Húsz év után a médiahatóság úgy döntött, nekimegy a mobilpiac árnyékszereplőinek
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2024. október 2-án egy végzést juttatott el a három legnagyobb hazai távközlési szolgáltatóhoz, a Telekomhoz, a Yettelhez és a most már One néven futó Vodafone-hoz. A dokumentumban az NMHH megállapította, hogy olyan szerződéses megoldásokat alkalmaznak a távközlési piacon, amelyek gyakorlatilag semmilyen hatályos hírközlési szabályozásnak nem felelnek meg. Ennek a működési struktúrának a megszüntetése érdekében a hatóság felhívta a három szolgáltatócéget, hogy 9 hónapon belül vizsgálják felül ezeket a szerződéseiket, és szüntessék meg a jogszerűtlen működési modellt.
A határidőig alig több mint 2 hét van hátra, így a távközlési piacot jól ismerő forrásainkkal hosszabban beszélgettünk arról, hogy miért is született meg ez a hatósági végzés, és melyek azok szerződéses megoldások, amelyeket az NMHH meg akar szüntetni, és milyen hatással lehetnek mindezek a fogyasztókra.
Telefonszolgáltatónak álcázott viszonteladók
Nézzük, pontosan milyen szerződéses megoldásokra vonatkozik az NMHH végzése! A dokumentumban az ATR- (Air Time Reseller) szerződéseket nevezik meg problémás, a szabályozásnak nem megfelelő konstrukciókként. Ez elsőre valamilyen bonyolult dolognak is tűnhet, de igazából elég egyszerű a működése. Az úgynevezett ATR-cégekre tekinthetünk úgy, mint a távközlési piac nagykereskedőire. Ezek a cégek nagy tételben vásárolnak mobilegyenleget, -előfizetéseket – hívásidőt, sms-eket, mobilinternetet –, majd ezeket kisebb, akár személyre szabott csomagokban továbbértékesítik cégeknek, magánszemélyeknek. Az ATR-cég a megvásárolt előfizetéseket a beszerzési árnál magasabban, de még mindig a publikus lakossági tarifák alatti áron kínálja az ügyfeleinek.
Az ATR-cégek döntő többségének nincs számlázási rendszere, általában egy fix összeget adnak hozzá a mobilszolgáltatótól megvásárolt SIM-kártyára az előfizetésre vonatkozó számlához. Az ATR-cégek profitja tehát abból származik, hogy a nagy szolgáltatóktól a nagy tételben történő vásárlás miatt olcsóbban veszik meg az előfizetéseket, mint azt a szolgáltató egy egyéni ügyfélnek adná, a cég pedig magasabb áron értékesíti a saját vásárlóinak az előfizetéseket.
Az átlag fogyasztónak tehát úgy tűnhet, hogy amikor egy ATR-cégtől vásárol előfizetést, akkor egy távközlési szolgáltatóval – tehát mint a Telekom, a Yettel vagy a One – köt szerződést. Az ATR-cégek azonban nem ilyen szolgáltatók, hiszen nincs olyan infrastruktúrájuk, ami szükséges lenne ahhoz, hogy saját mobilhálózatot üzemeltessenek. Az a fogyasztó tehát, aki egy ATR-cégtől vásárol előfizetést, igazából nem a cégtől kapja a mobilszolgáltatást, hanem ugyanúgy valamelyik nagy szolgáltatótól, csak éppen nem közvetlenül áll velük szerződésben, hanem közvetetten, az ATR-vállalkozáson keresztül. Ennek ellenére az ATR-cégek előszeretettel hirdették magukat mobilszolgáltatóként, az NMHH pedig ezt elégelte meg 2024 őszén.
