Tavaly november végén egy kérdésben furcsa módon közös nevezőre jutott a Jobbik, a DK és a Mi Hazánk a parlamentben: mindhárom párt egy, az Európai Unió Bírósága (EUB) által hozott ítélet azonnali végrehajtását követelte, ami szerintük a devizahiteles szerződések megsemmisítésével járna. Az általuk említett ítéletet tavaly áprilisban hozta meg a luxemburgi székhelyű bíróság, és alaposan felkavarta az állóvizet a devizahitelesek ügyében.
A devizás ügyvédek egy része akkor fordulópontnak nevezte a döntést, és úgy értelmezte, hogy az EUB tisztán és világosan kimondta a devizahiteles szerződések érvénytelenségét, míg a Kúria úgy gondolta, hogy az érvénytelenség csak a szerződések egy kisebb csoportjára vonatkozik. Az EUB ítélete után több hír is érkezett az adósoknak kedvező perekről:
- júniusban első fokon a bíróság a hiányos tájékoztatás miatt érvénytelennek nyilvánította egy inárcsi nő 2008-ban kötött, 7 millió forintos devizahiteles szerződését, ami miatt 6,4 millió forint járt neki vissza az MBH Banktól;
- egy adós szeptemberben nyert másodfokon az Argenta Faktor Zrt.-vel szemben. Érvénytelennek mondták ki a cég jogelődjével, az Erste Lízing Autófinanszírozási Részvénytársasággal 2005-ben kötött szerződését;
- októberben első fokon 40 millió forint járt vissza egy gyulai családnak, miután érvénytelen lett az UniCredittel 2007-ben kötött devizahitel-szerződése;
- egy elsőfokú, decemberi ítélet érvénytelennek mondta ki egy adós Merkantil Bankkal kötött 2006-os devizás autóhitel-szerződését, ami miatt már a pénzintézet tartozik az ügyfélnek.
A pozitív hírek ellenére azonban továbbra sem egyszerű a legtöbb devizahiteles helyzete, és jelentős kockázatokat rejthet, ha egy adós meggondolatlanul vág bele a bankkal való pereskedésbe. A devizahitelek körüli vita bonyolultságát adja, hogy a szerződések érvénytelensége részben az EU fogyasztóvédelmi irányelveiből következik, és a bírók a devizás ügyekben születő ítéleteiket gyakran a Kúria korábbi döntéseire alapozzák, ami rengeteget változott az elmúlt évtizedben.
A tavaly óta ismét nagy figyelmet kapó devizahiteles hírek középpontjában az Európai Unió Bíróságának 2025 áprilisában hozott ítélete áll, aminél egy 2007-re visszanyúló ügyben döntött a testület. Két magánszemély, monogramjuk szerint Z. H. és K. N. egy svájcifrank-alapú lízingszerződést kötött az AxFina nevű céggel egy autó megvásárlására, egy idő után azonban nem fizették a tőlük követelt összegeket, ezért az AxFina 2013-ban felmondta a lízingszerződést, majd pert indított ellenük. Az ügy éveken keresztül pattogott a magyar bíróságok között, míg végül 2023-ban az Európai Unió Bírósága előtt kötött ki. Ott tavaly áprilisban kimondták, hogy a szerződést semmisnek kell tekinteni, Z. H. és K. N. pedig egy fillérrel sem tartozik többel a cégnek, mint amennyit annak idején az autó megvásárlására kaptak.
Az ítéletet a sajtó is felkapta, miután Marczingós László, a két adós képviselője nyilatkozott a Klubrádiónak, majd a 24.hu-nak azt mondta: az ő értelmezése szerint az ítélet alapján minden devizahiteles szerződés érvénytelen. A szerződések érvénytelenítésének az a következménye, hogy az adósok csak a kapott tőkével tartoznak a banknak, az afelett kifizetett összegek pedig visszajárnak nekik. Szerinte ennek lehetősége az ítélettel olyanok előtt is megnyílt, akik korábban jogerősen elvesztették a devizahiteles ügyükben indult perüket. Sokan Marczingóshoz hasonlóan értelmezték az ítéletet, így a korábban említett ellenzéki pártok, és devizahiteles ügyvédek is.
Mielőtt továbbmennénk, és elmélyednénk a különböző értelmezésekben, fontos tisztázni, hogy miért is merülhet fel egyáltalán, hogy érvénytelen legyen egy devizahitel-szerződés. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában két, devizahiteleseket képviselő ügyvéd, Bihari Krisztina és Szepesházi Péter korábbi bíró volt segítségünkre.
