Úgy néz ki, továbbra is velünk marad a védett üzemanyagár. Április 16-án találkozott egymással Magyar Péter, a következő miniszterelnök és Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója, majd a Tisza Párt bejelentette: a felek megállapodtak arról, hogy fenntartják az intézkedést. Magyar Péter ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy ez nem ró majd plusz terhet a költségvetésre.
Pénteken aztán az is kiderült, hogy Magyar csütörtökön felszólította a kormánypártokat, hosszabbítsák meg a védett árra vonatkozó intézkedést május 31-ig, mivel az jelenleg még a Tisza kormányra lépése előtt lejárna.
A csütörtöki találkozó egy, a témára rálátó forrásunk szerint nemcsak gyakorlati, de szimbolikus lépés is volt: üzenetértéke is van annak, hogy a leendő kormányfő ilyen gyorsan egyeztetett a Mol-vezérrel. Hernádi Zsolt, a Mol első embere nyilván sok információt tud adni a piaci helyzetről, dízeltermelésről, nagykereskedelmi jelenségekről. Magyar Péter pedig a leköszönő kormánytól aligha remélhet segítséget, így a Mol hozhatja jobban képbe az energiaválság magyar vonatkozásairól.
Hernádi cége az egész értékláncban ott van, olajat termel és vesz, finomít, nagykereskedő és kiskereskedő, rálát a hazai folyamatokra, de azért a védett ár intézménye másokat is érint. Vajon a többi nagy töltőállomás-üzemeltető, az OMV, a Shell és az Orlen miként fogadta, hogy a versenytársuk „megállapodott” a védett árról? Egy, az ügyre rálátó forrás ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott nekünk: a védett árnak ha nem az egyetlen szereplője, de kulcsszereplője a Mol.
A találkozó és a megállapodás súlya jelentős: mint a Telexen korábban is beszámoltunk róla, a védett ár rendszere már recseg-ropog, Magyart viszont vélhetően most politikai szempontok vezérlik: figyelnie kellett, hogy ne lehessen azt eladni, hogy lám, megérkezett, és máris sanyargatja a népet, kivezeti a védett árat, rögtön őrült drága lett az üzemanyag. Pedig valakinek egyszer véget kellene vetni annak a populista ígéretnek, hogy az állam minden körülmények között megvéd minket a világpiaci olaj- gáz- vagy áramárak alakulástól.
A védett ár rendszere
Igaza volt Magyar Péternek abban, hogy nem kerül semmibe a védett ár a költségvetésnek? Ha nagyon formálisan vesszük a szavak értelmét, talán mondható ilyen, vagyis nem az állam dotálja közvetlenül az alacsonyabb árat, de mivel az állam az üzemanyagok csökkentett jövedéki adója és az alacsonyabb ár miatt sok egyéb forgalomarányos adóbevételről is lemond (a jövedéki adó mellett például forgalmi adóról, Robin Hood adóról, kiskereskedelmi adóról) fogalmazzunk inkább úgy, hogy
nem az állam finanszírozza a védett ár rendszerét, de jelentős kiesést szenved el miatta az elmaradt bevételek révén.
Annyi szó volt róla, hogy talán lassan már mindenki megismeri a védett árak hazai rendszerét, de az aktuális ellátási veszély értelmezéséhez nem árt egy kis ismétlés. A védett árat (vagyis az ársapkát) Orbán Viktor miniszterelnök március 9-én, azaz már több mint egy hónapja jelentette be. A bejelentés után azonnal rendeletekbe is foglalt szisztémáról látszott, hogy a korábbi, 480 forintos ársapkával szemben sokkal jobban dolgozta ki a két felelős tárca, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az Energiaügyi Minisztérium (EM), amely tárcák vélhetően piaci szakembereket is bevontak az előkészítésbe, még ha ezen egyeztetéseket nem is jelentették be.
Az ársapkával kapcsolatos korábbi nagy kudarcok, vagyis az állandóan toldozgatott szabályok, a környező országok lakosait és kamionosait segítő benzinturizmus és a hiányjelenségek idején tapasztalható benzinkúti rohamok helyett az új rendszer összetettebb volt, jelentős szerepet kapott benne a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ), amelynek készleteiből a kormány 352 millió liter benzint és 610 millió liter gázolajat – az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy három havi fogyasztásnak megfelelő mennyiséget – szabadított fel. Figyelem, ez a szövetség nem egyenlő az állammal, hanem a töltőállomás-üzemeltetők és más energiacégek piaci szövetsége. (Mi most olajjal és olajtermékekkel foglalkozunk, de az MSZKSZ-nek van egy földgázos lába is.)
