Millä sivulla olet (Hányadik oldalon tartasz?) címmel kortárs magyar szépirodalmi antológiát jelentetett meg a Finn–Magyar Társaság. A 27 novellát, köztük négy telextárcás szöveget is tartalmazó válogatásról és a magyar irodalom finnországi jelenlétéről az egyesület ügyvezető igazgatóját, Vereb-Dér Botondot és a kötet tervezőjét, illusztrátorát, Kovács-Sárközi Helgát kérdeztük.
Miért döntött úgy a Suomi-Unkari Seura (Finn–Magyar Társaság), hogy novelláskötettel ünnepli a megalapításának 75. évfordulóját?
Vereb-Dér Botond: Egyrészt a társaság már készíttetett egy a saját történelmét bemutató kötetet az alapításának 50. évfordulójára. Másrészt a legutóbbi hasonló, a magyar rövidpróza-irodalmat bemutató antológia megjelenése óta közel tíz év telt el. Úgy gondoltuk, hogy egy jövőbe mutató, a magyar kultúrát a finn közönség felé közvetítő kötettel lehet legméltóbban megünnepelni az egyesület fennállását.
Az előszó szerint háromszáz novellából válogattak. Hogyan zajlott a kiválasztás és aztán a fordítás folyamata?
VDB.: A magyar nyelvű anyag összegyűjtése 2024 májusában kezdődött. Első körben a Magvető Kiadó és a Telextárcák antológiáit gyűjtöttem össze, ezek mellé további javaslatok érkeztek a szerkesztőktől. A novelláskötet koncepciójára több ötlet volt, amelyek közül végül az az elképzelés valósult meg, hogy a lehető legfrissebb novellák kerüljenek be. Finnországba nagyon kevés magyar irodalom jut el. A nagy kiadók azok iránt a szerzők iránt érdeklődnek, akik már megjelentek a nemzetközi könyvvásárokon. Úgy gondoltuk, hogy a friss novellákkal átfogó képet tudunk adni a mai magyar irodalomról.
A munkára egy ötfős szerkesztőbizottság állt össze, amelyet a Helsinki Egyetemen sokáig magyart tanító Kovács Magdolna, a korábban a helsinki magyar kultúrintézetben dolgozó Pojják Klára, az egyesület korábbi elnöke, a Magyarországon finn nyelvet tanulók körében jól ismert Irmeli Kniivilä, továbbá egyesületünk jelenlegi elnöke, Kaisa Pietilä, illetve jómagam alkotott.
A fordítást társadalmi munkában kezdték el a fordítók, ezért nemcsak tapasztalt, hanem hobbiból fordítókat is megkerestünk. Ebben nagy szerepe volt egy korábbi Petőfi-fordítói versenyünknek. A húsz fordító közül van, aki többet, van, aki csak egy novellát fordított. Azért, hogy a különböző szintű gyakorlattal rendelkező fordítók munkái egyformán színvonalasak legyenek, a Mikael Agricola-díjas Outi Hassit kértük fel lektornak. A 27 novellát tartalmazó nyersanyag 2024 novemberére állt össze, onnantól tudtak a fordítók válogatni. A fordítások első verziójának leadási határideje 2025. február volt, utána Outi Hassi dolgozott a kötettel, aki május végén véglegesítette a kéziratot.
Milyen források álltak rendelkezésre mindehhez?
VDB: A munka beindításához a finnugor kultúrát támogató M. A. Castrén társaság támogatása kellett. Egy nagyobb támogatást a Finn Kulturális Alap világirodalmi fordításokat támogató pályázatán kaptunk, amiből el tudott készülni a kötet, és a marketinget is tudjuk finanszírozni. Az alapkoncepciónk az, hogy a finnországi író-olvasó találkozókra el tudjunk juttatni fordítókat, ami azonban nagyon hosszú utazásokkal járhat. A kötetet végül a helsinki Liszt Intézet és Magyarország egyik finn tiszteletbeli konzulja, Kyösti Kakkonen is segítette anyagilag.
Miként fogadták a kiválasztott magyar szerzők az antológia hírét?
VDB.: Mindenki nagyon pozitívan viszonyult a kötetben való megjelenéshez, amiért nagyon hálás vagyok. Van, aki más novellát ajánlott a kiválasztott helyett. Volt, aki úgy gondolta, hogy finn tematikájú munkáját ajánlja inkább, de úgy gondoltuk, a közönséget elsősorban a magyar világot bemutató írások érdeklik.
Hogyan készültek el az antológia illusztrációi?