Miután a kétezres évek végén beütött a devizahitel-válság, egyre több adós fordult bírósághoz, az ügyek pedig szépen lassan megmutatták, hogy mégiscsak lehet fogást találni a devizahiteles szerződéseken – részben az Európai Unió fogyasztóvédelmi irányelveinek köszönhetően. Időközben felmerült ugyanis, hogy tisztességtelenek voltak a devizahiteles szerződések egyes feltételei. Nemcsak az volt kérdés ugyanakkor, hogy melyek lehettek ezek a feltételek, hanem az is, hogy mit kezdjenek velük, miután tisztességtelennek találta őket a bíróság.
Ha egy magyar bíró, vagy éppen a Kúria nem biztos abban, hogy egy adott ügyben miképp kell értelmezni az Európai Unió irányelveit, az Európai Unió Bíróságához fordulhat iránymutatásért. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a bíróság feltesz egy vagy több kérdést az EUB-nak, amire aztán a luxemburgi székhelyű testület hosszú mérlegelés után egy részletes ítéletben válaszol. Ebből következik az is, hogy az EUB döntésének nem lesznek konkrét nyertesei és vesztesei, sőt annak közvetlenül az ügy szereplőire sincs következménye. Az EUB csak iránymutatást ad az őt kérdező nemzeti bíróságnak. Valójában persze a magyar bíróságok, és a Kúria ezután kötelesek az EUB ítéletével teljes összhangban dönteni, de mégiscsak egy köztes lépcsőt jelentenek a magyar bíróságok és az EUB döntése között, aminek még fontos szerepe lesz a későbbiekben.
A devizahitel-válság kirobbanása után sok adós fordult a bírósághoz, és a Kúria döntései, valamint az EUB, és a magyar bíróságok közötti sokévnyi kérdezz-felelek végül két olyan lényeges tisztességtelen feltételt rajzoltak ki a devizahiteles szerződésekben, amik az egész ügyletet érvényteleníthetik.
Ez a kettő az árfolyamkockázatról való hiányos tájékoztatás, és az árfolyamrés alkalmazása. Míg az előbbi csak a devizahiteles szerződések egy kisebb csoportját érinti, az utóbbi szinte mindegyiket.
Kezdjük az előbbivel: a devizahiteles szerződésekkel kapcsolatban felmerült, hogy a bankok nem tájékoztatták az ügyfeleiket megfelelően arról, milyen pénzügyi kockázatot vállalnak azzal, ha egy idegen devizában veszik fel a hitelüket. Az EUB egy román ügyben már 2017-ben kimondta, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás minősülhet tisztességtelennek, és arra is adott iránymutatást a nemzeti bíróságoknak, hogy miként tudják ezt megállapítani.
A magyar bíróságok már korábban is kimondták, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelen, ami miatt pénz jár vissza az adósnak. A korábbi gyakorlat szerint azonban a bíróságok a tisztességtelen pontokat tisztességesekre cserélték, ebből pedig olyan ítéletek születtek, amelyek az adóst a tartozása egy része alól felmentették, de a másik felét továbbra is fizetnie kellett. Bihari Krisztina szerint a magyar bírói döntések az évek során puhultak, 2020–2021 óta például a bíróságok a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatással rendelkező szerződéseknél olyan ítéleteket hoztak, ahol 20–80 arányban megosztották az árfolyam-emelkedésből adódó költségeket az adós és a bank között. A kamatot és az egyéb költségeket azonban továbbra is fizetnie kellett az adósnak.
A Kúrián kérdés maradt ugyanakkor, hogy megfelelő-e az a bírói gyakorlat, ami utólagosan teszi érvényessé a szerződéseket.
Ha pedig nem, mit kezdjenek azokkal az ügyletekkel, ahol hiányosnak ítélték a tájékoztatást. Miután a Kúria elé került egy ilyen ügy, a testület 2023-ban azt az Európai Unió Bíróságára vitte, ahol az árfolyamkockázati tájékoztatással kapcsolatos kérdéseit is feltette. Utóbbira végül az EUB 2025. áprilisi ítélete szolgált válaszul, amiben kimondták, hogy az eléjük vitt ügyben a tisztességtelen feltétel az egész szerződést érvénytelenítette, ezért a tőkén felül minden visszajár az adósnak.
A Kúria ez alapján aztán tavaly júliusban egy jogegységi határozatot hozott. Ezek lényege, hogy egységesítsék a magyar bírói gyakorlatot, jelen esetben azt mondta ki a Kúria, hogy miképp kell alkalmazniuk a magyar bíróságoknak az EUB áprilisi ítéletét. A jogegységi határozatban kimondták, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatást nem helyettesíthetik más pontokkal a bíróságok, így annak tisztességtelensége miatt az egész szerződés érvénytelen. A bíróságoknak egy olyan állapotot kell visszaállítaniuk, mintha az ügyfél nem is kötött volna szerződést, vagyis a korábbi, a költségeket elosztó bírósági megoldással ellentétben jóval több pénz kell hogy visszajárjon az adósnak.