Húsz éve tudja mindenki, hogy szabálytalan a működés
Az NMHH a nagy szolgáltatókhoz eljuttatott végzéshez egy listát is csatolt azokról az ATR-cégekről, amelyekről a hatóság a piacfelügyeleti vizsgálat során megállapította, hogy szabálytalanul működnek, a velük kötött szerződések nem felelnek meg a jogszabályoknak. A listán több mint 90 céget sorolt fel az NMHH, amelyeknél egyértelműen megállapították a szabálytalanságokat, de azt is hozzáteszik, hogy ennél több érintett is lehet, hiszen lehetnek olyan cégek is, amelyek nem akadtak fenn a rostán, ennek ellenére nem felelnek meg az előírásoknak.
A lista alapján is már jól látszik, hogy eléggé elterjedt működési modellről van szó, nem az utóbbi néhány évben kaptak rá erre a cégek. Iparági forrásaink szerint több mint 20 éve léteznek ATR-cégek Magyarországon, arról pedig, hogy a működésük nem igazán szabályszerű, a kis cégektől a nagy szolgáltatókon át a hatóságig mindenki tudott. „Nem most jött rá az NMHH, hogy az ATR-cégek nem követik a hírközlési szabályokat, ez világos volt eddig is” – mondta egyik forrásunk.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha már több mint két évtizede nyilvánvaló a szabálysértés, a nagy cégek miért voltak partnerek ennek a rendszernek a működtetésében, a médiahatóság pedig miért csak most állt bele az ügybe. Iparági forrásaink szerint az ATR-rendszer indulásakor a nagy cégeknek nagyon megérte, hogy „nagykereskedőknek” tudtak értékesíteni, mert olcsóbbá és egyszerűbbé tette az ügyintézést, több száz egyéni ügyfél helyett csak egy-egy céggel kellett kapcsolatot tartani. Egy ponton túl pedig az ATR-cégek már annyira szerves részévé váltak a távközlési piacnak, hogy forrásaink szerint kialakult egy, a fogyasztókra nézve előnytelen piaci anomália, amiben aztán az összes szereplő benne ragadt, ezt pedig a piacot közelről figyelő szabályozó is felismerte.
Az NMHH már az elmúlt években visszatérően foglalkozott az ATR-vállalkozásokkal kapcsolatos problémákkal – a vízválasztó az volt, hogy mostanra érte el fogyasztói panaszok száma azt a kritikus szintet, ahol már reagálnia kellett a hatóságnak, és szabályoznia kellett a piacot.
Elsőre az sem feltétlenül érthető, hogy ha az ATR-cégek működésével van baj, akkor a médiahatóság miért a nagy cégek ajtaján kopogtatott, miért ezeket a cégeket fogja az NMHH megbüntetni, ha a határidő lejárta után is lesznek szabálytalanul működő ATR-ekkel kötött szerződéseik.
Iparági forrásaink szerint a válasz erre is elég egyszerű: „Az NMHH innen tudta megfogni a piacot. Az ATR-cégek nagyon változékonyak, egyesek megjelennek, míg mások eltűnnek, túl gyorsan változik a piacnak ez a része ahhoz, hogy a hatóság érdemben tudjon kommunikálni az érintett cégekkel.” A nagy szolgáltatók viszont állandó szereplők, ráadásul az ATR-cégek csak úgy tudnak működni, ha kapcsolatban vannak egy mobilszolgáltatóval, így rajtuk keresztül nagyobb eséllyel lehet elérni azt, hogy a működés megfeleljen a szabályoknak.
A felhasználók húzzák a rövidebbet
Az ATR-ek és a mobilszolgáltatók között több szempontból is jelentős különbségek vannak, mondták forrásaink. Az egyik legfőbb különbség, hogy hírközlési szolgáltatás indításához egy cégnek be kell jelentkeznie az NMHH-hoz, hogy a hatóság pontosan ellenőrizni tudja a vállalat működését. Ezt az ATR-ek többsége nem lépte meg, így a hatóság előtt rejtve, a zavarosban halászva tudtak működni. Szemléletes példája a szabályok betartását elkerülő működésnek, hogy míg a nagy hírközlési szolgáltatóknál előfizetést, kártyát csak a személyazonosság igazolásával lehet venni, addig sok ATR-cégnél enélkül is lehetett kártyához jutni.
