Menteni, ami még menthető: az MNB-alapítványok és a lengyel GTC története

Ha nagyon leegyszerűsítjük az MNB-alapítványok jelenlegi problémáját, a jegybanktól kapott hatalmas közvagyon gazdái három helyre tették a pénzt, a lengyel GTC SA tőzsdei cégbe, a svájci Ultima SA tőzsdei cégbe és a METU egyetembe. Mindez együtt nagyon drága volt, így a több mint 266 milliárd forintos eredeti közpénz mellett az alapítványi vagyont kezelő csomag még hiteleket is felvett, részben az MBH-tól, részben a kecskeméti Neumann János Egyetemtől.

A három portfólióelem közül az egyetem nem termel lényeges nyereséget, a GTC osztalékfizető képessége leromlott és az Ultima sem hoz túl nagy jövedelmet, egy kis elsődleges osztalékon túl. Csak éppen a másik oldalon fizetni kellene a hitelek kamatait, a kismillió érdekeltség működtetését, a jogászokat, az eredeti nemes célokról, kutatásról, közgazdászképzésről nem is beszélve. Mindeközben pedig olyan kötelezettség elé néz a sokak által pumpolt alapítványi vagyon, hogy a jelen, de a jövő is elég vészjósló. Hogy történhetett mindez? Ki gazdálkodott itt ennyire felelőtlenül? Senki nem tudott számolni? Az egyes történeteket egyesével is érdemes lenne feltárni, ebben a cikkben a GTC-vel foglalkozunk. Előrebocsátjuk, ez még az üzletszerűbb történet, az igazán nagy kockázatok, az érthetetlen befektetések és az egyre rosszabb pozíciók az Ultima nevű svájci cégnél lesznek.

A jegybanki alapítványok az ÁSZ jelentése szerint 2020-ban egy tőzsdén kívüli ügyletben nagyjából 9 zlotys részvényenkénti áron 61,5 százalékos többségi részesedést vásároltak a lengyel Globe Trade Centre (GTC) SA vállalatban. Az ÁSZ megemlíti, hogy a tőzsdén akkor 7 zloty alatti átlagáron forogtak csak a részvények. Az ügyletet védelmezői szerint hozzá kell tenni, hogy amikor 2020 januárjában és februárjában, amikor a tárgyalások zajlottak, még a covid berobbanása előtt, a tőzsdén még 9.10 zlotyt értek a részvények, aztán a szerződéskötésre valóban nagyon leesett az ár.

A tőzsdén azóta is szenved a társaság, a részvény árfolyama már 4 zloty alatt van. Közben Magyarországon kicserélődött a Pallas Athene Domus Meriti Alapítvány (PADME) és az alapítványi vagyont kezelő Optima Zrt. vezetése, és volt változás a GTC vezető testületeiben is.

Ismerjük meg a GTC SA szövevényes történetét! Előrebocsátjuk, hogy ebben az írásban sok tőkepiaci kifejezés, egy cégvezetői történet lesz olvasható, ami keveredik olykor érthetetlen döntésekkel is.

Pont az, amit az MNB alaptvány keresett

Az ingatlanfejlesztő céget a fejlődő piacokra szakosodott holland – izraeli Kardan-csoport alapította, amely társaság a Tel Aviv-i Értéktőzsdén jegyzett, és mint hallottuk, a Kardan 1994-ben nagy lendülettel indult el a kelet-közép-európai régióban. Ez az izraeli társaság hazájában nagyon ismert befektető több területen is, igaz a nemzetközi reputációja nem makulátlan: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága listázta is, mint olyan céget, amely aktívan hozzájárult a megszállt palesztin területek Izrael általi gyarmatosításához

A GTC tíz évvel az indulása után, vagyis 2004-ben tőzsdére is lépett Varsóban. A tőzsdei lét alatt inkább csak vegetált a cég árfolyama, de aztán jött a dallasi Lone Star befektetési alap és bevásárolt. Amikor a texasi befektető 6 zloty körüli részvényenkénti áron többséget szerzett, több nemzetközi intézményi befektető is volt a cégben. A térség legnagyobb egyedi biztosítója, a lengyel PZU, a holland ING Groep, a brit Aviva és a lengyel BZ WBK bank is látható volt ekkor az intézményi befektetők között.