„Ez egy teljesen egyszerű elszámolási metodika: mennyit kapott kölcsön az ügyfél. Ha még tartozik, a tőkét ki kell fizetni, ha már nem tartozik és túlfizette, a bankot marasztalják a túlfizetés visszafizetésére annak késedelmi kamataival együtt” – foglalta össze az új elszámolási módszert Bihari Krisztina. A két devizás ügyvéd szerint azonban a Kúria tavaly áprilisi döntése miatt
önmagában nem lett több ügy nyerhető a bíróságon, egyszerűen több pénzt kaphatnak az adósok az egyébként nyerhető ügyekben.
Aki tehát nyer, annak az EUB áprilisi ítélete óta jelentősen több pénzt ítél meg a bíróság. „Felmentünk másodfokra egy üggyel, ami úgy indult, hogy az ügyfelem tízmillió forinttal tartozott a banknak. Mire befejeztük, már a bank tartozott 1,2 millióval” – mesélte az egyik, az EUB-döntés után kapott ítéletét Bihari.
De tényleg lehet a hiányos tájékoztatás miatt pert nyerni?
Tavaly októberben a Budapesti Törvényszék arról hozott ítéletet, hogy egy devizahiteles ügyben a teljes tőkén felüli rész visszajár egy gyulai családnak, azaz 40 millió forint, miután hiányosnak ítélték a devizás lakáshitelük árfolyamkockázati tájékoztatását. Ezután Marczingós László arról beszélt az ATV-ben, hogy lényegében „a Kúria és az állam elengedte az autós ügyeket, illetőleg elengedett bizonyos bankokat, akik nem tudnak védekezni már”. Elsőre furcsának hangozhat, hogy miként tudja az állam elengedni egyes pénzintézetek kezét, pedig a Kúria precedensértékű határozatain keresztül valóban valami hasonló történik az általunk kérdezett devizahiteles ügyvédek szerint.
Magyarországon 2020 óta él a korlátozott precedensrendszer a bíróságokon, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Kúria precedensértékű döntései a bíróságok által is követendők az egy kaptafára épülő ügyekben (vagy amennyiben mégsem követi azt a bíró, alaposan meg kell indokolnia, hogy miért nem tette). Az évek során gyakran kerültek devizahiteles ügyek a Kúria elé, ahol ha úgy ítélték meg, hogy az adott bank nem hangsúlyozta eléggé a devizahitel kockázatait, elkaszálták az árfolyamkockázati tájékoztatást.
Mivel Bihari Krisztina szerint a különböző bankok házon belül általában mindegyik devizahitelesnél ugyanazt az árfolyamkockázati tájékoztatást alkalmazták, a Kúriának csak egy adós szerződésénél kellett kimondania, hogy formailag hiányos volt a tájékoztatás. És ha ez megtörténik, azt utána a bíróknak muszáj figyelembe venniük az adott pénzintézet devizahiteles szerződéséről szóló ítélethozatalnál.
„Ha az egyik pénzintézetnek a szerződéséről azt mondták ki, hogy érvénytelen, az így is marad” – mondta Bihari a Telexnek.
Hozzátette ugyanakkor, hogy az nincs kigyűjtve a Kúria honlapján, melyik árfolyamkockázati tájékoztatás lesz érvényes és melyik érvénytelen. Mivel azonban a hitelezők általában ugyanazokat a tájékoztatókat íratták alá az ügyfeleikkel, az ügyvédek a Kúria anonimizált ítéletéből is ki tudják olvasni, melyik pénzintézetekre vonatkozik a döntés.
Bihari szerint gyakran apró különbségek számítottak a különböző pénzintézetek tájékoztatásában, például a minőségjelzők, hogy jelentősen vagy korlátlanul emelkedhet a törlesztő a megfogalmazás alapján. „Van, ami nem elég figyelemfelhívó, nem figyelmeztet eléggé a veszélyekre” – mondta az érvénytelen tájékoztatókról Szepesházi Péter. Az ügyvéd ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az autós devizahiteleket nyújtó pénzintézetek között olyan is akad, ami ellen lehet ugyan nyerni, de a cég tájékoztatója még nem jutott el a Kúriára, vagyis nincs precedensértékű döntés a szerződéseik érvénytelenségéről. Az ügyvéd szerint itt az okozza a fennakadást, hogy az adósok követelése nem mindig éri el a polgári perrendtartásról szóló törvény ötmilliós értékhatárát, ami miatt nem kerülhetnek a Kúria elé ezek az ügyek.
Ezek alapján összességében Bihari úgy gondolja, hogy „jól behatárolható, hogy mit lehet nyerni és mit nem”. A két devizahiteles ügyvéd arról beszélt, hogy a lakáshitelek esetében
az adósok által nyerhető csoportba tartozik az időközben az MBH-ba olvadt Budapest Bank és Allianz Bank, valamint valamennyi korábbi takarékszövetkezet, de a CIB, az UniCredit, a Raiffeisen, a már megszűnt Aegon Hitel, a Sberbank és több korábbi kisebb bank ügye is.
