A Mol kezdeményezi a stratégiai olajkészletek felszabadítását a kormánynál

A Mol-csoport az Energiaügyi Minisztériumhoz fordult a stratégiai kőolajkészletek felszabadítása érdekében, miután 2026. január 27. óta nem érkezik kőolaj a Barátság kőolajvezetéken keresztül – jelentette a cég. Az intézkedésekkel a vállalatcsoport biztosítja, hogy a régió ellátásbiztonsága fennmaradjon.

Magyarország – érthető módon – nem szereti, ha veszélybe kerül az energiaellátási biztonsága. Igaz ez a kőolajra is. Amikor Ukrajna lőtte korábban az orosz olajinfrastruktúrát, akkor Magyarország nagyon határozottan rátámadt Ukrajnára, mondván Kijev veszélyezteti egy uniós ország energiaellátását. Legutóbb Oroszország találta el Ukrajnában a Barátság vezetéket. Mire Magyarország ismét nagyon határozottan rátámadt Ukrajnára, mondván: azzal, hogy lassan javítják meg a vezetéket, már megint Kijev veszélyezteti egy uniós ország energiabiztonságát.

Igaz, az Ukrajna-ellenes választási tematizálás annyira fontos a kormánynak, hogy rendkívül szokatlan és udvariatlan módon Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Marco Rubio amerikai külügyminiszter február 16-i sajtótájékoztatóján is az amerikai diplomatát azzal untatták, hogy meg kellett hallgatnia egy hosszas fejtegetést arról, hogy Ukrajna miként tekint a magyar választásokra.

A Barátság legújabb fennakadása

Na de vissza az ellátáshoz! Már egy ideje, egészen pontosan január 27-e óta nem jön kőolaj a Barátságon, ami egy idő után azzal fenyegetett, hogy vagy nagyon be kell durrantani a másik Magyarországot elérő vezetéket, a horvát tengerpartról induló Janafot, vagy hozzá kell nyúlni a stratégiai kőolajkészletekhez.

Magyarország itt egy speciális megoldást preferált volna, azt mondta, hogy a Barátság kiesése kellemetlen adottság, de nem szeretne továbbra se lemondani az orosz kőolajról, így a háttérben újabb tárgyalások indultak. Az volt a magyar kérés, hogy legyen kedves a horvát tengeri kikötővel rendelkező Janaf orosz olajat hozni Magyarországra. Mindez persze felvethette volna azt a visszatérő kérdést, hogy amennyiben Magyarország és Szlovákia kivételével tilos az uniós országoknak orosz olajat behozni, akkor a Janaf szállíthat-e egyáltalán orosz olajat.

A magyar fél szerint erre a kérdésre a válasz határozottan igen volt, mert az uniós szankció szabályok szerint, ha a Barátság nem működik, vagyis vis maior van a csővezetéken, akkor a vezetéket lehet használni orosz olaj felhozatalára. A Mol jelezte is a Janafnak, hogy szükség lenne erre, mert nagyon nem szeretne stratégiai készleteket felhasználni. A horvátok azonban nem segítettek időben. Azt nehéz megítélni, hogy mennyire érzékenyek a magyar energiaszektor ukrán és horvát partnerei, de az egy érdekes helyzet, hogy valamennyire mindkét országnak kiszolgáltatott a magyar ellátás, de mégis folyamatosan ezeket az országokat gyalázzuk a politikai üzenetekben.

A beakadás

Most is volt egy súlyos „beakadás”, ami a február 14-15-i hétvégén tetőzött. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ekkor azt jelentette be, hogy Magyarország és Szlovákia Horvátországtól vár segítséget. A KKM közleménye szerint

„mivel Ukrajna továbbra sem indította újra a tranzitot a Barátság kőolajvezetéken, Magyarország és Szlovákia Horvátországhoz fordult az orosz kőolajszállítás lehetővé tétele érdekében az Adria-kőolajvezetéken keresztül”.

Akinek keverednének a fogalmak, az Adria és a Janaf szinonimák, ugyanannak a vezetéknek az elnevezései. Mint a miniszter nyilatkozta, Magyarország és Szlovákia korábban kiharcolta, hogy továbbra is olcsó orosz kőolajat vásárolhassanak a Barátság vezetéken, és ez a szankciós kivétel tartalmazza azt is, hogy amennyiben a vezetékes tranzit ellehetetlenül, akkor a két ország tengeri úton is beszerezheti az orosz kőolajat.