Így például bűnözői csoportok is sokszor ezeken a cégeken keresztül szereztek előfizetői kártyákat.
A működéshez szükséges infrastruktúra jelenti a legnagyobb különbséget a távközlési szolgáltatók és a gyakorlatilag nagykereskedőként működő ATR-ek között. Ügyféloldalról például egy hivatalos mobilszolgáltatónak kell hogy legyen ügyfélszolgálata – bizonyos méret felett személyes ügyfélszolgálata is –, ahol a végfelhasználók bejelenthetik, ha hibát észlelnek a szolgáltatásban. Az ATR-cégeknek a legtöbb esetben nincs ügyfélszolgálatuk, vagy ha van is, az ügyfél hiába jelzi a problémát, a cég nem továbbítja azt a nagy szolgáltatónak.
A tisztázatlan szerződéses viszonyból származó problémák akkor a legszembetűnőbbek, amikor egy ATR-ügyfél megjelenik az egyik nagy mobilszolgáltató ügyfélszolgálatán. „A felhasználó bemondja a telefonszámot, ami valóban a mobilszolgáltatónál van, majd bemondja a saját nevét, az ügyfélszolgálati munkatárs pedig ilyenkor csak azt látja, hogy a szám nem egy magánszemély, hanem egy cég nevén van. Így a felhasználó nem is tud ügyet intézni, hiába ő használja az előfizetést” – mesélték forrásaink. A fogyasztói jogok ezekben az esetekben egyértelműen sérülnek, és az ATR-cégekkel éppen ez az egyik legnagyobb baj: a fogyasztói jogokat legjobb esetben is csak részben garantálják. „Az egész helyzet kárvallottjai legtöbbször a végfelhasználók voltak.”
Az elmúlt években volt jó néhány eset, aminél ez egyértelműen a felszínre is került. Volt, hogy kisebb, néhány száz kártyás ATR-cégek csődbe mentek, vagyis nem tudtak fizetni a nagy szolgáltatónak, amik így lekapcsolták a cégek által megvásárolt kártyákat. De 2019-ben ennél jóval több fogyasztó járt rosszul, amikor – az ATR-cégek között kicsinek nem éppen nevezhető – Fondeo flottaszolgáltató ment csődbe. A cég bármiféle előzetes tájékoztatás nélkül kikapcsolta ügyfélszolgálati telefonszámát, bezárta az irodáját, miközben több tízezer ügyfele telefonja vált elérhetetlenné. Később kiderült: a cég nem rendezte számláját a Telekomnál, ezért a szolgáltató kikapcsolta a hozzá tartozó kártyákat.
Mobilszolgáltatóként működni kevésbé tűnik jövedelmezőnek
Az NMHH a végzésében részletesen ismerteti, hogy mely szerződéses megoldások azok, amelyek szabályszerűek, és amelyek lehetővé teszik, hogy az ATR-cégek és a nagy mobilszolgáltatók között továbbra is fennmaradjon az üzleti kapcsolat.
A médiahatóság szerint ilyen konstrukció lehet:
- a flottamenedzseri konstrukció, amely lehetővé teszi, hogy egy cég egyetlen szerződés alapján több végfelhasználó számára nyújtott szolgáltatást kezeljen;
- az ügynöki konstrukció, amelyben egy cég az általa közvetített előfizetők után jutalékot kap;
- az MVNO (Mobile Virtual Network Operator) konstrukció, amelyben egy nagy szolgáltató nagykereskedelmi jogviszony keretében hozzáférést ad a hálózati infrastruktúrához az azzal nem rendelkező cég számára, ami a nagy szolgáltató hálózatán keresztül nyújt mobilszolgáltatást az előfizetőinek.
