Az otthonfelújításba ömlő százmilliárdok épp csak azokat nem segítik, akiket kéne
Az energiaszegénység kezelése elméletben EU-s kötelezettség, de a témával akkor is foglalkozni kellene, ha nem lenne kötelező: egyszerűen azért, mert több százezer háztartás lakói élnek rossz energiahatékonyságú, rossz minőségű épületekben, mondta Koritár Zsuzsanna, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai szakértője a szervezet energiaszegénységről szóló szerdai sajtóeseményén. Az eseményen Koritár a szervezet egyik projektje, a Falusi LakHatás eredményeit mutatta be, amivel a leginkább rászoruló háztartásokat abban segítik, hogy részt tudjanak venni a falusi csok támogatásban.
A lakossági energiafelhasználás Európában az egyik legnagyobb forrása az üvegházhatású gázok kibocsátásának. A helyzet Magyarországon sem fest jól: a régi fűtési rendszerek, a rossz szigetelések miatt itthon a lakóépületek nagy része nagyon elavult energetikai szempontból. Ezeknek az épületeknek a felújítása nemcsak fenntarthatósági szempontból lenne létfontosságú, hanem a megfizethető és jó minőségű lakhatás miatt is. Ennek ellenére a folyamatok nem abba az irányba mutatnak, hogy az állam áldozna ezekre a célokra.
Az EU Energiahatékonysági Irányelve előírja, hogy a tagállamoknak arányos mértékű energiamegtakarítást kell elérniük a rászoruló háztartások körében is. A magyar Energiahatékonysági törvény eredetileg ennek megfelelt: „Az Energia-megtakarítási Kötelezettségi Rendszer bevételeit elsősorban a rászoruló, enerigaszegény energiahatékonysági beruházásaira kellett fordítani.” Többszöri módosítás után azonban a jogszabály ma így hangzik: „Az energiahatékonysági járulékból származó bevételeket támogatandó háztartások vagy közintézményi épületek energiahatékonyságát javító intézkedések finanszírozására kell felhasználni.” Ez a szövegváltozás gyakorlatilag megszüntette az egyetlen erős, jogilag rögzített céltartalékot a zöld átmeneti csomagban. A források így könnyen átirányíthatók látványosabb, politikailag hálásabb (és a kormányközeli gazdasági érdekcsoportoknak előnyösebb) középület-felújításokra, miközben a legrosszabb állapotú lakások és a lakhatási szegénységben élők továbbra sem jutnak támogatáshoz.
A Habitat for Humanity Magyarország 2025-ös Lakhatási jelentésének egyik legfontosabb megállapítása szerint pedig még ha költ is az állam ilyen célokra, a felújításokban épp azok nem tudnak részt venni, akiknek a leginkább szükségük lenne rá: az energiaszegénység leginkább az alacsony jövedelműeket fenyegeti, de nincsen olyan állami program, ami őket célozná. Segítség nélkül viszont ennek a rétegnek szinte elérhetetlen messzeségben van egy potenciális felújítás.
Az állam az elmúlt években nem sok hajlandóságot mutatott az energiaszegénységet célzó programokra. 2020 és 2024 között közel 3000 milliárd forint ment el lakhatással kapcsolatos támogatásokra, a nagy részük viszont a lakásvásárlást segítette, nem a lakhatási körülmények javítását. Utóbbira példa a 2021-ben és 2022-ben működő Otthonfelújítási Támogatás, a falusi csok és az EU-s pénzekből finanszírozott energetikai korszerűsítési programok, ezekre nagyjából 1000 milliárd forintot költött az állam, viszont egy sem volt szociálisan célzott. Azaz hiába költött sokat az állam a programokra, azok szinte egyáltalán nem érték el az alacsonyabb jövedelmű, vagy kifejezetten az energiaszegénységben érintett háztartásokat, állapította meg a Habitat.
