Ruszin-Szendi szolgálati villája: felszívódott versenybiliárd-asztal, szőnyeg alá söpört felelősség és rengeteg kérdés

A hét elején jelent meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök Dunakeszin megépített szolgálati villájáról szóló jelentése, amiben az ingatlan építési és berendezési költségei mellett nem sok szó esik arról, hogy kit terhelhet jogi felelősség a Kehi szerint egymilliárd forintos beruházás engedélyezéséért.

A jelentés részletesen bemutatja, milyen extra felszerelések és prémium tárgyak kerültek a házba a volt vezérkari főnök igényei szerint, eszerint lett például

• kerti magaságyás 18 millió forintért,
• prémium masszázsmedence (jakuzzi) 7,6 millió forintért,
• egyedi készítésű beltéri szauna 6,7 millió forintért,
• kemence és grillsütő 6,5 millió forintért,
• biliárdasztal 4 millió forintért,
• egyedi gyártású prémium ülőgarnitúra 4 millió forintért.

Magyar Péter ugyanakkor arról beszélt a 444-nek, hogy érdemes mindent fenntartással kezelni, amit a Kehi leír vagy mond, szerinte ugyanis Ruszin-Szendi tagadta, hogy ilyeneket kért volna, és a jelentéssel Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter csak magát jelentette fel a Kehinél.

Az ügy több kérdést is felvet, de mivel a Telex által az abban érintett kormányzati szerveknek kiküldött levelek közül egyre sem érkezett válasz, a legtöbb amit tehetünk, ha olvasóinkkal is megosztjuk őket.

A leginkább zavarba ejtő körülmény, hogy az esetet tárgyaló cikkek a kormánysajtóban – csakúgy, mint a másik, zsírleszívásos Ruszin-Szendi-ügynél – abból a feltevésből indulnak ki, hogy amennyiben visszaélés történt, a volt vezérkari főnök az egyetlen, akit felelősség terhel.

Eközben a dokumentumban bemutatott levelek alapján úgy tűnik, hogy Ruszin-Szendi csupán kéréseket fogalmazott meg az építkezést és vásárlást végző honvédelmi vállalat felé. Azt mindenki vérmérséklete szerint eldöntheti, mennyire tartja ízlésesnek a fenti lista elemeinek közpénzből való beszerzését, de a jogszabályok és a ház munkálatait intéző állami vállalat szervezeti működése alapján biztos, hogy több ember keze alatt is át kellett menniük a terveknek, mire tényleg kiadták rájuk a pénzt. Tehát ha visszaélések történtek, akkor abban az államapparátus más részei (is) érintettek.

A dunakeszi villa ügye először idén februárban, a kormányközeli Indexen tűnt fel, ahol néhány képet is csatoltak az ingatlanról. A cikk névtelen forrásokra épített narratívája szerint két ok állt Ruszin-Szendi 2023-as leváltása mögött: „egyrészt az ígéretével ellentétben nem sikerült neki a hadsereget a harcászati szintről magasabb, hadműveleti szintre emelni”, a másik pedig a villa volt, amellyel az Index szerint „kiverte a biztosítékot” Ruszin-Szendi a kormányzatnál.

A cikk – amiben még a honvédségi ingatlan belsejéről is szerepeltek „olvasói fotók” – pont egy héttel azután látott napvilágot az újságban, hogy Ruszin-Szendi beszédet mondott a Tisza Párt kongresszusán, amelynek aztán az egyik nyilvános arca lett, azóta pedig rendszeresen szerepel Magyar Péter mellett.

A hivatalosan a közpénzek felhasználása és a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás felett őrködő Kehi nemrég kiadott jelentésében aztán új részletek is megjelentek. A hivatal szerint a „volt vezérkari főnök, illetve felesége a berendezési tárgyak tekintetében olyan igényeket támasztott a házat előkészítő HM EI Zrt. felé, amelyek az ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges eszközök körén messze túlmutatnak”. A több mint két évvel az ügy után kiadott dokumentumban egymilliárd forint fölé becsülték az ingatlan és berendezés összesített költségét, és arról írnak, hogy a volt vezérkari főnök „a saját kényelmi szempontjai alapján” határozta meg az ingatlan elhelyezkedését.