Az első két lehetőség esetében a legfőbb különbség az ATR-es konstrukcióhoz képest, hogy az ügyfelek közvetlenül egy mobilszolgáltatóval szerződnek, az ATR-cég nem az ügyfelektől szerez bevételt, hanem a mobilszolgáltatótól kapnak valamilyen javadalmazást, akár a flottamenedzseri feladatok ellátásáért, akár a közvetítésért. Iparági forrásaink szerint ez az ügyfelek szempontjából egy sokkal előnyösebb helyzet, mint amikor egy ATR-céggel voltak kapcsolatban. Az ATR-cégek szempontjából, pénzügyileg ezek valószínűleg kevésbé jövedelmező modellek, hiszen nem saját maguk határozzák meg a haszonkulcsukat, ugyanakkor jogi szempontból az ő üzleteik is kifehérednek. Ezekre a modellekre különösebb ráfordítás, befektetés nélkül át tudnak térni az ATR-cégek, ha szeretnének, és meg tudnak egyezni a szolgáltatókkal.
Az úgynevezett MVNO-modell már kicsit bonyolultabb. Az MVNO-k a hatályos magyar jogszabályok szerint ugyanolyan mobilszolgáltatónak minősülnek, mint a Telekom, a Yettel vagy a One, a működésükhöz azonban kapcsolatban kell állniuk valamelyik mobilszolgáltatóval (MNO-val, azaz Mobile Network Operatorral).
A távközlési piac sajátossága, hogy a működését biztosító erőforrások – bázisállomások, adótornyok, frekvenciasávok – szűkösek, illetve a szükséges fizikai infrastruktúra kiépítése nagyon költséges. Ez alapvetően nagyon megnehezíti az új szereplők megjelenését a piacon, éppen ezért az EU-s szabályozások értelmében ezeket a korlátos erőforrásokat a nagy cégeknek meg kell osztaniuk, az új szereplők rendelkezésre kell bocsátaniuk, ha meg tudnak erről egymással egyezni. Iparági forrásaink szerint ez alapvetően kereskedelmi kérdés, „tárgyalóasztalhoz kell ülni, és üzletet kell kötni”. Ha megszületik az egyezség, akkor az MNO egy hálózati szerződés keretében az MVNO rendelkezésére bocsátja a fizikai infrastruktúrát, így az MVNO az MNO hálózatán keresztül tud saját mobilszolgáltatást biztosítani, értékesíteni.
Ahogy forrásaink mondták, a szerződésen kívül az MVNO részéről is szükség van anyagi ráfordításra, befektetésre, ezt viszont a legtöbb ATR-cég nem szeretné vállalni. Egy MVNO-nak ugyanúgy szüksége van többek között kapcsolóközpontra, ügyfélszolgálatra és megfelelő számlázási rendszerre, mint egy MNO-nak. Igaz, nem zárható ki, hogy egy szolgáltató külön díjazás ellenében átvegyen bizonyos feladatokat, de az MVNO-vá válás mindenképp jelentős költségekkel jár, a nyereséges működéshez pedig legalább tízezres, de inkább százezres ügyfélkörre van szüksége egy cégnek.
Egy MVNO-nak tehát nagy beruházás belépni a piacra, és a jövedelmezőségen jelentősen rontanak az ATR-cégek. „Ezek a flottakezelő vállalkozások számos, a hírközlési szolgáltatókat terhelő kötelezettségnek nem tesznek eleget: például másképp adóznak, nem üzemeltetnek tanúsított számlázási rendszert, nem igényelnek olyan szintű személyes erőforrást, mint a szolgáltatók, így jóval alacsonyabb költséggel működnek. A kisebb (valódi) szolgáltatóknak, például az MVNO-knak ez versenyhátrányt okoz, hiszen hasonló ügyfélkörért versenyezve a flottakezelők jelentősen alacsonyabb költségekkel működnek, és számos, a tevékenységre egyébként vonatkozó kötelezettség nem jut érvényre” – írja az NMHH.
Forrásaink szerint mindezek fényében nem véletlen, hogy itthon eddig csak egyetlen MVNO működik, a Netfone.
