Ukrán dömping? Egyáltalán nem az a magyar kukoricások baja, amivel a kormány riogat

A magyar kukoricatermés idén nem ígérkezik jónak. Ez részben mennyiségi, részben minőségi gondokat is jelent, vagyis nem lesz elég a hazai termés a magyar fogyasztóknak (élelmiszergyártóknak, takarmánykeverőknek, izocukorgyártóknak, bioetanol-gyártóknak), ráadásul félő, hogy sok termény nem csúszik majd át az aflatoxin-szennyezési határértékeken sem. (Az aflatoxinok rákkeltő méreganyagok, amiket talajlakó penészgombák termelnek. A fertőzéshez a virágzás idején párás, mérsékeltebben meleg időjárásra, a későbbi toxinfelhalmozódáshoz pedig száraz, forró időjárásra van szükség.)

A gazdák attól tartanak, hogy ilyenkor eláraszthatja a magyar piacot a démonizált ukrán termék, a felhasználók szerint azonban a legnagyobb baj nem ez lenne, hanem éppen az, ha árstopok, importkorlátozások, vagyis mindenféle állami szabályozás korlátozná a piaci mechanizmusokat. Ezen ágazat szakembereivel (gazdákkal, kereskedőkkel, vevőkkel) beszéltünk a hazai és az európai kukoricapiac folyamatairól.

A klímaváltozás miatt egyes országok termelési lehetőségei romlanak, sajnos erre példa Magyarország is, miközben másoké javulnak, ilyen volt az utóbbi években Lengyelország – mesélte Szalontai Szabolcs, az UBM gabonaüzletágának igazgatója. Mint mondta, az EU 20 millió tonnás kukoricaimportja valóban elsősorban Ukrajna, másodsorban Dél-Amerika és az Egyesült Államok felől érkezik.

A nagyobb hazai vevők szerint ugyanakkor – minden ellenkező pletyka ellenére – Magyarországra nem érkezik ukrán kukorica, ahogy más gabona sem.

Ez részben a szigorú szabályoknak tudható be, részben pedig annak, hogy ennek jelenleg nincs gazdasági racionalitása. Az ukrán kukorica nem olcsóbb, mint például az említett lengyel, felesleges lenne a reexport reményében a kukoricát megutaztatni.

A rossz termés azonban senkinek sem jó, sem a gazdáknak, sem a takarmányosoknak, sem a további feldolgozóknak, mert távolabbról, illetve olykor magasabb áron kell beszerezni a kukoricát, és akinek nem jön ki a matek, akár be is zárhatja egy időre a boltot.

Minden évben orosz rulett

Azt, hogy nem lesz elég magyar kukorica idén, mindenki emlegeti, igaz, azt már nehezebb megmondani, hogy a kevés az 3, 4 vagy esetleg 5 millió tonna. Eközben az ukrán gabonaimport továbbra is átpolitizált tabu. Nagy István agrárminiszter rendszeresen deklarálja, hogy megvédi a magyar gazdákat ettől a dömpingtől. Ebben a keretrendszerben kellene a magyar feldolgozóknak, élelmiszeriparnak, takarmánykeverőknek, izocukrosoknak, bioetanol-gyártóknak megszerezniük a szükséges alapanyagot.

A termésbecsléseket a hazai szakemberek nem sokra értékelik, nem túl pontosak a falugazdászi jelentések. Most 3,7 millió tonna a hivatalos előrejelzés, és az általunk megkérdezettek is 3-4 millió tonnára becsülik a termést. Egy, az ország középső részén gazdálkodó forrásunk elmesélte, hogy neki jókor jött az eső, szerencséje volt, hamar és sokat arathat, de például Zalában a vihar, Békésben és Csongrádban a szárazság okozott súlyos problémát. Az is évek óta sajátossága a hazai piacnak, hogy egymáshoz nagyon közeli területeken is teljesen eltérő lehet a termés a mikroklímák különbözősége miatt, ahol lokális aszály alakult ki, ott nem volt menekvés.

„Ez így minden évben orosz rulett, lehet 3 tonna/hektár a termés, de lehet 8 is, valahol 5-6 tonna körül érheti meg először a sok munka”

– mondta nekünk egy szakember, aki nem is tagadta, hogy csökkenteni fogja a kukoricatermesztését. Ezt többen is így gondolhatták, mert nemrég még egymillió hektár volt a vetésterület, most 730 ezer, de ez is csökkenni fog.

A klíma ugyanis változik: ami eddig Magyarországon rendkívülinek számított, újabban az a várható időjárás. Ha ilyen szárazság marad, akkor változtatni kell a gazdálkodáson, meg kell szervezni az öntözést, minőségibb növényvédő szereket kell beszerezni. A termésben csodát nem feltétlenül lehet tenni, de például a toxinosságot lehet csökkenteni.

A vevői piacnak továbbra is jellemzője, hogy Magyarországon három óriási vevő van:

• a körülbelül évi 1,2 millió tonnát vevő Pannonia Bio etanolgyár, illetve
• a nagyjából 1 millió tonnát felhasználó Hungrana és
• az 500 ezer tonnát használó Kall izocukorgyárak.

Ez a három vásárló így együtt egy rosszabb évben szinte a teljes magyar termést fel tudná szívni. A rosszabb minőségű, toxinos kukoricát ugyanakkor nehéz hasznosítani, az izocukrosoknál zéró tolerancia van, csak a bioetanolgyár tudja feldolgozni, az üzemanyagban ugyanis mindegy, hogy van-e toxin. Ilyenkor azért ennek a gyárnak is át kell alakítania termelését, vagyis takarmányjellegű melléktermékeket már nem tud gyártani.