Még az is ki volt találva, hogy a szisztémát a szövetség előfinanszírozta, és mivel ő olcsón adta az üzemanyagot, a nagykereskedők és a töltőállomás-üzemeltetők nem buktak akkorát, maradt némi nyereségük az üzemanyag-forgalmazáson a védett árral együtt is. A lakosság pedig kapta a piaci viszonyokhoz képest már olcsó üzemanyagot (595 forintos benzint és 615 forintos dízelt).
És a védett ár problémái
Csak aztán jöttek a bajok. Az iráni háború eszkalálódott, egyre magasabbak lettek a világpiaci olaj-, benzin- és dízelárak. A Mol hazai finomítója, a százhalombattai Dunai Finomító korlátozott kapacitással, nagyjából 60 százalékon tudott csak működni, az exporttilalom miatt a szomszédos Szlovákiából sem lehetett dízelt behozni, pedig a Molnak ott is van finomítója. A Barátság vezetéken nem jött hazánkba orosz olaj, minderre pedig jöttek rá a védett ár súlyos hatásai. A magyar fogyasztó eközben azt látta, hogy hiába van olajválság, ő a régi áron kapja az üzemanyagot, nem csökkentette a keresletét, sőt a mezőgazdasági vevők részben még be is táraztak. Okosan tették, hiszen a védett ár mellett limitált áron tudtak betárolni.
Magyarország elsősorban dízelből anyaghiányos, normál esetben a magyar ellátást az import is segítené, de a világválság idején a közeli országok dízelexport-tilalmat vezettek be. Azok a piaci szereplők pedig, akiknek lett volna bejáratott importcsatornájuk, nem vettek drágán üzemanyagot, hogy aztán azt később védett, vagyis alacsonyabb áron eladják.
A végeredmény az lett, hogy egy nagyon hektikusnak ígérkező időszakban szorítottuk ki az importot, és használtuk el a készletek egy részét. Pedig valójában nem volt még ellátási zavar, csak a Fidesz-kormány meg akarta óvni az autósokat a magasabb ártól a választások előtt.
Most pedig a Tisza pedig nem szeretne a győzelem után azonnal jólétinek gondolt (bár összességében nagyon káros) intézkedések lebontásával kezdeni. Ne legyünk igazságtalanok, nyilván vannak pozitív hatásai is a védett árnak, ilyen a rászoruló, de autós közlekedésre kényszerülő családok védelme, illetve a magyar infláció megfogása. De tegyük mellé, hogy az import kiesése, a piaci viszonyokhoz (vagyis a magasabb árhoz) képest indokolatlanul nagy üzemanyag-fogyasztás és a termékkészletek leürülése nagyon veszélyes.
Vészjósló jelek
A baj nem is maradt el, az MSZKSZ április 14-én publikálta a friss készletadatait, kiderült, hogy februárról márciusra a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ)
- az olajtartalék 572,8 kilotonnáról, 486,9 kilotonnára csökkent,
- a benzinkészlet 269,3 kilotonnáról 54,8 kilotonnára,
- a dízeltartalék pedig 534,8 kilotonnáról, 143,8 kilotonnára.
Természetesen mindezt lehet azzal árnyalni, hogy az MSZKSZ-készletek csak azért csökkentek, mert az üzemanyag-nagykereskedők ráugrottak az olcsó termékekre, és amúgy a készletek egy része még megvan (tárolókban, töltőállomásokban). De ezek már nem nevezhetők stratégiai tartaléknak, és valójában tényleg elég kritikus a helyzet. Holoda Attila energiaszakértő elmondása szerint ha a tavalyi év fogyasztásából indulunk ki,
áprilisban és májusban havi 175-180 millió liter benzin és 380-385 millió liter dízel fogyott Magyarországon, a stratégiai készlet benzinnél talán két hónapra, míg a gázolajnál másfél hónapra lesz elegendő.