A Magyar Nemzeti Bank több mint 266 milliárd forinttal elindított alapítványai eközben küzdöttek a befektetéseikkel. Az EKB sérelmezte, hogy az alapítványok magyar állampapírt vettek (tiltott monetáris finanszírozásnak tartotta azt), a hazai bankokba tett betét nem hozott pénzt a zéróhozamok idején, így Fekete Zoltán, az Optima akkori vezetője az ingatlanpiac felé fordult.

Csakhogy a gyengécske magyar ingatlanpiacon, amikor megjelent egy hatalmas vevő, az eléggé felverte az árakat. Ráadásul a nemzetközi ügyleteknél az MNB-alapítványok abba ütköztek, hogy a neves befektetők politikai kockázatot láttak az alapítványokkal kötött üzletekben, az Optimának pedig nem volt megfelelő tudása, menedzsmentje az egyre duzzadó ingatlanvagyon kezelésére.

Megszületett az ötlet: kell egy platform, egy saját menedzsmenttel dolgozó nemzetközi ingatlanos csoport. Olyan, mint a GTC, amelyről tudni lehetett, hogy a Lone Star már egy ideje árulja.

A Lone Star és az Optima el is kezdett tárgyalni. Bár az Optimának nem volt elég pénze, de nagyon akarta az üzletet, végül az lett a terv, hogy az Optima megveszi a Lone Star pakettjét, de csak a vételár felét fizeti ki, a másik felére kap másfél év haladékot, és addig a mindenféle egyéb, hazai ingatlanjai értékesítésével pénzt is szerez.

Mindez nem volt teljesen irreális, ráadásul volt egy érdekes ötlet, hogy fizessen a portéka: a GTC-ben volt 270 millió euró szabad pénzeszköz, az MNB-alapítványok akár úgy is gondolkodhattak, hogy amennyiben eladogatják az addig megszerzett ingatlanokat a GTC-nek, akkor a saját „leányvállalattól” megszerezhetik a vételár második részének jelentős részét.

Deal done

Az Optima, ahogy korábban írtuk, a covid kirobbanása előtt, 2020 februárjában állapodott meg lényegében a részletekről, majd 2020 áprilisában, vagyis nem sokkal a covid kirobbanása után írásban is szerződött és „megérkezett” a GTC-be. A struktúra nem volt egyszerű, részben a holland GTC Dutch BV-n keresztül lehetett megvenni a papírok egy részét, de az új tulajdonosnak public takeover offert (PTO), vagyis vételi ajánlatot is kellett tennie a többieknek.

Ez az egész vásárlás még hitelek nélkül megvalósulhatott, fizetni elég volt két részletben, de az Optima azonnal tulajdonos lett. Az immár magyar többségi tulajdonban levő cég gyakorlatilag amint tehette, eltávolította Thomas Kurzmann osztrák cégvezetőt. A Lone Star által kiválasztott korábbi cégvezető irritálta életstílusával a magyar alapítványi vezetőket: Kurzmann imádott vitorlázni, állandóan private jettel ingázott Varsó, Bécs és az Adria között.

A társaság az új tulajdonossal, de nagyjából a régi nemzetközi vezetéssel sok fejlesztésbe fogott, de azért nem volt túl sikeres a tőzsdén. Amikor 2020-ban, nem sokkal a covid európai berobbanása után megérkezett az Optima, az irodaportfólió megítélése sem volt már olyan jó (a home office miatt kínálattúlsúlyos lett az irodapiac).

Ráadásul, rögtön egy megdöbbentő, 3 milliárd forintos kifizetést eszközölt az Optima a GTC egyes vezetői felé.

Az Állami Számvevőszék erről jelentésében ezt írta: „2020 decemberében az Optima Befektetési Zrt. bizonyos GTC S.A. eszköz adásvételi tranzakciók utáni jutalék kifizetésre kötött megállapodásokat a B.H. Ventures Kft-vel és a Prime Kft-vel, amelyek alapján 2020. és 2021. években mindösszesen 3 milliárd forint összegben teljesített kifizetéseket. A partnercégek értékesítési árbevétele szinte kizárólag, illetve jelentős részben ebből az ügyletből eredt. A partnercégek ügyvezetői a GTC S.A.-nál, illetve annak leányvállalatánál is vezető tisztségeket töltöttek be. A tranzakciókkal érintett összegekhez képest csekély terjedelemben, felszínes tartalommal aláírt anyagok kapcsolódtak.”

