Öldöklő háború zajlik a távhőpiacon, ahol a cégek már ott tartanak, hogy verőemberekkel foglalnak el üzemeket

Nem akármilyen ramazúri alakult ki az idén tavasszal és nyáron a dunaújvárosi távhőellátás körül. A történetnek sok szereplője van, távhőcégek, biztonsági szolgálatok, városi társaságok, de ha nagyon leegyszerűsítjük, leginkább két csoport, a magyar Greenergy- és az osztrák bejegyzésű, de eredendően szintén magyar hátterű Energott-csoport viaskodott azért, hogy a városi távhőellátásban szerepet játszó erőművekben melyikük van birtokon belül.

A vita tele van perekkel, energiahivatali határozatokkal, végrehajtási és birtokvédelmi ügyekkel, de a sok jogi eljárás közben május 8-án a pikszisből fokozatosan kiszoruló Energott-kör az egyik dunaújvárosi távhőtelephelyre küldte egy biztonsági szolgálat embereit, ahol nem mindennapi jelenet bontakozott ki, a biztonságiak egyszerűen átvették az erőmű irányítását. A Greenergy a rendőrséghez fordult, és később az Energott által odaküldött csapatnak el kellett hagynia az erőmű területét.

A két oldal aztán majdnem összecsapott a városban található másik erőmű körül is. Van abban valami erősen morbid, hogy ott tartunk a 21. században Magyarországon, hogy egy közszolgáltatás üzemeltetése körül kialakult vita során a felek

több millió forintért verőembereket alkalmaznak, akik védik vagy éppen ostromolják a vitatott státuszú erőműveket, amelyek nem mellesleg egy város életét meghatározó fontos üzemek.

A viszály tétje amúgy nem kevesebb mint hogy ki szolgáltathat, kinek a tulajdonában állnak az eszközök és kinek az ingatlanján van az adott üzem. De miért lett ennyire érdekes és viharos a városi távhőpiac?

A különféle energiapiacok közül sokkal több szó esik az áram-, a gáz- vagy az üzemanyagpiacról, mint a távhőről. Mindez részben érthető, előbbiek azért több háztartást érintenek, de – mint a cikkből látni fogjuk – a távhőnél legalább ennyire izgalmas folyamatok játszódnak le mostanában. A következő történet részben azt mutatja be, hogy az országos szinten folyó politikai harc a pozíciókért és zsíros üzletekért a kisebb városok távhőpiacán is lezajlik. Ha ugyanis a hatalom tartósan egy oldalon van, akkor a feltörekvőknek párton, politikai családon, gazdasági holdudvaron belül kell megvívniuk a lobbicsatáikat.

A távhőpiacon vannak óriások is, természetesen az állami MVM, vagy a részben Tiborcz István tulajdonában álló Alteo, esetleg a rendre Tombor András és Habony Árpád köreivel is összefüggésbe hozott Veolia-csoport lobbierejével nehéz megküzdeni, de azért vannak olyan kisebb cégek is, amik megpróbálják. Ennek következtében a piaci szereplők között éles, sőt olykor öldöklő verseny zajlik azért, ki működhet az adott szolgáltatási területen.

Szétszabdalt piac, különböző modellek

De hogy néz ki egyáltalán ez az ágazat? A városi távhőszolgáltatás kifejezetten töredezett piac, ami több mint 200 rendszerből áll, közel 700 ezer fogyasztóval. A legnagyobb szolgáltatási piacok Budapest, Miskolc, Debrecen, Dunaújváros, Székesfehérvár és Győr, de jelentős Tatabánya és Nyíregyháza is. Természetesen a népesebb városoknak vannak a legnagyobb rendszereik, de a korábbi iparvárosok lakótelepeit is távhővel fűtik, így ezeknek az egyébként relatíve kisebb településeknek is lehet nagy rendszerük.

Vannak olyan önkormányzatok, ahol a város maga szolgáltat (például Székesfehérvár, Kecskemét), máshol a városi cég a felelős, de bevon alvállalkozót, megint máshol ezt teljesen kiszervezik a piacnak. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége évente közzéteszi a szolgáltatókat, tehát akit érdekel, hogy ki termel Magyarországon távhőt, ennek a kiadványnak a 26. oldalától elolvashatja.