Az energiaszegénységnek – az EU-s definíció szerint – a háztartások alacsony jövedelme, az energia magas ára és a lakások rossz energiahatékonysága a főbb jellemzői, így a támogatási program jogosultsági kritériumait is ezekhez a tényezőkhöz kellene kötni Koritár szerint. Magyarországon nincs hivatalos definíció az energiaszegénységre, de a Habitat for Humanity becslései alapján körülbelül a lakosság 8–10 százalékát érinti a probléma, ami több százezer háztartást jelent. Ezek elsősorban vidéki, kisebb településeken, rossz energiahatékonyságú családi házban élő, fatüzelést vagy egyedi helyiségfűtésű gázkonvektort használó, alacsony jövedelmű háztartások.
Rengeteg a kirekesztő feltétel
A Habitat for Humanity megvizsgálta a támogatási programok hozzáférhetőségét. Koritár szerint egy-egy programnál a jogosultsági kritériumok döntik el, hogy mennyire elérhetőek vagy kirekesztőek: a szervezet tapasztalata az, hogy azok az állami támogatások, amik elméletben az alacsony jövedelmű háztartásokat is megcélozzák, feltételrendszerük miatt a gyakorlatban egyáltalán nem hozzáférhetőek. A falusi csoknál négy kiszorító tényezőt találtak:
- utófinanszírozás: a felújítási munkákat előbb el kell végezni, az állami finanszírozás csak ezután jön;
- szigorú, az energiaszegénység szempontjából nem indokolt jogosultsági feltételek: például gyerekek számának előírása, 2 év folyamatos tb-jogviszony, közfoglalkoztatottak kizárása;
- szigorú feltételek az ingatlanra: például az ingatlan méretére vonatkozó korlátok (2 gyereknél minimum 80, 3-nál minimum 90 négyzetméter); szülő lehet tulajdonos, de nagyszülő nem; földhivatali, közműbekötési előírások;
- bonyolult adminisztráció: 10 oldalas banki ellenőrzőlista, 14 oldalas kérelem, „kötelező” digitális készségek, idő és segítő kapcsolatok kellenek a folyamathoz.
A Habitat for Humanity szerint hasonló feltételek fordultak elő a többi állami támogatásnál is, ami komoly akadályt gördít azok elé, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra. Koritár szerint bizonyos támogatásoknál persze lehet feltétel, hogy mondjuk a gyerekes háztartásokat célozzák, ő azokat a kritériumokat sorolja fel kiszorító feltételként, amik egy energiaszegénységet célzó programban azok lennének.
A Habitat 2021-ben indult programja, a Falusi LakHatás ezeket az akadályokat próbálja elmozdítani: az Erste Bankkal közösen egy „egyablakos támogatói modellt” hoztak létre, ami végigkíséri a háztartásokat a falusi csok igénylésének teljes folyamatán (a modell lényege, hogy az ingatlantulajdonos teljes körű tanácsadást kérhet egy erre képzett szakembertől). Azaz ha valaki úgy dönt, hogy falusi csokot igényelne, a Habitat teamje segít a tájékozódásban, a jogosultság ellenőrzésében, a támogatási kérelem beadásában és a kivitelezés megszervezésében.
A program elején azt feltételezték, hogy a támogatásból leginkább az utófinanszírozás szorítja ki az embereket, de a program előrehaladásával látták, hogy sok családnak nehézséget okoznak az adminisztrációval vagy a felújítási munkákkal kapcsolatos kérdések. „Ez a program nem úgy indult, hogy mi most egy egyablakos modellt akarunk megvalósítani, először csak az önerőt szerettük volna biztosítani. Később viszont azt vettük észre, hogy még a pénzügyi támogatás sem elég ahhoz, hogy sok háztartás részt tudjon venni a támogatásban” – mondta a szakértő.
A modelljük így most három részből áll:
- előfinanszírozzák a munkákat, azaz a Habitat megelőlegezi a költségeket;
- mentorálással segítik a pályázókat a banki ügyintézésben, papírmunkában, a felújítással kapcsolatos döntésekben, elszámolás intézésében;
- segítenek a megbízható kivitelezők kiválasztásában, hogy a támogatás végeredménye tényleg tartós javulás legyen.
