Kiakadtak a halasok, miután váratlanul megváltoztattak egy nekik szóló pályázati kiírást

Magyarországon a halászat és az akvakultúra nem tartozik éppen a kiemelt ágazatok közé: a magyarok halfogyasztása csak évi 6 kiló/fő, és az is javarészt importhal. A piacon (tógazdaságokban, medencékben) azért elég sokan próbálkoznak haltenyésztéssel, számukra most pályázati forrás is nyílt, de a Telexet megkereső egyik iparági szakember szerint a kiírás váratlanul és visszamenőlegesen megváltozott.

A halászati fejlesztések az egyéb agrárprogramoktól teljesen külön zajlanak, igaz, ez nem magyar sajátosság, hanem az unió egészére jellemző. Csak amíg az EU-ban a halászok lobbija olykor kifejezetten erős – emlékezhetünk a brexit idején beakadt vitákra a halászati jogokról –, addig Magyarországon a szakma sokszor úgy érzi, hogy a külön kezelésből nem az ered, hogy az ágazat kiemelt, hanem az, hogy elfelejtett.

Persze olykor azért nyílnak források a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) keretében, most éppen egy ilyen pályázat borzolja egyes szereplők kedélyét. A kiírás után ugyanis olyan változás, részben szigorítás érkezett, amelyről mi azt hallottuk, hogy a társadalmi egyeztetés során nem merült fel, és sokakat megfoszthat a forrásszerzés esélyétől.

Az ágazat számokban

Először röviden mutassuk be a hazai szakmát, amelyet a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet fog össze, és amelynek azért van vagy 130 hazai tagja. Emellett az Agrárközgazdasági Intézetnek (AKI) is vannak átfogó kiadványai, amelyekből lehet tájékozódni. A következő pár összefoglaló adatot ebből idézzük.

A magyar haltenyésztés döntő hányadát ma is a tógazdaságok adják, amelyek üzemelt területe 26 570 hektár volt 2024-ben, itt természetes körülmények között élnek a halak, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lenne takarmányozás vagy oxigénpótlás. A hazai tógazdaságokban összesen 22 838 tonna halat tenyésztettek 2024-ben, ami 16,1 százalékkal több, mint az előző évben. Gazdasági szempontból továbbra is a legfontosabb halfajunk a ponty, amely tavaly a tógazdasági étkezési célú haltenyésztésből 78,3 százalékos részesedéssel bírt (emellett van harcsa, busa, amur, vadhal).

A másik verzió az intenzív termelés, ez Magyarországon elsősorban átfolyóvizes és recirkulációs medencéket, valamint ketreces halnevelést jelent. Itt az afrikai harcsa a fő faj, de van pisztráng és vannak tokfélék is. Az ilyen üzemekben előállított hal mennyisége 2,1 százalékkal emelkedett tavaly az előző évhez képest, és elérte az 5785 tonnát.

A zárt rendszerek legnagyobb előnye, hogy a haltenyésztés minden szakasza folyamatos kontroll alatt történik, a természetes környezeti hatások ellen lehet védekezni, a halhús minősége állandó és kiszámítható. És ilyen körülmények között sokkal több hal is nevelhető: egy medencében elérhető a 45 kiló köbméterenként, míg a tógazdaságokban legfeljebb a 15 kiló köbméterenként – hallottuk egy szakembertől.

Importra szorulunk

A halak és halászati termékek kivitelének értéke 2024-ben 13,3 milliárd forint volt, míg az importé 56,7 milliárd forintot tett ki. A külkereskedelmi mérleg így 43,4 milliárd forintos hiányt mutatott még úgy is, hogy ilyen kevés halat eszünk. A hiány éves alapon növekszik is, a tavalyi mínusz 1,4 milliárd forinttal haladta meg a 2023-ast.

A fő ágazati probléma az, hogy amíg a világon évente 21 kilogramm az átlagos fejenkénti halfogyasztás, addig Magyarországon nem éri el a 6 kilogrammot.

