„A legextrémebb eset az volt, amikor az egyik cégnél a vezetők azt nézték, hogy a gyárkapun kilépve melyik dolgozó gyújt rá cigarettára. Akik még a parkolóban rágyújtottak, azokat másnap arra hivatkozva rúgták ki, hogy a parkoló is a gyár területéhez tartozik, márpedig cigarettázni a gyár teljes területén csak a dohányzásra kijelölt helyeken szabad. A parkoló pedig nem dohányzásra kijelölt hely” – mondja László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke arról, milyen indokokkal bocsátottak el cégek az elmúlt hónapokban dolgozókat.
Ez persze csak egy cégnél történt meg, de jól illusztrálja, milyen helyzetek alakulhatnak ki egy olyan környezetben, amikor a megrendelések hiányában sok cég a legszívesebben szabadulna dolgozói egy részétől, miközben nem akar csoportos létszámleépítést bejelenteni és végkielégítést fizetni. Szakszervezeti vezetők ennek megfelelően már májusban elkezdtek arról beszélni, hogy sok cég csendes leépítésbe kezdett, és a gazdasági növekedés hiányában a kormány hároméves bérmegállapodása is mehet majd a kukába.
A magyar gazdaság 2023 óta nem nagyon tud nőni, a munkaerőpiacon viszont ez az elmúlt években nem látszott: kisebb-nagyobb kilengésekkel mindig ugyanannyian dolgoztak, míg a munkanélküliség alacsony maradt. Idén áprilisban aztán a KSH szerint egyik hónapról a másikra szokatlanul nagy léptékben, több mint 30 ezer fővel csökkent a dolgozók száma, a romló adat pedig akkor még az elemzőket is meglepte.
Pedig baj van bőven: a magyar gazdaság az elmúlt évtizedek iparpolitikájának köszönhetően rendkívül kitett az autóiparnak, ami a nyugat-európai kereslet visszaesése miatt a koronavírus-járvány óta szenved. A kormány az elmúlt években a kanyarban előzés stratégiájával az akkugyártás felpörgetésével akarta pótolni az autógyártásban kieső munkahelyeket, azonban néhány jó év után tavaly ez az ágazat is összeomlott, és mindkét nagy akkugyártó tömeges elbocsátásokba kezdett.
Ezzel párhuzamosan a többi iparág is szenved, az elmúlt hónapokban olyan üzemek jelentették be a leállásukat, mint a zalalövői nyomda és az aszódi üveggyár. A magyar iparban tapasztalható viszonyokat egy szakszervezeti szervező még februárban úgy írta le: „olyan, mintha a cégek decemberig visszafogták volna magukat, de most mindenhol elszakadt a cérna”.
Mi a helyzet a gyárakban?
„Először elküldik a bérelt munkaerőt. Másodszor nem hosszabbítják meg a határozott idejű dolgozók szerződéseit. Harmadszor jön az, hogy elkezdik apróságokért kirúgni a határozatlan idejű szerződéssel dolgozókat” – mondja László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke arról, hogyan építik le szépen-lassan a dolgozóikat az iparvállalatok. László Zoltán szerint a kereslet hiánya miatt azoknál a cégeknél, ahol a Vasas szakszervezetként jelen van, tavaly átlagosan 10 százalékkal csökkentették a létszámot, idén pedig eddig további 3 százalékos visszaesést mértek – és szerinte hasonló történhet az egész iparban.
A Vasas elsősorban gépipari, járműipari, fémipari cégeknél van jelen, amelyek László Zoltán szerint „évek óta lejtmenetben vannak”. Az autógyártók a koronavírus-járvány óta a kereslet beszűkülésétől szenvednek, az utóbbi időszakban pedig a kínai konkurencia megjelenése és Trump vámfenyegetése csak rontott a helyzeten.
László Zoltán szerint a nagy autógyártók sokáig nem tudták, mit kezdjenek ezekkel a kihívásokkal, most pedig már egyre inkább látszik, melyiknek mi lesz a stratégiája, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a dolgozóknak pozitív változást fog jelenteni. A nagy nyugati autógyártók közül ugyanis a jelek szerint több is azt az utat választotta, hogy kevesebb autót gyárt, amiket aztán a korábbinál drágábban ad el – ez azonban azt is jelenti, hogy kevesebb dolgozóra van szükség a gyáraikban.
