Orbán apja Simicska „szellemi segítségével” szerezte meg a bányáját, amiből messze átlag feletti nyereséget kaszál
Orbán Győző az elmúlt hetekben a hatvanpusztai birtok körüli zebrás és luxizós hírverés miatt a figyelem középpontjába került, amit ő elég nyilvánvalóan gyűlöl. A miniszterelnök apja híresen mogorva ember, ezt ő maga vallotta be egy 2001-es, a Népszabadságnak adott interjúban, és büntetőeljárás is zajlott ellene, amiért 2002-ben összetörte a Magyar Hírlap fotósának fényképezőgépét, aki a gánti kőbányáról akart képeket készíteni. Ehhez képest amikor a 444 nemrég megkereste, hogy megkérdezze, milyen gazdasági tevékenység zajlik Hatvanpusztán, csak viszonylag udvariasan elköszönt és elment. De biztos, hogy ma sem élvezi a rivaldafényt.
Ennek ellenére a héten interjút adott a kormánypárti Mediaworks sajtóholdinghoz tartozó Borsnak, hogy eloszlassa a kételyeket a hatvanpusztai birtokkal kapcsolatban. Az interjúban több érdekes állítás is elhangzott Hatvanpusztával kapcsolatban, ebben a cikkben viszont az orbáni vagyont megalapozó gánti kőbányára vonatkozó állítással, annak hátterével foglalkozunk.
Amit ugyanis Orbán Győző mond a Dolomit Kft. megszerzéséről az interjúban, az alapvetően igaz, de, mondjuk úgy, nem fedi fel a valóság minden részletét. Pedig érdemes a részleteket is ismerni ahhoz, hogy pontosan értsük, honnan lehet Orbán Viktor apjának akkora vagyona, hogy abból akár egy egykori Habsburg kostelepet is fel tudjon újítani. És közben egy kis kitérővel Orbán Győző egy korábbi érdekes állításának is utánanézünk, miszerint nem is olyan jól fizető üzlet a bányabiznisz.
A privatizált bánya és a szellemi segítség
Orbán Győző a Borsnak egészen pontosan azt mondta: „50 éve dolgozom a gánti kőbányában. A rendszerváltáskor összeálltunk, és megvettük. A kevés sikeres MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) egyike volt. Öten még mindig megvagyunk. 51 százaléka az enyém. Jól gazdálkodtunk. Komoly üzem lett belőle, ma hetven környékbeli családnak ad kenyeret.”
Mindez való igaz, a bánya privatizációjának története viszont elég izgalmas, úgyhogy egy kicsit részletesebb kifejtést érdemel. Ezt a történetet Ószabó Attila és Vajda Éva dolgozta fel az Élet és Irodalomban 1999 augusztusában megjelent Fiúk a bányában című tényfeltáró cikkükben. A Fidesz a cikk miatt több sajtópert is indított az ÉS ellen, amiből kettőt megnyert, azokat az információkat viszont, amiket itt megosztunk, a párt nem vitatta. A cikkről és az azt követő perekről könyv is megjelent, szintén Fiúk a bányában címmel.
Orbán Győző valóban nagyon régóta dolgozott a privatizáció előtt a Pannolit Kőbányászati Vállalatnál, 1976-tól üzemvezetőként, később ügyvezetőként. A céget 1992-ben kínálta magánosításra az állami Dunaholding Rt., a bányára két jelentkező volt: az egyik osztrák építőipari vállalatot képviselő, dunaújvárosi Forma Bt., és a Centum Kft. Ez a – korábban Századvég Kft. néven ismert – cég több szempontból nagyon érdekes: egyrészt alapvetően lap- és könyvkiadással foglalkozott, másrészt a cég vezetésében a Fidesz gazdasági hátországának olyan fontos emberei voltak, mint Simicska Lajos és Kövér Szilárd, Kövér László testvére. Vagyis, ahogy az ÉS újságírói is fontosnak tartották kiemelni 26 évvel ezelőtt: „a Fidesz egyik vállalkozása a pártelnök édesapjának munkahelyét próbálta magánosítani”.