Az érintett GTC-s vezetők, vagyis Carmi Yovav ügyvezető és John Robert Snow regionális vezető, aki a magyar részleget is vezette, állítólag valamilyen legális sikerdíjat kaptak ilyen megdöbbentő összegben. Mindez rendkívül különös volt. A GTC sikereiért miért egy tulajdonos, az Optima ad sikerdíjat? Mindenesetre, ami a legmeglepőbb, az Optima az ÁSZ-jelentéshez fűzött kommentárjaiban azt írta, hogy végül Yovav és Snow teljes egészében visszafizették ezt a pénzt, vélhetően amikor a botrány már kipattant, jobbnak látták ebből kimaradni. Mindenesetre az Optima véleményét jegyző Sándor Tamás ügyvéd szerint a szerződések nem voltak jogsértőek, de a 3 milliárd forintot kapó vezető mégis visszaadták a pénzt.

Mi volt a nagy siker?

Állítólag azért fizetett az Optima földi halandónak nehezen felfogható összeget, mert a vezetők megcsinálták a „nagy hármast”, vagyis egy hármas célrendszerben is sikert értek el. A három feladat

• egy tőkeemelés,
• egy kötvénykibocsátás
• és a cég befektetési kategóriába jutó felminősítése volt.

A társaság ekkor még szerves része volt a befektetői világnak: a tőkeemelés 123 millió eurós volt, a Santander, az Erste Group és a Wood & Company segítették a társaságot a tranzakcióban, ami 6,4 zlotys részvényenkénti áron történt. Állítólag a GTC vezetése azzal kapacitálta az Optimát az ötletre, hogy a piacnak jó jelzés lehet, ha jönnek továbbra is befektetők. Ugyanakkor

van abban valami egészen hajmeresztő, hogy egy befektető vásárol közel 9 zlotyért és tapsol ahhoz, hogy más 6,4 zlotyért vehessen ugyanolyan jogokat megtestesítő papírokat.

A kötvénykibocsátás viszont valóban siker volt. Az 500 millió eurós kibocsátás nagy eredménye az volt, hogy a kötvény mindössze 2,25 százalékos éves kupont fizetett, de mivel a jegyzésnél a nagy érdeklődés 100 százalékos feletti árfolyamot eredményezett, maga a hozam még kisebb lett, mint a kupon (névleges kamat): A befektetők ekkor még 1,95 százalékos hozammal is hajlandók voltak finanszírozni a társaságot. Ha ugrunk egy nagyot az időben, hamarosan újra kell finanszírozni ezt az adósságot, de ezt most jóval magasabb kamaton lehet meglépni.

És valóban meglett a befektetésre ajánlott (investment grade) hitelminősítés is. A cég a Fitch Ratingstől BBB- befektetési besorolást kapott stabil kilátással, a Moody's Investors Service pedig Ba1 minősítést adott pozitív kilátással.

Vészjósló jelek

A sikerek ellenére azonban a GTC egyre rosszabb jelzéseket küldött a kisbefektetők felé. Egy lengyel kisbefektetőnek az aligha öröm, ha a vezető tulajdonos elkezd a cég és saját maga között ingatlanügyleteket folytatni, lehet, hogy nem közvetlenül, de nem túl sok áttétellel.

Ráadásul a cég lassan elvesztette nemzetközi vezetőit. Fekete Zoltán, az Optima korábbi vezetője vette át a GTC operatív irányítását és hazai, de neves iparági szakemberként megérkezett a több évtizedes ingatlanpiaci múlttal rendelkező különc, westerncsizmás, szivarozó menedzser, Gárdai János. Őt a piacon jó szakemberként írták le számunkra, csak ő aztán elég hamar távozott a GTC-től, jelenleg a Futureal egyik vezetője. Több forrásunk is úgy ítélte meg, hogy Fekete Zoltán kötötte a legtöbb fontos üzletet az MNB-alapítványok vagyonával,

Fekete volt az utolsó vezető az Optimában, aki még átlátta a GTC és később a svájci Ultima, vagyis a másik nagy befektetés viszonyrendszereit. Akik azóta irányítanak egyáltalán nem rendelkeznek ezzel a képességgel.

