Nagy lendülettel és talán még nagyobb reményekkel indult Donald Trump második elnöksége. Értékeljük az eddigi eredményeket, lássuk, mi valósult meg a várakozásokból és mi nem. Spoiler: kevés eredmény követte a nagy szavakat.
Fél éve iktatták be a szabad világ régi-új vezetőjét, a történelem egyik legsikeresebb showmanjét, Donald Trumpot. Az elnök kampánya során nem spórolt az ígéretekkel, nézzük meg, hogy eddig mit sikerült végrehajtani!
0 tűzszünet és béke
Ukrajnában és Gázában továbbra is dörögnek a fegyverek, sőt, Izrael atomalku híján újabban bombázni kezdte Iránt. A párbeszéd a felek között zajlik, ugyanakkor a már korábban is működő fogolycseréken kívül semmilyen „közvetítői” eredményt nem tud felmutatni Washington. Trump utólag viccnek nevezte az állítását, mely szerint 24 óra alatt békét teremtene. Ez az az ígéret – az ukrán elnök és számos európai vezető megalázása, az izraeli miniszterelnöktől való elhidegülés és a nulla elért eredmény után – kevésbé tűnik mulatságosnak.
0 dollárnyi hiánycsökkentés
A Biden-adminisztráció egyik „legveszedelmesebb” belpolitikai hagyatéka a túlterjeszkedett költségvetés. A GDP-arányosan bruttó 120 százalékos államadósság és a növekvő kamatkiadások fenntarthatatlan pályára állították az amerikai állam gazdálkodását. Trumpék a költségvetés rendbetételét ígérték, az államadósság vámbevételekkel történő visszafizetését is kilátásba helyezték. Ehhez képest a, „Big Beautiful Bill” néven ismert csomag a szegényektől csoportosítana át forrásokat a gazdagok felé, miközben a költségvetési hiányt nemhogy csökkentené, hanem tovább növelné.
1 kereskedelmi egyezmény
Az is „csak” az Egyesült Királysággal. Az amerikaiak rátoltak a britekre egy 10 százalékos alapvámot, annak ellenére, hogy az USA többet exportál, mint importál tőlük. Ilyesmit az Európai Unióval és Kínával sokkal nehezebb lesz megtenni. Trump elnök – tetszés szerint visszatérő – vámháborúja ma a globális bizonytalanság első számú forrása.
Egyelőre a pozitív irányú változásban bízóknak valamennyi téren csalódnia kellett. A világ semmivel nem lett békésebb (sőt!), az amerikai gazdaság (az egyébként külföld kárára) történő helyrerakása pedig nem történt meg. Az infláció minimálisan csökkent, de nem lett rendbe téve sem az amerikai külkereskedelmi mérleg, sem a költségvetés. Utóbbiak nagy valószínűséggel (Trump alatt) nem is lesznek rendbe rakva. Talán soha nem is volt cél.
A Fehér Ház gyakran jelent be gigaberuházásokat, ám ezek többsége vagy már korábban is tervben volt, vagy pusztán valós alapok nélküli nagyotmondás. Ráadásul a vámok rövid távon megnehezítik a vállalatok számára az üzleti ciklusok tervezését, amely sok esetben beruházások elhalasztásához vezethet.
Hiába próbálja a Trump-adminisztráció az eddigi tevékenységét a hazafiasság és a nemzeti érdekérvényesítés zászlója alatt bemutatni, valós eredményeknek egyelőre sem híre, sem hamva. Amit eddig láttunk, az inkább amatőr diplomácia és gazdaságpolitikai hazardírozás furcsa kombinációja.
A DOGE felemelkedése és bukása
Elon Musk és a DOGE eredeti küldetése lett volna a költségvetési hiány csökkentése. E narratívára Scott Bessent pénzügyminiszter 3-3-3-as jelmondata is rájátszott, amely:
- Három százalékos GDP-növekedést (1,5 százalék az elemzői konszenzus),
- három százalékos költségvetési hiányt (jelenleg 6,5 százalék),
- napi hárommillió hordó olaj és gáz addicionális termelést (a várakozások szerint jövőre csökkenni fog) vett célba.