Az autós devizahiteleknél az ügyvédek elmondása alapján gyakrabban mondta ki a bíróság, hogy nem volt megfelelő az árfolyamkockázati tájékoztatás, ezért a legtöbb bank ellen már nyerhetők a perek ebben a kategóriában. A két devizahiteles ügyvéd szerint itt kivételt jelent például a megfelelő árfolyamkockázati tájékoztatással rendelkező Budapest Autó, de Szepesházi a Santander magyar leányvállalatának korábbi autóhiteleit is idesorolta. Az ügyvéd szerint a devizás autóhiteleknél már az ügyek több mint fele nyerhető lenne, de sok esetben ezek a rövidebb lejáratú szerződések már olyan régen lezárultak, hogy aki perre akart menni, annak egy évtizeddel ezelőtt el kellett indulnia. És mivel akkoriban még más volt a bírói gyakorlat, általában a hitelezők nyertek az adósokkal szemben.
Szepesházi Péter arról beszélt, hogy „nincs apelláta” azoknál az adósoknál, akik amiatt jártak rosszul, mert a korábbi, 2019 előtti gyakorlat alapján olyan ügyekben vesztettek, amik azóta az EUB és a Kúria döntései miatt már nyerhetővé váltak – emiatt nem íródik automatikusan felül a döntés. Bihari Krisztina elmondta, hogy az ítélkezés megváltozásával jobb helyzetbe kerülő adósok kártérítésért perelhetnek, de azt a pénzintézet helyett a bíróságokkal szemben kell kezdeményezni. Ilyen esetben ugyanis azt kell bizonyítania az adósnak, hogy a korábbi ítéletben az EU-irányelvekkel ellentétes döntés született, még akkor is, ha a bíróság valójában csak a Kúria ítélkezését követte.
„Nem annyira egyszerű egy ilyen ügy, és nem annyira fekete-fehér” – mondta Bihari Krisztina a devizahiteles perekről. Az ügyvéd szerint ugyanis még a Kúria precedensértékű határozataiból se vonható le egyértelműen, hogy a bíróság nekünk fog igazat adni, minden eset egyedi, és gyakori például, hogy a kölcsönbeadó időközben megszűnt vagy eladta már a követelést. A bankkal szemben leadott keresetnek formailag is meg kell felelnie, aminél külön kihívást jelentenek az ehhez hasonló, komplex helyzetek.
Nagy pofonba futhat bele az adós, aki nem volt elég körültekintő, hiszen pervesztességnél az első- és másodfokon, valamint gyakran a Kúrián lefolytatott eljárás díja mellett a bank ügyvédi költségeit is neki kell megfizetnie. Bihari szerint mindez a tízmillió forintot is meghaladhatja.
Éppen ezért az ügyvéd azt javasolja, hogy mindenki olyan jogi képviselőt keressen magának, aki foglalkozott már devizahiteles perekkel. Bihari szerint az a legjobb, ha az ügyfél el is kér egy ítéletet az ügyvédtől, ami bizonyítja, hogy nyert már korábban devizahiteles pert a bíróságon.
Szepesházi Péter hozzátette, hogy az elmúlt időben a rossz megfogalmazás mellett egy másik gond is felmerült egyes esetekben a bankok árfolyamkockázati tájékoztatásával, amivel az egyébként nyerhetetlennek mondott pénzintézetek ellen is érhet el sikereket az adós. Előfordulhat ugyanis, hogy az adósnak nem állt elég idő rendelkezésére, hogy elolvassa és értelmezze az árfolyamkockázati tájékoztatást. „De azért ez is viszonylag nehéz út” – tette hozzá. Az ügyvéd szerint ez csak azokra az árfolyamkockázati tájékoztatókra vonatkozhat, amiket a szerződésekkel egy napon írtak alá az ügyfelek. Ezekben az esetekben azonban már korábban kimondta a Kúria, hogy a nem sürgetés bizonyítási terhe a bankon van, így nekik kell bizonyítaniuk, hogy nem sürgették az ügyfeleket, akik akár haza is vihették volna átolvasni a szerződést. Az ügyvéd azonban kiemelte, hogy ezekben az ügyekben nem lehet biztosra mondani a pernyertességet.
Szepesházi szerint mivel a legnagyobb bankoknál a Kúria döntései alapján továbbra is rendben van az árfolyamkockázati tájékoztatás, valójában csak az adósok kis részének jelentett segítséget a tavalyi rendezés. Az ő csoportjukat azonban tovább szűkíti, hogy a magyar jogszabályok szerint öt év a követelések általános elévülési ideje, vagyis addig van lehetősége az adósnak, hogy jogi útra terelje a devizás ügyét. Jelenleg sem egyértelmű ugyanakkor, hogy mikortól is kezdődik az ötéves visszaszámlálás – ezzel később még foglalkozunk.