A kisbefektetőknek mindenesetre nagyban nem különbözött az, hogy a GTC, mint magyar „állami” tulajdonú társaság (természetesen az MNB-alapítványok és az állam között volt különbség, de ezt egy lengyel kisbefektető kevésbé érezte) és a GTC-vel üzletelő magyar körök elkezdenek dealeket kötni, így nem nézték jó szemmel, amikor például a GTC eladott gy nagy belgrádi csomagot a magyar Indoteknek. A GTC nem vonult ki teljesen Szerbiából a 268 millió eurós ügylet után sem, övé maradt az Ada Mall bevásárlóközpont, illetve maradtak telkei is Szerbiában, de a jövedelemtermelő elemeket értékesítette.

2023-ban távozott Ariel Alejandro Ferstman, a GTC izraeli-argentin pénzügyi vezetője is, amit sokan nagy vérveszteségnek írtak le, ő ugyanis kifejezetten értett a regionális irodapiachoz. A GTC vezetésébe olyanok kerültek be, akikre nagy volt a kabát, vagy nem is volt ingatlanos tapasztalatuk, vagy csak sokkal kisebb cégekben, és sokkal inkább személyes, bizalmi elemek számítottak a kinevezésükben, nem a szakmai rátermettség.

A különféle ügyletekben ugyanakkor nagyon sok profi is segített, eleinte főleg a DLA Piper, a nagy tranzakciókban a Dentons ügyvédi iroda, a bizalmi ügyekben a Pacsay&Sándor iroda vállalt aktív szerepet magyar oldalról. A helyi jogi csapatok is fontosak voltak, mint Szerbiában a ZSP Legal, vagy Lengyelországban a Rymarz Zdort Maruta. Az auditálásban a BDO, a tanácsadók közül az EY, az ingatlanátvilágításokban a Jones Lang LaSalle (JLL), amely a GTC megvásárlása előtt valóban egyesével felértékelte az ingatlanokat a tőkepiaci programokban a JP Morgan.

A romlás virágai

Az utolsó években aztán nagyon furcsa folyamatok indultak a GTC-csoportnál. Erről idézzük ismét az Állami Számvevőszéket:

„Az alapítvány közvetett érdekeltségébe tartozó GTC S.A. magyarországi leányvállalatai által bonyolított ingatlanok, illetve projektcégek adás-vétele kapcsán – ingatlan nyilvántartási, banki, valamint beszámolói adatok alapján – több olyan ügyletet azonosítottunk, ahol eladóként vagy vevőként szűk körből ugyanazok a Quartz Befektetési Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapok, vagy azokhoz köthető társaságok jelentek meg.

Az Alapítvány egy budapesti Úri utcai műemléki épületet szintén a Quartz Befektetési Alapkezelő Zrt. által kezelt befektetési alapok tulajdonában álló vállalattól bérli. (2023-ban havonta átlagosan 43 millió forintért üzemeltetéssel együtt).

A GTC S.A. hazai projektcégei által befogadott számlák – NAV adatok – alapján azt is megállapítottuk, hogy a társaságok a tervezési, építészeti, kivitelezési munkákat több milliárd forint összegben (a projektcégek által befogadott számlák bruttó értéke 2022-ben 6,5 milliárd forint, 2023-ban 16,6 milliárd forint, 2024. első félévében 8,7 milliárd forint volt) ugyanazzal a partnerrel, a Raw Development Kft.-vel végeztették, hasonlóan az Optimum-Gamma Ingatlanbefektetési Kft.-hez, melynél piaci versenyt korlátozó gyakorlat gyanúját tárta fel az ellenőrzés.”

Itt aztán már szinte érthetetlen módon felborultak a korábbi szokványok. Mint az ÁSZ mondataiból látszik, a nagy GTC-csoport az ismert hazai magántőkealapos körrel üzletelt, Somlai Bálint Raw Development nevű cégével fejlesztett.

Miközben korábban a GTC elegendő osztalékot fizetett a tulajdonosoknak, egy idő után erre már nem futotta, de egyre több volt a megmagyarázhatatlan ügylet, egy bizonyos üzleti kör bevonásával.

Pedig az alapítvány a korábban megszokott osztalékból könnyedén fizethetett volna a kecskeméti egyetem kötvénye után kamatot, vagy később a svájci CBH banktól felvett, majd az MBH Bank által átvett 170 millió eurós nagyságrendű hitel kamatait. Korábban amolyan ökölszabályként a mintegy 70 millió eurós éves nyereséget hozó években ha csak a nyereség felét osztalékra fordította a társaság, akkor is a többségi tulajdonosnak közel 20 millió euró osztalékbevétele lett volna.