Azt nem lehet egyértelműen eldönteni, melyik a legjobb modell: ha egy profi cég a maga szakértelmével termel, az biztosan remek, ugyanakkor ha a tevékenység jövedelmező, akkor az önkormányzat jobban járhat, ha maga szolgáltat. A piacon amúgy kötött az ár, a MEKH az általa meghatározott referenciagázár alapján számolja a megfelelőnek gondolt távhőárat, de jelenleg így is lehet némi profitra szert tenni. Ugyanakkor – mint a piacot ismerők a Telexnek elmesélték –

a távhőüzletben nagyon nem mindegy, hogy egy szereplő mivel termel hőt.

A leggyakoribb forrás a földgáz, de van a piacon geotermikus, biomassza-alapú, de még fűtőolajos hőtermelés is. Ha valaki csak annyit tesz, hogy egy gázkazánnal hőt hoz létre – ami egy „rezsiszabályozott” tevékenység, minimális elérhető nyereséggel –, az sokkal kevésbé jó üzlet, mint gázmotorokkal és villamosenergia-csatlakozási pontokkal valójában főtevékenységként villamos energiát termelni, és a mellesleg keletkező hulladékhőt is hasznosítani. Erre lehetőség nyílik például egy távhős rendszerben. Ugyanis egy jó kapcsolt energiatermelési projektben a termelő mindkét energiatípust el tudja adni, és akár úgy is fogalmazhatunk, hogy itt a hőenergia bevétele már csak amolyan talált pénz. Ez az itt bemutatott történetben is fontos szempont, a városi távhőpiaccal és -infrastruktúrával ugyanis együtt járhat az áramtermelési lehetőség is, és a kettő közül messze ez a nagyobb üzlet.

A piacon fontos megkülönböztetni két szereplőt: a távhőtermelőt, aki előállítja a hőt, és a távhőszolgáltatót, amelyik értékesít, számláz, ügyfélkapcsolatokat menedzsel, ezek többnyire önkormányzati cégek. A termelői oldal legnagyobb vállalatai pedig az MVM, az Alteo, az E.On, a Veolia, illetve a Greenergy, amelyre írásunkban erősebben fókuszálunk. A 2002-ben alapított, magyar tulajdonban lévő energiaipari vállalat decentralizált energiatermelésben utazik, fő területe a gázmotoros kombinált hő- és villamosenergia-erőművek (CHP) üzemeltetése. Emellett egyre bővülő megújulóportfóliója is van (naperőművek, szélerőművek, biomassza-fűtőművek, villamosenergia-tárolók). Az utóbbi időben pedig sorra szerzi a pozíciókat a városi távhőpiacon, kiszorítva egy másik, korábban biztos hídfőállásokkal bíró, politikai vonalon felfutott kört.

A háború színterei

Cikkünket nem véletlenül harangoztuk be úgy, hogy a távhőpiacon háború zajlik, ennek ugyanis több jele van.

A Dunaújvárosban biztonságiak között egy erőműnél kitört harc elég nyilvánvaló példa, de a Kiskunfélegyházán nyáron kicsúcsosodott politikai botrány is lazán kapcsolódik a témához. Júliusban, miután lemondott (az azóta újraválasztott) Csányi József polgármester, az önkormányzati képviselők egy egészen döbbenetes tartalmú közleményt jelentettek meg a városvezetés luxusköltéseiről, megfigyelésekről, arroganciáról, de ebben a témában a Telexhez is több jelzés érkezett. Ezek részben arról szóltak, hogy a Csányihoz kapcsolható bizalmi kör többek között a városi távhőbizniszben is érdekeltségeket szerzett.

Végül olyan hír is terjed a piacon, hogy egy nagyobb átrendeződés várható: az állami MVM állítólag próbálja értékesíteni a saját távhőportfólióját, ami első körben nem sikerült ugyan, de a háttérbeszélgetéseink során felmerült, hogy a Veolia vevő lenne a csomagra. Igaz, azt is hallottuk, hogy az MVM portfóliója nagyon szabályozásérzékeny, mert alig van benne áramtermelő kapacitás, a kötött árú hőtermelés pedig nagy kockázat. Ha ugyanis az energiahivatal alacsony átvételi árat határoz meg, akkor nem lehet a portfólióval keresni. Az esetleges értékesítéssel kapcsolatban küldtünk kérdéseket az MVM-nek, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

De mi közük ezeknek a témáknak – a dunaújvárosi dulakodásnak, Kiskunfélegyházának, a távhőpiacnak, az egyes távhős cégeknek – egymáshoz? Mint látni fogjuk, a cikkben tárgyalt Greenergy életében a félegyházai szolgáltatás nem túl nagy jelentőségű ugyan, a hozzánk eljutó jelzések alapján az ott történteknek van egy különös, országos szinten is jellemző mintázatuk.

