Magyar Péter leendő miniszterelnök közlése szerint a politikai átmenet során rohamléptékben indult meg a gazdagok (elsősorban persze a neres gazdagok) tőkekimenekítése Magyarországról. Mint a politikus közölte, a háttérben zajlik az ország elhagyásának előkészítése és a lopott vagyonok kimenekítése.
„Az orbáni oligarchák tízmilliárdos értékben utalják ki a pénzt az Egyesült Arab Emirátusokba, Uruguayba és az Egyesült Államokba és más távoli országokba.”
Ebből a mondatból azt biztosan látják a szakemberek, hogy Magyar Péternek vagy valóban vannak konkrét információi utalásokról, vagy legalábbis képben van az aktuális „vagyontervezési” trendekkel. Korábban, amikor a Telex is foglalkozott azzal, hogy miként készül a NER-elit a Tisza esetleges győzelmére, mi is éppen ezeket az államokat hallottuk, mint elsődleges menekülési célpontokat, és persze mellettük más országokat is (Ausztráliát, az Egyesült Királyságot, Spanyolországot) is szóba hoztunk.
A Guardian belső forrásokra hivatkozva mindezt kicsit bővebben fogalmazta meg, szerinte a pénz a Közel-Kelet országaiba (Szaúd-Arábiába, Ománba, az Egyesült Arab Emírségekbe) indult meg, míg mások Ausztrália és Szingapúr felé kacsintanak. Az is elhangzott, hogy Bécsből tömegesen indulnak magánrepülőgépek magyar utasokkal.
De mennyire lehet reális, hogy a NER gazdasági elitje erre és így menti ki a vagyont? És mit lehet tudni ezekről a célpontokról? Ezt jártuk körbe szakértő forrásaink segítségével
Aki menteni akart, már mentett
Forrásaink szerint az elmúlt két hétben nem lehetett amúgy túl nagy mozgást látni a hazai milliárdosoknál, így Magyar Péter kommunikációja inkább amolyan megelőző kommunikáció lehetett: ne is próbálják meg a menekítést.
Azt is elmondták a szakemberek, hogy ha van menekítés, akkor biztosan nem Ausztrián keresztül vezet a pénzügyi út. Egy forrásunk szerint a Guardian cikkében emlegetett Bécs teljesen fals állomásnak tűnik, ott ugyanis nagyon szigorúan veszik a politikailag kitett személyek (politically exposed person, avagy PEP) átvilágítását, vagyis az osztrák pénzügyi szféra biztosan nincs benne a láncban. Természetesen a magánrepülőgépeknek ettől még lehet az indulópontja Bécs.
Volt, aki szerint a politikai kommunikáció szintjén akár azt is érdemes lehet előkészíteni, hogy amennyiben később sikertelen lesz a pénzek tömeges visszaszerzése, akkor már legyen rá előzetesen is magyarázat, vagyis hogy azért nem lehet visszaszedni, mert már „elvitték”. Ugyanez a szakember úgy látta: aki mozgatni akart, az már megtette előre, ilyenkor legfeljebb kisebb kármentésre van idő.
Arról is hallottunk, hogy egy neres informatikai és egy pénzügyi cég vezetője is már azzal nyugtatja a dolgozóit és partnereit, hogy nekik van valamiféle megegyezésük. A megnyugtatónak szánt szöveg szerint nem Magyar Péterrel, vagy tiszással állapodtak meg, de kapnak majd segítséget a magyar gazdasági szféra olyan jól fekvő szereplőitől, akik kiutat tudnak kínálni a szorult helyzetből. Hogy ez mennyire igaz, mennyire csak önáltatás, azt nem tudni.
Az biztos, hogy a sérthetetlenség mítosza egy pillanat alatt megrogyott a neres cégek világában, és ez a kör pontosan tudja, hogy ők milyen jellegű állami segítséget, célzott vegzálást tudtak igénybe venni a versenytársaikkal szemben, így a maguk esetében is tartanak ettől.
Reális és kevésbé reális célpontok
Magyar Csaba, a nemzetközi adózás, offshore tanácsadás, illetve külföldi cégalapítás piacán aktív Crystal Worldwide vezetője abban segített a Telexnek, hogy röviden jellemezze szakmailag ezeket az országokat, mint reális célpontokat egy ilyen helyzetben.