A nagyobb országok közül Norvégiát, Malajziát, Dél-Koreát találjuk a globális top 10-ben 50 kilogramm feletti átlagos fogyasztással.

Sok magyar háztartásban nem értenek igazán az elkészítéshez, tartanak tőle, inkább csak nagyobb keresztény ünnepekhez kötődően fogyasztják. Azért valamennyi fogyasztásemelkedést jelent a szélesedő kínálat, az elmúlt években a filék mellett megjelentek a füstölt, fagyasztott termékek, a paték, a ruszlik, vagyis a pácolt, savanyított termékek, esetleg a chipsek, szárított haldarabkák, a haltöpörtyűk, a maradék anyagokból pedig halászléalap készül. A nemzetközi, például ázsiai éttermek elterjedése is növeli a fogyasztást: aki szusit rendel az nagyobb eséllyel eszik majd halat, mint az, aki hagyományos magyaros étterembe megy és jó eséllyel sertés-, csirke- vagy marhahúst fogyaszt.

A szerény hazai fogyasztás ellenére azért az Optenben látszik néhány nagyobb, akár bőven többmilliárdos forgalmú és olykor szép nyereséggel dolgozó cég. A teljesség igénye nélkül ilyen az ászári Hering-Trade, a kisbajcsi Bajcshal, a százhalombattai Tógazda Halászati Zrt., illetve a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. Afrikai harcsával foglalkozik a békésszentandrási Szarvas-Fish, és bár forgalmát tekintve nem kiemelkedő, érdekes a Komádiban működő tokhalas cég, a Forus Akvakultúra sztorija is.

A hirtelen megváltozott kiírás

A cikkünk apropóját adó pályázati üggyel kapcsolatban úgy értesültünk, a korábbi pályázati körökben jellemzőbb volt, hogy nagyobb összegeket lehetett kérni, de ezen a téren voltak visszalépések. A friss programban 400 millió forintra csökkentették az egy pályázó által igényelhető összeget.

A pályázaton indulhatnak a tógazdaságok és az intenzív termelők is, lehetett meglevő üzem fejlesztésére és új létesítésére is pályázni. Igen ám, de a júliusi, többéves időtartamra szóló kiírás elég gyorsan, már szeptember elején megváltozott. Amíg eredetileg az volt az előírás, hogy elég benyújtani és igazolni azt, hogy az érintett cég már beadta az építési engedélyre a kérelmet,

szeptember elején váratlanul megváltoztatták a kiírást, és az lett az előírás, hogy a pályázónak már jogerős engedéllyel kell rendelkeznie.

Mi ezzel kapcsolatban kaptuk a panaszt, mint egy pályázó mesélte: „Fogalmunk sincs, hogy most mi a teendő, érvényes pályázatot adtunk be az akkori feltételek alapján, de most a módosítás után várnunk kellene hat hónapot, hogy jogerős engedélyt kapjunk? Ha így lesz, lemaradhatunk, elfogyhat a keret. Vagy ezzel a beadás idején még szabályszerű pályázattal is számíthatunk elbírálásra?”

Ilyen kérdések merülnek fel a pályázókban, akik természetesen rosszra gyanakodtak, vagyis arra, hogy mielőtt kimerülne a 6 milliárdos keret, szűkíteni kellett a pályázatot, és olyan feltételeket kellett belevinni, amelyek előnyösek valamelyik nagyobb szereplőnek, aki már jól áll az engedélyekkel. Ugyanakkor azt az iparágban nekünk nem nevesítették, hogy melyikre gondolnak ilyen „csókos” cégként.