Ez azonban nem sikerült, mert a Forma Bt. ráígért a Centum ajánlatára. Viszont a dunaújvárosi cég nem lehetett rögtön tulajdonos, mert az akkor érvényes szabályok értelmében a dolgozók által alapított gazdasági társaságnak elővásárlási joga volt az állami vállalatokra. Orbán Győző és társai éltek is ezzel a lehetőséggel, dolgozóként ráadásul kedvezménnyel, 21 millió forintért vehették meg a 41 millió forint piaci értékű céget, és így válhattak a Dolomit Kft. tulajdonosaivá. Érdekesség, hogy mindezt úgy tudták összehozni, hogy maga a privatizálandó cég is beszállt, és hitelt vett fel. A Dolomit Kft. így 30 százalékos tulajdonos lett a Dolomit Kft.-ben. Ez nem volt szabálytalan, az ÉS cikke szerint elég tipikus trükk volt akkoriban, amire azért lehetett szükség, mert a dolgozóknak maguknak nem volt elég tőkéjük a vásárláshoz.
Bár Simicskáék cége nem lett végül tulajdonos a Dolomit Kft.-ben, Orbán Győző elmondása szerint Simicskáék „szellemi segítségével” privatizálták a céget.
A Népszabadságnak 2001-ben adott interjújában az akkor éppen első miniszterelnöki ciklusát töltő Orbán édesapja, amikor a Fiúk a bányában cikk állításairól és a fideszes hátországgal való kapcsolatáról kérdezték, azt mondta: „Amikor 1991-ben felvillant a lehetőség, hogy a gánti bánya dolgozói kezükbe vehetik a bánya irányítását, kiderült, halvány gőzünk sem volt arról, hogyan kell privatizálni egy céget. Tanácsra volt szükségünk. Ki máshoz fordulhattam volna, mint a fiamhoz és az ő baráti köréhez: Simicska Lajoshoz, Győri Tiborhoz, Schlecht Csabához?” Orbán Győző elmondása szerint jogi tanácsokat kapott, „ők magyarázták el, hogyan kell egy ilyen üzletet végigvinni”, de pénzt egy fillérnyit sem kapott a fia barátaitól.
Az ÉS cikke szerint ez nem volt azonban teljesen igaz. 1993-ban a fideszes kötődésű, Kövér Szilárd vezette Quality Invest Rt. 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot vásárolt a Dolomit Kft.-ben, amit aztán fél év múlva jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért adott el a Dolomit Kft.-nek.
A Quality Invest volt az egyik Fidesz-közeli cég, ami pénzt, egész pontosan 102 millió forintot kapott a „székházügyből”,
vagyis abból, hogy Simicska Lajosék eladták a Fidesz székházát, a Tiszti Kaszinót, amit az államtól a párt ingyen kapott. Ez volt az a lépés, amivel a Fidesz gazdasági hátországát megalapozták, amit sokan a párt és a körülötte lévő gazdasági körök ősbűnének tekintenek.
Az ÉS forrásai a Quality Invest és a Dolomit Kft. közötti bizniszt akkor egy „tipikus készpénztranszfernek” nevezték, ami „magán viseli Simicska Lajos keze nyomát, akinek az volt az álláspontja, hogy mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”. Orbán Győző a Népszabadságnak adott interjújában erről annyit mondott, hogy „ez nem így történt”, az említett cégtől csak jogi segítséget kaphattak, bár hozzátette, hogy nem emlékszik határozottan a dologra.
A kőbányászatban nincsenek csodák
Orbán Győző amúgy azért adott interjút a Népszabadságnak, mert 2001 táján éppen botrány volt abból, hogy a Dolomit Kft. az állami tulajdonú Dunaferrnek szállított nagy mennyiségben mészkő dolomitot, az akkori piaci pletykák, információk és a Dunaferr vezetőjének állítása szerint pedig a miniszterelnök édesapja az állami cég egyedüli beszállítójává akart válni. Orbán Győző az interjúban ezt határozottan tagadta.
