Különös jelenségre hívta fel a figyelmünket egy olvasónk, Péter. Az üzletember rendszeresen vásárolt az Alibaba kínai e-kereskedelmi óriás piacterén, és az utóbbi időben azt vette észre, hogy a cég elkezdett felszámolni egy új, 4,5 százalékos tételt, amit a számlán Hungary Surcharge (Magyarország-pótdíj) címen tüntet fel. Az Alibaba a lakossági Temuval ellentétben elsősorban a B2B (business to business) vásárlásokra optimalizál, vagyis cégeket szolgál ki, és ebben a szegmensben kiemelkedő.
A piactéren minden kapható kisebb eszközöktől akár egyedileg megrendelhető nagyobb gépekig. Az Alibaba ügyesen köti össze a külföldi vevőkkel is a rendkívül olcsó és széles palettát lefedő kínai gyártókat, és nagyon sok terhet levesz a vevőkről.
Garanciát vállal a platform
Péter tapasztalata szerint aki közvetlenül kereskedik egy kínai eladóval, sokkal komolyabb kockázatokat fut. Amennyiben az előleg kifizetése után a vevő a szállítással nem elégedett, mert nem pontosan az érkezett meg, amiről megállapodtak, az megpróbálhat érdeket érvényesíteni, és találkozhat is jóhiszemű és a hibát menedzselő eladóval, de ha nincs konszenzus, teljességgel lehetetlen egy kínai bíróságon jogorvoslatot szerezni.
Érdekes, hogy a kínai eladók amúgy rendszeresen főleg hongkongi vagy szingapúri bankszámlákat adnak meg, aminek lehet az az oka, hogy ezek fejlettebb, jobb nemzetközi beágyazottsággal rendelkező pénzügyi rendszerek, de akár az is, hogy egyszerűen a kínai adóhatóság elől szeretnének elbújni.
Hongkong ebből a szempontból határeset, az ottani pénzügyi rendszer ugyanis nem része közvetlenül a mainland (szárazföldi) kínai rendszernek, hanem az „egy ország, két rendszer” elve alapján különállóan működik. Saját pénzneme van (a hongkongi dollár), független monetáris politikával és szabályozási keretrendszerrel rendelkezik, így elkülönült nemzetközi pénzügyi központként szolgál a központosítottabb kínai gazdasággal szemben.
Viszont ha a magyar vevő az Alibabán keresztül intézi a vásárlást, akkor a helyi viszonyok között jobban eligazodó cég garanciát vállal, a vevő tehát nem közvetlenül az eladónak fizet, hanem a platformnak, az Alibaba pedig segít, ha panasz van. Ha kell, közbelép egy központosított, a kínai rendszert „nyugatosító” fogyasztóvédelmi érdekérvényesítést alkalmazva, amivel kapcsolatban Péternek eddig nagyon pozitív tapasztalatai voltak.
A Magyarország-pótdíj
Az elmúlt hónapokban aztán Péter észrevett egy furcsa elemet a számlákon. A számlákon rendre megjelent egy Hungary surcharge (Magyarország-pótdíj) elnevezésű sor. A 4,5 százalékos tételt eleinte nem értette, de amikor utánajárt, még jobban meglepődött.
Kiderült, hogy az Alibabánál van egy olyan, csak a magyar vevőkre vonatkozó pótdíj, vagyis egyfajta „adószerűség”, amit a cég portálja valamennyire meg is indokol, de azért ez aligha ad kielégítő magyarázatot.
Az Alibaba úgy magyarázza a pótdíjat honlapján, hogy állítólag valamiképpen megállapodtak a magyar kormánnyal, és ez alapján szedik be a plusz 4,5 százalékot a magyar vásárlóktól. Úgy tűnik, hogy erről született tehát egy megállapodás, aminek viszont mi nem találtuk publikus nyomát. Természetesen kérdéseinkkel megkerestük az Alibabát, de az elmúlt egy hétben nem kaptunk válaszokat.
Mivel az Alibaba szövege valamilyen megállapodásra utal – vagyis úgy tűnik, mintha ebből a díjból a magyar állam is gazdagodna, illetve mintha valakik az állam, a kormány képviseletében állapodtak volna meg a céggel –, a Nemzetgazdasági Minisztériumot is megkérdeztük, de szintén nem érkezett válasz.
Mindenesetre a kisebb tételeknél vélhetően a magyar vevőknek ez a plusz költség nem tűnik fel, egy olyan gépbeszerzésnél viszont, ahol akár több ezer dolláros előleget kell fizetni, a Hungary surcharge tétel már igen feltűnő tud lenni, ráadásul a pótdíjat már előre teljes egészében át kell utalni.