Itt a matek kicsit azért összetettebb, mert a Molnak folyamatosan van saját termelése, ami részben fedezi az árualapot. A Mol normál üzemmenet szerinti havi 300 millió liter gázolajat és 200 millió liter benzint termel az orosz olajból a Dunai Finomítóban. Mivel a tavalyi tűz miatt ennek termelése még mindig csak 60 százalékos, talán 180 millió liter gázolajat és 120 millió liter benzint gyárthatnak Százhalombattán. A Mol jelenleg könnyű arab és más nyersolajat vásárol az orosz pótlására, így vélhetően a gázolaj mennyisége kicsit kevesebb, a benziné pedig valamivel több.
Fontos tudni, hogy emellett korábban a Mol mintegy 100 millió liter gázolajat importált is. Ez sokáig kiesett, de végre történt annyi pozitív változás, hogy
a Mol vissza tudta tölteni a szlovákiai dízeltartalékokat, és így lehetősége nyílik a saját pozsonyi finomítójából dízelt venni.
Robert Fico szlovák miniszterelnök maga jelentette be, hogy tele vannak a tárolók, újra lehet exportálni. A probléma így is jelentős, a stratégiai készletből származó, olcsó gázolaj már csak nagyon rövid időre elegendő, a benzin kicsit tovább. Ha elfogy a stratégiai készlet, akkor már csak a Mol termelése és belső importja marad. A készleteket nálunk is vissza kellene tölteni, csak nincs igazán honnan. Holoda Attila szerint a védett árat záros határidőn belül meg kellene szüntetni, ezzel legalább a hazai fogyasztást lehetne mérsékelni.
Mit lehetne lépni?
Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője is azt gondolja, hogy nagyon nehéz a mostanában megszűnő piaci importot újraindítani, éppen ezért a védett árat azonnal ki kellene vezetni. Helyette egy olyan rendszert kellene bevezetni, amit a lengyelek, románok, horvátok találtak ki, vagyis az állam adókat csökkent, behatárolja a kereskedői marzsokat, akár ideiglenesen a forgalmi adót is kivezeti, de nem limitálja a világpiacon kialakult árakat. Így ezek az államok fenn tudják tartani az importot. A Magyarországra irányuló termékimport normál esetben Trieszt és Koper felől, a tengeri kipakolás után vonattal történik, de ez most teljesen leállt.
Halkan megjegyezhetjük, hogy akár egyszer azzal is meg lehetett volna próbálkozni, hogy amikor nagymértékben változik a világpiac, azt az állampolgárok is megérzik. Természetesen nem népszerű a drágább üzemanyagok mellett érvelni, de itt bejön a képbe az örök szénhidrogén-piaci igazság, miszerint a drágánál csak az rosszabb, ha nincs. Súlyos árak idején biztosan van annak helye, hogy valamilyen célzott támogatás elinduljon a rászorulóknak, de elég morbid, ahogy a magyar lakosság egy része hatalmas SUV-okat, illetve sportautókat tankol a csökkentett, azaz védett áron.
Pletser Tamás szerint sajnos továbbra is teljesen törékeny az amerikai–iráni közeledés, egyáltalán nem egyértelmű az árak stabilizálódása. Az irániak nem bíznak az amerikaiakban, és az Egyesült Államok még mindig nem veszi elég komolyan a helyzetet, legutóbb J. D. Vance alelnök láthatóan valós felhatalmazás nélkül érkezett tárgyalni. Jolsvai Zoltán szerint az, hogy az árak még mindig relatíve mérsékeltek a helyzethez képest, azt mutatja, hogy még mindig kerülnek elő készletek, például úszó tankerekről, ami segíti Kína, illetve Dél-Amerika ellátását.
Az egész világnak az lenne az érdeke, hogy legyen több anyag (olaj, dízel, kerozin, műtrágya) a piacon, de ez egyre inkább már nem csak szándék kérdése, hanem fizikai korlátok is jelentkeznek: megsérült, leállított kapacitások. A nemzetközi elemzőházak több forgatókönyvre adnak előrejelzést, a 90 dolláros második félévi olajár már az optimistább előrejelzések közé tartozik, de vannak 120 dolláros átlagárat mutató pesszimista, és akár 150 dollárral kalkuláló ultrapesszimista előrejelzések is. Utóbbiak bekövetkezése esetén már nagyon erős lenne a fogyasztás-kannibalizáció (demand destruction), amikor egész technológiák állnak le az olajról.
