Charlie Munger, Warren Buffett legendás befektetőtársa, aki 2023-ban egy hónappal a századik születésnapja előtt halt meg, de mindvégig aktív volt, egyszer azt mondta, hogy egy amúgy sikeres, okos embert három dolog tehet tönkre:
„liquor, ladies and leverage”,
vagyis az alkohol, a nők és a tőkeáttétel (adósság). Az MNB-alapítványok ügyében a különféle magánszemély-haszonhúzók barátnői igencsak értékes kiegészítőkről posztoltak, és vélhetően a legendás bulijaikon elég sok jó minőségű ital elfogyott, de írásunkban most a harmadik tényezőre koncentrálunk. Vagyis arra, hogy milyen hatalmas adósság maradt hátra a március elején távozó Matolcsy György jegybankelnök utáni időszakban az MNB-alapítványokat menedzselő cégcsoportra, és milyen lehetetlen feladat a mindenféle kötelezettségeket jól kezelni.
Ám mivel milliárdok (sőt, talán százmilliárdok) sorsa a tét, az új menedzsment hiába kívánja a háta közepére az egészet, nem tudja befogott orral távol tartani magától a témát. Azért is rengeteget kell dolgozniuk, hogy a vagyonvesztés a továbbiakban ne fokozódjon.
Már bagatellizálnák
Újabban a kormányoldali döntéshozók körében elterjedt egy olyan (egyértelműen hamis) narratíva, hogy a sajtó eltúlozza az MNB vagyonvesztését, a pénz és az értékek zöme valójában megvan. Ez sajnos nem igaz, és ennek bizonyítására a legjobb módszer az, hogy összevetjük egymással a legnagyobb adósságtételeket és a portfólió legértékesebb vagyonelemeit.
Az MNB-alapítványok pénzét kezelő Optima Befektetési, Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Zrt.-nek az Optenben elérhető utolsó könyvei alapján 2023 végén 415 milliárd forint kötelezettsége volt. De most ne is a teljes, részben belső kötelezettségek felől közelítsünk, hanem a két legismertebb adósságelem, vagyis a
- a kecskeméti Neumann János Egyetem 127,5 milliárd forintos kötvénykövetelése
- és az MBH felé fennálló 170 millió euró (68 milliárd forint) adósság felől.
Ezzel szemben az alapítvány fő vagyonelemei a lengyel GTC-ben birtokolt 62,6 százalék (359,5 millió részvény), illetve a svájci Ultima Capital SA kisebbségi pakettje Ha a lengyel pakettet beszorozzuk 4,26 złotyval, ami a legutóbbi tőzsdei ár volt, akkor ez 1,531 milliárd złotyt ér. Ha ezt az értéket megszorozzuk 93,14 forinttal (írásunk idején az MNB ezt az árfolyamot tüntette fel), akkor ez forintban 142 milliárd forint. Ez alapján fogalmazhatunk úgy, hogy a GTC-részesedés fedezi a kecskeméti egyetem 127,5 milliárd forintos adósságát.
Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a részvények mögött nagyobb eszközérték van, vagy ha valaki megvenné a többségi pakettet, akkor annak felárat kellene fizetnie. Lehet, de valójában az sem biztos, hogy az ismert reputációs helyzetben ilyen áron könnyű lenne értékesíteni.
Sőt, a GTC életére rálátó egyik forrásunk szerint a többségi részesedés kifejezetten értékcsökkentő tényező is lehet.
Annak ugyanis, aki átvenné, azonnal vételi ajánlatot is kellene tennie a többi részvényes felé, azaz minden potenciális vásárlónak ott a kockázat, hogy a részvények értékén túl is a zsebébe kell nyúlnia, és ki kell vásárolnia a kisrészvényeseket.
De nézzük a másik nagy portfólióelemet! A svájci Ultima Capital SA esetében kevesebb az információnk, de a cég közzétette legutóbbi közgyűlésének szavazati eredményeit. E szerint a magyar befektető egyik (amúgy leszavazott) javaslatát 2 millió részvényt birtokló részvényes támogatta, így vélhetően nem téves az az elképzelés, hogy ekkora volt a közgyűlésen a magyarok kezében levő részesedés. Az illikvid részvénynél az utolsó tőzsdei kötés 104 frankon történt, igaz, a közgyűlésen az új görög részvényes 60 frankos áron növelhette tulajdonhányadát. A BDO értékelése pedig részvényenként 67 frankos értéket állapított meg.