Az Egyesült Arab Emírségek, illetve Omán és Szaúd-Arábia olyanok, mint általában minden öböl-menti adóparadicsom: ezek monarchiák, hirtelen is változhatnak a szabályok, főleg egy háborús konfliktus idején. A három helyszín közül az Egyesült Arab Emírségek reális, Omán kevésbé, Szaúd-Arábia egyáltalán nem – hallottuk mástól.
Magyar Csaba szerint az autoriter monarchiák, egyszemélyes vezetésük miatt könnyebben el tudják dönteni, hogy az adott külföldi „barátnak” számít-e, ahogy később azt is, hogy az ország kivel működik együtt egy kiadatás vagy egy vagyonzárlati kérés esetén. Ugyanakkor volt, aki elmondta nekünk, hogy Szaúd-Arábia egyáltalán nem jön szóba, túl autoriter állam. 2017-2018-ban például Mohamed bin Szalmán koronaherceg beterelte a királyi család ultragazdag és pazarló dollármilliárdosait egy luxusszállodába, majd hónapokig ebben a luxusbörtönben tartotta őket. Ők végül fokozatosan akkor hagyhatták csak el a szállodát, ha megvilágosodtak a vagyonuk helyes használatáról, felajánlásokat tettek és megegyeztek. Ez nem a nemzetközi gazdagoknak való közeg.
Uruguay is ismert, Lionel Messi és édesapja például egy jó régi ügyben Belizen és Uruguayban próbálták offshore cégeken keresztül adómentesíteni az argentin futballsztár jövedelmét. Lebuktak, de végül a focista nem került bajba, csak az apja vitte el a balhét. Egyre több magyarról is hallani, hogy Uruguayban vállalkozik, ahol könnyített keretek között lehet letelepedést és állampolgárságot kapni. A szakember szerint ez azért viszonylag meglepő helyszín volt a felsorolásban, mert túl egzotikus, nem olyan stabil, mint például az öböl-menti országok vagy főleg Szingapúr. Aki ezt választja, talán abban bízhat, hogy Uruguay nem igazán együttműködő az információcserében és a vagyonkiadásban.
Az Egyesült Államok a korábbi klasszikus offshore-helyszínek (Seychelle-szigetek, Marshall-szigetek, Brit Virgin-szigetek) és Svájc növekvő transzparenciájának lett a haszonélvezője, sok vagyonos tette át az USA-ba a székhelyét. Az egyik központot, a Nevada állambeli Renót úgy is hirdették, hogy
a svájci banktitoknak vége, gyere Renóba!
Az Egyesült Államok a globális pénzügyi adatcserének nem része, csak kétoldalú megállapodásokat köt. Ezek általában tölcsérjellegűek: a partnerországok sok adatot töltenek be, de az USA a tölcsér szűk végen kevés információt csepegtet. Ez a rendszer a Foreign Account Tax Compliance Act (FATCA), amely alapján inkább az USA képes sok adatot gyűjteni az amerikaiak külföldi számláiról, de kevés információ megy ki. Nevadában és Delaware-ben nem is nyilvánosak az úgynevezett LLC-k (a hazai korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonló cégforma) tényleges tulajdonosai. Ha azonban az Egyesült Államokban nyit valaki bankszámlát, őt azonosítják, de arra kicsi az esély, hogy adatot is küldenek a társhatóságoknak.
Kiadatás
Az egzotikusabb helyszínek azzal indokolhatók, hogy onnan nincs automatikus kiadatás, de a forrásaink szerint ez egyáltalán nem fekete-fehér. Vagyis nem úgy működik a dolog, hogy ahonnan nincs kiadatás, onnan nem jönnek haza adott esetben a keresett magyar személyek, ahol meg van kiadatás, ott mindig egyszerű a folyamat.
E vélemény szerint ma már a kiadatási egyezmény nem annyira lényeges, Bróker Marcsi is hazakerült Belize-ből, vagy Lakatos András (Kisbandi) Brazíliából, miközben, ha valaki egy közeli és kölcsönös kiadatással rendelkező államba menekül, ott is megúszhatja. Főleg, ha egy megfelelő védőügyvéd segít neki a kiadatás elkerülésében és a vagyon megőrzésében. Erre a legismertebb példa az ukrán oligarcha, Dmitro Firtas bécsi háziőrizete: a dollármilliárdos bűnözőt az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna is nagyon szeretné megkaparintani, de az ő bécsi ügyvédei egyelőre ezt megakadályozták.
