Rendszeresen előfordul, hogy ha rossz hír érkezik az új paksi atomerőművel kapcsolatban, a magyar kormány azonnal kiad egy közleményt, miszerint minden rendben van, sőt a projektet éppen begyorsítják. A Paks II.-re rálátó forrásaink szerint azonban a 12 éve megkötött szerződés alapján készülő projekt úgy gyorsul az elmúlt években, hogy közben egyáltalán nem halad. Egyre nehezebb komolyan venni, hogy itt hamarosan nagy munkák kezdődhetnek, ahogy azt is, hogy az erőmű elkészülhet 2032-re. Az első betonöntésig 12 év telt el, és bármilyen referenciaprojektnél az látszik, hogy a 2032-ig hátralévő hat évnél jóval több idő kell a működés elindításáig.
A legfrissebb fennakadásról a Vg.hu írt a napokban. A lap arról számolt be, hogy a paksi nukleáris beruházás fővállalkozója, az orosz Roszatom a múlt év végén szerződést bontott a létesítmény irányítástechnikájának szállításával megbízott német Siemens Energyvel, mert a társaság terméke nem kapott magyarországi exportengedélyt (a fővállalkozó egészen pontosan egy Roszatom-leányvállalat, az Atomsztrojexport). A paksi kommunikáció abszurditásának ez is egy mintapéldája: mint láttuk, a február 5-i betonöntés elindításakor felvonult a kormány, a Roszatom, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) vezetése, mindenki ünnepelt.
Közben senki nem beszél arról, hogy már sokkal korábban kiesett az egyik legfontosabb EU-s szállító.
A központi agy
Az irányítástechnika, vagy ahogy magyar beszélgetőpartnereink is gyakran emlegetik, az I&C (Nuclear Instrumentation and Control System) az erőmű lelke, központi idegrendszere, amely több ezer komponenst kezel a megbízható működés érdekében. Felügyeli a reaktort, irányítja a folyamatokat, védelmi intézkedéseket kezdeményez a nem várt haváriák esetére.
Arról, hogy az orosz–ukrán háború 2022 óta tartó intenzív szakasza óta a nyugati (francia–német) irányítástechnika folyamatosan problémát jelent, sokszor írtunk. Három éve ment az üzengetés a felek között, egyidőben az volt a magyar kommunikáció lényege, hogy a franciák a barátaink, mert benne maradtak a projektben, a németek az ellenségeink, mert akadékoskodnak. Ez különösen akkor volt aktív üzenet, amikor Németországban még baloldali koalíció volt hatalmon, és a Zöldek minisztereit lehetett szidni.
Természetesen bizonyos szintig valóban hibáztatható a gazdasági kérdésekben mostanában kifejezetten önsorsrontó német kormány. Biztosan nem segíti a német vállalatok megítélését, ha a német kormány ilyen sokáig csuklóztat egy exportból élő céget, kellemetlen engedélyezési hivatalokkal és szabályozási háttérrel más projektekbe sem szívesen hívják majd meg őket. A németeknek azonban megvolt a maguk oka az óvatosságra: hiába nem vonatkozott konkrét szankció a paksi projektre, nem akartak belecsúszni, hogy kettős felhasználás, civil és katonai gyanújával kerüljenek valamilyen eljárás fókuszába.
A Roszatom a Telex kérdésére maga is megerősítette a VG információit. Mint közölte:
- a Siemens nem beszállítója a Paks II. Atomerőmű projektnek, a céggel kötött szerződést a tavalyi év végén felbontották, mivel az nem tudta teljesíteni a szerződéses kötelezettségeit;
- a Siemens lehetséges részvétele a Paks II. Atomerőmű automatizált irányítástechnikai rendszere (I&C) egyes komponenseire korlátozódott – ezek a projekthez szükséges összes berendezés kevesebb mint 4 százalékát teszik ki, ami nem kritikus jelentőségű;
- a berendezés mind orosz, mind európai berendezéssel helyettesíthető, és a Roszatom egy sor alternatív megoldást fontolgat;
- a vállalat kizárólag megbízható partnerekkel dolgozik, ami biztosítja a megrendelővel szembeni összes kötelezettségének teljesítését.
Az üzenet látványosan sántít abban, hogy bagatellizálta a helyzet súlyát. A „csak 4 százalékos arány” az általunk megkérdezett nukleáris szakemberek szerint viszonylag kellemetlen kommentár: lehet, hogy az emberi testben a szív súlya csak 0,5 százalék, de ha nem jól működik, az azért elég nagy baj. Aligha örülnénk, ha egy orvos úgy tájékoztatná a beteget arról, hogy szívbeteg, hogy szerencsére a szervezetének csak 0,5 százalékát érintő betegségre derült fény.
Oké, de kivel?
Aszódi Attila egyetemi tanár szerint az irányítástechnika szállítása gazdasági, jogi és műszaki szempontból is komoly kihívást jelent a projektnek. A változás azért lényeges, mert felborítja a korábbi keretrendszert, illetve a nem orosz beszállítási arányt. Emellett nagyon fontos a dizájn is, vagyis az, hogy mekkora hely kell, milyen árambetáplálás szükséges ezekhez a nagy szekrényekhez, ami az irányítástechnikát jelenti.
Ráadásul a Siemens és a Framatome régóta fontos beszállítója a Roszatomnak, a közös komponenseik megtalálhatók kínai, orosz és belarusz erőművekben is. A közös irányítástechnikai rendszerek pedig nem feltétlenül csereszabatos eszközök: fontos, ha a szállítók összeszokott párost alkotnak.
