Egy új rendelet szerint az állam elővásárlási jogot kaphat bármely eladó magyar cégre, ha egy külföldi befektető tulajdonrészt szerezne benne
A kormány új rendelete értelmében az állam elővásárlási jogot kaphat bármely eladó magyar cégre, amennyiben egy külföldi befektető tulajdonrészt szerezne benne, írja a Forbes. A friss szabályozás nemcsak a koronavírus-járvány idején bevezetett befektetésvédelmi rendszer logikus folytatása, hanem komoly fordulat is: eddig az állam csak szűk körben, meghatározott stratégiai ágazatokban élhetett ezzel a jogával – mostantól viszont szinte minden ügylet esetében lehetősége nyílik arra, hogy belépjen vevőként, ha megakadályoz egy külföldi tranzakciót.
A módosítás két kulcseleme, hogy egyrészt a minisztériumi eljárások határideje 30 napról 45 napra nő, amit további háromszor 30 munkanappal lehet meghosszabbítani, másrészt ha a gazdasági minisztérium – érdemi indoklás nélkül – tiltja a külföldi tulajdonszerzést, akkor az állam az eredeti szerződés feltételeivel léphet a vevő helyébe.
A vonatkozó rendelet már hatályban van, és a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. A vizsgálatokat továbbra is a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium végzi, amely teljes rálátással bír a tranzakciókra, de döntéseit nem köteles megindokolni. A jogszabály szerint az elővásárlási jogot az állam az MNV Zrt.-n vagy más kijelölt szervezeten keresztül gyakorolhatja, ám egyelőre nem világos, hogy ez utóbbi lehet-e például magáncég is.
Bár a hivatalos cél továbbra is a stratégiai iparágak védelme – például az olyan külföldi befektetőkkel szemben, amelyek gazdaságinak álcázott politikai célokat követhetnek –, a gyakorlatban ez a lépés súlyos következményekkel járhat a magyar cégpiacra nézve, teszi hozzá a lap. Az állami belépési lehetőség gyengítheti a versenyt, ezáltal lenyomhatja az eladási árakat, és elriaszthatja azokat a külföldi befektetőket, akik nemcsak pénzt, hanem technológiát, szakértelmet és nemzetközi kapcsolatrendszert is hoznának. Emellett kérdéses, hogy egyes esetekben valóban jobban jár-e az állam, ha beül egy tőkeerős piaci vevő helyére.
A rendelet tovább növeli a jogbizonytalanságot, hiszen a befektetők most már nemcsak az engedélyezési folyamat kimenetelétől, hanem az állam belépési szándékától is függnek – úgy, hogy közben a döntések mögötti szempontokat nem ismerik. A piac számára ez nehezen tervezhető környezetet teremt, különösen, hogy a rendeletet a veszélyhelyzeti jogalkotás keretében fogadták el, szakmai egyeztetés nélkül, egyik napról a másikra. Így miközben a kormány hivatalosan a nemzetgazdaság védelmére hivatkozik, valójában olyan jogi és piaci helyzetet alakított ki, amely hosszú távon akár több kárt is okozhat, mint amennyi előnyt remél tőle.