Kérdéseinkkel kerestük az operatív program irányítóit is, ők egyelőre nem válaszoltak a Telexnek. Ugyanakkor Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója nem látott kivetnivalót a módosításban, mint elmondta, a szakmaközi szervezetnek a tagok sem jeleztek problémát a módosítás kapcsán. Mint írta a MAHOP Plusz 2.1.1-25 pályázati felhívás júliusi megjelenéséhez képest valóban történt módosítás, amelyről a szervezet szeptember 9-én értesült az Irányító Hatóságtól, és erről tagjaikat is tájékoztatták. Az ügyvezető igazgató azt mondta, a változtatások szakmai előzménye, hogy az ágazat több szereplője is jelezte, hogy bizonyos pontok pontosítására van szükség a pályázatok sikeres lebonyolítása érdekében.

Így például a visszamenőlegesen elszámolni kívánt beruházásoknál enyhítés történt az engedélyezési követelmények terén. A minket megkereső szereplők által sérelmezett építési engedélyes témában Timmel Ede így vélekedett: „Fontos kiemelni, hogy az építési engedély meglétének előírása – a beadás időpontjában – azért indokolt, mert ezzel az Irányító Hatóság garantálni kívánja, hogy a tervezett beruházás valóban megvalósítható, és elkerülhető legyen a forrásvesztés kockázata.”

Azért nem mindenki nyugodt

A pályázati anyagok átnézése során azért az látszik, hogy valóban volt szigorítás is. A változás nyomon követhető, az eredeti kiírás harmincadik oldalán volt olvasható ez a szöveg:

„Engedély- vagy bejelentésköteles építési tevékenység esetében, amennyiben a támogatási kérelem benyújtásának időpontjában még nem rendelkezik jogerős engedélyekkel, abban az esetben a támogatási kérelemhez elegendő az engedélyezési eljárás megindítását igazoló dokumentumot, valamint a hatósághoz benyújtott építészeti-műszaki tervdokumentációt csatolni.”

Ahogy hallottuk, ez egy nagyon fontos lehetőség volt a pályázóknak. Vannak ugyanis olyanok, akik szeretnének valamit fejleszteni, de csak akkor vágnak bele, ha van hozzá támogatás, addig nem szeretnének elszállni a költségekkel.

Forrásunk szerint bár a meglevő építési engedély sem feltétlenül garancia arra, hogy egy projekt később elkészüljön. Mindemellett természetesen elfogadható, ha a kiíró jogerős építési engedélyt követel meg, csak az nem érthető, hogy akkor eredetileg miért nem így írták ki a pályázatot. Korábban, amikor társadalmi egyeztetésre kiment az anyag, abban is a fenti, megengedőbb megfogalmazás szerepelt.

Mi változott később, hogy visszamenőlegesen át kellett írni a kiírást?

– hangzott el a kérdés. Mint a szakmában hallottuk, a halászat amúgy sem egyszerű iparág, például a sok alkalmi munkás ellenére nehéz munkaerőt találni. A halat védeni kell a madárseregtől, a hódtól, a vidrától, mindegyik nagy pusztítást tud végezni. Ráadásul a hal más állattenyésztési formákhoz képest azért is nehéz, mert ha baj van, a hal nem béget, ordít, nyüszít, csak felfordul. Ha jön egy fertőzés, akkor mire az észrevehető, már nagy a baj. Az érintettek szerint az legalább elvárható lenne, hogy a kormány visszamenőleges szabályozással, pályázati szigorítással ne rontsa tovább a helyzetet.

Timmel Ede ügyvezető ugyanakkor úgy véli, hogy a pályázati időszak hossza (2027 decemberéig vagy a keret kimerülésééig tart) megfelelő időkeretet biztosít a pályázóknak arra, hogy a szükséges engedélyeket beszerezzék, és így csak olyan projekteket nyújtsanak be, amelyek megvalósítása reális és életképes. Szerinte a rendelkezésre álló keretösszeg várhatóan a teljes időszak alatt elérhető marad, így nem jelent hátrányt, ha egyes szereplők csak később tudják beadni a pályázatukat.