Ha a GTC-nél az utolsó tőzsdei kötésből indultunk ki, tegyük ezt itt is, vagyis számoljunk a 104 frankkal. Ebben az esetben a pakett 208 millió frankot ér, azaz 424 forinttal beszorozva 88 milliárd forintot. Fogalmazzunk úgy, hogy kis jóindulattal az MBH-tól felvett 170 millió eurónyi hitel ellenértékének tekinthető ez a részvénycsomag.
Közben egy francia oknyomozó portál, a Glitz több írásban is feszegette az Ultimát alapító francia milliárdos, Max-Hervé George és az MNB-alapítványok ügyeit. Az előfizetéssel olvasható lap írásaiban az is megjelenik, hogy az Ultima Capital alapítója akár tulajdonos is lehetett abban a svájci bankban, a CBH-ban, amely korábban hitelezte az Optimát. Ez az a pénzintézet, ami később, az alapítvány és az Optima óvatlan vezetői számára váratlanul borította a hitelt, ami miatt gyorsan az MBH-hoz kellett szaladni finanszírozásért. Max-Hervé George érintettsége tehát nem lenne lényegtelen részlet, érdemes lesz követni majd ezt a szálat is.
Tragikus helyzet
Emellett az alapítvány birtokában van még némi ingatlan, céges részesedés, illetve a METU egyetem, amelyet anno 50 millió dollárért vett meg egy kínai hátterű alaptól az MNB-alapítvány. Összességében sajnos megállapítható, hogy az MNB-alapítványokba tett pénz jelen állás szerint elpárolgott, amit több ok is magyaráz:
- egy érthetetlen (lengyel és svájci) tőzsdei kalandozás, ahol folyamatosan rossz döntések születtek,
- egy még érthetetlenebb eladósodás,
- illetve egy magánkör folyamatos zsírosodása,
ami miatt az MNB-alapítványi portfólió már alig tartalmaz pozitív értéket. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a különféle, elképesztő felelőtlenséggel hátrahagyott kötelezettségek, opciók, vételi ajánlatok miatt az MNB ne tudna további tíz- és százmilliárdokat bukni, vagy jó esetben valamennyit megmenteni.
Ebben a feladatban nagy felelőssége lesz az MNB új vezetésének, amelynek megfelelő figyelmet és szakértelmet kellene fordítania a helyzet kezelésére, de hatalmas felelőssége lesz az MBH Banknak is, amely maga is foglya, de potenciálisan akár segítője lehet a helyzetnek.
Az MBH ugyanis nemcsak 170 millió euró hitelt nyújtott az Optima-csoportnak, de a háttérbeszélgetéseink alapján például a GTC-csoport NKP-programjának (növekedési kötvényeinek) is nagy befektetője volt. Emiatt számára létszükséglet, hogy ez a világ ne omoljon össze. Ahogyan az MNB-nek is valahogy bele kell állnia a sztoriba, mert a GTC körül már köröznek azok az aktorok, akik a kiszolgáltatott helyzetet szeretnék kihasználni. Ahogy a sztori egyik kulcsfigurája fogalmazott, ezek a szereplők úgy szeretnének beszállni, hogy azt kérdezik: „Mennyit tudsz engedni a feléből?”
GTC: leminősítés után jönnek a keselyűk
A probléma ugyanis az, hogy a lengyel GTC adósságával nagyon nagy a baj, amit dörzsölt tőkepiaci szereplők, például gyenge cégekre specializálódott angolszász hedge fundok, úgynevezett vulture (keselyű) alapok szeretnének kihasználni.
A próbálkozásoknak megágyaz, hogy a GTC-t májusban megint leminősítették, a Fitch arra figyelmeztetett, hogy csak nagyon drágán lehetne újrafinanszírozni a cég 2026-ban lejáró közel félmilliárd eurós kötvényét. És ez még nem is az összes adósság, amit nagyon rövid időn belül kellene menedzselni. A leminősítés okai között említi hitelminősítő, hogy
- a GTC újabb nagy német vásárlása (gigantikus lakásportfóliót vett a nagyon eladósodott csoport) csak a vártnál lassabban termelhet pénzt;
- az Optima fizetésképtelensége valós veszély;
- rengeteg adósságot kell 2025-ben újrafinanszírozni a tőkepiacon;
- és csökken az irodaportfólió kihasználtsága.