Hozzátehetjük, hogy a megtagadott kiadatás azért gyorsan más megítélés alá kerülhet. Erre mostanában biztosan gondolnak Nikola Gruevszki észak-macedón, vagy Marcin Romanowski és Zbigniew Ziobra lengyel politikusok, akik eddig Orbán Viktor vendégszeretetében bízhattak (Romanowski, mint a Direkt36 kiderítette, a Fidesz-frakció munkatársának budai lakásában lakik).
Magyar Péter mindenesetre felszólította a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetőit, hogy haladéktalanul zárolják a „lopott pénzeket”.
El is utaznak?
Magyar Péter úgy tudja, hogy több oligarcha család is távozott már az országból. Ezek a hírek valóban rendre felmerülnek, bár tapasztalatunk szerint az utóbbi időszakban, az átmenet alatt sok olyan üzletember, akiről ezt pletykálták, valójában itthon tartózkodott.
Gyakran, amikor érkeznek az ilyen „utazós” hírek arról, hogy melyik oligarcha magángépe indult Dél-Afrikába, vagy ki vált elérhetetlenné, mert az egész családjával már Dubajban tartózkodik, nemsokára az illető itthon nyilatkozik, vagy a nyilvánosságot nem kerülve (legalábbis az olvasók által lefotózhatóan) felbukkan egy fővárosi étteremben.
Mészáros Lőrinc például a környezetében többeknek is mondta az elmúlt napokban, hogy nem tervez elutazni.
Magyar Péter mindenesetre felszólította a legfőbb ügyészt, az országos rendőrfőkapitányt és a NAV elnökét, hogy vegyék őrizetbe „a magyar embereket sok ezer milliárd forinttal megkárosító bűnözőket, és ne hagyják őket a Tisza-kormány megalakulása előtt olyan országokba menekülni, ahonnan egyelőre nincs kiadatás”.
Természetesen a vagyonok és az elkövetők megfogására, itt tartására lenne társadalmi igény, de azért azt alighanem mindenki érzi, hogy ez jogilag nem ilyen egyszerű. Kinek van arra egzakt tudása, felhatalmazása, hogy megmondja, kire vonatkozik egy ilyen ukáz, ki utazhat és hová, mennyi pénzt utalhat, mennyi casht vihet magával?
A mostani felszólítás tartalmára emlékeztető megállítás Schadl György végrehajtó esetében például megtörtént, amikor a végrehajtói vezető nagy mennyiségű készpénzzel tartott volna Dubajba, de őt előtte nagyon hosszasan megfigyelték és a bűnüldözőknek megalapozott gyanújuk lehetett a szökésre, tőkekimenekítésre.
A vagyonkimenekítésnek több oka is lehetett mostanában Magyarországon: a menekülés az elszámoltatás elől, de akár a tervezett vagyonadó is – jelezte egy forrásunk. Az biztos, hogy a Fidesz-elit nagyon sokáig magabiztosnak tűnt. Az üzletemberek mintha őszintén hittek volna a Fidesz győzelmében, magabiztosabb várakozások szerint „az újabb fideszes kétharmadban”, így sokaknak hideg zuhany lehetett, hogy a Tisza Párt nyert, ráadásul kétharmaddal.
Igaz, arról is hallottunk gondolatokat, hogy mivel egyre több jel, közvélemény-kutatás utalt arra, hogy a Tisza nyerhet, így akármit is mondtak egyesek, valójában a NER-arisztokráciában gőzerővel készültek, papíroztak. Van, akinek 10-15 „nyugodt” vagyonfelhalmozási év után jutott csak az eszébe, hogy akár egyszer alaposabban is megnézhetik a hatóságok az ügyleteiket.
Azóta ehhez az érintett neres elithez több olyan hír is érkezhetett, amely felerősíthette a menekülési vágyat. Ilyen volt, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása továbbra is hangsúlyos pont a Tisza és Magyar Péter kommunikációjában. A Tisza győzelme után a kampányban gyakran megfogalmazott vagyonadó is napirenden maradt. Ráadásul, ha a Miniszterelnökséget Ruff Bálint vezeti, az is arra utal, hogy konzekvens és határozott antineres szemlélet uralkodó lehet a kormányban, és ez segíthet koordinálni az ilyen jellegű elszámoltatást.