Fidesz ex machina
Az árfolyamkockázati tájékoztatásnál több a kérdés a szerződésekben korábban alkalmazott, úgynevezett árfolyamrés körül, ami a jelenlegi jogviták középpontjában áll. Ennek lényege, hogy a devizahiteles szerződéseknél a pénzintézetek általában vételi árfolyamon folyósították a hiteleket, de amikor törlesztésre került sor, már az eladási árfolyamot számolták fel. Tehát
olyan árfolyamon váltották a devizát forintra, majd törlesztéskor a forintot vissza devizára, amire maguk is rárakták a saját hasznukat – erről viszont nem tájékoztatták átfogóan ügyfeleiket.
Szepesházi Péter szerint ez a gyakorlat annyira elterjedt volt Magyarországon, hogy ő még nem látott szerződést, ahol ne alkalmazták volna. Már több mint tíz évvel ezelőtt születtek olyan ítéletek, amik arra jutottak, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen. 2014-ben a Kásler-ügyben az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy árfolyamrés esetén az arról szóló tájékoztatásnak világosnak és érthetőnek kell lennie nemcsak nyelvtanilag, de az átváltás konkrét módszerét is fel kell tüntetni. Az EUB ezek alapján visszadobta a Kúriához a labdát, mondván, hogy neki kell kimondania az árfolyamrés gyakorlatának tisztességtelenségét, ezt pedig a Kúria meg is tette.
Miután a döntéssel szinte minden devizahiteles szerződésben tisztességtelenné vált az árfolyamrésről szóló feltétel, lépett egyet a kormány és az Országgyűlés: 2014-ben elfogadták a Kúria érvelése nyomán készült DH-törvényeket, ahol tömegesen, a devizahiteles szerződésekbe az MNB átváltási középárfolyamát tették, a különbséget pedig – vagyis a bank árfolyamrésből származó nyereségét – visszaadták az adósoknak. Azért is volt szükség erre, mert a korábbi ügyekben jellemzően az adósnak adott igazat a bíróság. Az egyértelműnek tűnő ügyek egyesével elindítva leterhelhették volna az igazságszolgáltatást, ezért az Országgyűlés egy törvényben döntött a szerződések tömeges megváltoztatásáról.
Az árfolyamrés körül szintén az EUB tavaly áprilisi ítélete kavarta fel az állóvizet.
A luxemburgi székhelyű bíróság az ítéletében ugyanis a következőképpen fogalmazott (akit riaszt a jogi szaknyelv, csak a következtetés érdekli, az a dőlt betűs részt nyugodtan hagyja ki):
„A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló [európai uniós jogszabályokat] a következőképpen kell értelmezni: e rendelkezés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a devizában nyilvántartott olyan lízingszerződés, amely az e devizához kapcsolódó árfolyamkockázatot az érintett fogyasztóra hárító kikötés mint tisztességtelen kikötés elhagyása folytán érvénytelenné vált, az első rendelkezés értelmében »a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető«, ha e szerződés olyan nemzeti jogszabály hatálya alá tartozik, amely az ilyen szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként azt írja elő, hogy e fogyasztót kizárólag a tisztességtelen kikötés hátrányos hatásai alól kell teljes mértékben mentesíteni, miközben e szerződés többi elemének érvényessége és kötelező jellege fennmarad. Ilyen esetben, mivel az említett szerződés az említett kikötés kihagyásával nem teljesíthető, az említett rendelkezések azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását írják elő, amelyben az említett fogyasztó ugyanezen szerződés hiányában lett volna.”
Az ítélet leegyszerűsítve tulajdonképpen azt mondta ki, hogy ha van egy devizaszerződés, ami tartalmaz egy tisztességtelen kikötést, és a szerződés a kikötés eltávolítása után nem teljesíthető, akkor a jogszabály szerint a bíróságnak úgy kell helyreállítania a fogyasztó helyzetét, mintha a szerződés soha nem jött volna létre. Éppen ezért, mint már fent is írtuk, az EUB a vizsgált ügyben kimondta, hogy a fogyasztóvédelmi irányelvek alapján meg kell semmisíteni a szerződést, és vissza kell állítani az eredeti állapotot.
Ezen a ponton azonban jelentősen eltér az, ahogy a devizás ügyvédek, valamint a kormány és a Kúria értelmezik a döntést.
Szétszakították a károsultakat a bankjuk alapján
A devizahiteles ügyvédek úgy gondolják, hogy az EUB az ítélettel tulajdonképpen minden devizahiteles szerződést megsemmisített, mivel kimondta, hogy a 2014-ben a Kúria által már tisztességtelennek ítélt árfolyamrést nem lehetett volna a DH-törvényekkel kiküszöbölni. Vagyis szerintük az árfolyamrés miatt tulajdonképpen minden devizahitel-szerződésnek érvénytelennek kell lennie, ami a szerződés teljes megsemmisítését kellene eredményeznie.