„Nem tudok olyan területet mondani, ahol nincsen leépítés” – mondta Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke a Telexnek, amikor arról kérdeztük, hogy mi a helyzet a gyárakban, ahol jelen vannak. Az érintett ágazatokban vannak gyárbezárások – lehúzza a rolót például az aszódi üveggyár, és valószínűleg hasonlóra készülnek az orosházi síküveggyárban –, de azok a cégek sem toboroznak, amelyek hosszú távra terveznek.
Székely Tamás szerint a nehéz gazdasági helyzet miatt sok cégnél létszámstopot hirdettek, vagyis sem a távozókat, sem a nyugdíjba vonulókat nem pótolják. Ez utóbbi bizonyos vállalatoknál azért jelent komoly létszámcsökkenést, mert most az 1955 és 1960 körül születettek mennek nyugdíjba, amelyik időszakban még jóval többen születtek, mint később. Székely Tamás szerint az is jellemzővé vált, hogy a cégek elküldik azokat a nőket, akik korábban a 40 év munkaviszony lejárta után nyugdíjba mentek, de később visszadolgoztak még.
Leállítják a gyártósorokat, kevesebb lesz a műszak
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint „hiába alakult az elmúlt egy-két év gazdasági szempontból gyengén, a legtöbb cég kitartott, munkaerőt tartalékolt és várta, hogy javuljon a helyzet. Az elmúlt néhány hónapban viszont egyre több cég jutott el oda, hogy elkezdte racionalizálni a működését, hatékonyságjavító intézkedéseket vezetett be, ami végső soron mindig azt jelenti, hogy kevesebb embernek kell több munkát végeznie. A nagyvállalatok közül sokan elkezdték levenni az internetről az álláshirdetéseiket, a betöltetlen pozíciókat megszüntetik, a nyugdíjba vonulókat, maguktól felmondókat vagy hosszú szabadságra menő kollégákat egyre kevésbé pótolják.”
Hasonlóan látják a helyzetet a munkaadók képviselői is. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke a Telexnek azt mondta: a cégek nagy része inkább csak úgy csökkenti a létszámát, hogy nem pótolja a távozó kollégákat, de „kérdés, hogy ki meddig akar kivárni, ki meddig tudja fenntartani az állományt ilyen bizonytalan gazdasági helyzetben”.
Rolek Ferenc szerint „vannak olyan ágazatok, amelyekben nagyon visszaestek a megrendelések és ahol most tényleg sok embert elküldenek, ilyen például az akkumulátorgyártás. A többi ágazatban azonban nem ezt látjuk, a cégek reménykednek, hogy nemsokára elindul a gazdaság, és hogy addig kibírják a mostani állománnyal. Bár az elmúlt hónapok elbocsátásai miatt a munkaerőpiac most már nem olyan feszes, mint korábban, azért még mindig feszes, még mindig inkább a mennyiségi és minőségi munkaerőhiány a jellemző, mint a munkanélküliség.”
A munkaadói oldal másik nagy szervezete, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára, Perlusz László szerint „a vállalkozások tíz körömmel tartják a munkatársaikat akkor is, ha nem tudnak nekik elég munkát adni, vagy már veszteséges a foglalkoztatásuk. Ennek az áll a hátterében, hogy a Covid alatt mindenki megtanulta, hogy ha egyszer elbocsát valakit, akkor sokkal-sokkal nehezebb felvenni újakat. Amivel ilyenkor próbálkozni lehet, az az, hogy a munkaidőt csökkentik, például azzal, hogy kevesebb műszakra osztják be a dolgozókat, vagy átrakják őket részmunkaidőre.”
Ezt tapasztalja László Zoltán, a Vasas szakszervezet alelnöke is, aki szerint mára a gépgyártásban általánossá vált, hogy leállítják a gyártósorok egy részét, megszüntetik az éjszakai műszakokat, vagy egy-egy gyártósort csak néhány naponta indítanak el, hogy aztán megint leállítsák. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók sok cégnél a korábbinál jóval kevesebb műszakpótlékot és túlórapénzt tudnak hazavinni, vagyis változatlan alapbér mellett jelentősen csökken a valós jövedelmük.
Ezt tetézi, hogy a munkaidőkeretek miatt sok cégnél már eleve nem fizetik ki a túlórákat, ehelyett azokat a dolgozóknak „gyűjteni kell”, majd a cég által meghatározott időszakban kivehetik azokat szabadnapként. László Zoltán szerint sok cégnél most, a termelés letekerése idején vetetik ki a munkásokkal azokat a túlórákat, amelyeket korábban végeztek el. Több cégnél ráadásul már most bejelentették, hogy a szokásosnál hosszabb nyári leállásra készülnek, vagyis több hétre az összes dolgozót hazaküldik – ami sokaknak szintén a korábbi időszakban felhalmozott túlórákból megy majd. László Zoltán szerint a mostani helyzetben különösen fontos, hogy a cégeknél nagy létszámú és erős szakszervezeti alapszervezetek legyenek.
