a fertőzés. Ahol háromezer állat van egy légtérben, és csak egyetlen állat is tüneteket mutat, ott már annyi víruskibocsátás történt, hogy nincs fertőzéstől védett állat.

De miért nincs gyógyítás, elkülönítés, karantén?

Sajnos, amíg életben vannak a beteg állatok, folyamatosan víruskibocsátók, pusztán a létük is fokozza a betegség terjedésének a veszélyét. Nem kizárt, hogy lennének az állatok között túlélők, de ha csak elkerítenék az állatokat, akkor nőne a víruskibocsátás időszaka.

De hát régen sem öltek le minden állatot?

Igaz, de a gyors leölés igénye nem a szadizmusból fakad, hanem abból, hogy a nagyüzemi állattartásban nincs olyan izolációs lehetőség, mint egykoron, amikor egy-két tehenes háztájikban élt az állomány jelentős része.

Miért nem vakcináznak?

Szomorú, de a mentes állományt nem lehet vakcinázni, mert azzal az állományba bekerülhet a vírus. Vakcinázni globálisan úgy lehetne, ha mindenki egyidejűleg vakcinázna. Amíg azonban ez nem történik meg, addig a vakcinázott állatok húsát nem lehetne exportálni.

Emberre veszélyes a betegség?

Nem, a vírus az emberre sokkal kevésbé veszélyes, de az ember is ragályfogó, vagyis hordozhatja a vírust.

Akkor miért nem esszük meg a beteg állatok húsát?

Megehetnénk, de a termékek csomagolása és szállítása is segítené a vírus terjedését.

A magyarországi száj- és körömfájásjárványról írt cikkeinket itt lehet elolvasni.