A jelentésre reagálva a Tisza Párt arról írt, hogy Ruszin-Szendi Romulusz nem látott árakat, és azt sem közölték vele, hogyan történt az árképzés és a beszerzés. Azt is tagadták, hogy a volt vezérkari főnök választotta volna ki, hogy Dunakeszin legyen az ingatlan, és szerintük a Kehi által felsorolt luxuscikkeket Ruszin-Szendi nem kérte és nem is hagyta jóvá.

A jelentés után a kormánymédia ismét Ruszin-Szendi jogi felelősségéről kezdett cikkezni, miközben Budai Gyula fideszes képviselő és az országos feljelentőként ismert Tényi István is feljelentést tett a volt vezérkari főnök ellen.

De ki hagyta ezeket jóvá?

A Kehi jelentése ugyanakkor egy dologról nem számolt be: a volt vezérkari főnök jogi felelősségéről az ügyben. „A rendelkezésre álló adatok szerint az ingatlanba kerülő berendezési tárgyakra vonatkozó igényeket a volt vezérkari főnök és felesége fogalmazta meg” – írja a Kehi a dokumentumban, ahol ennél erősebb állítás nem hangzik el Ruszin-Szendi felelősségéről. Említik ugyan, hogy „a Hivatal álláspontja szerint a szóban forgó beszerzésekre a fentiek alapján rendkívül pazarló módon, részben indokolatlanul került sor”, és hogy a költségeket viselő HM EI Zrt. állami tulajdonú társaság, így „sérült a közpénzekkel való felelős gazdálkodás alapelve”, de itt sem Ruszin-Szendiről teszik az állítást. Ez azért is érdekes, mert rajta és feleségén, tehát az igénylőkön kívül egy érintett személyt sem neveztek meg az anyagban.

A jelentésben szereplő emailek szerint a vezérkari főnök és felesége a honvédség egyik cégével, a HM EI Zrt. munkatársával levelezett. A dokumentum alapján úgy tűnik, hogy ezekben a levelekben fogalmazta meg kéréseit a vezérkari főnök, de

mind a vásárlást, mind az ingatlan előkészítését a vállalat végezte.

Ruszin-Szendi is arról beszélt korábban, hogy az ingatlan megvételét és felújítását a honvédségi intézmény végezte abból a célból, hogy az a mindenkori vezérkari főnök szolgálati ingatlana legyen. Ráadásul az Átlátszó februári cikke szerint a jogszabályok alapján levezethető, hogy bárki is igényelte az ingatlant, a végső döntésbe

• vagy a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkárának,
• vagy a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárának,
• vagy pedig a HM EI Zrt. igazgatóságának

bele kellett egyeznie attól függően, hogy milyen beszerzési úton indították el az ingatlanépítési megkeresést.

A Telexnek a Tisza Párt azt írta: Ruszin-Szendinek nem jelezte sem a honvédelmi miniszter, sem a minisztérium beszerző cége, a HM EI Zrt. részéről hivatalos személy, hogy a kiadások túl vannak a költséghatáron.

Ezekkel kapcsolatban részletes kérdéssort küldtük a HM EI Zrt.-nek. Többek között azt akartuk megtudni, jelezték-e Ruszin-Szendiék szerintük „túlzó igényeit” az építkezés alatt a honvédelmi miniszter vagy minisztériuma felé (ha nem, akkor miért nem), ki hagyta jóvá az egyedi, prémium tárgyak beszerzését, és hogy mondták-e a vezérkari főnöknek, hogy a kérésekkel túllépi a tervezett költséghatárt.

Emellett a fent említett két államtitkárnak, Vidoven Árpádnak és Bordás Gábornak is elküldtük kérdéseinket. Tőlük azt szerettük volna megtudni, tudtak-e a költségekről, jóváhagyták-e azokat, de sajnos itt sem jártunk sikerrel.

A biliárdasztal, ami ott se volt

Ráadásul a jelentés pontosságát és minőségét is megkérdőjelezi a sajtóban egyik leggyakrabban említett luxuscikk, a négymillió forintos Rasson Victory II Plus körüli anomália. A Kehi részletesen foglalkozott az ingatlanban álló versenyasztallal, és nemcsak fényképet készített róla, de a Rasson webshopjából is csatoltak a típusról egy képet.

