A NAV évekig azt mondta valamire, hogy adómentes, aztán kiderült, az NGM szerint nem az. Lehet emiatt büntetni?

Rendkívüli történetről számoltak be a Telexet párhuzamosan megkereső hazai ügyvédek, illetve bizalmi vagyonkezelők (bvk). A szövevényes sztori lényege röviden így foglalható össze:

• A NAV éveken át arról adott ki állásfoglalásokat, hogy egy adott lépéssorozat legális és adómentes.
• Az NGM friss értelmezése alapján aztán egy adott ponton maga a NAV is azt írta, hogy ez tévedés volt, és évekre visszamenőleg önrevízióval fizessenek adót azok, akik korábban így értelmezték.
• Egy adózási törvény most zajló megváltoztatásával már biztosan bezárulhat a kiskapu, de az még lebeg, hogy mi is a helyzet az elmúlt évekkel.

A szakmabeliek szerint, ha emiatt perre mennének, a bíróság előtt vélhetően az ügyfeleknek lenne végül igazuk. De ki akar évekig az adóhivatallal pereskedni?

Egy hihetetlen kiskapu, amit bezártak

Ha azt mondjuk, hogy a cikkünk az osztalékkövetelések bizalmi vagyonkezelésbe rendeléséről és az ez után járó szja-kötelezettségről szól, nem nagyon reménykedhetünk, hogy sokan tovább olvassák – igen, a szabály elég technikai, de azért nem olyan ördöngösség, a lényeg röviden az, hogy egy trükkel meg lehetett úszni az osztalék után fizetendő szja-t. A konkrét jogszabályi környezet, ami alapján ez lehetséges volt, a következő:

1. A személyi jövedelemadóról szóló törvény pénzforgalmi szemléletű, ezért magánszemélyként akkor kell adót fizetni, ha valaki megszerzi az adott jövedelmet, osztalék esetében például akkor kell levonni az osztalékból a személyi jövedelemadót és a szociális hozzájárulási adót, amikor a cég (például egy kft., vagy egy részvénytársaság) átutalta az osztalékot.
2. Kivétel ez alól, ha az adózót megilleti egy jövedelem, azt még nem kapta meg ugyan, de közben mégis átruházta (ezt hívja a törvény rendelkezési jog gyakorlásának). Ebben az esetben a rendelkezési jog gyakorlásával keletkezik az adófizetési kötelezettség.
3. Újabb kivétel a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötése (és ugyanígy a meglévő bvk-szerződésbe tétel), mert ezek nem minősülnek rendelkezésijog-gyakorlásnak, és így nem áll be az adófizetési kötelezettség.
4. A 2023 óta hatályos szabályok szerint ha osztalékra vonatkozó követelést, vételárkövetelést vagy akár kriptoeszközöket (adójogunk szerint a kripto követelésként adózik) tett valaki bvk-ba, akkor azt 5 év után adómentesen vehette ki.

A gazdagoknak nyitva álló adózási kiskapu tehát valahogy így nézett ki:

Ha valaki osztalékot vett fel a cégétől, az adóköteles volt. A személyi jövedelemadót azonban csak akkor kell megfizetni, amikor maga a kifizetés megtörténik. Ugyanakkor ha a cég kihirdette, hogy osztalékot fog fizetni, de aztán nem fizette ki, akkor ez a „követelés” a vagyonosabbak ismert vagyonkezelési formájába, bizalmi vagyonkezelésbe volt helyezhető alapítói vagyonként vagy utólagosan hozzárendelt vagyonként. És mivel maga a kifizetés nem történt meg, adót sem kellett fizetni utána, amennyiben legalább öt évig a bvk-ban maradt a követelés. Ha nagyon leegyszerűsítjük a gazdag családok oldaláról, hogy mire volt jó ez a kiskapu: nem kellett cégeket bvk-ba helyezni, elég volt egy követelést bepakolni.