Ez maga a távhőháború, amelynek során a jobboldalhoz köthető üzletemberek harcolnak különböző városok piacáért. Igaz, maga a Greenergy ezt nem így látja, a cég nekünk küldött válasza szerint „mi nem tartozunk semmilyen politikai oldalhoz, attól teljesen függetlenül, piaci versenyből élünk”.

A Greenergy felfutása

Ettől függetlenül tény, hogy

a vállalkozás negyede a most lemondott kiskunfélegyházi polgármester korábbi kabinetfőnökének, dr. Dósai Bencének az érdekeltsége, és hogy a cégcsoport az utóbbi időben több városban is szerzett pozíciókat.

A politikai kötődés ismeretében Kiskunfélegyháza esetében felvethető a kérdés, hogy van-e abban összeférhetetlenség, ha egy városi köztisztviselő (maga Dósai Bence deklarálta számunkra, hogy ő magát nem politikusnak, hanem köztisztviselőnek tartja) később felbukkan a városnak értékesítő energiacég tulajdonosaként. A cikk készítése során részletesen megismertük az érintettek (a megrendelő városi cég és a piaci beszállító) álláspontját, akiknek érvei szerint a folyamattal és a felállással minden rendben van. Mindemellett a számokból az látszik, hogy Dósainak jól megy az üzlet: az Opten szerint egyik érdekeltsége,

a Gemina Zrt. nevű mikrovállalkozás tavaly 739 millió forint nyereséget realizált. Azért ez még az energiapiacon sem semmi.

Dósai Bence ugyanakkor azt mondta erről a Telexnek, hogy az eredmény nem egy év nyeresége, és nemcsak a távhőpiacról, hanem a Greenergy több üzleti év alatt felhalmozott eredménytartalékából származik. Azt mondta, ezt az összeget nem önmagában a városi távhő termelte ki, hanem a Greenergy teljes tevékenysége.

A Greenergyben amúgy nem Dósai az egyedüli tulajdonos: miután az eredeti gazdája, egy azonos nevű amerikai zöldalap kiszállt, megérkezett az építőiparból ismert KÉSZ-csoport 51 százalékkal, és Dósai mellett Dajbukát Lászlónak, a cégvezetőnek is lett 24,5 százaléka. Piaci szereplők elmondása szerint ez az összetétel úgy alakult ki, hogy alapvetően a KÉSZ és vezetője, Varga Mihály (természetesen ő nem azonos a jegybankelnökkel) tudott saját forrásból és hitelből vásárolni, de a céget vezető Dajbukát és az üzlet összehozásában, a felek összeismertetésében aktív Dósai kaptak egy-egy ösztönző tulajdonhányadot.

A Greenergybe való beszállásra vonatkozó kérdéseinkre a KÉSZ azt írta, hogy banki finanszírozás mellett saját forrásból vásároltak, de az ügylet részletei és feltételei üzleti titok tárgyát képezik.

Mindenesetre ha a két magánszemély amolyan ösztönző csomagot kapott (tehát nem azért van ekkora részesedésük, mert ennek megfelelő összeggel szálltak be a tranzakcióba), akkor ez igen gáláns lépés volt, hiszen a céginformációs rendszerből azt látjuk, hogy a Greenergy Holding Zrt. nagyon nyereséges cég. Tavaly már csoportszinten 25 milliárd forint forgalmat és 3,17 milliárd forint profitot ért el, de a közvetlen érdekeltség, a Greenergy Power is 13,6 milliárd forint forgalom mellett 1,9 milliárd forint nyereséget mutatott ki. A Greenergy Távhő ugyanakkor 5,9 milliárd forint forgalom mellett nullszaldós, enyhén mínuszos. Az érintettektől azt hallottuk, hogy bár a csoportszintű vaskos pozitív mérleg tényszerű, a mostani állapot már egy felfutás eredménye, a beszállásnál nem volt még megújulóportfólió, és a forgalom úgy az ötöde lehetett a mainak.

