Extrém időkhöz extrém könyv: eladási rekordot döntött Nagy-Britanniában az Üvöltő szelek
Januárban csaknem ötször annyi Üvöltő szeleket adtak el az Egyesült Királyságban, mint az előző év azonos időszakában a kötetet gondozó Penguin Classics jelentése szerint. Emily Brontë 1847-ben megjelent regénye iránt a Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével készült, Emerald Fennell rendezte filmadaptáció miatt érdeklődnek ennyien.
2026 első hónapjában 10 670 példány kelt el a könyvből, szemben a 2025. januári 1875-tel, amit a kiadó szokatlanul nagy növekedésnek minősített. Jess Harrison, a Penguin Classics igazgatója azt nyilatkozta a Guardiannek: „Nem emlékszem, mikor váltott ki utoljára egy filmadaptáció ekkora izgalmat egy könyv iránt. Az Üvöltő szelek az egyik örökzöld bestsellerünk, de
a film szerintem tökéletes pillanatban jelenik meg, úgy tűnik ugyanis, hogy az olvasók vágynak a tragikus szerelmi történetekre. Az Üvöltő szelek vad és féktelen, a mostanában tapasztalt extrém időkhöz pedig extrém könyv dukál.”
A legtehetségesebb és a legkevésbé életrevaló nővér
Bár a három Brontë lány közül Emily publikált a legkevesebbet, mégis őt tartják a legtehetségesebbnek, ugyanakkor a legkevesebb üzleti érzékkel megáldottnak és a legkevésbé életrevalónak is. Az ír lelkész, Patrick Brontë gyermekei Haworthben, a yorkshire-i lápvidéken élték le szinte az egész életüket. Édesanyjuk halála után Emilyt a nagynénje nevelte Charlotte nővérével és Anne húgával, valamint fivérükkel, Branwellel együtt.
A három nővér először verseket publikált, amelyek álnéven, egy közös kötetben jelentek meg 1846-ban. Emily ekkor 28 éves volt, és hiába fogadta el egy évvel később egy kiadó az Üvöltő szeleket, valamint Anne Agnes Grey című regényét, azok csak Charlotte Jane Eyre című könyvének sikere után jelentek meg.
A társtalan nagy mű, ami a modern regény mintája lett
A kortárs kritikusok nem rajongtak túlságosan az Üvöltő szelekért – vulgárisnak, állatiasnak, ízléstelennek tartották azt a kötetet, amit ma minden idők egyik legnagyobb klasszikusaként tartanak számon.
A magyar olvasókhoz csak közel 100 évvel az első megjelenése után, 1940-ben, Sőtér István fordításában érkezett meg a regény. Halász Gábor a Nyugat 1941/1. számában elemezte a kötetet. Azt írta, az Üvöltő szelek nagy mű, de „társtalan, előd és utód nélküli, nehezen tör utat az elismeréshez, még híveiben is le kell győznie bizonyos idegenkedést”. Ehhez érdemes hozzátennünk, hogy a regény a felépítését, elbeszélőtechnikáit, valamint eszközhasználatát tekintve is különlegesnek és szokatlannak számított abban a korban, amikor megjelent. Halász Gábor kritikája a Jane Eyre-rel együtt tárgyalta Emily Brontë kötetét, és úgy fogalmazott: „Jane lábujjhegyen, dobogó szívvel suhan el szerelme bezárt ajtaja előtt, hogy erejét össze ne törje a viszontlátás, Catherine és kedvese találkozásában a gyűlölet csap össze.”
Legeza Ilona szerint az Üvöltő szelek újdonsága elsősorban az, hogy „a vad romantikus témát realista eszközökkel kezeli, s a látomás és valóság olyan szerves vegyületét állítja elő, ami a modern regény egyik mintája lett”. László Zoltán pedig azt írta a Literaturán, hogy Emily Brontë regénye főként a hagyomány más jellegű felhasználása területén kiemelkedő. „Az Üvöltő szelek is átveszi a romantikus regény kellékeit, megidézi a szellemvilágot, és a titok atmoszférája lengi be hősei életét, de itt a szellemek a halálon túl is élő-lobogó érzés képviselői, a szerelem és a gyűlölet generációs változásának hordozói, akik a változás ritmikájával a természeti erők állandóságát jelképezik, s ezzel a szenvedélyek dúlta belső világ képét egységbe hozzák a külső, biológiailag élő világgal.”
Emerald Fennell kortárs jelmezekkel és Charli XCX filmzenéjével gondolta újra az Üvöltő szeleket. A hazai mozik február 12-től vetítik az Emily Brontë regénye alapján készült filmadaptációt.