A Dunaferr-biznisz azért is volt pikáns, mert ahogy korábban már mi is írtunk róla, és Orbán Győző is emlegeti az interjújában, Orbán Viktor megkérte az apját, hogy ne szállítson alapanyagot állami autópálya-építésekhez, az állami Dunaferr-rel viszont üzletelt. A Dunaferr-Dolomit ügynek most nem néznénk újra a mélyére, de érdekes részlet, hogy ezzel kapcsolatban Orbán Győző versenytársai arról panaszkodtak, hogy a Dolomit Kft. extraprofitot tesz zsebre az üzleten. Orbán Győző erre azzal válaszolt: „A kőbányászatban nincsenek csodák. Szó sincs extraprofitról. Ha három-, esetleg ötszázalékos nyereséget elérünk, akkor az már sikernek számít.”
Ez az állítás azért is érdekes, mert bár Orbán nem fejti ki, hogy pontosan mit ért ezek alatt a számok alatt, a Dolomit Kft. nyereségrátája jóval nagyobb, mint 3-5 százalék. Sőt, jóval nagyobb, legalábbis pár éve jóval nagyobb volt, mint a piaci átlag.
A Direkt36 2018-ban összehasonlította a Dolomit Kft. nyereségrátáját a cégnyilvántartásban talált 65 azonos főtevékenységű vállalatéval, és azt találta, hogy Orbánék cégénél ez akkor 41,3 százalék volt, a piaci átlag pedig 18,8 százalék.
A nyereségrátát a tényfeltáró portál úgy számította ki, hogy a cég adózott eredményét elosztotta a nettó árbevétellel, majd ezt megszorozta százzal. Eszerint a számítás szerint már akkor is jóval nagyobb volt a Dolomitnál ez az arány, mint arról Orbán az interjúban beszélt, amikor az interjút adta: 2001 augusztusában már le kellett hogy adja a cég a 2000-es évre vonatkozó éves jelentését, amiben 726,4 százalékos nettó árbevétel mellett 180,5 millió forint adózott eredményről számoltak be, ami 24,8 százalékos nyereségrátát jelent.
Azóta a számok egyre csak nőnek, tavaly a Dolomit Kft. több mint 6,5 milliárd forint bevétellel és 2,68 milliárd forint adózott nyereséggel zárta az évet, ami 41,6 százalékos nyereségrátát jelent. Az alábbi grafikonon az látszik, hogyan alakult a cég nyereségrátája a második Orbán-kormány megalakulása óta. (Érdemes megjegyezni, hogy a nyereség arányának számos más kiszámítási módja is van, lehet akár a befektetett tőke vagy a vállalat eszközállományának arányában is nézni a profitot. Ezeket a számításokat most nem végeztük el, és nem tudjuk, Orbán Győző erre gondolt-e a 24 éve adott interjújában.)
Hogy a Dolomit Kft. 51 százalékos részesedésén megkeresett pénz elég lehet-e a hatvanpusztai birtok megvásárlására és az egyre több képen és videón nyomon követhető felújítására, arról vita van. Magyar Péter legalábbis Orbán Győzőnek, avagy „Győző Bátyámnak” címzett Facebook-bejegyzésében amellett érvel, hogy a Dolomit Kft. 2010 óta megkeresett 16,5 milliárd forintos adózott eredményéből a miniszterelnök apjára jutó 8,41 milliárd forint erre nem lehet elég. Ezt az állítást ebben a cikkben most nem próbáljuk meg ellenőrizni, mert nem tudni, Magyar Péter honnan veszi a felújítási költségekre adott becsléseit.
Felhívnánk viszont a figyelmet Orbán Győző egyik, a Bors interjújában tett állítására, ami bár szó szerint véve igaz, lényegileg megvizsgálva már kevésbé. A miniszterelnök édesapja ugyanis azt mondta a cégéről, hogy „közbeszerzésen nem indulunk”. Orbán Viktor pár hete szintén azt mondta az állításról, hogy édesapja részben közbeszerzéseken gazdagodott volna meg, hogy az „szamárság”. Pedig ez nem szamárság: Orbán Győző cégei beszállítóként vesznek részt évek óta számos állami beruházáson, és legalább egy pályázaton alvállalkozóként dolgoztak.