Kovács-Sárközi Helga: Először az egész kéziratot egyben elolvastam, majd hosszabb-rövidebb szüneteket hagyva újra és újra elővettem a novellákat. Volt, amit félretettem, mert elindított bennem valamit, de időre volt szükség ahhoz, hogy formába tudjam önteni. Ilyenkor másik szöveggel haladtam tovább, majd visszatértem. Előfordult, hogy azonnal megfogott egy-egy mondat, jelenet vagy karakter. Ilyenkor rögtön láttam magam előtt, mit szeretnék, majd a rajzolás közben ez az első ötlet aztán általában teljesen átalakult. Nagyon ritkán születik végleges illusztráció az első gondolatomból.
Mi volt a kötet tervezésének szakmai koncepciója?
KSH: Ahogy Botond is említette, kezdetben igen szűkös források álltak rendelkezésre, de az anyagok minőségéből nem akartunk engedni, ezért a puha borítós, fekete-fehér illusztrációkat tartalmazó változat volt kézenfekvő. Egyedül a borítón jelenik meg egyéb szín. A színek kérdése egyébként nem okozott különösebb gondot, hisz a fekete-fehér tér a komfortzónám. A kötetben egyes illusztrációk a fizikai térben is összefonódnak az adott novellával. Fontosnak tartottam, hogy bizonyos esetekben a kép és a szöveg egymásba olvadjon. Van, ahol a kép szándékosan töri meg a szöveget, elgondolkodásra, lassításra kényszerítve az olvasót. Máshol mintegy körbeöleli, körüllebegi azt. A kötet arculatánál fontos volt a fiatalos, a finn közönség számára vonzó, letisztult megjelenés.
Milyen grafikai technikákat használt?
KSH: Vegyes technikával dolgozom, nagy kedvencem a tűfilc és a tus, de használok digitális eszközöket is. A digitális eszköz azonban csak kiegészítés, az utómunkát végzem vele, nem tudok kizárólag azzal dolgozni. Számomra kell a papír és a toll a gondolkodáshoz, mert a kézzel történő rajzolás közben alakulnak a gondolataim. A közelmúltban a hagyományos grafikai technikák kezdtek el foglalkoztatni. Monotípiákat, rézkarcokat, linómetszeteket kezdtem készíteni. Ez az új tapasztalás megjelenik a borítón, ahol egy monotípiát ötvöztem a vonalas rajzaimmal. Izgalmas, ahogy a hagyományos eljárás során elkerülhetetlen véletlenek, a kézi technika alkalmazásából fakadó, először akár hibának gondolt elemek válnak egy alkotás erényévé, teszik azt egyedibbé, és egészülnek ki a modern technika adta lehetőségek által teljes egésszé.
Hány példányban jelent meg a könyv?
VDB: A könyvet végül ezer példányban nyomtattuk ki, illetve lehetőség van elektronikus formában is a megvásárlására. Jelenleg a társaságon keresztül értékesítjük, de már bekerült egy nagyobb könyvterjesztő kínálatába is, így könyvtárakba biztos eljut. Ez a társaságunk küldetése szempontjából kifejezetten fontos volna. A kötetet október 10-én, a finn irodalom napján mutattuk be a helsinki Liszt Intézetben. A közeljövőben a harminc helyi egyesületünk országszerte könyvbemutatókat tart, ahol szintén értékesítjük a könyvet.
Terveznek esetleg magyarországi bemutatót is?
VDB: Szeretnénk magyarországi bemutatót is, de ez eddig még nem konkretizálódott. Remélem, sikerül a Finnagorával és a Szépírók Társaságával egy jó hangulatú bemutatót szervezni.
Milyen a kortárs magyar irodalom finnországi jelenléte? Könnyen elérhetők a kortárs magyar szerzők könyvei?
VDB: Saját tapasztalataim szerint a magyar szerzők jelenleg kevésbé ismertek a finn közönség előtt. A finn piac nagyobb kiadói elsősorban nemzetközileg ismert szerzőket keresnek, tehát sajnos tényleg attól függ egy-egy író sikere, hogy be tudott-e futni angolszász nyelvterületen vagy Frankfurtban. Üdítő kivételként említhető Szántó T. Gábor 1945 és más történetek című kötete, amely éppen most jelent meg Finnországban egy kisebb kiadónál. Kondor Vilmos regényeit is fordítják finnre. Remélem, ezzel az antológiával fel tudjuk hívni a figyelmet a sokoldalú magyar írókra.
