2025 végén 25 fontos művészt, tudóst, gondolkodót kerestünk meg azzal, hogy meséljenek a Karakternek arról a 2000 után – vagyis az utóbbi 25 évben – megjelent könyvről, ami valami miatt fontos, meghatározó, szemléletformáló, inspiratív lett nekik. Amit jó pillanatban olvastak (újra). Ami betalált.
Ezúttal Saly Noémi irodalom- és Budapest-történész válaszát közöljük.
„Régi önmagamhoz képest kevés szépirodalmat olvasok. Annyi, a munkámhoz kapcsolódó, jobbnál-jobb könyv jelent meg az elmúlt negyedszázadban, hogy örülök, ha ebben a tárgykörben sikerül lefarigcsálni a lemaradásokat.
Budapest története feneketlen kút, mindig előkerül valami váratlan kincs, vagy friss szellemű, szorgos fiatal kutatók dugnak az orrom alá új összefüggéseket, feltáratlan forrásokat. Egyetlen könyvről kell írnom, de fogalmam sincs, hova kapjak, így nem tudom megállni, hogy legalább néhányat föl ne emlegessek. Itt vannak a jeles levéltáros, Hidvégi Violetta Ybl Miklósról vagy Diescher Józsefről szóló munkái (hogy ő ki volt? Na, látjátok, ez az…); kolléganője, Simon Katalin számtalan remek közleménye közül a Bor mindenkor! Szőlőművelés, borkultúra a fővárosban a 17. század végétől napjainkig (2022); Perczel Anna óriási könyve a zsidónegyedről, a Védtelen örökség (2007); Csáki Tamás és Golub Xénia szerkesztésében a Szerb székesegyház a Tabánban – az eltűnt Rácváros emlékezete (2018); N. Kósa Judit Nagykörútja (2022); Maczó Balázs sétakönyvei például a Szent István park környékéről (2022), a Népszínház utca rejtelmeiről (2023), a Nyugati térről (2025); Viczián Zsófia Budapesti fákja (2023) és a csapatával összeállított Volt egyszer Budán… I–II., a II. kerület rejtelmeiről; Zeke Gyulától a Volt egy feketém… – A budapesti eszpresszók története (2014) meg a Borbélyok, frizőrnők, fodrászok – Egy szakma és társadalma a modern kori Budapesten (2021), Földváry Gergelytől A legendás Hegyvidék (2024) vagy Glázer Attila nagy vállalkozása, a Budapest 150 parkja (2025). És még miket hagytam ki!
De hát most egyet, egyetlenegyet kell választanom. Ez pedig legyen Tomsics Emőkétől a Budapest Atlantisza (2015). A szerző a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának muzeológusaként állt neki jóformán házról házra dokumentálni a régi Belváros átalakulását az előző századfordulón: miért, hogyan lett a bájos, kopottas biedermeier városmagból az a daliás épületegyüttes, amelyet ma ismerünk (bár mai állapota miatt elemészthet bennünket a szégyen).
Ne riasszon senkit pár oldal kicsit szárazabb bevezető: onnantól mesebeli sétában lesz része. Molnárok és bőrösök, Dunavíz-árusok, a Kalap utca közelében énekesmadár-piac, míg a Városháza előtti téren kedden és pénteken »kifordult héjú, foszlós, szeletben is kapható fehér váci cipókat és fényesre sült sötét soroksári rozskenyereket árultak terebélyes szoknyájú asszonyságok«, »zöldség- és gyümölcsárusok kínálták nagy kosarakban árujukat, füstölt hús illatozott, baromfi kotkodált az 1860-as években divatos krinolinok vázára emlékeztető kasok alatt, hüvelyeseket mértek nagy zsákokból«. A halpiac a Hal téren hívogat, a portékát közvetlenül a folyamon horgonyzó bárkákról hordják föl markos legények. A Sebestyén téren betérhetünk Petőfiék kávésának, Fillinger apónak a kávémérésébe, parolázhatunk Vörösmarty Mihállyal kedvenc kisvendéglőjében, a Csigában. A Curia közelében patinás könyvkereskedés, odébb a Franklin Nyomda. A Széna (ejtsd: Kálvin) téren szekerek százai szlalomoznak az Üllői út felől befelé ballagó marhacsordák között.
Na, elég, tessék csak szépen végigsétálni Emőkével a hűlt helyeken. Lesznek számok is, statisztikák, idézetek hírlapokból és Jókaitól, összevetések más európai nagyvárosok viszonyaival. Városrendezési megfontolások és viták. Köztisztasági szabályzat, amely tiltja »a favágást, dinnye- és gyümölcshulladék utcára hányását […], takarítás alkalmával a porladéknak az utcára hullatását«.
Megtudod, hogyan harcol magánérdek közérdekkel, hogyan omlanak a régi házak, s hogyan emelkednek az újak, hogyan születik szabályozási terv, igazi városrendezés, hogyan hat mindenre az új Erzsébet híd és – nemhiába, fotótörténésszel van dolgunk – hogyan látták, hogyan dokumentálták mindezeket a kortársak. Mondanom se kell, hogy parádés bibliográfia és mutató szolgálja a többi kutatót (engem főleg).
De a legeslegjobb az egészben: a képanyag! Utánanéztem, valaki azt írja, 172 kép van a könyvben. Nekem többnek tűnik. Tíz éve nézegetem őket, de mindig felfedezek valami újat. Van, amit régtől ismertem, de rengeteget – mondhatom, a túlnyomó többségét – korábban nem. Már csak ezért is érdemes újra meg újra kézbe venni. (Nem mondom, az strapa, és ha a lábadra esik, eltöri.) Nagy. Szép. Éljen a tervezője, Kurucz Dóra is.
Fuss, vedd, amíg el nem fogy maradéktalanul, olvasd, nézegesd, gyönyörködj, álmélkodj, légy hálás, mint én.”
A körkérdésünkre adott további válaszok ide kattintva olvashatók.
