Balla Gergely: Ezt a könyvet minden bolyongónak el kéne olvasnia

2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.

Ezúttal a Platon Karataev dalszövegíró-énekes-gitárosa, Balla Gergely válaszát közöljük.

„Húszas éveim elején édesanyám ajánlására került a kezembe Győrffy Ákos A hegyi füzet című kötete, melyhez a mai napig vissza-visszatérek. Mert melyik bolyongó ember ne szeretne találni a Börzsönyben egy kunyhót, amit kitakaríthat, benne egy füzettel, melynek lapjain elkezdhet botladozni a kérdések felé? Egy kunyhót, melynek üvegén a csigák odaszáradt útjának rajza, ami a gyermekek kézírására hasonlít. Egy kunyhót, hol az idő múlását nem óra, hanem halott lódarazsak jelzik. Begyújtani ezekkel a halott darazsakkal, hogy meleg legyen. Befűteni az idővel. Állatok útjait használva járni az erdőt, ahol nem követhet minket a tudatunk – kilépve ezzel az emberi minőségből. Eljutni a nincs-ig, a legerősebb jelenlétig. A megtapasztalásig, ahol Isten arca, a személytelenség öleli körbe a szemlélődőt.

Találkozni azzal, aki nem különbözik tőlem, noha nem én vagyok.

A hegyi füzet egy katabatikus írás, ahol a szerző a pszichében olyan mélyfúrásokat végez, hogy végül az egyetemesnél köt ki. Járni az álmok világában, visszatérni a gyermekkor mágikus perspektívájához, vagy olvasni T. J., az »őrült« hajléktalan monológjait – mind egy-egy réteg, melyet lehántunk a semmiről. Hogy keressük az embert a természetben, a természetet az emberben – vagy csak rádöbbenjünk a kettő elválaszthatatlanságára.

Vagy csak keresni magunkban azt, aki képes úgy nézni mindenre, mintha először látná.

Úgy térek vissza mindig ehhez a könyvhöz, ahogy Győrffy Ákos érkezhetett meg a börzsönyi kunyhóhoz. Keserves út vezet a saját szavakig. Aki még nem járta végig, annak jó elindulás lehet A hegyi füzet.”