„Szerintünk úgy kell értelmezni az EUB ítéletét, hogy az kimondta: nem volt megfelelő a DH-törvényekkel kapcsolatos jogalkotás” – mondta Szepesházi Péter. Az ügyvéd szerint a törvények alapján a bankok visszaadták ugyan az árfolyamrésből származó különbözetet, de az adósok elestek attól a lehetőségtől, hogy a bíróság az árfolyamrés tisztességtelensége alapján kimondja az egész szerződés érvénytelenségét. Ha ezt megtennék, az összes szerződést érintő árfolyamrés tisztességtelensége ugyanazt eredményezné, mint a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás: a tőkén felül minden visszajárna az adósnak. Vagyis tulajdonképpen az összes magyar devizahitelesnek.
A devizás ügyvédek úgy gondolják, hogy a Kúria a tavaly júliusi jogegységi döntésében az EUB által ítéltnél valójában a szerződések egy jóval kisebb körére mondta ki a teljes érvénytelenséget. A magyar Kúria egy olyan üggyel ment ki, amiben a kockázatfeltáró nyilatkozat tisztességtelen, ez pedig Bihari szerint alkalmat adott a testületnek arra, hogy kimondja: a jogegységi döntés kizárólag azokra az ügyekre vonatkozik, ahol a magyar Kúria az árfolyamkockázati tájékoztató tisztességtelenségét állapítja meg, viszont nem érvényes ott, ahol a kockázatfeltáró nyilatkozat jó.
„Ez azt jelenti, hogy szétszakították a devizás károsultakat attól függően, hogy melyik bankba tértek be 2007-ben, 2008-ban” – fogalmazott Bihari.
A Kúria ezzel ellentétben úgy gondolja, hogy a korábbi tisztességtelen feltételt már 2014-ben megsemmisítették, amikor a DH-törvények alapján a vételi és eladási árfolyamot az MNB középárfolyamával helyettesítették, a különbözetet pedig visszaadták az adósoknak. Az EUB ítélete után megjelent cikkünkben már beszámoltunk róla, hogy a Kúria értelmezésében az EUB-döntés ezért csak azokra a szerződésekre vonatkozhat, amiknél hiányos volt a fent már részletezett árfolyamkockázati tájékoztatás. „A Bíróság nem vizsgálta – erre vonatkozó kérdés hiányában nem is vizsgálhatta – az árfolyamrés tisztességtelenségének lehetséges jogkövetkezményeit, ezért ebből az ítéletből nem vonható le okszerű és általánosítható következtetés a devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések árfolyamréssel kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti érvénytelenségére” – a Kúria júliusi jogegységi döntése ennyiben le is tudta az árfolyamrés kérdését.
Ellentétes álláspontok
Két, a devizahiteles ügyeket a banki oldalról ismerő jogászt is megkerestünk az árfolyamrés körüli kérdések kapcsán, ők nem meglepő módon, a devizahiteles ügyvédekhez képest teljesen eltérően értelmezték az EUB árfolyamrést érintő döntéseit. Azzal egyetértettek ugyan, hogy az elmúlt években puhulás volt megfigyelhető az EUB részéről az adósok irányába, de ez szerintük elsősorban a már tisztességtelennek ítélt szerződések miatti elszámolást érintette, és nem változtatott azon a gyakorlaton, hogy mely szerződések számítanak érvénytelennek.
Úgy gondolják, hogy az olyan ügyekben, mint a 2019-es Dunai-féle ítélet és a 2021-es C-939/19-es ítélet, az EUB az évek során már többször is megerősítette, hogy a magyar Kúria és a jogalkotás megfelelően járt el az árfolyamrés tisztességtelenségének kiküszöbölésekor. Előbbi ítéletben a két jogász szerint a luxemburgi bíróság már kimondta, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha az árfolyamrést úgy szabályozzuk, hogy az nem eredményezi a szerződés teljes érvénytelenségét. Az ítélet szerint az a nemzeti szabályozás, ami kimondaná, hogy az árfolyamkockázat érvénytelensége miatt sem lehetne megállapítani a szerződés teljes érvénytelenségét, már ellentétes lenne az irányelvvel, ami a két jogász szerint azt is jelenti, hogy az EUB szerint ugyanez nem mondható el az árfolyamrésről. „Tehát az EUB is elkülöníti, hogy az árfolyamrést ki lehet így küszöbölni, az árfolyamkockázatot viszont nem.”