Befolyásolták bármilyen módon a magyar irodalom, a magyar kultúra megítélését a közelmúlt politikai fejleményei, az orosz–ukrán háború markánsan eltérő kormányzati megítélése és a finn NATO-tagság késleltetett magyar ratifikálása?
VDB: Szinte egyedüli szervezetként immár hosszú évek óta társaságunk képviseli Magyarországot a helsinki utazási kiállításon, amit Skandinávia legnagyobbjaként hirdetnek. Irigykedve nézzük a közép- és kelet-európai országok hatalmas standjait. Ezeken a kiállításokon sokszor hallottam az előttünk elvonuló finnektől, hogy Magyarország a finnek ellensége, de ennél cifrábbakat is. A magyar irodalom és kultúra ismertsége ugyanakkor szerintem nem változott a NATO-csatlakozás ratifikálása körüli késlekedés miatt, bár a finnek továbbra sem tudják annak okát. Összességében elmondható, hogy a világ a finnek számára is sokszínűbbé vált az elmúlt évtizedekben. Magyarország már nem a vasfüggöny mögé rekedt távoli rokon. Az ország más országokkal került versenybe, olyanokkal, ahová a finnek korábban nem jutottak el olyan egyszerűen. Bár Orbán Viktort szinte minden hírfogyasztó ismeri Finnországban, és alapvetően itt is általánosítanak az emberek, azt hiszem, el tudják egymástól választani a kultúrát és a politikát.
A nyelvrokonság elmélete napjainkban még formálja bármilyen szinten a Magyarországról alkotott képet, a magyarok megítélését? Egyáltalán mennyire része ez a finnek mindennapi tudásának?
VDB: Bár a nyelvrokonság még a tananyag részét képezi, és a felemlegetésének van szerepe a kétoldalú kapcsolatokban, már nem ezt látom a legfontosabb elemnek, hiszen azóta szabad a bejárás Észtországba is, amely nyelvileg sokkal közelebbi rokona a finn nyelvnek. A korábbi kapcsolatok, a kilencvenes években kialakult céges kapcsolatok, Budapest egyszerű megközelíthetősége rengeteg pozitív élményt adott az embereknek, a Magyarországról alkotott jó kép elsősorban ebből táplálkozik. Korábban rengeteg alkalommal tartottak a társaság részvételével országos magyar heteket a finn iskolákban. Ehhez megvolt az állami szintű támogatás mind a magyar, mind a finn részről. Ez az utóbbi időben elhalt, pedig a finn gyerekek sok helyen tanultak magyar népdalokat, és kaptak betekintést a magyar kultúrába.
Vereb-Dér Botond 2008 óta él Finnországban. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdett el finnül tanulni, a tudását munka mellett, magánórákkal felfejlesztette felsőfokúra. Általános iskolás lányai már Finnországban születtek. Az 1700 tagot számláló Finn–Magyar Társaság ügyvezető igazgatójaként az adminisztrációs teendők mellett kulturális és társadalmi kérdéseket kezelő eseményeket szervez, sokan kérnek tőle tanácsot utazással, nyelvvel, Erasmus-utakkal, jogi kérdésekkel kapcsolatban is. Ezenkívül az egyesület Suomi-Unkari kiadványának főszerkesztője, ahová gyakran ír magyar vonatkozású finn nyelvű cikkeket a legkülönbözőbb témakörökben.
Kovács-Sárközi Helga Debrecenben végzett történelem, finn nyelv és irodalom szakon. Ezután diplomataként dolgozott, és összesen hozzávetőlegesen tíz évet töltött Finnországban. Ott szeretett bele a dizájn világába, és a külszolgálatok között itthon töltött időben elvégezte a MOME formatervező szakát, majd a Hollóka Grafikai Műhelynél egy illusztrációs, grafikai tervező képzést is. Finnországban a munka mellett kezdett el illusztrálni. Tavaly tért haza Magyarországra, ahol szabadúszó életre váltott: illusztrál, kulturális és Finnországot érintő témákban publikál különböző sajtóorgánumokban, valamint olyan ügyeket támogat a kulturális menedzsment terén megszerzett tapasztalataival, melyeket fontosnak tart.
A Millä sivulla olet antológia szerzői ábécérendben: Bán Zsófia, Berta Ádám, Bódi Péter, Csabai László, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Görcsi Péter, Gubis Éva, Háy János, Jenei Gyula, Kis-János Viktória, Kiss Noémi, Kondor Vilmos, Kontra Ferenc, Lackfi János, Makai Máté, Méhes Károly, Nagy Gabriella, Szabó T. Anna, Szántó T. Gábor, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tóth Krisztina, Vámos Miklós, Viola Beáta.