Az ATR-cégek szerint kartellezés történt
A Telexet több ATR-cég is megkereste az NMHH végzése kapcsán. A cégek egységesen azt sérelmezték, hogy habár a dokumentumban leírtak az ő működésüket érintik alapvetően, az NMHH nem kereste meg őket, sőt a végzés titkosítást kapott, nem tette közzé nyilvánosan a médiahatóság.
Az NMHH-nak kérdéseket küldtünk azzal kapcsolatban, hogy miért ilyen módon járt el. A hatóság válaszában azt írta, hogy csak azon végzései, határozatai nyilvánosak, amelyek nyilvánosságra hozatalát jogszabály írja elő. Ebben az esetben ilyen kötelezettsége azonban nem volt az NMHH-nak. Az tehát, hogy a végzést nem tették nyilvánosan elérhetővé, nem egyedi eset. Arra a kérdésre, hogy miért nem kereste meg az NMHH az ATR-cégeket, a hatóság azt válaszolta, „a piacfelügyeleti ellenőrzés alanyai a mobil hírközlési szolgáltatók voltak, az ellenőrzés során a Magyar Telekom Nyrt.-t, a Yettel Magyarország Zrt.-t, a Vodafone Magyarország Zrt.-t (a továbbiakban: Szolgáltatók) és a Netfone Kft.-t vizsgálták. Az ATR-vállalkozásokat a Hatóság az eljárás során nem vizsgálta. Az eljárásban kizárólag a Szolgáltatók vettek részt ügyfélként, így a végzést kizárólag számukra kellett megküldeni.”
A Telexnek nyilatkozó ATR-cég vezetője ennek ellenére furcsállja az eljárást és az annak nyomán a nagy szolgáltatók által elindított folyamatokat. Mint mondja, az ő cégét a Yettel márciusban kereste meg azzal, hogy a korábbi szerződésük megszűnik, annak meghosszabbítására nem lesz lehetőség. A cég ügyfeleit a Yettel venné át, az ATR-cég pedig „flottamenedzseri konstrukcióban” maradhatna értékesítő, közvetítői szerepet látna el jutalék fejében. Ebben a működési modellben az ATR-cég továbbra is tudna olyan kiegészítő szolgáltatásokat nyújtani, amilyeneket a nagy szolgáltatók jellemzően nem tudnak, viszont az előfizetési díjak a nagy szolgáltatóhoz fognak befolyni.
Az érintett vállalkozó szerint ezzel megszűnik az árverseny, ami a fogyasztók szempontjából jelentős áremelkedéssel jár, elmondása szerint éves szinten akár 50 ezer forinttal is többe kerülhet majd egy előfizetés azoknak, akik eddig ATR-cégeken keresztül fizettek. „A határozat által érintett ATR-cégeknek nagyjából 200-300 ezer végfelhasználója lehet, ami nem elhanyagolható méret a hírközlési piacon” – mondta.
A lapunknak nyilatkozó érintett arról beszélt, hogy az utóbbi időben valóban megjelentek az ATR-piacon kisebb, néhány száz kártyával rendelkező vállalkozások, amelyek valóban szabályozásokat figyelmen kívül hagyva működtek, a nagyobb – több ezer ügyféllel bíró – cégek viszont „tisztességesen működnek, és rendelkeznek a hírközlési törvényben előírt minimumkövetelményekkel, például van ügyfélszolgálatuk”. Az NMHH ennek ellenére a végzésében egységesen kezeli a teljes piacot, a nagy szolgáltatók – a Telekom, a Yettel és a One – pedig szerinte ezt ki is használják, és most egységesen, koordinálva mondják fel az ATR-szerződéseket, vagy próbálják ezeket a vállalkozásokat üzletileg sokkal előnytelenebb konstrukcióba belekényszeríteni. Szerinte ez a magatartás „egyértelműen kartellgyanús”.
