Rab Árpád: Az ipari társadalom logikájával gondolkodunk az információs társadalom helyett

Míg a digitális infrastruktúra sokat fejlődött az elmúlt években Magyarországon, a lakosság és a gazdasági szereplők kevésbé tudták tartani a lépést: a humán tőke és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) digitális fejlettsége elmaradt az uniós átlagtól, mindez pedig egy belső aránytalanságot eredményez Magyarországon. Pedig több jó nemzetközi példát is találhatunk arra, hogyan javítható egy ország digitális fejlettsége.

A Magyarország jövő időben legújabb részében Tajthy Krisztina, az IVSZ–Digitális Vállalkozások Szövetségének főtitkára, Rab Árpád jövő- és trendkutató, valamint Boros Tamás és Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet igazgatója és kutatási igazgatója voltak a vendégeink. A magyar gazdaság és társadalom digitális fejlettségéről beszélgettünk, és arra is kitértünk, hogy milyen szakpolitikai lépéseket lehetne tenni az eredmények javítása érdekében. Ebben a cikkben négy pontban foglaljuk össze az adásban elhangzott legfontosabb állításokat.

Egyenlőtlenül halad a digitalizáció

Tajthy Krisztina szerint egy ország digitalizációs szintjének megállapításakor a teljes digitális ökoszisztémát vizsgálni kell: a digitális infrastruktúrát, a digitális kormányzati rendszereket, a humán képességeket, és a vállalatok digitális képességeit is. Ha ezek az elemek nem egyszerre fejlődnek, a digitális gazdaság nem tud igazán erősödni. Míg uniós viszonylatban az infrastruktúra és a kormányzat szempontjából jól állunk, az utóbbi két dimenzióban korábban nagyon nagy volt a lemaradásunk. Ugyan a lakosság készségeiben többé-kevésbé sikerült felzárkóznunk, a vállalkozások továbbra is nagyon rosszul állnak. „Ha digitális gazdaságról beszélünk, és arról, hogy hogyan tudjuk a digitalizációt értékteremtőként, gazdaságfejlesztő eszközként használni, ezzel komolyan foglalkoznunk kell a jövőben” – mondta Tajthy.

Rab Árpád szerint az egyik fő gond, hogy az ipari társadalom logikájával gondolkodunk az információs társadalom helyett. „Dinoszauruszként viselkedünk az emlősök között” – mondta a szakértő, aki szerint a cégeknek gyorsabbnak és innovatívabbnak kellene lenniük. „A digitális transzformáció nemcsak az eszközökről szól, hanem ennek a logikának az elsajátításáról is, ami jövőállóvá és rugalmassá teszi a cégeket.”

Tajthy Krisztina szerint sokszor ösztönzők hatására történnek a szintlépések. „Vannak rajtunk kívül álló tényezők – például a pandémia volt ilyen, amikor rákényszerültünk arra, hogy a digitális térben kezdjünk el működni. [...] Ez sokat mozdított előre a magyar vállalkozások digitalizáltságának színvonalán.” Tajthy szerint azonban fontos, hogy ha egy vállalkozás szintlépést tervez, azt stratégiailag is átgondolja, egy jó stratégiával sokszor nem is kell mindent egyszerre megvalósítani. Fontos szempont az is, hogy a kkv-knak sokszor nem a digitalizációval kapcsolatos lemaradás a legnagyobb problémájuk, sokan a túlélésért küzdenek. Ilyenkor pedig természetes, hogy a digitalizáció kérdése háttérbe kerül, annak ellenére, hogy a versenyképességük nagyban fog múlni azon, hol állnak ezen a téren.

„Az, hogy megcsinálod azt, amire rákényszerít az élet, egy jó dolog, mert megtanulsz új technológiát, jó belépési pont. Van az is, amikor nézed a környezeted, és megcsinálod azt, amit mások. [...] És van, az amikor gyökeresen új területre átlépsz” – mondta Rab Árpád. A trendkutató szerint nehéz felismerni, hogy egy cégnek mire van szüksége, és elsősorban nem is az a fő kérdés, hogy egy vállalkozás hogyan áll digitális szempontból, hanem hogy hogyan képzeli el a jövőt, mit akar pontosan csinálni, szoftverekkel akar-e dolgozni vagy emberekkel. „A lehetőségeink sokkal szélesebbek, mint amit elsőre érzünk, és a digitalizáció pont a tér és a tudat megnyitását teszi lehetővé.”

Csak a vasba fektettünk

Ezt a lemaradást az Eurostat digitális gazdasági és társadalmi fejlettségét vizsgáló indexe is jól mutatja. A statisztika szerint Magyarország hátulról a hatodik volt az EU-tagállamok között, miközben a különböző szempontok mentén mért fejlettségben belső aránytalanság volt megfigyelhető.