A félegyházi modell

De hogyan lett a Greenergy Kiskunfélegyháza egyik távhőcége, illetve hogyan szerez piacokat egyre újabb és újabb városokban? Kiskunfélegyháza városi infrastruktúracége, a Félegyházi Fejlesztési Nonprofit Kft., amelyet dr. Gyuricza Gergő vezetett és vezet ma is, 2019-ben mondta fel a korábbi szolgáltatóval, a Perkons DHŐ-vel a szerződését. Ennek a cégnek az egyik tulajdonosa Pomázi Csaba, ismert Fidesz-közeli, korábban mindenképp körön belülinek számító energetikai nagyvállalkozó volt.

Mint az Átlátszó írta róla, Pomázi Csaba és Nyerges Zsolt az első Fidesz-kormány idején az akkor állami tulajdonú Dunaferr Dunai Vasmű Zrt.-ben kezdték a pártközeli karriert, Nyerges a zrt. igazgatóság tagja, Pomázi vezérigazgató-helyettes volt a kétezres évek elején. Pomázi azóta is sok energiaprojektben, de akár ingatlanprojektekben is felbukkant, miközben bőven vannak konfliktusai, perei is. Kerestük őt is, kollégája segített eljuttatni a kérdéseinket hozzá, de végül nem kaptunk választ az érdeklődésünkre.

A Perkons DHŐ-vel történt szerződésbontás óta a távhőszolgáltatást a városban a Félegyházi Fejlesztési Nonprofit Kft. látja el, amely 100 százalékban az önkormányzat tulajdonában áll. Kiskunfélegyháza tehát közösségi kézbe vette a távhőszolgáltatást, de ehhez szüksége volt a Perkons DHŐ tulajdonában levő berendezésekre (gázmotor- és villamoscsatlakozási pont), mert azok nélkül nem tudta volna biztosítani a stabil hőellátást. Az eszközök átvételét az áramszolgáltató és a MEKH engedélyezte is, csakhogy ezek után nem sokkal a Félegyházi Fejlesztési Nonprofit Kft. bevonta a Greenergy cégcsoportot maga mellé a szolgáltatásba: ők a saját gázmotorjukkal termelnek hőt.

Gyuricza Gergő, a Félegyházi Fejlesztési Nonprofit Kft. vezetője erről azt mondta a Telexnek, hogy versenyeztetési eljárást folytattak le a Greenergy Power Kft. bevétele előtt az üzletbe. Kérdeztük a cégvezetőt arról is, hogy nem tartja-e problematikusnak, hogy a város korábbi kabinetfőnöke egyszer csak a városnak szolgáltató cég jelentős tulajdonosaként bukkant fel. Erre azt a választ kaptuk, hogy Dósai Bence semmilyen módon nem vett részt ezen szerződések megkötésében. „Összeférhetetlenséget sosem tapasztaltam, természetesen a tulajdonos önkormányzattal és a polgármesterrel valamennyi szerződést előzetesen egyeztettem” – közölte Gyuricza hozzátéve, hogy kizárólag akkor vesznek át hőenergiát a gázmotorból, ha a távhőszolgáltatáshoz plusz hőenergia szükséges. A hőárat pedig nem a felek állapítják meg, hanem a vonatkozó rendelet.

A Greenergy is válaszolt a kérdéseinkre, levelükben leírták, hogy pályázat révén jutottak a megbízáshoz és részletezték, hogy a településen közel egymilliárd forintos beruházással gázmotoros kiserőművet és akkumulátoros energiatárolót létesítettek. „A hőértékesítésből származó árbevétel marginális – 100-200 millió forint évente –, miközben a cégcsoport konszolidált árbevétele tavaly közel 25 milliárd forint volt” – közölték.

Természetesen azt azért senki nem gondolja a piacon, hogy ez a cég puszta szívjóságból fejleszt, lép be a városi távhőszolgáltatásba. Lehetséges, hogy – mint azt feljebb számokkal alá is támasztottuk – az áramtermelésben van a nagyobb jövedelem, de a villamosenergia-termelés és a hőtermelés lehetősége ezen a piacon együtt jár, így aztán végső soron egy olyan cégnek, ami képes kombinálni a kettőt, nagyon is megéri minél több helyen megjelenni.