Idén szeptember végéig összesen 86 családot vontak be a programba, 28 háztartásban már megvolt a felújítás (összesen 163 millió forint értékben), elsősorban Nógrád megyében. A szervezet szerint fontos szempont, hogy a szerepük egyben garanciát is jelent: nemcsak azoknak, akik a segítségükkel újítják fel a lakásukat, házukat, de a garantált kifizetés miatt a kivitelezőknek, az elszámoltathatóság biztosítása miatt pedig az államnak is.
Koritár azt mondta, a programjuk legfontosabb tapasztalata, hogy kulcsfontosságú a személyes támogatás. A rászoruló háztartásoknak nem elég, ha papíron jogosultak a támogatásra, végig kell őket kísérni a teljes folyamaton. Szerinte nagyon fontos a bizalom megteremtése is: „Ezek az emberek nem szoktak hozzá ahhoz, hogy olyan segítséget kapjanak, ami számukra nem jelent konkrét pénzügyi vagy másfajta erőforrást. Nehéz a bizalmat kialakítani és elhitetni, hogy ez a program tényleg őket segíti. Ezt nem lehet távkommunikációval, Facebook-hirdetésekkel helyettesíteni, személyhez kötött bizalmat kell kialakítani.” Országos szinten is új szemléletre lenne szükség, szociálisan célzott feltételrendszerrel, előfinanszírozási lehetőségekkel, egyszerű ügyintézéssel és helyi szinten is működő támogatói hálózattal.
Mivel a falusi csok nem az energiaszegénységet célozza, nem kellett energetikai tanúsítványt kiállítani a program végén, de az utólag készített interjúik alapján a felújításnak köszönhetően sok esetben jelentősen lecsökkent például a tüzelőanyag-felhasználás. Koritár szerint a családoknak sok esetben már voltak elképzeléseik, hogy milyen felújításokat szeretnének elvégezni, de a Habitat szakértői is próbálták terelni őket abban, hogy mire lenne érdemes odafigyelni (például beázó tető).
A Habitat költségei főleg a koordinátori és mentori munkát, illetve az egyéb munkatársaik koordinációját fedték: a 2024-es adatok alapján 10 háztartás esetében nagyjából 17,5 millió forint volt a program működtetése, azaz családonként 1,75 millió forint. A családokra körülbelül 113 millió forint támogatás jutott összesen, azaz az egyablakos modell működtetése nagyjából a támogatás 15 százaléka. A Habitat becslései szerint 15 háztartással már 11,6 százalékra csökkenne ez az arány, 40 családdal számolva pedig akár 10 százalék alá is le lehetne vinni. „Fontos viszont, hogy ez a program nem pénzügyileg térül meg, hanem társadalmi, egészségügyi, környezeti, klímavédelmi, energiafüggetlenségi, levegőminőségi, munkaerőpiaci szempontból.”
100 ezer lakás mélyfelújítására lenne szükség évente
Fenntarthatósági szempontból tényleg nem mindegy, hogy milyen állapotban vannak a hazai lakóépületek: az Egyensúly Intézet 2022-es tanulmánya alapján évente 100 ezer lakás mélyfelújítására lenne szükség ahhoz, hogy Magyarország 2050-re elérje a klímasemlegességet. (A tanulmány írásakor évente 4-5 ezer lakás esett át mélyfelújításon.) Ehhez elengedhetetlen lenne a teljes lakásállomány felmérése, illetve az, hogy egyértelmű legyen, milyen felújítási sorrendben kéne nekilátni a munkának, például az alacsony energiahatékonyságú Kádár-kockákkal vagy a legköltséghatékonyabban felújítható panelekkel lehetne elkezdeni a felújításokat.
A Habitat for Humanity szakértőihez hasonlóan az Egyensúly Intézet szakértői is úgy látják, hogy az információhiány és a bürokrácia már önmagában is megnehezíti a felújításokat: az embereknek ma „túl nehéz kideríteniük, milyen támogatási és kedvezményes hitelezési konstrukciók léteznek, illetve a felújítások szakmai tartalmában és árazásában is gyakran támpont nélkül maradunk”.