Volt, aki az mondta nekünk, először maga is hihetetlennek tartotta, hogy a NAV engedi ezt az osztalékos trükköt, de mivel üzletrészre és részvényre kétségtelenül működött, a piacon az terjedt el, hogy ez így szabályos. Ezért egyre többen kínálták ezt a gazdagoknak, de mivel senki nem akart leégni az ügyfele előtt, több szolgáltató elment a biztonság kedvéért megkérdezni a NAV-ot. Mi két állásfoglalást láttunk, de állítólag 6-7 ilyen is kering a piacon. A törvény megváltoztatása előtt tehát ez a jogszabály stabil volt, csak annak az állami értelmezése módosult érdekesen.

Amikor az állam utólag meghazudtolja magát

A legfrissebb értelmezés ugyanis már határozottan az, hogy mindez nem volt jogszerű. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a NAV Adójogi és Tájékoztatási Főosztálya által jegyzett szöveg arról ír, hogy az osztalékkövetelés bizalmi vagyonkezelésbe rendelése nem módosítja a közjogi szabályozás szerinti közteher-fizetési kötelezettséget. Ezt követően aztán valóban született egy jogszabályváltozás, amely bezárta a korábbi kiskaput, de az most nem tiszta, hogy az a sok bizalmi vagyonkezelő, aki korábban a NAV állásfoglalásai miatt használta ezt a struktúrát, tényleg utólag elmeszelhető-e.

Mint egyik forrásunk fogalmazott, azzal természetesen nincsen baj, hogy az állam észlelve a kiskaput, változtatott a jogszabályon, de amikor utólag az egyik állami szerv meghazudtolja önmagát, vagy egy másikat, és visszamenőleg ír elő adóterheket, akkor mindig külföldre terelünk egy csomó struktúrát.

Amikor pedig megjelent a már idézett NAV 2025/2. adózási kérdés elnevezésű szöveg, ami azt mondta ki, hogy eddig mindenki rosszul gondolta, és visszamenőleg adót kell fizetniük a struktúrát korábban használóknak, felháborodás és pánik lett úrrá a piacon. Ez az új értelmezés a szakemberek szerint „szövegellenes”, korábban eleve nem lehetett így értelmezni a szabályt, és ebben segített a NAV korábbi 6-7 állásfoglalása is.

Természetesen senki nem akar visszamenőleg adót fizetni arra, amire a NAV előzőleg azt mondta, hogy nem kell. Volt, aki elmondta nekünk, hogy az adóhivatalra nézve nem kötelező érvényű az ilyen állásfoglalás, de azért az számít majd a jog előtt, hogy a NAV többször is megerősítette, hogy a konstrukció, amit kitaláltunk, az adómentes.

Kinek van kedve az adóhivatallal pereskedni?

Azt az adócsomagot, ami hatályon kívül helyezi az szja-törvényben a korábbi értelmezést, június 16-án hirdették ki, és egy hónappal később életbe is lép. Azt mindenki érti, hogy üres az államkassza, be kell gyűjteni az adókat.

Azt ugyanakkor most nem lehet tudni, hogy mi van azokkal, akik eddig használták „jóhiszeműen”, adóhivatali állásfoglalásra alapozva ezt a struktúrát. És mi van, ha valaki épp most rak követelést bizalmi vagyonkezelésbe?

Mivel ebben az esetben nem jogszabályról, hanem egy véleményről, a törvény értelmezéséről beszélünk, egyelőre csak az látszik, hogy az NGM szerint korábban is így kellett volna eljárni. Kiss Zoltán, az NGM illetékes főosztályvezetője a LinkedInen írt és levelezett erről, a cikkünk által taglalt kérdésre önellenőrzést javasolt az érintetteknek.

A Kúria gyakorlata alapján nem lehet a jogszabály szövegével ellentétesen értelmezni a normát, tehát az adómentesség biztosítottnak tűnik, csak persze senkinek nincs kedve éveket pereskedni, eleve ki szeretné a NAV figyelmét és haragját magára vonni. Amikor pedig a magyar hatóságok valamit hol így, hol úgy értelmeznek, de azzal az ügyfél járhat rosszul, akkor mindig csökken a hazai, és nő a külföldi struktúrák vonzereje.