Természetesen lehet, hogy a Fidesz, majd a Tisza abban bízott, hogy az árak hamar visszatérnek a korábbi szintre, és elveszíti a jelentőségét a védett ár rendszere, de ha az 595 forintos benzin és a 615 forintos dízel legfeljebb 80-85 dolláros olajnál reális, akkor láthatjuk, hogy ez még az optimistább forgatókönyvek esetén sem valószínű, hogy bekövetkezik.
Ilyen nemzetközi árak mellett, a Tisza Párt politikai felhatalmazásával talán meg lehetett volna próbálni egy racionális rendszert bevezetni az üzemanyagárra. A rövid távú áldozatot nem lehet elkerülni, de talán meg lehetett volna próbálni elmagyarázni, hogy elfogynak a készleteink, mert a Fidesz népszerű intézkedést hozott a választás előtt. Ez az esély most elszállt, a Tisza magára vette a védett ár rendszerét.
A Mol-osztalék és az MCC: kommunikációs kettősség
Magyar Péter és Hernádi Zsolt találkozóján szó volt egy másik témáról is. A leendő miniszterelnök két éve járja fáradhatatlanul az országot, és ígér elszámoltatást, vagyonvisszaszerzést, a Brüsszelnek is fontos jogállamisági kérdések (bíróságok függetlensége, közhasznú alapítványok rendszerének átalakítása, egyetemek, akadémia helyzetének megváltoztatása) megoldását.
Ebben a kampányban az erősebben kiemelt célpontok inkább olyan szereplők voltak, mint Mészáros Lőrinc vagy az MNB-alapítványok magánhaszonhúzói, most azonban azt látjuk, hogy a kormányhoz közeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) került fókuszba. Ennek az ágyazott meg, hogy két nappal a választások előtt, pénteken 241 milliárd forintos osztalék kifizetéséről döntött a Mol a 2025-ös üzleti év után, ebből pedig mintegy 25 milliárd az MCC markát ütné.
A kormányra készülő Tisza vélhetően el akarja kerülni, hogy a Fidesz-közeli intézmény további forrásokhoz jusson, arra játszhatnak, hogy ha sikerül csúsztatni a kifizetést, addigra sikerül végrehajtaniuk az MCC-vel és az intézmény Mol-tulajdonrészével kapcsolatos terveiket. Magyar a Kossuth rádiónak a héten adott interjújában beszélt arról, hogy az állam vissza fogja venni azokat a Mol-részvényeket és Richter-részvényeket, amiket az Orbán-kormány az MCC-nek adott át. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok (ebben a modellben működik az MCC is), vagyis a kekvák megszüntetése már a kampány során markáns üzenete volt Magyar Péternek, és a kétharmad nagyon sok lehetőséget ki is nyitott erre, de azért mégis szokatlan, hogy egy sok nemzetközi befektetővel rendelkező regionális multi osztalékfizetése téma legyen egy politikus és egy cégvezető találkozóján.
Esett is a Mol árfolyama azonnal 5 százalékot, hiszen a befektetők valami zavart, politikai befolyást érzékelhettek, bár a helyzet péntekre stabilizálódni látszik.
Magyar Péter és Hernádi Zsolt tárgyalása után elhangzott, hogy a Mol minden törvényt betart az osztalékfizetése körül, de ezzel mégiscsak összekapcsolva az is, hogy a Mol vezetése harmadik negyedéves kifizetést fog javasolni a vállalat igazgatóságának. A Mol véleményét ismerő forrásunk szerint az osztalékfizetés bármikor lehet, erről az igazgatóság dönt, a Mol esetében ez nyáron szokott megtörténni (2025-ben június elején történt), lehet a második negyedévben vagy a harmadik negyedévben, a Covid alatt hosszabban is elhalasztották. A Mol a találkozó után gyorsan deklarálta is egy közleményben, hogy „az osztalék kifizetése minden tekintetben a Mol korábbi gyakorlatával összhangban, a jogszabályi előírásoknak megfelelően történik”.
Magyar Péter mindenesetre ezt az MCC-vel keretezte, vagyis ő politikai sikerként mutatja be a Mol osztalékfizetési időpontját. A Molnak viszont az az érdeke, hogy azt bizonygassa, minden a szokásos mederben történik.