Épp ezért szerintük ahhoz, hogy az EUB kimondja az árfolyamrés jogszabályi rendezésének érvénytelenségét, a saját korábbi döntéseinek is ellent kellene mondania. Úgy látják, hogy ez továbbra sem történt meg, mivel az EUB tavaly áprilisi ítéletének a 71. bekezdése is alátámasztotta, hogy az EU fogyasztóvédelmi irányelve „nem képezi akadályát annak, hogy a tagállamok jogszabállyal vessenek véget a tisztességtelen szerződési feltételek fogyasztók és eladók vagy szolgáltatók közötti szerződésekben történő használatának”. Az értelmezésükben a 72. bekezdés is az álláspontjukat erősíti, amiben az EUB arról ír, hogy a rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy az árfolyamkockázat ügyében létezne olyan szabályozás, mint az árfolyamrésnél, utalva ezzel szerintük arra, hogy míg a magyar szabályozás az árfolyamkockázati tájékoztatás tisztességtelenségét nem oldotta meg, addig az árfolyamrését igen. A devizás és a banki ügyvédek indoklása jól kirajzolja, hogy
a leglényegesebb kérdés talán nem is az, hogy helyesen járt-e el az Országgyűlés és a Kúria 2014-ben, amikor belenyúlt a tisztességtelennek ítélt árfolyamréssel rendelkező szerződésekbe, hanem sokkal inkább az, hogy az árfolyamrés lehetett-e egyáltalán annyira tisztességtelen eredetileg, hogy az egész szerződést érvénytelenítse.
Az Európai Unió Bírósága szerint ugyanis a tisztességtelen ponttal rendelkező szerződés érvényes maradhat, amennyiben az a tisztességtelen pont nem képezi az ügylet főszolgáltatásának részét, és a feltétel semmissé tétele után is végrehajtható a szerződés. Ebből következik, hogy a devizahiteles ügyvédek érvelése szerint elsősorban akkor járhatott el rosszul a Kúria, ha az egyébként teljesen érvénytelen szerződéseket próbálta „megjavítani” a DH-törvényekkel. Ebben az esetben joggal kérhetnék az adósok a DH-törvények előtti állapot visszaállítását, és az árfolyamrés miatt a szerződések érvénytelenné nyilvánítását.
Megkérdeztük Szepesházi Pétertől, hogy miért gondolja úgy, hogy az árfolyamrésről szóló szerződési feltételek érvénytelensége az egész szerződést érvénytelenítené. „Az árfolyamrés a főszolgáltatásra van, mivel az nem tagadható, hogy a hitel visszafizetése a főszolgáltatás része” – mondta erre az ügyvéd. Szepesházi szerint ugyanis az árfolyamrés a folyósítási és a törlesztési árfolyamból, valamint ezeknek a különbségéből áll, ami a főszolgáltatást érinti. Márpedig ha egy főszolgáltatást érintő jellemző tisztességtelen, nem menthető meg a szerződés. Szepesházi azonban úgy gondolja, hogy az árfolyamrés egész szerződést érvénytelenítő tisztességtelenségét nem az EUB-nak kell kimondania. Az ügyvéd szerint ugyanis ezt már kimondta a 2014-es DH 1-törvény harmadik paragrafusa, amiben leírják, hogy a semmisnek ítélt kikötés, vagyis az árfolyamrés helyébe az MNB középárfolyamának kell lépnie.
Banki forrásaink másképp látták a helyzetet, szerintük egyáltalán nem lehetett volna annyira érvénytelen az árfolyamrés, hogy az az egész szerződést érvénytelenítse, mivel csak részérvénytelenséget okozott. Úgy gondolják, hogy az egész szerződést érintő árfolyamkockázati tájékoztatáshoz képest az árfolyamrésről szóló kikötés csak egy kisebb szelete a szerződésnek, ami nélkül „a szerződés fővonulata tovább tud működni”. Szerintük ugyanis azzal, hogy az MNB-középárfolyamot helyettesítették be utólagosan a szerződésekbe, és a különbséget visszaadták az adósnak, úgy tudták megsemmisíteni a tisztességtelen feltételt, hogy a megoldás az irányelvnek is megfelelt.
Több fontos kérdésre még nincs válasz
A devizások ügyében tehát még rengeteg a kérdés, és jelenleg is van olyan ítélet az EUB előtt, ami döntően befolyásolhatja, hogy kiknek jár vissza pénz a korábban felvett devizahiteleik után. Orbán Viktor októberben arról beszélt a parlamentben, hogy a devizahitel-válságot lényegében felszámolták, mivel az egykor félmillió családot érintő devizahitelek kapcsán már csak 6000 ügy fut Magyarországon.