Elkezdett terjedni

Ennek megfelelően a félegyházi modell aztán más városokban, például Nagykőrösön is megjelent: az ottani képviselő-testületet 2020. szeptemberi határozatában utasította a városi céget, a KÖVA-KOM Nonprofit Zrt.-t, hogy a Perkons DHŐ-vel ne hosszabbítsa meg a szerződéseit, hanem vegye át a hőtermeléshez szükséges eszközöket. A felállás tehát ugyanaz, mint Kiskunfélegyházán, a KÖVA-KOM kizárólagos távhőszolgáltató lett Nagykőrösön, de egyben távhőtermelő is, a kazánokat ő üzemelteti. Greenergy aztán ebben a városban is megjelent, egy gázmotorral termel és hőenergiát ad át.

De valami hasonló történik Dunaújvárosban, Magyarország egyik legnagyobb távhőpiacán is. A jobbikos vezetésű városban eleve folyamatosak voltak a viták a Pomázi-érdekeltségek és a város között, így a Greenergy ismét piacszerzési lehetőséget látott. Az energiahivatal itt a Dunaújváros által alapított és tulajdonolt DVG Zrt.-t nevezte ki távhőtermelőnek, engedélyt adott arra, hogy a telephelyek kazántermeléséhez szükséges eszközök a DVG tulajdonába kerüljenek. Leírva egyszerű, megvalósítani már kevésbé volt az: már az átvételkor dulakodás történt, majd 2025 májusában sor került a bevezetőben említett incidensre. A dunaújvárosi telephelyek tulajdonjoga továbbra is vitatott, ami nyilván nem javít Dunaújváros távhőellátásának biztonságán.

A Perkons DHŐ–Greenergy-váltás körülményeit vizsgálva jól látszik, hogy Dunaújvárosban is a Greenergy számlázhatott mindenféle energetikai munkáért, és a városi dokumentumokból kiderül: a kiskunfélegyházi kör nagyon aktív lehetett ebben a történetben. Említettük, hogy a kiskunfélegyházi városi cég vezetője dr. Gyuricza Gergő. A dunaújvárosi önkormányzat nyilvános szerződései alapján az ő egyszemélyes cége, a GYURNRGY Kft. több tízmilliós összeget vett fel Dunaújvárostól a távhőszolgáltatással kapcsolatos tanácsadásért.

Kérdeztük erről is Gyuriczát, aki válaszában leírta: a dunaújvárosi munka gyakorlatilag a teljes távhőszolgáltatói rendszer (számlázás, szabályzatok, HR, műszaki, pénzügyi, gazdasági struktúra, adatszolgáltatások és így tovább) felépítésére és folyamatos javításáról szólt. A cégvezető azt írta, 7-8 év alatt felhalmozott szaktudására „nagyon terhelt szituációban lett szükség”, de sikerült is megoldani, hogy a szolgáltatóváltás az ellátás kimaradása nélkül megtörténjen. „A feladatellátás teljesen összeegyeztethető a munkámmal, semmilyen összeférhetetlenség nem áll fenn, a félegyházi cégvezetői és a dunaújvárosi tanácsadói tevékenységem között semmilyen összefüggés nincs, erről a tevékenységemről a város jegyzőjét tájékoztattam. Természetesen ezt a munkát nem egyedül végzem, számos alvállalkozót vontam be a feladat ellátásába” – közölte.

Dósai Bence a Telexnek azt mondta, a dunaújvárosi projekt nagyon erősen ráfizetéses a Greenergynek, mert úgy kell hőt termelnie, hogy nem feltétlenül tudta megszerezni a korábban kialakított gázmotorokat vagy a csatlakozási pontokat. Leegyszerűsítve: fejlesztenie kell és távhőt kell szolgáltatnia, de a jobb profitot ígérő villamosenergia-termeléssel akadályokba ütközik.

Ilyen viták vannak tehát egy-egy város távhőpiacáért. Ahogy egyik forrásunk mondta, Magyarországon nagyban és kicsiben sajnos sok hasonló folyamat van, olyan ez, mint a fraktál, vagyis ugyanaz a mintázat jelenik meg kicsiben, mint nagyban. Lehet, hogy egy kisebb párt kongresszusa előtt azon vesznek össze a képviselők, hogy kitől rendeljék a szendvicseket, míg egy nagyobb esetén azon, hogy ki legyen a 10 milliárdos kommunikációs tanácsadó, de minden megbízásért, üzletért élet-halál harc alakulhat ki, akár még ugyanazon politikai oldal bizalmasai között is.

Frissítés: Cikkünk megjelenése után kaptuk a hírt, hogy időközben Gyuricza Gergő már lemondott a Félegyházi Fejlesztési Nonprofit Kft. vezetéséről.