A DOGE eredményességéről meglehetősen ködös információkkal rendelkezünk, de az elmondható, hogy az előbb kétezer, majd ezer milliárd dolláros kiadáscsökkentésből szinte nem lett semmi: idén 2024 azonos időszakához képest több mint 100 milliárddal nagyobb a hiány. A kongresszus jelenleg 9,4 milliárd dollárnyi csökkentést iktatna törvénybe – már ha sikerül.
Közben Elon Musk távozott a Fehér Házból és megromlott a kapcsolata az elnökkel. A konfliktus oka a „Big Beautiful Bill” volt, amely Trump választási ígéreteit (adócsökkentéseket) tartalmaz. Elon szerint a túlzó – hitelből finanszírozott – állami költekezés idővel csődbe viszi Amerikát. Az adminisztráció nem viselte jól a kritikát, így a helyzet gyorsan eszkalálódott. Ahogy a régi török mondás tartja: „Két padisah nem fér meg egy trónon.”
A TACO trade és a dollár
A Fehér Házban egy riporter pimaszul feltette az elnöknek a kérdést, hogy mi a véleménye a TACO betűszóról, amelynek jelentése a „Trump always chickens out”, magyarul Trump mindig gyáván meghátrál. Bár az elnöknek nem tetszett a kérdés, attól még az igazság valamelyest egybecseng a betűszóval, amelyet eddig a mexikói konyhából ismerhettünk.
Mindenki tudta, hogy Trump alkudozni fog, de azt nem, hogy őrült módjára teszi azt. A piacok gyorsan pánikolni kezdtek, Pekingen kívül senki nem mert beleállni a küzdelembe. Az eredmény a vámok csökkentése, illetve (ideiglenes) felfüggesztése lett, kivétel Kínával. Velük kölcsönösen kivetett 145 és 125 százalékos vámokig sikerült eszkalálni a helyzetet, Hszi elnök nem vette fel a telefont. Genovában 30 és 10 százalékra csökkentették a vámokat, a formális megállapodásra azonban továbbra is várni kell.
Röviden összefoglalva, hogy mi történt az amerikai részvénypiacokon: a vezető indexek több mint 20 százalékot estek a csúcsról, azonban ezt követően – főleg a Trump-adminisztráció meghátrálásának és a magát jól tartó amerikai fogyasztóknak köszönhetően – ledolgozták az esést. Az amerikai gazdaság egyik legjobb előremutató indikátora a részvénypiac, a pesszimizmus így könnyen átterjedhet a fogyasztókra. A 2026-os időközi választásra készülő republikánus vezetés ezt nem hagyhatta figyelmen kívül, a Fehér Ház mozgástere tehát jóval kisebb lett, mint azt eleinte gondolhatták.
A valódi elefánt a porcelánboltban a deviza és kötvénypiacokon van: ott nem nagyon lett megnyugvás. A dollár gyengülését az adminisztráció protekcionista tagjai jó szemmel nézték – hiszen a gyengülő dollár ceteris paribus segíti az exportot és drágítja az importot, azonban közben „elromlott” valami: a kötvénypiac.
A pénz és kötvénypiacokon hozamemelkedés indult el, amely tovább drágította az államadósság és jelzáloghitelek finanszírozását. Eközben a dollár szinte minden fundamentummal ellentétesen gyengülni kezdett valamennyi deviza ellen, holott inkább erősödnie kellett volna. A legszembetűnőbb ellentmondás a dollár (reál)kamatelőnyének növekedése a többi devizával szemben, amelynek pont, hogy vonzóbbá kellett volna tennie a dollárt, mégsem lett az.
Az vita tárgya, hogy a fenti események pontosan minek tudhatók be. Lehetséges okok között emlegetik a tőkemenekítést, az esetleges nemfizetéstől való félelem megjelenését vagy a japán kötvénybefektetők – akik eddig a marginális vevők voltak – magatartásváltozásának megváltozását. A lényeg, hogy nagy valószínűséggel a bizalom roppanásáról van szó.
Trump második ciklusának kezdését két szóval lehet jellemezni: önteltség és kapituláció.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