Ehelyett a GTC egyre inkább nehezen indokolható befektetésekbe fogott, ilyen volt a Váci úton a Center Point 3, amit szintén a Raw Development épített. A GTC 2023-as éves jelentése írt arról, hogy a cég 29,5 millió eurót fizetett ki egy „brókernek”, de, hogy ez pontosan milyen kifizetés volt a társaság kötvényei körül, nem igazán érthető a jelentésből.

A HVG pedig sok olyan ügyletről számolt be, ahol az MNB, vagy az MNB-alapítványok főtulajdonában álló GTC olyan magántőkealapokkal üzletelt, amelyek a Száraz István tulajdonában álló Quartz Alapkezelő kezelése alatt álltak. Ilyen volt egy XII. kerületi Mátyás király úti épület, a II. kerületi Pusztaszeri úti épületegyüttes, az Ybl Vízház épülete, a Millenáris Classic, az Úri utca egyik háza.

Ezekben az ügyletekben a magántőkealapos kör megvette az MNB-családtól az ingatlant, de később a GTC-csoport visszavette őket. A vezetők erre azt mondják, hogy mindig értékbecslés alapján, eszközérték felett történtek az eladások.

Arról a Telexen már rengetegszer fejeztük ki az értetlenségünket, hogy vajon a magyar állam, a hazai jogalkotók és a törvényeket megszavazó honatyák miért tették lehetővé, hogy egy-egy ilyen ügylet haszonhúzói eltűnhessenek a magántőkealapok anonimitása mögé.

Ennek az egész ügynek alighanem az a legnagyobb tanulsága Magyarország számára, hogy amennyiben az ország támogatja azt, hogy a közpénzből akár ismeretlen hátterű csoportokkal szülessenek szerződések, akkor mindig fel fog merülni a gyanú, hogy azzal nem a köz, hanem a titokban maradó csókosok jártak jól.

Értjük a jogi keretrendszert, de azért idézzük ide a Quartz Alapkezelő Zrt. a Telexnek is elküldött közleményét: „A Quartz Alapkezelő Zrt. a vonatkozó magyar és uniós jogszabályok alapján működő, MNB által felügyelt alapkezelő társaság, amely befektetési alapokat kezel a jogszabályok és belső szabályzatai alapján meghatározott keretek között ezen szabályok teljes körű figyelembevételével. Határozottan visszautasítjuk azokat a sajtóban megjelent kijelentéseket, amelyek valótlanul sugallják vagy állítják, hogy a Quartz Alapkezelő Zrt. nem a törvényi előírások szerint jár el és jogosulatlan haszonra tesz szert működése során.”

A csiki-csuki mindenesetre úgy nézett ki, hogy az épületeket az alapítványok először eladták, az ingatlanok quartzos magántőkealapokhoz kerültek, ahonnan pedig az MNB-alapítvány tulajdonában lévő GTC visszavásárolta őket, az ár közben emelkedett.

Természetesen azt nehéz megítélni, hogy az elvégzett fejlesztéseknek megfelelő mértékben, vagy annál sokkal jobban. És igen, azt sem tudhatjuk biztosan, hogy ezen ki gazdagodott, csak azt állíthatjuk, hogy a Száraz István tulajdonában levő Quartz játszott szerepet az ügyletekben, de a NAV, a rendőrség, vagy az MNB ebben jobban tud információt szerezni, mint a sajtó. A HVG mindenesetre úgy számolt, hogy a GTC-csoport 40 milliárd forintot fizetett ki az említett magántőkealapos körnek az ingatlanokért.

Mintha nem lenne holnap

Érdekesség, hogy a GTC-nek amúgy a mai napig vannak intézményi befektetői az alapítványi csapaton kívül is. Ilyen befektetőnek volt például a képviselője Daniel Obajtek is, aki korábban a nagy lengyel biztosító, a PZU jelöltje volt, de lemondott.

Ha így nem ismerős az ő neve, Obajtek, az egykori lengyel olajipari vezető az, aki Magyarországon bujkált a lengyel igazság-szolgáltatás elől.

A magyar PADME mellett jelenleg az Allianz OFE 10,85 százalékos, az OFE PZU Złota Jesień pedig 9,54 százalékos tulajdonos a GTC-ben. Ami pedig a jövőt illeti, a GTC-nek hamarosan hatalmas összegeket kellene visszafizetnie a hitelezőinek, de a lengyel cég mégis úgy költi a pénzt, mintha nem lenne holnap.

