Panaszt tett a reklámnak álcázott állami támogatások miatt két magyar médiacég az Európai Bizottságnál
A Magyar Hang kiadója és egy meg nem nevezett magyar médiacég versenyjogi panaszt tettek az Európai Bizottságnál, és ebben azzal vádolják a magyar kormányzatot, hogy torzítja a versenyt a sajtópiacon az állami hirdetési pénzek elosztásával – derült ki a Magyar Hang közleményéből. A panasz mellé beadott dokumentumok szerint nyilvánvaló arányosság fedezhető fel aközött, hogy egy magyar újság mennyire viselkedik a kormány szócsöveként, és hogy mennyi, államhoz köthető hirdetési bevétele van.
A beadvány szerint nagyjából 1,1 milliárd eurónyi, azaz több mint 440 milliárd forintnyi piactorzító állami forrás vándorolhatott így a kormányközeli újságokhoz, tévécsatornákhoz és híroldalakhoz 2015 és 2023 között.
Kai-Uwe Kühn, az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának korábbi vezető közgazdásza egy tanulmányt is készített a panasz mellé, és a Financial Timesnak azt mondta, az adatok alapján jól látszik, hogy amint a kormánykörök elfoglalnak és átvesznek egy-egy médiaterméket, azonnal megnőnek a médiatermék reklámbevételei.
A Magyar Hang közleménye konkrét példákat is említ, felidézik például a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kormányzati hirdetéseket. Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója cikkében azt írja, akkoriban a nyomtatott hetilapok piacán tíz szereplő volt: a kormányhoz közel álló médiaóriás, a KESMA három lapja (a gazdasági Figyelő, a vidékieknek szánt Szabad Föld és az elvben az értelmiségnek kitalált Mandiner); a nem a KESMA alá tartozó, de erősen kormánypárti Magyar Demokrata, valamint hat kritikus-független, de utóbbiak közül az egyiket, a 168 Óra hetilapot új tulajdonosa éppen átállította kormányközelivé, ezért sok újságíró otthagyta, a távozók alapították meg 2020 májusában a Jelent.
A kormányközeli és a független lapok olvasottsága között nem volt érdemi különbség, ha tehát a kormány valóban minden magyarhoz szerette volna eljuttatni a Coviddal kapcsolatos fontos üzeneteit (pl. „Minden élet számít”), akkor a hirdetéseknek kb. fele-fele arányban kellett volna megoszlaniuk a kormányközeli és a független lapok között, de nem így történt.
„…közel száz munkaórát töltöttem el a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban, hogy átlapozzam a tíz kiadvány közel ötszáz megjelent újságjának 35 ezer oldalát. Kockás füzetbe húztam a vonalakat a hirdetésekről, és a végeredmény elképesztő lett: a négy kormánypárti újságban 2020-ban 300 oldal közvetlen kormányzati, valamint további 213 oldal állami cég által feladott hirdetés jelent meg (listaáron, felárak és kedvezmények nélkül 1,04 milliárd forint értékben). Ezzel szemben a hat kormányfüggetlen lapban nem volt egyetlen oldal kormányhirdetés sem!” – írja Lukács.
A Magyar Hang 2023-ban bejelentést tett a Gazdasági Versenyhivatalnál is a kormány befolyása alatt álló szerkesztőségeket összefogó KESMA versenytorzító hatása miatt is, de 2024-ben a hivatal arról tájékoztatta őket, nem indítanak eljárást. Ekkor döntöttek úgy, hogy nemzetközi szintre viszik az ügyet.
„Az általuk feltárt bizonyítékok és összegyűjtött adatok kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a magyarországi médiatérképet súlyosan torzította az állami reklámbevételek elosztása” – áll a közleményükben.
Magyar újságolvasóként persze nem hat újdonságnak, hogy a kormány a saját lapjaiban helyezi el a hirdetéseket, sokszor lényegében ezzel tartja életben ezeket a szerkesztőségeket, vagy legalább biztosít nekik lényegesen jobb anyagi forrásokat, mint amekkorát az olvasottságuk és befolyásuk indokolna. Ha azonban az Európai Bizottság befogadja a panaszt és tényleg versenytorzítónak ítéli ezt a magyar gyakorlatot, akkor a magyar kormány befolyása alatt álló médiabirodalom jelenlegi működési modellje lényegében ellehetetlenül. Hogy mennyire érzékeny az EU-s médiapiaci szabályozásra a magyar kormány, az abból is látszik, hogy a magyar kormány egyedül szavazott nemmel az EU-s médiaszabadság-rendeletre is.