Egy olvasónk viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a két képen szereplő modell nem ugyanaz.

A Rasson asztala már kék-feketés színében sem hasonlít a képen szereplőhöz, és az asztalok lábai sem stimmelnek. Több szakértőt is megkerestünk, akik végül két asztalra szűkítették le a keresést: az egyik modell a Buffalo Eliminator II, míg a másik a Dynamic Triumph volt. A két asztal mind kinézetében, mind minőségében nagyon hasonló, az egyetlen szabad szemmel látható különbség közöttük egy apró, ezüstözött peremfestés, amely csak a Dynamic Triumph hosszabb oldalainak az alján található meg.

Ugyan a Kehi jelentésében szereplő képből nem kivehető, de a Ripost négy hónappal ezelőtt a helyszínen járva fotókat készített a ház belsejéről. Az egyik képen közelről látható a biliárdasztal, amiről már könnyű felismerni az asztal szélén található festett csíkot.

És van még egy jelentős különbség a Dynamic Triumph és a Kehi által beazonosított Rasson Victory II Plus asztal között: az áruk. Ha feltételezzük, hogy a Kehi jól állapította meg az asztal méretét, és tényleg egy 8 láb hosszúságú modell került az ingatlanba, akkor színtől függően egy ekkora Dynamic Triumphot már 830 ezer forint környékén meg lehetett volna vásárolni a beszerzési listán szereplő 3 990 000 forintos összeg helyett.

Ezek után felmerül, hogy a villa többi elemét helyesen árazta-e be a kormányzati szerv, és hogy az egymilliárd forintos összköltséggel nem lőttek-e túl a valós áron. Ha pedig nem a Kehi állapította meg az asztal típusát, hanem ezt a drágább modellt egy beszerzési listán vagy esetleg egy számlán látták, akkor felmerül a kérdés, hogy hol is lehet most az eredeti, négymillió forintos versenyasztal, és hogyan tűnhetett el a honvédség szolgálati ingatlanából. Vagy ha csak számla készült és kifizetés történt, de ilyen asztalt soha nem szállítottak le, akkor hova tűnt a különbözet? Azzal kapcsolatban, hogy mi is történhetett pontosan, a Kehit, a HM EI Zrt.-t és a volt vezérkari főnököt is kerestük.

„Én nem kívánok foglalkozni a témával, mert ez semmi más, csak figyelemelterelés. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta, nem én rendeltem, nem én fizettem, nem én hagytam jóvá, és minden ott van a raktárakban, nálam semmi sincs”

– írta válaszában Ruszin-Szendi Romulusz. A két kormányzati szervtől ezzel kapcsolatban sem kaptunk válaszokat.

Mi lesz így a házzal?

A Kehi jelentése szerint a villa a vezérkari főnök leváltása után a honvédségi vállalat birtokában maradt, a posztra frissen kinevezett Böröndi Gábor altábornagy már nem költözött be oda. A Kehi most arról ír jelentésében, hogy az ingatlan fenntartása 2023 januárja és 2025 áprilisa között összesen 10,3 millió forintba került, mivel az ingatlanba Ruszin-Szendi májusi kiköltözése óta nem találtak bérlőt.

Ezzel kapcsolatban is érdeklődtünk a HM EI Zrt.-nél, többek között azt akartuk megtudni, milyen feladatok vannak az üres ingatlannal, amelyek havi átlagban 368 ezer forintba kerülnek, hogyan próbálják hasznosítani a házat, mik a vele kapcsolatos tervek, és hogy a mindenkori vezérkari főnök szolgálati lakásaként tartják-e nyilván.

Az utóbbi kérdés azért is lényeges, mert Ruszin-Szendi Romulusz azt a szempontot dobta be az Index-cikk publikálása után februárban, hogy a ház nem neki, hanem általánosságban a vezérkari főnököknek épült, ám szivárogtatás miatt lehet, hogy a jövőben nem lehet majd erre a célra használni. Az ugyanis nemzetbiztonsági kockázat lehet, ha ilyen szinten nyilvános a pozíciót betöltő személy lakcíme. Azt is kérdeztük, hogy ha valóban kárt okozott a szivárogtatás, indult-e vizsgálat ebben az ügyben. Cikkünk megjelenéséig egyetlen kérdésre sem kaptunk választ.