Filippov Gábor szerint a digitális infrastruktúrával a 2010-es évektől kezdve az EU középmezőnyébe, sőt egyes indikátorok tekintetében az élvonalába kerültünk, az állami szolgáltatások digitalizációjában is tudtuk tartani az EU-s átlagot. A másik kategóriában, a humán tőke és a digitális technológiák integrálásának szempontjából ugyanakkor nem állunk ilyen jól. „Miközben a vasba nagyon sokat invesztáltunk, a fejekbe, az emberekbe jóval kevesebbet” – mondta Filippov. A szakértő szerint az egyik fő probléma, hogy a koronavírus-járvány ugyan elég nagy ugrást hozott a digitális kompetenciák terén, de ez nem tudott átszivárogni a vállalati digitalizációba.

Boros Tamás szerint Magyarország alapvetően a különböző soft skillek és képzettség szempontjából marad le az Európai Unió átlagától. „Minden, ami hardver, az meglepően jól működik Magyarországon, és minden, ami szoftver, abba az állam nem tesz elég pénzt, energiát” – fogalmazott. Boros szerint például hiába van hihetetlenül jó 5G-hálózatunk, a technológia nem fog automatikusan lecsapódni a gazdaságban.

Ódzkodunk az MI-től

A statisztikák szerint nemcsak a digitalizációban, de azon belül a mesterséges intelligencia használatában sem állnak túl jól a magyar cégek: míg az EU-s vállalkozások 13,5 százaléka használja a mesterséges intelligenciát, addig Magyarországon csak a cégek 7,4 százaléka. Ráadásul a jelenlegi projekciók szerint nálunk ez nem is javul olyan arányban, mint más EU-s országokban, tehát egyre csak nőni fog ez a lemaradás.

Boros Tamás arról beszélt, hogy míg más digitalizációs lépéseknél a vállalatoknak általában tőkére van szüksége, az MI-használat nem pénzkérdés. „Ezeket a különböző mesterséges intelligenciás platformokat egy kkv néhány euróért havonta tudja használni” – mondta Boros. Úgy látja, hogy az MI-használat sokkal inkább egy kulturális kérdéskör: azt gondoljuk-e, hogy az MI elveszi az emberek munkáját, miközben az adatokat sem lehet rábízni, vagy képesek vagyunk-e látni, hogy hihetetlen hatékonysági ugrást lehet vele elérni.

Több recept is van a digitalizációra

A két szakértő szerint ugyanakkor több módja is lenne az ország digitalizálásának. Boros Tamás szerint az egyik legfontosabb szakpolitikai intézkedés a papírmentes állam megteremtése lenne. „Ez alatt nem azt értem, hogy az egyes cégek ne használjanak papírt, […] hanem hogy az állam, akinek megvan erre az erőforrása és lehetőségei, kiiktassa a mindennapokból a papírhasználatot” – mondta Boros.

Úgy látja, hogy ez hihetetlen szintugrást jelentene, nemcsak a kényelmet növelné, de a lakossági ügyintézést is felgyorsíthatná. Ez azt is jelenthetné, hogy digitalizált formában minden állami adat könnyen kereshetővé válna, ami miatt sok területen, így például az egészségügyben és a közlekedésbiztonságban is komoly javulást lehetne elérni.

Filippov Gábor szerint az egyik legfontosabb lépés a képzési rendszer átalakítása lenne: vissza nem térítendő támogatásokkal, kedvezményes hitelekkel, és képzési hozzájárulással az állam anyagi ösztönzőt teremthetne ahhoz, hogy a vállalkozások és közintézmények fejlesszék a dolgozóik digitális kompetenciáit. Szintén fontos lenne az ágazati stratégiák bevezetése. „A magyar állam sem igazán tudja, nem csak a vállalatvezetők, hogy pontosan hol mire lenne szükség” – mondta. Más országokban léteznek olyan ágazati stratégiák, amik megmondják a különböző szektorokat, hogy milyen hátrányok, milyen előnyök és milyen kitörési lehetőségek vannak, majd a támogatásokat is ehhez szabják.

Szintén figyelmet igényelne az általános vállalkozásfejlesztési támogatások és pályázatok rendszere. Filippov szerint ezt a területet eddig úgy kezelték Magyarországon, hogy amikor az EU megkövetelt valamilyen digitális tartalmat, vagy volt plusz pénz, az állam vett valamilyen szoftvert, és ezzel ki is pipálta a feladatot. Külföldön azonban több jó példa is van arra, hogyan lehetne hasznos dolgokra fordítani ezeket a pénzeket. Filippov Gábor Észtországot hozta példaként, ahol minden nagyobb állami támogatás feltétele, hogy az adott vállalkozás átessen egy kötelező digitális auditon. Ebben egy központi szempontrendszer alapján minősítik a vállalkozást, és azonosítják azokat a pontokat, amelyek erősítésre szorulnának. Ilyen lehet például a kiberbiztonság, vagy akár csak egy új vállalatirányítási szoftver is. A spanyolok más módon oldják meg a digitalizálást: utalványokat osztanak ki a vállalatok között, amiket a cégek különböző, digitalizálással kapcsolatos feladatokra költhetnek el.