A GTC Group igazgatósága például nemrégiben bejelentette egy németországi lakásportfólió megvásárlását, amely jelenleg a Peach Property Group tulajdonában van. A portfólió Kaiserslautern, Helmstedt és Heidenheim városaiban található. 5165 lakó-, 47 kereskedelmi egységből, 71 egyéb lakásból és 2108 parkolóhelyből áll. A GTC szerint a portfólió korrigált ingatlanértéke hozzávetőlegesen 448 millió euró a teljes tulajdonviszonyok alapján. A GTC-sek álláspontját ismerők a háttérbeszélgetésekben azzal indokolták a hatalmas kiadást, hogy a keleti irodaházak a nyugati lakóingatlanok együtt remek kombinációt adnak majd.

Mindenesetre nem is olyan régen ennek a társaságnak még 270 millió euró volt a likviditása, aztán ez leesett 50 millió euróra, legújabban a GTC ismét értékesítéseket jelentett be, amely növelheti a cash-állományt.

Ha a GTC bekerülési árát (közel 9 zloty részvényenként) és a jelenlegi tőzsdei árát (4 zlotynál kevesebb) nézzük, akkor úgy tűnik, az MNB alapítványai pocsék befektetést csináltak.

Ugyanakkor azok, akik, mint Matolcsy György volt jegybankelnök, védik az ügyletet, a mai napig azt tartják, hogy az ingatlanok eszközértéke sokkal magasabb, vagyis 2,5 milliárd euró eszközérték áll szemben 1,25 milliárd euró adóssággal, az eszközök nettó értéke közel 1,25 milliárd euró, vagyis nem is volt vagyonvesztés.

A zloty erősödött a forinttal szemben, vagyis, ha nem a tőzsdei árat nézzük, hanem forintban az egy részvényre jutó nettó eszközértéket, akkor 760 forinton vásárolt az Optima és ma 850 forintot ér egy részvény.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy ez még a német bevásárlás előtti, tavaly novemberi adat. Ezen elmélet szerint, ha az alapítványi vagyonkezelő konszolidálta volna a GTC-t, mint a többségi tulajdonában álló céget, akkor ki is mutathatná ezt a vagyont, nem kellene a részvények értékéből kiindulni.

Az azonban, ahogy a GTC rendre a főtulajdonoshoz közeli körökkel (related party) üzletelt, és ezt a kisrészvényekre nézve káros folyamatot éppen a magyar pénzügyi felügyeletért és pénzügyi tisztaságért is felelős MNB alapítványának a pénzével követték el menthetetlen. Az első lépés az lenne, hogy a felelősök végre távozzanak a cégvezetésből.

Maga a GTC igyekezett megnyugtatni a részvényeseket. Arról írt, hogy nincsenek információik az MNB-alapítványokról megjelent cikkeken túl, hogy a cég hat fb-tagja is független, hogy az alapítvány a részvénytulajdonlás mellett nem finanszírozza a céget.

Mindez formailag igaz lehet, de a piacon sokakat zavart, hogy a GTC vezetését csak másfél hónap alatt váltották le. Ott volt még például Sándor Tamás ügyvéd, a korábbi ügyletek egyik bizalmi jogásza, vagy Gosztonyi Balázs pénzügyi vezető is, aki Matolcsy Ádám korábbi titkárnőjének a férje. Olyan emberek, akik szoros kapcsolatban álltak azzal a magánkörrel (Matolcsy Ádám, Száraz István, Somlai Bálint és Stofa György), amelyik a Pusztaszeri út 59-ben ütötte fel a főhadiszállását.

A Varga Mihály által kinevezett új vezetés (az Optima új vezetője Hegedüs István, az alapítvány kuratóriumának új elnöke pedig Gion Gábor lett) végül váltott, Sándor Tamás kikerült, de Gosztonyi Balázs még pénzügyi vezető, ahogy például Bartha János a GTC supervisory boardjának az elnöke is a helyén maradhatott, ő anno a neves CSFB hazai befektetési vállalkozásnál dolgozott, és még a GTC előző vezetője, Fekete Zoltán hívta a GTC-hez, ők ugyanis kollégák voltak a CSFB-nél.