Természetesen léteznek alternatív gyártók. A Siemens Energy mellett ilyen a szintén német Schneider, a francia Framatome akár önállóan is nekiveselkedhet a projektnek, bár a hardver nagy részét a Siemens Energy szokta a közös projektjeikben szállítani. Ott van a svájci–svéd ABB, a nagy amerikai cégek, például a Westinghouse, a Mirion, a Leonardo és az Emerson, az amerikai–japán GE Vernova Hitachi Nuclear Energy. A japánoknak saját cégeik is vannak ezen a piacon, a Mitsubishi Electric Corporation és a Yokogawa. Az viszont nem túl reális, hogy bejöjjön a projektbe egy amerikai cég, és az sem, hogy olyan társasággal dolgozzon hirtelen a Framatome, amivel amúgy nem szokott.
Vannak bizakodók
Egyes forrásaink bizakodóbbak, nem érzik végleges problémának a mostani bejelentést. Szerintük az irányítástechnikával kapcsolatban a közvéleménynek nem kell aggódnia, nagyon szigorú elvárások vannak a projektben, ezek nem fognak a váltással sérülni, vagyis biztonsági problémák nem merülnek majd fel.
Nekünk úgy tűnt, hogy a magyar érintettek maguk sem ismerik pontosan az orosz döntés hátterét. Egyik forrásunk szerint elképzelhető, hogy jogi, szerződéstechnikai oka van a döntésnek, vagyis a projekt végén lehet, hogy mégis a Siemens eszközeivel épül meg Paks II., például úgy, hogy nem a Framatome–Siemens-konzorcium lesz az Atomsztrojexport alvállalkozója, hanem a Framatome lesz a fő-alvállalkozó és a Siemens az al-alvállalkozó. Mindez persze nem ilyen egyszerű. A paksi munka alapszerződését, a sokat emlegetett EPC (engineering, procurement and construction) keretrendszert nagyon szoros pórázon felügyeli az EU. Mint korábban hallottuk, „ha egy betűt átírnánk, azt is kötelesek vagyunk jelenteni”.
Egyfajta értetlenséget is hallottunk: állítólag német entitások továbbra is aktívak Pakson, van olyan eszköz, ami éppen Berlinben készül, de a földmunkák során megismert német hátterű Bauer-csoport is folytatja a talajszilárdítási munkát az 5-ös blokk mellett. Vagyis, ahogy egy forrásunk mondta,
„lehet még ebben a szappanoperában pár fejezet”.
A Berliner Zeitung német lap is foglalkozott a napokban a témával, a cikk alapvetően arról szólt, hogy mi lehet a német cégek szerepe a Paks II. projektben; a cikk egyik állítása az, hogy a Siemens Energy ebben az átpolitizált iparágban egyszerűen csak tenni szeretné a dolgát, azzal foglalkozni, amihez ért.
A franciákkal nincs gond
A franciák közben láthatóan megengedőbbek az oroszokkal. A mostani hullámok előtt az borzolta az uniós kedélyeket, hogy Emmanuel Macron francia elnök legfontosabb diplomáciai tanácsadója, Emmanuel Bonne Moszkvában tárgyalt.
2024-ben Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. vezérigazgatója hosszabb interjút adott a Portfóliónak, a beszélgetésben érintette a kérdést. Már az interjú idején ismert paksi probléma volt, hogy a német–francia irányítástechnika német partnere, a Siemens Energy kezelendő kérdés lehet. Már akkor úgy tűnt, hogy háromféle forgatókönyv lehet a megoldásra:
- a németek végül megadják a zöld lámpát;
- a franciák (Framatome) átvesznek valamit a németektől;
- illetve a harmadik, ezeknél komplexebb megoldás: egy „nyugati, biztonságos irányítástechnika, olyan, amit mindenki el tud fogadni”.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter most arra utalt, hogy a második opció a legvalószínűbb. A miniszter február 12-én tárgyalt a francia Framatome vezetőivel, a KKM pedig utána közölte, „a franciákkal és az oroszokkal együtt felgyorsítjuk a paksi beruházást”, a francia vállalat fogja szállítani a paksi reaktor egyik legfontosabb elemét, „annak lelkét”, az irányítástechnikai rendszert. A miniszter leszögezte, hogy a kormány nem fogja engedni, hogy mindenfajta őrült ideológiai támadásoknak és diszkriminációnak tegyék ki a nukleáris energiát.
Egyelőre tehát tartósnak tűnik az a korábban meglepőnek gondolt fordulat, hogy a magyar kormány jobban meg tudja értetni magát francia cégekkel (Framatome, Vinci Airports, Veolia), mint a hagyományos partnernek számító Németország vállalataival.
Magyar gyártás is felmerült
Volt, aki arra is felhívta a figyelmünket, meglepő, hogy az exportengedéllyel van gond, hiszen Paks II. tavaly bejelentést tett arról, hogy minden rendben van, az engedélyekkel kapcsolatos problémákat megoldhatja az, ha a Siemens Energy kiváltja a német gyártást. Például magyarral.
Idézünk a Paks II. akkori közleményéből: „A Siemens Energy megkapta a zöld lámpát, mivel magyar leányvállalata megszerezte a Paks II. projekt megvalósításához szükséges engedélyeket, így a vállalat részéről nincs akadálya, hogy az eredeti tervek szerint az irányítástechnika beszállítójaként részt vegyen az atomerőmű építésében.”
Vagyis nagyon határozottan úgy tűnt, hogy a Siemens itthon gyárt le kulcsfontosságú elemeket. Az Újpalotára, a Késmárk utcába tervezett gyártási projekt a dolgok mai állása szerint így megy a levesbe. Ám akármilyen kurfli is történik Pakson, abban biztosak lehetünk, hogy a kormány nem tágít: szerinte a beruházás gyorsul, és 2032-re elkészül.