Az MVNO-modellre történő áttéréssel kapcsolatban azt mondta, hogy az ATR-cégek közül jó néhány már most is megfelel a kritériumoknak, vagy csak apróbb módosításokra lenne szükségük ezek eléréséhez. Szerinte viszont a nagy szolgáltatók elzárkóznak attól, hogy ilyen megállapodásokat kössenek, új szereplőket engedjenek be a piacra.
A szolgáltatók keresik a mindenkinek megfelelő megoldást
Az ügy kapcsán megkerestük a három nagy szolgáltatót – a Telekomot, a Yettelt, és a One-t –, valamint a Gazdasági Versenyhivatalt is. Elsősorban a Telexet megkereső ATR-cégek azon állításáról küldtünk kérdéseket, miszerint a nagy szolgáltatók egységesen, összehangoltan mondták fel az ATR-szerződéseket az NMHH végzésének kézhezvétele után. Mindhárom cég határozottan tagadta, hogy azonnali hatállyal szerződést bontottak volna bármelyik ATR-partnerükkel.
A Magyar Telekom válaszában azt írta, egyelőre csupán tájékoztatást küldtek az NMHH végzésében érintett flottáknak. „Minden egyes ilyen szerződés esetében külön vizsgáljuk majd, hogy hogyan és milyen szerződési formában tudunk együttműködni – figyelembe véve a végfelhasználók jogait és az NMHH végzésben foglaltakat” – írták.
A Yetteltől azt a választ kaptuk, hogy a cég megkapta „az ATR-cégekkel való szerződés felülvizsgálatát előíró NMHH határozatot, amelynek az összes érintett fél (ATR-partner és végfelhasználók) érdekeit is szem előtt tartva, az ATR-partnerekkel tárgyalásos úton kívánnak eleget tenni. Partnereink jelentős részével már sikeres megállapodást kötöttünk, a többi partnerrel jelenleg is zajlanak tárgyalások a jövőbeli, jogszerű működés biztosítására.” A cég szerint „a végzés indoklása kitér arra is, hogy az ATR cégek jogszabályoknak megfelelő működésén keresztül a távközlési jogi kötelezettségeket betartó lehetséges MVNO-k piacra lépésének elősegítése, a távközlési piaci verseny élénkítése is várható”.
A One Magyarország azt írta, hogy bár az NMHH valóban nem rendelte el az összes ilyen típusú szerződés felbontását, egyértelműen kötelezte a szolgáltatókat arra, hogy a Hatóság által meghatározott kritériumok alapján vizsgálják felül és alakítsák át ezen jogviszonyaikat. „A One Magyarország minden ATR típusú szerződést felülvizsgál annak érdekében, hogy maradéktalanul megfeleljen a Hatóság elvárásainak. A jövőre nézve az ATR-modell helyett vállalatunk olyan új, a jogszabályok és a Hatóság elvárásainak is megfelelő konstrukciókat dolgozott ki – például flottamenedzseri megállapodásokat –, amelyek keretében a végfelhasználók közvetlenül a szolgáltatóval kötnek szerződést, biztosítva számukra a szolgáltatás folytonosságát, átlátható feltételek mellett jönnek létre, illetve garantálják az elektronikus hírközlési szabályok szerinti jogosultságokat. Az ezen a területen tett lépéseink hangsúlyozottan nem a partnerek kizárását, hanem a jogi megfelelés és a felhasználói érdekvédelem biztosítását szolgálják.”
A Gazdasági Versenyhivatalnak azzal kapcsolatban küldtünk kérdéseket, hogy a három nagy szolgáltató esetén felmerülhet-e kartellezés, bármilyen koordináció gyanúja, és ha igen, akkor vizsgálja-e, vagy tervezi-e vizsgálni ezt az esetet a hivatal. A GVH-tól szűkszavú választ kaptunk: a megkeresésünkkel kapcsolatban a versenyhivatalnál folyamatban van egy panaszeljárás, így erről további információ nem közölhető.