Ahol embernek, állatnak készítenek termékeket fogyasztásra, ott nagyon szigorúak a határértékek. Ilyenkor is van valamilyen értékesítési lehetőség, például biogázüzemeknek el lehet adni a kukoricát, de az már nem ugyanaz a jövedelmezőség.

A takarmányosoknak elsősorban a beltartalom a lényeg, vagyis ők nem feltétlenül kukoricát használnak alapanyagnak, hanem például búzát és árpát, emellett szójadarát. A takarmánygyártók határozottan állították nekünk, hogy még az aktuális, szigorú EU-s jogszabályok által előírtnál is jóval alacsonyabb határértéket tartanak be.

A klímaváltozás van, ahol viszont növeli a termelést, Lengyelországban ezért tudott nagyon hirtelen megnőni a vetésterület, így az éves termelés is. A lengyel gazdák már egyre több területen termelnek, ma már akár évi 10 millió tonnát is.

Jön-e ukrán áru?

A nagyobb vevők szerint ukrán áru Magyarországra most nem jön. Elméleti akadálya amúgy nem lenne annak, hogy az importkorlátokat kijátszva, kerülőúton eljusson hozzánk az ukrán áru, hiszen a kukoricaszemnek nincsen gyártási száma, olyan termék, mint a gázmolekula vagy a szőkített olaj, az eredetet nehéz megmondani.

Ugyanakkor hiába vannak olyan legendák, hogy a román vagy sokkal inkább a lengyel és a szlovák import egy része fel van ütve ukrán áruval, a szakemberek szerint ez nem reális.

Ugyanis nem éri meg, az ukrán áru nem olcsóbb, mint a lengyel, ott pedig van elég áru, és lehet is szabályosan importálni. Amúgy Ukrajna bizonyos európai országoknak könnyedén ad el kukoricát, Olaszország például nagy vevő, de Szalontai Szabolcs szerint Magyarországon keresztül mostanában a tranzit sem jellemző. Bár a megfelelő vasúti szállítási kapacitás rendelkezésre áll, Ukrajnából Olaszországba sokkal inkább tengeri úton megy a kukorica.

Nem az ukrán áraszt el, hanem az amerikai

A világ legnagyobb kukoricatermelő országai sorrendben az Egyesült Államok, Kína, Brazília, India, Argentína és Mexikó (ahol a növény eredettörténete szerint a kukoricát körülbelül kilencezer évvel ezelőtt háziasították).

Az európai piac legizgalmasabb változása, hogy több forrásunk szerint is elárasztotta a földrészt az amerikai kukorica.

Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának (USDA) legfrissebb jelentése szerint a világ országai a 2025–2026-os szezonban várhatóan már 1288,6 millió tonna kukoricát fognak termelni, ennek nagyjából a harmada az Egyesült Államokban terem meg. Ha a három felhasználást, vagyis az emberi fogyasztást, az állatok etetését és az üzemanyaggyártást hasonlítjuk össze, a felhasználási arányok egyre jobban tolódnak az üzemanyag felé.

Az amerikai áru New Orleansból indul hatalmas tankerhajókon, ezek több tízezer tonna kukoricát szállítanak, és Európán belül elsősorban Spanyolországba és Olaszországba érkeznek. Egyes hónapokban a bázishoz képest sokszoros (akár nyolcvanszoros) tételben érkeztek az amerikai szállítmányok az EU-ba.

Az észak-amerikai, illetve a dél-amerikai áru jellemzően génmódosított, ami az EU-ban részlegesen tiltott, vagyis ültetni, ilyen vetőmagot értékesíteni, termeszteni nem szabad, de a „fehérjedeficites” Európába sok ilyen szója és kukorica jön be.

Kivárnak a kukoricások

És hogyan alakulnak az árak? Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője szerint bár az erősebb forint és az ilyen-olyan mesterséges intézkedések, árstopok, árajánlások segítenek kordában tartani az inflációt, pont az agrárium, az élelmiszerárak felfelé tolják a mutatót. A magyar agrárium versenyképessége az EU-n belül is hátul van, ha pedig jön egy sokk, az meg tud ütni minket. A globális élelmiszerárak is felfelé hajtanak, de a hazai időjárás, vagyis a tavaszi fagy, illetve a nyári aszály, az egyenlőtlen csapadék általános felfelé tartó trendhez vezetnek.

Ami magát a kukoricát illeti, a szakemberek pontos árakat nem szívesen mondanak, más az ára a régi, más az új kukoricának, és minden folyamatosan változik. A meghatározó európai (francia) Matif tőzsdei jegyzéséhez képest a magyar árak most magasabbak, ha nominális árakat kell kipréselni a piaci szereplőkből, akkor 200 euró/tonna és 230 euró/tonna közötti árakról hallottunk.

A gazdák szerint az ár összességében nem magas, a vevők szerint viszont igen, elvékonyodtak a marzsok. Erre példa, hogy a legnagyobb brit bioetanol-játékos, a Vivergo be is zárt, bár ebben a kereskedelmi háború is szerepet játszott.

Az év ezen szakaszában a kivárás jellemző, van, aki még tavalyi kukoricát használ, van, aki tud „nedves”, azaz friss kukoricát venni. A gazdák közül is van, aki kivár, mert azt gondolja, hogy jó irányba fog változni a piac, más azt mondja, hogy jobban szereti a kiszámítható üzleti kapcsolatokat, mindenesetre most elég lanyha a kereskedés.