Rossz helyen cigizésért kirúgás
A Vasas alelnöke szerint az utóbbi időben az is elterjedt, hogy a cégek a csoportos leépítések bejelentését és végkielégítések kifizetését megkerülve, vagy átszervezésekkel kényszerítik távozásra a dolgozókat, vagy a fegyelmi szabályokra hivatkozva rúgják ki őket. Sok cégnél például úgy szervezik át a munkát, hogy az új pozíció már nem elfogadható a dolgozóknak, így ők maguktól felmondanak.
László Zoltán szerint bizonyos vállalatoknál azzal kezdtek el trükközni, hogy a munkaközi szüneteket kivették a munkaidőből. Ennek megfelelően ezeknél a cégeknél már nem fizetik ki azt az időt, amíg a munkás elér az öltözőtől a munkaállomására, vagy azt, amíg a munkaállomásától elsétál a büféig. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a cégeknél „azoknak, akiknek korábban egy műszakért nyolc órányi órabért fizettek, most már csak 7 óra 32 percnyi munkaidőt fizetnek”.
Más cégeknél a korábban nem túl komolyan vett fegyelmi szabályzatokat kezdték el komolyan venni, és az abban rögzített, sokszor pitiáner fegyelmi vétségekre hivatkozva rúgják ki a dolgozókat. Ilyen lehet, hogy valaki néhány percet késik a munkaidejéből, átmegy egy olyan gyáregységbe, ahová hivatalosan nem mehetne át, olyan helyiségbe viszi magával a telefonját, amelybe hivatalosan nem vihetné, vagy az udvaron nem pont a dohányzásra kijelölt helyen gyújt rá.
László Zoltán szerint „a korábbinál sokkal fontosabbá vált a szünetkérdés, vagyis az, hogy a dolgozók pontosan visszaérnek-e a helyükre az ebédszünet, vagy a napközbeni rövidebb szünetek után. Volt olyan cég, ahol a dolgozók nem fértek el mind egyszerre a menzán az asztaloknál, ezért valakinek várnia kellett az ebéddel, késett a pozíciójáról, ezért kirúgták. Máshol a büféhez nem férnek hozzá annyian egyszerre, emiatt is volt, aki késett, és akit kirúgtak.”
Székely Tamás, a VDSZ elnöke szerint ők a vegyiparban nagy mennyiségben nem találkoztak olyan fegyelmi eljárások alapján történő leépítésekkel, mint amilyenekről a Vasas az autóiparban beszámol. Székely Tamás szerint „ha valaki piásan megy be munkába, lehet, hogy korábban megúszta volna, de most kirúgják”, olyat viszont nem nagyon tapasztaltak, hogy valakit mondvacsinált indokokkal, fegyelmi ügyre hivatkozva bocsátottak volna el.
Miért nem látszott a statisztikákon?
A leépítésekről, kirúgásokról szóló hírek sokáig azért nem tűntek komolynak, mert a KSH statisztikájában ezek nem jelentek meg, sőt, volt, hogy egymást követő hónapokban javult a foglalkoztatás. De hogy lehetséges az, hogy nem csökkent a dolgozók száma és nem nőtt a munkanélküliség, ha országszerte vannak olyan emberek, akik elveszítik a munkájukat?
Egyrészt úgy, hogy Magyarországon korábban akut munkaerőhiány volt, amelynek csúcsán, 2022 tavaszán a KSH statisztikája szerint 98 ezer betöltetlen álláshely volt az országban. Ez az idei első negyedévre 69 ezerre csökkent, vagyis valószínűleg sok korábban betöltetlen álláshelyre sikerült valakit találni. (Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a valószínűleg még alacsonyabb második negyedéves számokat egyelőre nem látjuk.) Más megközelítésben: a munkájukat elvesztők nagyon nagy része feltehetőleg hamar talált másik állást, csak nem biztos, hogy olyan szektorban, olyan pozícióban, olyan településen és olyan fizetésért, mint amivel elégedett lenne.