Az évek során folyamatosan változó bírói gyakorlat azonban odavezetett, hogy a devizás szerződéseiket korábban lezáró adósoknak egészen más lehetőségeik voltak, mint utódjaiknak. Jó példa erre az árfolyamkockázati tájékoztatás, hiszen míg a bíróság sorra érvényteleníti a hiányos tájékoztatás miatt a devizás szerződéseket, addig azok az adósok, akik már egy évtizede visszafizették a tartozást, sosem lettek kártalanítva. „A bankok felmondtak nekem, mondjuk, 2012-ben vagy 2016-ban, de most keresem meg az ügyvédet, mert most hallom a híreket” – vázol egy gyakori forgatókönyvet Szepesházi. Szerinte ezek az ügyfelek azonban még a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatás esetében sem biztos, hogy nyerhetnek a bíróságon, mivel a bank arra fog hivatkozni, hogy elévült az adósok követelése. A magyar törvények szerint ugyanis egy-egy szerződés lezárulta után az óra is elkezd ketyegni, az adósoknak alapesetben, az általános elévülés szabályai alapján a követelés létrejötte után öt évük van, hogy behajtsák a bankon a tartozást.
Az azonban a Fővárosi Törvényszéknek sem volt világos, hogy az ötéves határidő a devizaszerződéseknél is érvényes-e, és hogy a különböző, az adós jogi helyzetét megváltoztató Kúriai döntések újraindítják-e a visszaszámlálást. 2024 októberében ezért kérdéseket nyújtottak be az EUB-nak, amire várhatóan még 2026 első negyedében meg is érkezhet a válasz. „Ez némi reményt ad majd” – fogalmazott Szepesházi. Szerinte legalább egy olyan ítéletnek kéne születnie, amiben kimondja a bíróság, hogy még a szerződés kifizetésétől, lezárásától számítva is kevés az ötéves elévülési idő.
„Olyat nem fognak kimondani, hogy öt helyett tíz év az elévülési idő, inkább azt, hogy a mai naptól indul – fogalmazott egyik banki forrásunk, aki lát esélyt egy, az adósoknak kedvező ítéletre. – Banki szempontból ez a legrosszabb sztori” – tette hozzá. Ezután ismét felmerülne a lehetősége annak, hogy a kormány a korábbi devizahiteles törvényekhez hasonlóan jogszabályban orvosolja az adósok helyzetét, és kollektíven kimondja, hogy a hiányos árfolyamkockázati tájékoztatást aláíró adósoknak a tőkén felül minden kamatostul visszajár. Szerinte ez azonban több ezermilliárd forintos kiesést jelenthetne az érintett bankoknak. Szepesházi sem számít arra, hogy így rendezné a devizások helyzetét az Országgyűlés.
Mit reagálnak a bankok?
A hiányos árfolyamkockázati tájékoztatással kapcsolatban több banknak is küldtünk kérdéseket. Az MBH válaszában arról írt, hogy a folyamatban lévő eljárások miatt nem tesznek közzé konkrét részleteket, de jogelődeik gyakorlatát már több bírósági döntés is alátámasztotta, és az ilyen típusú peres ügyeket a bank rendszerint megnyeri.
A CIB sem nyilatkozott a peres eljárásaik számáról, de elmondták, hogy az arányokat tekintve a vesztes ügyek fele a lakás-, fele pedig az autóhiteleket érintette, és a tájékoztatásban sem volt különbség a két hitelcsoport esetében. „Korábbi árfolyamkockázati tájékoztatásunkat álláspontunk és korábbi bírósági döntések alapján is teljeskörűnek tekintjük. Peres eljárásaink konkrét tartalmáról gyakorlatunk szerint nem áll módunkban tájékoztatást adni” – írták.
Az UniCredit szerint a bankjuk csak devizaalapú jelzáloghitelt értékesített, autóhitelt nem, és a hiteldokumentációnak mindig része volt az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás. „Az erre vonatkozó jogszabály hatályba lépését követően az előírt részletezettséggel és a piaci standardok szerint, valamint szemléletes, figyelemfelhívó példával is kiegészítve készítettük el árfolyamkockázat-feltáró nyilatkozatunkat. Az elmúlt három évben az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatással összefüggő, jogerősen lezárult peres ügyeink túlnyomó többségében bankunk javára döntött a bíróság” – állították.
Az OTP azt közölte, nagyságrendileg a nem megfelelő tájékoztatás miatt csak elenyésző százalékban voltak pervesztességeik. „Egyetértünk a Magyar Bankszövetség korábbi nyilatkozatával, amely szerint »a bíróságok több száz, az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás helyességét megkérdőjelező perben hoztak már jogerős ítéletet, amelyek túlnyomó többségükben azt állapították meg, hogy a vonatkozó tájékoztatás megfelelő volt«” – válaszolták a Telexnek.
A K&H Bank szerint „a gyakorlatában a devizahitel-szerződések kapcsán az érvénytelenség bírósági megállapítására nem került sor egyes kivételesen előforduló egyedi esetektől eltekintve, miután a K&H által alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozat nem mutat érvénytelenséghez vezető hiányosságokat”.