Ezért Szijjártó Péter és Denisa Saková szlovák gazdasági miniszter levélben fordultak Ante Šušnjar horvát gazdasági miniszterhez, hogy Horvátország a brüsszeli szabályoknak megfelelően haladéktalanul tegye lehetővé az orosz kőolaj szállítását Magyarország és Szlovákia felé

Azt hittük, lesz megoldás

Majd a Reuters friss cikke alapján úgy tűnt, hogy a horvát miniszter végül meggyőzhető volt. A miniszter ugyanis kijelentette, hogy

„Horvátország nem fogja hagyni, hogy Közép-Európa üzemanyag-ellátása veszélybe kerüljön. Készen állunk segíteni a súlyos zavarok megoldásában.”

Azt is mondta, hogy az együttműködés megfelel majd az uniós jognak és az Egyesült Államok Külföldi Vagyonkezelési Hivatalának (OFAC) előírásainak.

Sajnos, ha volt is pozitív szándék, az idő nem volt elég. Február 16-án délután a Mol Nyrt. bejelentette, hogy a kieső mennyiségek pótlása érdekében a Mol megkezdte finomítóinak tengeri úton történő nyersolaj-ellátását. A tengeri szállítás hosszabb átfutási ideje miatt ez az ellátási útvonal fokozatosan épül fel: az első szállítmányok várhatóan március elején érkeznek meg a horvátországi Omišalj kikötőjébe, ahonnan további 5–12 nap szükséges ahhoz, hogy a kőolaj eljusson a Mol-csoport finomítóiba.

Amennyiben a keleti irányból érkező szállítások a következő napokban nem indulnak újra, Magyarországon első körben mintegy 250 ezer tonna stratégiai kőolajkészlet felszabadítása válhat szükségessé. Ennek érdekében a Mol Magyarországon az Energiaügyi Minisztériumhoz fordult, kezdeményezve a stratégiai kőolajkészletek felszabadítását. Szoros a kapcsolat a szlovák kormánnyal is annak érdekében, hogy az ország gyorsan tudjon reagálni a helyzetre. Mindkét országban az Európai Unió szabályozásával összhangban mintegy 90 napra elegendő kőolaj- és üzemanyagkészlet áll rendelkezésre.

A kialakult helyzet nem veszélyezteti az üzemanyag-ellátást: a piac kiszolgálása zavartalan, a Mol működése továbbra is a normál üzletmenet keretei között zajlik. A vállalat folyamatosan nyomon követi a helyzet alakulását, és minden lényeges fejleményről tájékoztatást ad.

Ugyanakkor a sokadszorra kialakult vészhelyzet nem kecsegtet sok jóval. Magyarország folyamatosan azzal támadja Ukrajnát, hogy a szomszédos állam veszélyezteti a magyar olajellátást. Ugyanakkor ezt a vádat azért érdemes pár szemponttal árnyalni.

Oroszország rendszeresen támadta az elmúlt négy évben az ukrán energia-infrastruktúrát, amely konkrét lakossági nélkülözésekhez vezetett. Amikor Ukrajna korábban szintén támadta az orosz olajinfrastruktúrát, nem kifejezetten a magyar ellátást veszélyeztette, hanem jellemzően az orosz olajrendszer érzékeny elágazási pontjait. Vagyis a vezetéket kiszolgáló unyecsai és nikolszkojei szivattyúállomást, illetve az orosz finomítók frakcionáló tornyait lőtte, de olyan pontosan, hogy azért alighanem ebben erős nyugati segítséget is kapott.

Azt természetesen nem tudjuk, hogy Ukrajna valóban kellemetlenkedett-e azzal, hogy az indokoltnál lassabban engedi vissza a Barátság működését, de egyik forrásunk arra is felhívta a figyelmet, hogy az energia-infrastruktúrák karbantartási munkáit elvégezni képes szakemberek most az egyik legnagyobb hiánycikket jelentik Ukrajnában. Ha a nagy hidegben (jelenleg mínusz 6 fok van Kijevben) a lakossági áramellátás visszaépítése élvez prioritást, azt el kell fogadni, és egyébként is, ha Ukrajna valóban a vele ellenséges magyar politikusoknak szeretne üzenni a Barátság elzárásával, ezt amúgy sokkal egyszerűbben bármikor meg tudná tenni, hiszen a vezeték nagyon jelentős olyan ukrajnai szakaszon halad át, amit Kijev ellenőriz.

A most kialakult havária egy nagyon erős figyelmeztetés a magyar ellátás sérülékenységére, és csak bízni lehet abban, hogy a magyar–ukrán–horvát–szlovák viszonyrendszer végre javul a súlyos helyzetben.