A mérnöki kamara elnöke hosszú posztban kritizálta Lázár minisztériumát

Fél nappal a választások után Elveszett illúziók címmel posztolt a Facebookon Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke – írja a HVG.

Wagner arról ír, hogy amikor létrejött az építési és beruházási tárca, majd annak folytatásaként az Építési és Közlekedési Minisztérium, sokan joggal remélték, hogy végre valódi szemléletváltás következik, új gondolkodás is érkezik. A szakma nagyobb szakmai súlyra, kiszámíthatóbb beruházási rendre, komolyabb mérnöki jelenlétre számított a döntés-előkészítésben.

„Több valóság és kevesebb díszlet. Ezek a remények nem voltak alaptalanok. A csalódás azonban annál nagyobb lett”

– írta az elnök. A poszt szerint nem fordulat történt, hanem fordulatígéret, az új rendszer helyett a cselekvés látszata érkezett. A mérnökök tudását nem vonták be a legtöbb folyamatba, háttérbe kerültek a szakmai szempontok.

A közbeszerzésekről azt írja az elnök, hogy voltak olyan beruházások, amelyek sok energiát, pénzt és időt emésztették fel anélkül, hogy hasznuk lett volna. A feltételes közbeszerzésekkel kapcsolatban megemlíti, hogy van egy rendszer, amely úgy tesz, mintha történne valami, miközben valójában nem történik meg az, amiért az egész folyamat elindult.

És miért hallgatott eddig a kamara? Wagner szerint nem gyávaságból, csak nem akarták, hogy velük is az történjen, mint az orvosi kamarával:

„Volt egy időszak, amikor minden szakmai köztestület láthatta, milyen ára lehet annak, ha a hatalom a kritikát nem partneri jelzésnek, hanem ellenséges fellépésnek tekinti.

Láttuk, mi történt másokkal. Láttuk, mi lett az orvosi kamara sorsa.

Huszonötezer magyar mérnök köztestületét nem tehettük ki könnyelműen egy olyan helyzetnek, amelyben nemcsak a vélemény, hanem maga az intézményi működés is veszélybe kerülhetett. De ezt is nevén kell nevezni: a passzív rezisztencia nem vazallusság volt. Nem pöröltünk, nem jártuk a sajtót, nem csináltunk látványos politikai jeleneteket, de nem is hajoltunk szolgai igazodásba.”

Az elnök szerint az államnak nem kegyet kell osztania, hanem partnerként kell viszonyulnia azokhoz, akik tudással, felelősséggel és szakmai hűséggel szolgálják a közjót. „Az elveszett hamiskás ábrándok tehát nem a remény végét jelentik. Éppen ellenkezőleg: azt, hogy a díszletek lehullottak, és végre a valóságról beszélhetünk” – írta, majd hozzátette: „Nem sodródni az árral, hanem medret adni neki. Az áradat is szabja a medrét” – zárja egy folyóval kapcsolatos hasonlattal sorait.