A titkosított zsírleszívásnál ugyanez a kérdés

Hasonló kritikákkal illette Ruszin-Szendit a kormánysajtó előző héten egy másik, a volt vezérkari főnök zsírleszívásáról szóló Kehi-jelentés miatt. Itt szintén az erről szóló tavaszi hírek után melegítette újra a témát a hivatal, ami szerint a 2022 áprilisában elvégzett műtét 600 ezer és 1,2 millió forint közötti összegét a Honvédkórház saját költségére finanszírozta, és azt a kórház igazgatójának beszámolója alapján a betegnyilvántartón belüli VIPGUARD rendszerben rögzítették, ami titkosítja az érintett személy tajszámát annak érdekében, hogy ne lehessen beazonosítani. Ruszin-Szendi Romulusz ezzel ellentétben tagadta, hogy tb-számra kérte volna a beavatkozást és közölte, hogy csak rá és az orvosára tartozik, milyen beavatkozást végeztek rajta.

A Kehi szerint az, hogy a „Honvédkórház döntéshozói a vonatkozó szabályzataik egyértelmű rendelkezései ellenére nem követelték meg a beavatkozás térítési díjának megfizetését”, hűtlen kezelés gyanúját veti fel. A dunakeszi háznál már felvetett kérdés viszont itt is felmerül: ha feltételezzük, hogy megtörtént a tb-re kért zsírleszívás, ki is követhette el pontosan a hűtlen kezelést, és kit kell ebben az ügyben felelősségre vonni. Ruszin-Szendi ugyanis bár vezérkari főnökként kétségtelenül befolyásos ember volt ebben az időben, itt is maximum a kérelmező oldalon állhatott, a konkrét beavatkozást más szinteken és pozíciókban kellett jóváhagyni.

Érdeklődtünk az egészségügyért felelős Belügyminisztériumnál, hogy ki és milyen szinten hagyhatta jóvá Ruszin-Szendi műtétét, mennyire gyakori titkosított eljárásban elvégeztetni egy-egy beavatkozást, és hogy miért van egyáltalán szükség ilyenre, ha az egészségügyi adatok egyébként is titkosítva vannak. A Belügyminisztérium nem reagált a megkeresésünkre. Kerestük a kórházakat üzemeltető Országos Kórházi Főigazgatóságot is, egyelőre tőlük sem kaptunk választ.

Egy biztos: Ruszin-Szendi mindkét most előkerült ügye kísértetiesen hasonlít arra, ami a Tisza Párt elnökével is történik, mióta kicsekkolt a Fideszből. Tavaly tavasszal a kormányzó párt fontos politikusai indították el a „focistafeleség” narratívát Magyar Péterrel kapcsolatban, amiből egyértelműen következett – és látszólag a Fideszt sem zavarta ennek nyilvánvalóvá válása –, hogy a rendszeren belülieknek járnak különféle kiváltságok. Olyanok, amiket egy esetleges szembefordulás után könnyen fel lehet használni ellenük.

A Fideszben ekkor gyakorlatilag elismerték (illetve állították), hogy Magyar nem a tehetsége alapján, hanem azért juthatott jól fizető állásokhoz a rendszerben, mert a felesége igazságügyi miniszterként befolyásos pozíciót töltött be, ezzel pedig nem is volt probléma, ameddig ő és Varga Judit egy pár voltak. „Magyart elhagyta a felesége, elvesztette a felesége által szerzett munkahelyeit, és ezért bosszút akar állni” – foglalta össze Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető a kormánypárt álláspontját. Arról ugyanakkor nem beszéltek, hogy kiket terhelhet felelősség ilyen állások kiosztásában, és hogy egyáltalán egy normálisan működő rendszerben mindez mégis hogyan történhetett volna meg. De hasonló az állítólagos bennfentes kereskedési ügy is, amelynél a gyanús esemény 2023-ban történt, de addig senkinek nem jutott eszébe utánanézni, míg nem lett ellenzéki politikus Magyar Péterből.