Meglep, összezavar, feldühít – Nádas Péter monumentális regényéről írnak Lengyelországban

Elegáns és vulgáris. Évek óta vártuk ennek a híres regénynek a lengyel fordítását

címmel közölt kritikát Nádas Péter Párhuzamos történetek című monumentális regényének első kötetéről a lengyel Gazeta Wyborcza. (Maciej Robert elemzésének fontosabb állításait a Hírek Lengyelországból Facebook-oldal fordítása alapján foglaljuk össze.) A Párhuzamos történetek első része, A néma tartomány tavaly jelent meg lengyelül a Biuro Literackie kiadásában, fordítója az az Elżbieta Sobolewska, aki többek között Krasznahorkai László regényeit, így a Sátántangót (2004), Az ellenállás melankóliáját (2007) és a Háború és háborút (2011) is átültette lengyelre, és aki tavaly Füst Milán Fordítói Ösztöndíjat kapott.

A lap kritikusa szerint Krasznahorkai tavalyi elismerése után Nádas Péter vált a Nobel-díj legfőbb magyar várományosává. A cikk emlékeztet: Nádas az 1986-ban megjelent Emlékiratok könyvével alapozta meg nemzetközi ismertségét. A mű – amelyet Susan Sontag amerikai író, esszéista korunk legnagyobb regényének nevezett – mind irodalmi értelemben, mind terjedelmét tekintve monumentális alkotás volt, a 800 oldalas lengyel kiadás 2017-ben látott napvilágot szintén Elżbieta Sobolewska fordításában.

A Gazeta Wyborcza szerint Nádas a Párhuzamos történetekben még messzebbre megy művészileg, mint az Emlékiratok könyvében, és miközben a kritikus a két mű tematikus kapcsolódását hangsúlyozza, kiemeli: a regény képes meglepni, összezavarni, dühíteni és felháborítani olvasóit, de senkit sem hagy közömbösen.

A szerző egyrészt rámutat a szöveg posztmodern sajátosságaira, így kitér a műfajok (pl. krimi, politikai fikció, pszichológiai elemzés, erotikus elbeszélés) keveredésére, másrészt Nádas stílusa kapcsán felhívja a figyelmet a filmekre jellemző vágástechnikára, a gyakori nézőpontváltásokra, a többszólamú narrációra, ami miatt időnként nem tudni, hogy ki az elbeszélő, illetve hogy hol és mikor játszódik a cselekmény. A kritikus szerint a regény szereplőinek sorsa nem egyértelműen fonódik össze: nem keresztezik egymást, ugyanakkor mégis hatnak, rezonálnak egymásra, és kölcsönösen elhajlítják egymás téridejét.

„Az olvasó ámulattal mozog e regényben, elveszve a folyosók labirintusában, kitartóan keresve a kijáratot, miközben csodálja annak őrült építészetét. Kíváncsian tekint be a következő szobákba, abban a reményben, hogy végre meglát valamit, ami segít eligazodni ebben az egészben.”

„Nádas macska-egér játékot játszik az olvasóval”

– jegyzi meg a cikkíró, aki hosszasan foglalkozik a szexualitás regénybeli ábrázolásával is, amellett érvelve, hogy a Nádasnál az erotikus aktusok „sokkal inkább emlékeztetnek fájdalmas kézitusára, mint szerelmi egyesülésre”, és „valójában egykapus játékok, semmint két ember együttélésének legmagasabb rendű formái”.

A Párhuzamos történetek második és harmadik kötete (Az éjszaka legmélyén; A szabadság lélegzete) várhatóan a következő két-három évben jelenik meg lengyelül.