Áprilisban aztán egyik hónapról másikra több mint 30 ezer fővel csökkent a dolgozók létszáma, miközben a munkanélküliek száma továbbra sem nőtt. Ehelyett a gazdaságilag inaktívak száma ugrott meg, ami arra utal, hogy miközben sokan nyugdíjba mennek, jóval kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra. Virovácz Péter szerint „az áprilisi adatokon látszik, hogy milyen a helyzet igazából. A 2023-as csúcshoz képest már több mint 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, ami 1 százalékos visszaesést jelent. Ez a munkaerőpiacon már nem egy kilengés, ideiglenes visszaesés, hanem egy egyértelmű negatív trend.”
Bár a népesség általános csökkenése miatt természetesnek tűnhet, hogy a foglalkoztatottak száma is csökken, Virovácz Péter szerint ezt az elmúlt években több tényező is ellensúlyozta. A koronavírus-járvány előtti időszakban, illetve 2022-ben jelentősen nőtt a gazdaság, akkor a munkaerőpiac olyan embereket is felszívott, akik korábban tartósan nem dolgoztak, inaktívak voltak, például mert a gazdasági központoktól távoli településeken, az ország perifériáján éltek, ahol nem voltak munkalehetőségek.
2023-tól azán romlott a gazdasági helyzet, viszont a nagy infláció miatt az emberek megélhetése is, így azok közül is sokan elkezdtek munkát keresni, akik korábban nem akartak dolgozni. „Azt láttuk, hogy nemtől függetlenül megjelennek a munkaerőpiacon olyan emberek, akik korábban is tudtak volna dolgozni, de valamilyen okból nem voltak rákényszerülve. Nyilván a nők közül sokan vannak, akik korábban elsősorban gyerekneveléssel foglalkoztak, de a nagy inflációs hullám után már nem jött ki a család egy fizetésből, és akiknek így munkába kellett állniuk. A férfiaknál sokszor más okok vannak, de közülük is sokan a megélhetési viszonyok romlása miatt kényszerültek munkát vállalni. A cégek így fel tudták tölteni a korábban üres álláshelyeiket, ami a foglalkoztatottság növekedéséhez vezetett.”
Ezek a tényezők sokáig ellensúlyozták a szakaszos, csendes, lassú leépítéseket. Virovácz Péter szerint ezért a sokak számára meglepetésnek számító áprilisi adat inkább egy trend kezdete, mint egy kivétel, és középtávon folytatódhat a foglalkoztatottság csökkenése, a dolgozók számának lassú lemorzsolódása. Ezzel együtt szerinte a munkaképes korú népesség folyamatos csökkenése miatt nem várható, hogy a munkanélküliség megugorjon, az legfeljebb minimálisan nőhet.
Nem fogja elhozni a fantasztikus évet a három óriásgyár elindulása
A munkaerőpiacnak és a magyar gazdaságnak az idén és jövőre beinduló óriásgyárak adhatnak majd egy löketet, a BMW, a CATL és a BYD üzemeiben ugyanis több ezer új munkahely jön létre. Virovácz Péter szerint azonban érdemes fenntartásokkal kezelni az ezekhez fűzött reményeket, egyrészt, mert az új gyárak egy része az eredetileg tervezettnél kisebb kapacitással fog elindulni, másrészt, mert ezek a cégek elsősorban a kis- és középvállalatoktól szívnak el munkaerőt, nem a tartósan munkanélküliek között toboroznak.
Virovácz Péter szerint a nagy gazdasági növekedések idején sikerült bevonni a munkaerőpiacra olyanokat, akik előtte inaktívak vagy tartósan munkanélküliek voltak, de most a nehézségek miatt nem ilyen időszak van, és szerinte kár lenne ezt várni a most megvalósuló nagyberuházásoktól. A periférián élők bevonásához ugyanis szükség van arra, hogy a munkaadó megszervezze nekik vagy az utazásukat, vagy a szállásukat, és ezek közül mindkettő sokba kerül.
A cégek erre általában csak akkor hajlandóak, ha nem tudják megoldani máshogy a termelést, ami nagy növekedés és nagy munkaerőhiány esetén szokott megtörténni. Virovácz Péter szerint ezért a nagy gyárak elindulásának inkább olyan hatása lesz, hogy a helyi kis- és középvállalkozások egy része bezár.
