A duplázódó gázárak áramár-robbanáshoz, de kereskedői csődökhöz is vezethetnek

Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros lezárása sok termék árában hozott hirtelen és drasztikus áremelkedést. A hírekben a legtöbbet talán az olaj szerepel, ugyanakkor a legdurvább hatás a földgázpiacon következett be, ahol megduplázódtak az árak. Bár most döntően a földgázzal foglalkozunk, de hozzátehetjük, hogy az eseményeket „higgadtan” beárazó olajhoz képest a dízelpiaci és az árampiaci reakciók is erősebbek voltak, ha nem is annyira durvák, mint a gázpiacon.

Egyszerre mozdultak sokan

Csordaösztön – véleményezte egy gázkereskedő a Telexnek a duplázódó árak okát, aki szerint az európai gázpiacokon a hírek nyomán többen riadt vásárlásokba kezdtek, mások ezt látva, követték a pánikot, mindez nagyon gyorsan felhúzta a gázárakat és ennek nyomán az árampiac (illetve valamennyire a kvótapiac) is megbolondult. Az árampiacon, ahol télen kevésbé termelnek például a naperőművek, de a hideg és a sötét miatt nagyobb a villamosenergiaigény, a gáz ára közvetlenül hat a piacra, mert a kereslet és a kínálat kiegyenlítését sokszor a könnyen bekapcsolható gázerőművek végzik.

Az olajpiacon és a földgázpiacon is sokféle ár van, de amíg az olajpiacon a Brent, a WTI, vagy az Urál jól ismert fogalmak, úgy a földgázpiacon a holland TTF, vagy a brit földgáz ár inkább csak Európában számít, attól az ázsiai, vagy az amerikai árak érdemben elválhatnak. Az ok alapvetően abban rejlik, hogy az olaj könnyebben szállítható, így a világpiaci árak egyenletesebbek, a földgáz szállítása korábban elsősorban vezetékeken történt, így elszigetelt árak alakulhattak ki. Mindez a cseppfolyósított földgáz (LNG) térnyerésével most változott. Az LNG ugyanis egy világpiac, az EU kijelentheti, hogy nem vesz sok gázt Katarból (a Reuters szerint az uniós import 7 százaléka volt tavaly katari), de ez lényegtelen, ha a világpiacon kiesik egy nagy kínálati tényező, akkor az egész világon változik az ár.

Tényleg duplázott

2026 márciusában a főbb európai árak 110-120 százalékkal magasabbak, mint az év elején (tekintsük azt még a konfliktus előtti időnek). A háború esélyének növekedésére már volt némi áremelkedés és a március 2-4. közötti kereskedési napok valóban duplázást hoztak.

Önmagában a fegyveres konfliktus is növelte az árat, de az még konkrétabb hatás volt, hogy a világ egyik legfontosabb exportőre, Katar leállította a termelését és nem indulnak a hatalmas tengerjáró tankerek ki a katari partokról, a Hormuzi-szoroson át Délkelet-Ázsiába. Katar akkora szállító, hogy a világ legnagyobb, elsősorban dél-koreai cégei (Samsung Heavy Industries, Hanwha Ocean. Hyundai Heavy Industries, Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering) által gyártott csúcskategóriás LNG-tankereinek az is a neve, hogy Q-Max, vagyis Qatar Max. Egy ilyen, nagyjából 160 millió köbméter gázt szállító járműből 50 képes lenne elhozni a teljes magyar éves fogyasztást.

Katar nagy gázcége, a QatarEnergy egyelőre tehát felfüggesztette a Ras Laffan ipari központ exporttermináljainak működtetését. A Ras Laffan egy rendkívül érdekes helyszín, ez a világ LNG-központja. A Dohától 80 kilométerre elhelyezkedő város épített egy gigantikus, 4500 hektáros zárt vízterületű, mesterséges kikötőt, ez a világ legnagyobb mesterséges kikötője, és ez ma a világ legnagyobb LNG-exportlétesítménye. Ha találat érné működés közben, az rettentő tűzveszélyes lenne, és ez Katarnak azért is nagy biztonsági kockázat, mert itt működnek az ország édesvízellátásában kulcsszerepet játszó sótalanítók is.

Katar szerepe pedig elképesztően fontos a piacon. Bár 2025-ben az Egyesült Államok lett a legnagyobb LNG-exportőr, nem véletlenül próbálja Donald Trump is mindenkire rásózni az amerikai földgázt, de az őt követő Ausztrália és Katar is óriási játékos, sokkal nagyobbak, mint a piaci 4-5. Oroszország, vagy Malajzia. A Hormuzi-szoros lezárásával elszigetelt többi állam földgázban nem annyira erős.

Magyarországon is fontos

Magyarország földgázvásárlásaiban ezek a hatások nagyon fontosak, mert amikor mi vásárolunk, például az orosz Gazpromtól hosszú távú szerződés, vagy egyedi megállapodás keretében földgázt, akkor az ár jellemzően valamilyen benchmarkhoz kötött, ez vagy a holland TTF, vagy egy osztrák elszámolási pont lehet, de mindkettő azonnal reagál a világpiaci változásokra.

A piac amúgy is éppen teljesen átalakul, a legtöbb európai országból már kiszorult az orosz földgáz, de az uniós szabályok alapján hamarosan nekünk is lépni kellene, miközben az Egyesült Államok folyamatosan szeretne az európai piacon hosszabb távú LNG-szállítóként megjelenni.

A mintegy évi 270 milliárd köbméter földgázt importáló unióban amúgy a változás már látszik, Norvégia, az Egyesült Államok és Algéria gyakorlatilag kiváltotta az orosz földgázt. Természetesen ezek az országok is az aktuális világpiaci árhoz indexált árazással adnak el földgázt.

Veszély

A jelenlegi földgázárak, nagyjából 60-70 euró/MWh valójában még 4 éves időtávban sem számítanak annyira magasnak, az orosz–ukrán háború intenzív szakasza előtt és közvetlenül utána már 3-400 eurós gázárak is kialakultak.

Akkor nagyon felkavarodott a magyar energiakereskedelmi piac is. A hektikus árak miatt olyan kereskedők mentek csődbe, amelyeknek sokkal alacsonyabb szerződési áron kellett volna helytállniuk, ezt többen nem bírták, és a piac le is fagyott, nehéz volt a cégeknek új szerződéseket nyélbe ütni. Ezt a veszélyt jó lenne elkerülni.

Amúgy a gyengélkedő világgazdaság és a rengeteg új földgázlelőhely (ilyen bejelentést tett például Katar mellett Nigéria, Mozambik, illetve Malajzia) éppen azt sejtette, hogy a globális kínálat akár egy kicsit túl is szaladhat a keresleten, vagyis a nemzetközi importigényeken. A mi szűkebb környezetünkben nagyobb, új lelőhelyek a Fekete-tengeren voltak elsősorban. Magyarország a gázbeszerzéseit éppen elkezdte diverzifikálni, ami jó irány, de természetesen bárhonnan is vesszük a gázt, a világpiaci áralakulástól nem tudjuk függetleníteni magunkat, ugyanakkor abban bízhatunk, hogy amennyiben Katar újra csatasorba áll, nagyon gyorsan lefelé korrigálhatnak az árak.