„A tagállamok abszolút elfogadhatatlannak és indokolatlannak találták” a 30 százalékos vámot, amit Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke a hétvégén jelentett be augusztus 1-i határidővel az EU-ra, mondta hétfőn Lars Løkke Rasmussen. A dán külügyminiszter rendkívüli ülésre hívta össze Brüsszelbe az uniós kormányok képviselőit.
A találkozó után a miniszteri Tanács júliusban indult dán elnöksége nevében Rasmussen hangsúlyozta: továbbra is tárgyalásos, mindkét félnek előnyös és elfogadható megoldáson dolgoznak az Egyesült Államok kormányzatával. Ha nem sikerülne, „fel vagyunk készülve minden lehetséges forgatókönyvre”, „beleértve az arányos válaszintézkedéseket, ha szükséges”. Erős egységet érzett a teremben, „a nyilatkozat mindannyiunkat egységbe kovácsolt”.
„Nem akarunk kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal, el akarjuk kerülni”, és „nagyon-nagyon közel kerültünk egy elvi megállapodáshoz” az USA-val, de „ez sajnos nem volt lehetséges az elnöki levél miatt”. Világosan jelezni akarják, hogy méltányos egyezségre törekednek, ám ha nem sikerül, sok eszközük van.
Fontosnak tartotta, hogy emellett ne fordítsanak hátat a világ többi részének. (Az EU különböző szabadkereskedelmi tárgyalásait ebben a cikkünkben vettük sorba.) A dán elnökség a befejezése, azaz év vége előtt „eljuttatná a célvonalig” a Mexikóval és a dél-amerikai Mercosurral kötött egyezségeket. Üdvözölte a vasárnapi politikai egyezséget Indonéziával, és kiemelte, hogy számos más országgal tárgyalnak.
Az EU a kezdetektől jóhiszeműen, konstruktívan, teljes intenzitással tárgyalt, hangsúlyozta Maroš Šefčovič. A kereskedelmi biztos jelezte, hogy még aznap ismét egyeztet az Egyesült Államok kormányzatával, és megerősítette, hogy már közel voltak az alkuhoz. Emlékeztetett rá, hogy a hétvégén felfüggesztették a – korábbi, alumíniumvám miatti – uniós válaszlépéseket.
Ugyanakkor „két kéz kell a tapshoz”. Elfogadhatatlannak tartotta a 30 százalékos vámot, amivel Trump augusztustól fenyegeti az EU-t, szerinte ez abszolút akadályozná a kereskedelmet. Emlékeztetett rá, hogy az USA minden nagy kereskedelmi partnere hasonló levelet kapott 25 és 35 százalék közötti értékekkel.
„Az amerikai barátaink eddig egy egyezséget és 23 fenyegetést értek el”
– foglalta össze Rasmussen a helyzetet. (A magyar kormány folyamatosan brüsszelezik Trump vámjai miatt, holott eddig csak az Egyesült Királysággal és úgy-ahogy Kínával tudott megegyezni az USA vezetése vámokról, előbbinél ráadásul jobb egyezséget szeretnének Magyar Levente külügyminiszter-helyettes szerint.)
Šefčovič úgy látta, készen kell állniuk az arányos ellenintézkedésekre, ezért mintegy 72 milliárd eurós – mostani árfolyamon nagyjából 29 ezer milliárd forintos – vámtervet mutattak be a tagállamoknak. (Korábban ennél nagyobb értékű, közel százmilliárd eurós elképzelésről konzultált az Európai Bizottság.)
A vámokról bizottsági javaslatra a tagállamok döntenek. A korábbi, Trump alumíniumvámjaira belengetett és a hétvégén halasztott uniós választ egyedül a magyar kormány nem szavazta meg, de nem tudta vétózni a döntést.
Šefčovič Indonéziát – amivel a hétvégén ütöttek le egy szabadkereskedelmi egyezményt – a világ egyik legnagyobb piacának nevezte, de hozzátette, hogy Malajziával, Thaifölddel és a Fülöp-szigetekkel is előrehaladott állapotban vannak az egyeztetések. Indiával év végére szeretnének alkut kötni, a jövő héten pedig az Egyesült Arab Emirátusokkal tárgyal. Emlékeztetett arra is, hogy a tucatnyi tagból, köztük az Egyesült Királyságból, Kanadából és Ausztráliából álló csendes-óceáni partnerséggel is haladnak. (Velük az Egyesült Államok által bénítgatott Világkereskedelmi Szervezethez hasonló konstrukción dolgoznak.)
Šefčovič a kínai kapcsolatoknál a – többek között akkumulátorok és elektromos autók gyártásához fontos – ritkaföldfémek kínai kivitelének korlátozását emelte ki. Szerinte haladnak a gyorsabb engedélyekkel, de rendszerszintű megoldást akart, és egyenlővé kellene tenni a piaci hozzáférést is.
Az ülés szünetében Magyar Levente az EUrologus alapján nagyjából elismételte, amit a találkozóra érkezve elmondott. Úgy vélte, az Európai Bizottság dolga, hogy megtalálja „a tárgyalási eszközöket és technikákat, amelyek eredményesek lehetnek”. „Mi nem tudjuk, mik ezek, mert nem mi tárgyalunk, nem mi ülünk ott.” Szerinte hasonló módszerekkel kellene élni, mint az Egyesült Államok:
„az amerikaiak sokszor csak belengetik a nagy pofont, aztán örülünk a kisebbnek is”.
A blog kérdésére, hogy a 30-ra az EU-nak 40-et kellene-e mondania, „nem mennék bele abba, hogy a harminc százalékra hány százalékot kellene mondani, többet, vagy kevesebbet. Ami a realitás, az az, hogy egy asszimetrikus megállapodásunk lesz a végén az amerikaiakkal. Ami ezen belül a magyar érdek, hogy minél alacsonyabbak legyenek a magyar kiviteli szerkezet szempontjából fontos, augusztus elején életbe lépő új vámok.” A 30 százalékot kegyelemdöfésnek tartotta, aminek pusztító hatása lenne.
Cikkünket kiegészítettük az EUrologus alapján.