Hasonlóan látja László Zoltán, aki szerint a nagyberuházások hatása még nem látszik annyira, mint amennyire korábban gondolták volna. „A tervek nagyok. Azok a számok, hogy ezek a cégek mennyi embert vennének fel, nagyok. De ezek nem ma vannak, ezek a jövőben vannak.” László Zoltán szerint ők arra számítanak, hogy az autó- és akkuipari beruházások miatt néhány éven belül az ország keleti felében „nagyon toborozni fognak”, de ebből most még alig látnak valamit, sok cég visszavesz a terveiből, más elhalasztotta a toborzását.
László Zoltán szerint emellett arra is számítottak, hogy az orosz-ukrán háború kitörése után a politika középpontjába kerülő hadiipar mostanra felfuthat és a hadiipari beszállítók felszívhatják majd azokat a munkásokat, akik más ágazatokban elveszítik a munkájukat. A szakszervezeti vezető szerint azonban ezt sem érzékelik, a hadiiparba néhány ezer embert vettek csak fel, nagyságrendekkel kevesebbet, mint amennyi munkahely más ágazatokban megszűnt.
Negatív spirál alakulhat ki
Annak, hogy a magyar gazdaság miért teljesít érzékelhetően rosszabbul, mint a többi régiós ország gazdasága, Virovácz Péter szerint több oka is van. A visegrádi országok közül Lengyelország például jóval nagyobb Magyarországnál, így van egy belső piacuk, ami miatt kevésbé függenek az exporttól. Csehországban ugyan Magyarországhoz hasonlóan fontos az autóipar, de nem annyira kitettek ennek az ágazatnak, mint mi. Náluk diverzifikáltabb a gazdaság, jóval többféle terméket exportálnak, mint mi, és a többi ágazat éppen nem teljesít olyan rosszul, mint az autóipar.
Virovácz Péter szerint az is rontja a magyar gazdaság helyzetét, hogy relatív magas az infláció, az euró-forint árfolyam pedig rendkívül érzékeny, így a jegybank kénytelen magasan tartani az alapkamatot, ami miatt kevésbé éri meg fejleszteni, mint más időszakokban.
A nekünk nyilatkozó szereplők abban mind egyetértettek, hogy a kérdés ebben a helyzetben az, meddig tudnak kitartani a cégek, mikor dobják be a törölközőt, vagy kapnak el egy olyan mentőövet, amivel újra növekedő pályára léphetnek. Virovácz Péter szerint a hosszú ideje tartó, de az elmúlt hónapokban felgyorsult csendes leépítések előbb-utóbb a társadalom nagy részéhez elérnek, vagy úgy, hogy a munkahelyükön több feladat hárul rájuk, vagy úgy, hogy egy ismerősüknek vagy rokonuknak megszűnik az állása. Az elemző szerint egy ilyen helyzetben az emberek többsége visszafogja a költéseit, elhalaszt minden olyan kiadást, ami nem sürgős, és sokan takarékoskodni kezdenek arra az esetre, ha az ő állásukat is leépítés fenyegetné.
Az idei első negyedévben a fogyasztás nagyon rosszul alakult és Virovácz Péter szerint, ha nem is tudjuk, hogy ezt pontosan mi okozta, nagy valószínűséggel köze lehetett hozzá annak, hogy a gazdasági bizonytalanságok miatt sokan a korábbiaknál többet spórolnak. „Az első negyedéves GDP-adatban a nagyon gyenge fogyasztás volt a meglepetés, ami arra utal, hogy valami történik a felszín alatt, az emberek máshogy érzékelik a helyzetet, mint ahogy az a statisztikából következne”.
Virovácz Péter szerint a mostani helyzetben a legnagyobb veszély az, hogy a leépítések és az azoktól való félelem miatt az emberek visszafogják a költéseiket, ami még nehezebb helyzetbe hozza a cégeket, amik erre új leépítésekbe kezdnek. „Azt a helyzetet, amiben a cégek a növekedés hiánya és a rossz kilátások ellenére munkaerőt tartalékolnak, nehéz hosszú távon fenntartani. Ennek egyszer vége lesz. Az egyik lehetőség, hogy beindul a gazdaság, a cégek újra toborozni kezdenek, és elindul a fogyasztás is. A második lehetőség, hogy a cégek nem bírják tovább a munkaerő-tartalékolást, elkezdenek a korábbinál is több dolgozót leépíteni, amitől tovább romlik a lakosság hangulata és még kevesebbet fognak vásárolni az emberek. Ez rossz esetben akár egy új recesszióhoz is vezethet.”
Arról, hogy a nehéz gazdasági helyzet hogyan befolyásolhatja az idei bértárgyalásokat és a jövő évi minimálbér-emelést, ebben a cikkben írtunk hosszabban.