Idézünk az elemzésből egy rövid részt: „a GTC azt tervezi, hogy 2026-ban lejáró 754 millió eurós (a bruttó adósság 46 százalékát jelentő) adósságát tőkepiaci tranzakciók, új, biztosított finanszírozás, refinanszírozott bankhitelek és eszközértékesítések kombinációjával kívánja kezelni” – írja a Fitch.
Talán ezek után nem kell hosszasan bizonyítani, hogy mennyire fontos lenne, hogy ezt a hatalmas refinanszírozást ne 7-8 százalékos, bóvlikötvényeknek megfelelő kamaton kelljen megújítani (ez ugyanis eléggé csődveszélyes lenne), hanem mérsékelt kamatokkal.
Sok múlik az MBH-n
Ebben a helyzetben a magyar döntéshozók abban bíznak, hogy az MBH felismeri, hogy óhatatlanul részesének kell maradnia a történetnek. Az is fontos, hogy minden magyar érintett törekedjen arra, hogy hogy ne tudja magát nagyon olcsón bevásárolni a GTC-be egy angolszász alap, ahogyan az már megtörtént az Ultima Capitallal, amelyben diszkontált áron részesedést szerzett görög Joánisz Papalékasz. Egy ilyen manővernek több iránya lehet, például támadhat valaki a részvénypiacon, a kötvénypiacon vagy akár a bankok meggyőzésével.
Az Optima-csoport közel kétharmadrészt tulajdonosa a GTC-nek, vagyis a sorsa részben a kezében van, de Lengyelországnak most nem éppen jó a kapcsolata Magyarországgal, és a lengyel állam, a lengyel felügyelet, vagy a GTC-ben tulajdonos mintegy 14 millió lengyel nyugdíjast képviselő alapok azért tudnak zavart okozni. Veszélyesebb rövid távon a kötvénypiac, ahol a „hiénák” megpróbálhatják felvásárolni a kötvényeket és olyan érdekvédő szervezetbe csoportosulni, ami adott esetben sok kellemetlenséget okozhat az Optimának.
Mindezt alighanem észlelte az alapítvány és az alapítványi vagyonkezelő új menedzsmentje, illetve azok a neves tanácsadók és ügyvédek (például DLA, illetve Dentons), akik most dolgoznak ennek a körnek. Igaz, azok között, akik most ezt menedzselni szeretnék, bőven vannak olyanok, akik nem láttak még ilyen nemzetközi tőzsdei csatát.
Az mindenesetre kristálytisztán látszik, hogy öt, de inkább négy év alatt micsoda erózió történt a GTC-nél. 2021-ben még a nemzetközi befektetők úgy adtak oda 2 százalékos (!) kamattal 500 millió eurót ennek a cégnek, hogy valójában biztosítékot sem kaptak. Innen jutottunk el odáig, hogy élet-halál kérdése a kötvény értelmes megújítása. Ha az MNB jól használja a potenciális erőforrásait és az MBH segít, akkor elindulhat az értékmentés, hiszen a szellemi kapacitás megvan, de ha halogatják a lépéseket, akkor hamar baj lehet – véli egy forrásunk.
Ahhoz, hogy az MNB és az MBH prominensei ezt a helyzetet megoldják, nagyon komoly elkötelezettséget kellene mutatniuk.
A GTC-ben még mindig van közel 3 milliárd eurónyi eszköz, amire kellene figyelni (a portfólió értékének nagyjából a fele a hitel), és előbb rendbe tenni a céget, utána kiszállni. Ha ugyanis most adja el az Optima a részesedését, akkor a vevők csak abban fognak versenyezni, hogy ki kínál pofátlanabb árat, az értékesítés borítékolhatóan nagyon olcsón történne.
Közben természetesen az Optima új vezetése dolgozik is fontos ügyeken. Ahogy hallottuk, fő törekvése az, hogy a régi erőket – nevezzük őket a Száraz István-féle Quartz Alapkezelő ilyen-olyan jelenlétének – mindenhonnan drasztikusan kitakarítsa. Vagyis az Optima át akar venni elemeket az Optima alapkezelésébe (ilyen például Közép-Európai III. Magántőkealap vagy METU), de folyamatosan változnak a GTC személyi vezetői is. Nemrégiben Martonyi Zoltán és Várszegi Sarolta kerültek be a vezetésbe.
